Új Magyarország, 1994. augusztus (4. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
t.WENY • Észak-Korea tegnap dühös kirohanást intézett Kim Jung Szam dél-koreai elnök ellen, azzal vádolva, hogy ő a legroszszabb diktátor, akit Phenjan valaha is látott. A KNCA hivatalos észak-koreai hírügynökség által nyilvánosságra hozott közleményében a phenjani újraegyesítési bizottság rámutat: Kim Jung Szam „provokációi miatt a megbékélés felé tartó Korea-közi kapcsolatok visszaestek a kezdeti, konfrontációs szintre." • Ion Iliescu román elnök pénteken a bukaresti tévében személyesen biztosította a román lakosságot arról, hogy epekőműtétjét követően jól érzi magát, gyógyulófélben van, és egyes sajtójelentésekkel ellentétben nem szenved rákban. • Sajnálatos technikai ok miatt hiba csúszott a szombati számunk 3. oldalán közölt kép aláírásába. Bugár Béla valójában a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a képen jobbról látható A. Nagy László. Magas rangú politikusok Ruandában (Folytatás az 1. oldalról) Az afrikai országban tartózkodik az Európai Parlament küldöttsége, Lord Plumb külügyi bizottsági elnök irányításával. A misszió a parlament nevében nemzetközi bíróság felállítását sürgeti, hogy megbüntethessék azokat az embereket, akik felelősek a közel egymillió áldozat haláláért. Pasteur Bizimungu, Ruanda új elnöke szombaton visszatért egyhetes körútjáról, amelyet a szomszéd országoknál tett annak érdekében, hogy az új kormány számára elnyerje azok támogatását. Bizimungu Zaire-ban, Ugandában, Tanzániában és Burundiban járt. Az országban tartózkodó francia katonák arról számolnak be, hogy a ruandai rendőrség öt fosztogatót megölni kényszerült Ruanda déli részében, amelyet a francia csapatok biztosítanak. Afrikai körútjának befejező állomásaként vasárnap a zaire-i Gomába érkezett Edouard Balladur francia miniszterelnök. Balladur a helyszínen akar tapasztalatokat szerezni a ruandai menekültek helyzetéről, illetve e látogatással is jelezni kívánja nagyrabecsülését a „Türkiz-akcióban" részt vevő francia alakulatok iránt. Balladur látogatása egyébként egybeesik William Perry amerikai védelmi miniszter romai útjával. Washington pénteken jelentette be, hogy kétszáz katonát küld humanitárius feladatokkal Ruandába, s szombaton közülük harminc már meg is érkezett az afrikai ország fővárosába. Az amerikaiak feladata az lesz, hogy használhatóvá tegyék Kigali repülőterét, amely így fogadhatná a légihídon érkező segélyszállítmányokat. (MTI) William Perry amerikai védelmi miniszter (jobbról) és Paul Kagame, Ruanda alelnöke és hadügyminisztere Kigaliban FOTÓ: AFP - ALEXANDER JOE Simon Peresz tüntetően távol maradt a Mubarak-Rabin-csúcstól A személyes diplomácia diadala Tel-avivi tudósítónktól: Hoszni Mubarak egyiptomi államelnök és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök tegnap délután megkezdték újabb csúcsértekezletüket a Vörös-tenger partján fekvő Tabában. A találkozó célja kettős: kölcsönösen tájékoztatni egymást a jordániai királlyal létrejött megegyezés hátteréről, másrészről meghallgatni Mubarak beszámolóját a Hafez Asszad Szíriai elnöknél, valamint a szaúd-arábiai királynál tett látogatásáról. A tegnap délutáni Mubarak-Rabíd-találkozó újabb bizonyíték arra, hogy a Közel-Kelet vezetői is gyakorlatilag elfogadták a személyes diplomácia elvének alkalmazását a körzeti béke létrehozása érdekében. A találkozó végeztével közös nyilatkozatban alighanem már be is jelentik Mubarak elnök izraeli látogatásának tervét. Rabin kormányfő és korábbi alkalmakkor Simon Peresz izraeli külügyminiszter is több alkalommal invitálta izraeli látogatásra Mubarakot, aki azonban ez ideig elutasította a meghívásokat. Az izraeli és egyiptomi vezető személyiségek csúcstalálkozójának egyik érdekessége, hogy jóllehet Mubarak elnököt ellesérte Tabába az egyiptomi külügyminiszter, izraeli részről Rabin csak