Új Magyarország, 1995. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

Ki akar Szovjetuniót? Az ukrán főügyészség szerint fő­benjáró bűnt követnek el azok az illegális csoportok, amelyek alá­írás-gyűjtési kampányt indítot­tak a Szovjetunió visszaállításá­ért. A testület tegnap nyilvános­ságra hozott állásfoglalásában le­szögezte: a bíróság egyetlen toll­vonással betilthatja az akciót, és minden kétséget kizáróan mégis teszi, ha az említett csoportok és pártok folytatják tevékenységü­ket. Az ukrán kommunisták, a szocialisták egy része, illetve más baloldali csoportosulások - orosz, fehérorosz és kazah társa­ikhoz hasonlóan - aláírásokat gyűjtenek annak érdekében, hogy népszavazást írjanak ki a három szláv utódállam és Kazah­­kisztán újraegyesítéséről. Az uk­rán törvények értelmében ehhez legalább hárommillió aláírás szükséges, a felmérések azonban azt mutatják, hogy erre nem sok az esélyük, mert a függetlenség feladását nem kívánják ennyien. • A kabuli rádió tegnap cáfolta azt a hírt, miszerint afgán ellen­zéki erők vasárnap bevették vol­na az ország észak­ részén fekvő, stratégiai fontosságú Kunduz városát. Orosz hírügynökségi ér­tesülés szerint az ellenzéki csapa­tok