közvetlen munkatársaival érkezett Simon Peresz tüntető távollétének az árnyékában. Ennek a jelenségnek a háttere az, hogy a két politikus között - úgy tűnik - felújult a több évtizedes rivalizálás. Simon Peresz ugyanis, még a hetvenes években, kiütötte Rabint a kormánypárt és a miniszterelnöki pozíció nyergéből, és évekkel később ő vette át a Munkapárt elnökének tisztjét. A Likud jobboldali ellenzék Hatalomra jutása után Simon Peresz vezetése alatt a Munkapárt - amely előzőleg állt a kormánykoalíció élén - hosszú ideig a „politikai sivatagban" bolyongott, és három választáson újra meg újra vereséget szenvedett Peresz vezetése alatt. Ilyen előzmények után tért vissza Rabin a Munkapárt élére, melynek vezetőjeként a legutóbbi parlamenti választásokon is győzelmet aratott, és sikerült kormányt alakítania. A fordulat után, mind a mai napig, Simon Peresz a második számú ember Rabin mögött. Amióta azonban új lendületet vettek az arabokkal folyó titkos és nyílt béketárgyalások, amelyeknek Peresz az egyik értelmi szerzőjük, nagymértékben növekedett a tekintélye világviszonylatban és Izraelben is. Az utóbbi időben Rabin miniszterelnök a jelek szerint elhatározta, hogy Peresz szerepkörét visszaminősíti. Ennek megfelelően kezdetben nem is akarta meghívni Washingtonba a Husszein királlyal való csúcsértekezletre, csak az utolsó percben változtatta meg álláspontját. Amerikában szinte egyetlen alkalommal sem említette Peresz szerepét a Jordániával létrejött fordulatban. Ez a háttere annak, hogy tegnap délelőtt, amikor Rabin telefonált neki, hogy csatlakozzon a tabai csúcstalálkozóhoz, Peresz kereken nemet mondott, és Jeruzsálemben maradt. V. Dániffy Közel-keleti terroristák a béke útvesztőjében A HERALD TRIBUNE KARIKATÚRÁJA Amerikai-japán feszültség Kudarcot vallottak az Egyesült Államok és Japán közötti, legutóbbi kereskedelmi tárgyalások, és nem kizárt, hogy Washington szankciókat léptet életbe a szigetország ellen. A tárgyalásoknak amerikai várakozások szerint azzal kellett volna végződniük, hogy Japán megnyitja állami piacát az amerikai távközlési és gyógyászati eszközök előtt, ám kétnapi alkudozás után a megbeszélések szombaton megszakadtak. A nevezett eszközök gyártásában az amerikai cégek egyébként nagyon versenyképesek, de a japán kormány akadályokat gördít az elé, hogy állami megrendeléseket kaphassanak. Washington már a tárgyalások előtt értésre adta, hogy nem riad vissza szankcióktól, ha nem születik számára kedvező döntés. Az amerikai büntető intézkedések akkor léphetnek életbe, ha a két fél hatvannapos konzultációs időszak alatt sem tud megegyezni. IV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 1HÉTFŐ KÜLFÖLD . Tudósítónktól: A Moldovai Köztársaság országgyűlése a hét végén 83:19 szavazati aránnyal elfogadta az állam új alkotmányát, amelyet ezek után Mircea Snegur államfő is jóváhagyott, kihirdetett. Az 1994. augusztus 27-én hatályba lépő moldovai alkotmányt, illetve annak bizonyos cikkelyeit hevesen bírálja a chisinaui parlament két ellenzéki pártja, az Értelmiségiek és Parasztok Blokkja, illetve a Kereszténydemokrata Népfront Szövetsége. Valeriu Mátéi, az Értelmiségiek és Parasztok Blokkjának országgyűlési frakcióvezetője román szempontból „elnemzetlenítőnek" és „oroszosítónak" nevezte a moldovai új alkotmányt, amely szerinte az egykori cári és a szovjet uralom idején fennálló állapotokat állítja vissza a Prut menti, köztársaság területein. Mátéi szerint ennek egyik legbeszédesebb bizonyítéka a „moldovai nyelv" és a"„moldovai nép" fogalmának törvényesítése, mivelhogy ezt a két fogalmat a volt szovjet rendszer „laboratóriumaiban" kotvasztották. A moldovai románok képviselői, politikai vezetői súlyos jogtiprásnak minősítik azt, hogy a két fogalom alkotmánybeli szövegezése mellett nem szerepel a román nyelvvel, illetve néppel való azonosságot kifejező megjegyzés. „Ez volt a legszégyenteljesebb cselekmény ellenünk 1912 óta" - mondotta Valeriu Mátéi képviselő, aki szerint az ilyesfajta alkotmányos cikkelyeivel Moldova (a Pruttól keletre fekvő román terület) a saját maga elfoglalását írta alá, saját akaratából. A mai helyzetnek az 1912-es és 1940-es időszak történelmi eseményeinél nagyobb súlyát az adja - mondotta Valeriu Matei -, hogy akkor egy idegen, ellenséges hatalom katonai erőszakkal foglalta el Moldovát, most, 1994 nyarán azonban a Demokrata Agrárpárt és a Szocialista Blokk által képviselt parlamenti többség a saját szavazatával húzta alá a köztársaság egykori elfoglalásának jogosságát. „A moldovai románok jövője nagyon-nagyon bizonytalan és sötét lett ezekkel a döntésekkel. Nyomasztó, sötét éjszaka ereszkedik a Prut keleti oldalán fekvő román területekre" - szögezte le Mátéi képviselő. Ugyancsak nemtetszést keltett a moldovai románpárti erők körében a Gagauz Köztársaságként vagy Gagauzia néven emlegetett dél-moldovai területek sajátos jogi státusára vonatkozó törvény első szakaszának megszavazása is, ami széles körű önrendelkezést biztosítana a gagauzoknak. Ezzel a - véglegesítés előtt álló - törvénnyel az országgyűlési többség, illetve az egész chisinaui állami és kormányvezetés megszegi azt az ígéretét, hogy nem föderalizálják a Moldovai Köztársaságot, hiszen, ha más néven is, de a tervezett gagauziai és transznisztriai helyzet gyakorlatilag az „állam az államban" elvre épülne, miniparlamenttel, saját kormánnyal, elnökkel, katonasággal, igazságügyi szervekkel - vélekedett Valeriu Matéi, aki ugyanakkor olyan tiltakozó akciókat helyezett kilátásba, amelyek követelni fogják a moldovai új alkotmány újratárgyalását, módosítását. Botos László Elfogadása után máris bírálják a moldovai alkotmányt" Miniállamok az államban A flotta mindig is az orosz államiság egyik érthető és megszokott jelképe volt, s ezután is az marad - hangsúlyozta Borisz Jelcin orosz elnök a haditengerészet napja alkalmából közzétett felhívásában. „A haditengerészek sorsa mindig szorosan összefüggött Oroszország hatalmának növekedésével. Oroszország a jelenlegi nehéz körülmények között sem felejti el haditengerészeit, s biztos vagyok benne, hogy flottánkra fényes jövő vár, dicső hagyományai nem szakadnak meg soha" - hangoztatta Jelcin a tengerészekhez és a háborús vetránokhoz intézett üzenetében. Az orosz hadiflotta napja alkalmából Jelcin Leonyid Kucsma ukrán elnökkel közös táviratban üdvözölte a Fekete-tengeri Flottában szolgáló tengerészeket. A két államfő hangsúlyozta, hogy a flotta a hagyományokhoz híven a mostani bonyolult helyzetben is megőrizte magas szintű hadrafoghatóságát, s becsülettel teljesíti kötelességét Oroszország és Ukrajna határainak védelmében. Jelcin és Kucsma megerősítették azon elhatározásukat, hogy a lehető legrövidebb időn belül döntést hoznak a flotta ügyében, és aláírják a flottáról szóló szerződést. Ígéretett tettek arra is, hogy döntésükben figyelembe veszik a Fekete-tengeri Flotta állományának és a Krímfélsziget lakosságának véleményét is. '46— Elsimul a flottaügy? ~r~rx (^^-MAfiYAROILSZAr, háttér Híd vagy harapófogó Két évtizede, amikor még a Sínai-félsziget visszaszerzése volt a kairói kormányzat fő gondja, az Al Ahram főszerkesztőjének, Hejkalnak a köréhez tartozó politológusok egyike, Mohamed Sid Ahmed feltűnést keltő víziót fejtett ki arról, hogy Egyiptom kiegyezik Izraellel, az visszaadja a megszállt félszigetet, s megkezdődik - főként zsidó tőkével - a két ország együttműködése, amelyhez mások is csatlakoznak, főként Jordánia. Ez a forgatókönyv csak részben valósulhatott meg. Az egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatását és az izraeli-egyiptomi különbsét szinte törvényszerűen követő, 1981-es Szadef-gyilkosság után nemcsak az utód - Mubarak elnök - lett óvatosabb, hanem más arab vezetők is visszafogottabban keresték a béke lehetőségeit. Az óvatosság azonban nem jelentett tétlenséget. „Izrael realista arab megítélésében nem Anvar Szadat játszott úttörő szerepet, aki 1979-ben békét kötött Izraellel - írta a minap Abba Eban volt izraeli külügyminiszter. - Az érdem Husszein jordániai királyé, aki már akkor barátságos, de titkos eszmecseréket folytatott az izraeli vezetőkkel, amikor az egyiptomi és izraeli erők még egymást bombázták, csapásokat mértek egymásra." Ez az óvatos, de szívós politikai aprómunka hozta meg gyümölcseit a hadiállapot megszüntetéséről és az együttműködésről a minap kötött megállapodás formájában. Tíz hónappal a történelmi Arafat-Rabin kézfogás után az újabb kiegyezéssel a közel-keleti politika súlypontja visszakerült abba a régióba, ahonnan az egész válság kiindult, s ahol a három állami, illetve politikai formációnak - Izraelnek, a palesztinoknak és a nagyrészt palesztinok lakta Jordániának - kell megtanulnia a gazdasági kényszer által is sürgetett békés együttélés leckéjét. Simon Peresz izraeli külügyminiszter, a palesztin-izraeli és a jordániai-izraeli megbékélés egyik építőmestere, tavaly októberben, a Szocialista Internacionálé lisszaboni tanácskozásán egy közel-keleti közös piac, olyan gazdasági „háromszög" kialakításában jelölte meg a járható utat, amely Izraelt, a palesztin önkormányzatot és Jordániát foglalná magába. Meggyőződése, hogy csak ez szerelheti le a történelmi megbékélés ellen akár a terror eszközével is harcolni kész szélsőségeseket. E közös piacnak a húzóereje természetesen Izrael lenne, ahol az egy főre jutó nemzeti össztermék (mintegy 14 ezer dollár) hatszorosa a megszállt területek átlagának, a jordániai szintnek pedig tizenkétszerese. Hatszoros a különbség Izrael és Jordánia között és több mint tizenkétszeres Izrael és a megszállt területek között a telefonellátottság tekintetében. Míg Izraelben gyakorlatilag ismeretlen, a megszállt területeken 40 százalékos, Jordániában 20 százalékos az írástudatlanság. Ennek a közös piacnak a csírái valójában már léteznek a sűrűn lakott térségben. Az izraeli erők csak válsághelyzetekben akadályozzák a Jordán folyón való átkelést, a kereskedelmet. Most, képletesen szólva, új hidak épülnek, tovább élénkülhet a forgalom a nyugati partvidék és Jordánia között, fejlődhet az együttműködés az Eilat-Akaba térség és a Jordán-Jarmuk vízrendszer fejlesztésén belül. Másfelől egy gázai átkelőhelyen nemrégiben lezajlott zavargások bizonyítják, mennyire létfontosságú az itteni milliós lakosságnak az Izraelben kínált munkalehetőség. A palesztin önkormányzat, a palesztin mozgalom ugyanis súlyos anyagi gondokkal küzd. Arafat pár éve még 3-4 milliárd dolláros pénzalap felett rendelkezett, szinte saját belátása szerint. Szaddám Huszein iraki diktátor támogatása miatt azonban 1991 után a gazdag arab államok elfordultak tőle és híveitől, ezzel is ösztönözve Arafaték kiegyezését Izraellel. A palesztin önkormányzat most sokmilliárdos fejlesztési tervekhez vár segítséget, ám főként az Európai Unió, az Egyesült Államok, Japán és a Világbank által felkínált néhány százmillió dollár szolgálja az önkormányzat felállítását. Arafat jerikói beszédében a Kelet-Jeruzsálemből irányítandó majdani palesztin államhoz vezető első lépésnek tekinti az önkormányzatot, amihez persze nemcsak a birtokon belül levő Izraelnek lesz egy-két szava, hanem a jeruzsálemi szent helyek birtoklására szintén igényt tartó jordániai hasemita királyságnak is. Mert minden megbékélés, kapcsolatépítés ellenére bizonyos kérdésekben - és Jeruzsálem sorsa az első helyen áll - egyik fél sem enged. Az egymáshoz bonyolult alakzatban kapcsolódó izraeli, jordániai és palesztin területek harapófogóként fogják közre egymást, korlátok közé szorítva a cselekvést. Vagy inkább - ahogyan a The New York Times elemzője látja - diótörőként, amelynek két szára Jordánia és Izrael, s benne Jasszer Arafat a dió. ) Szászi József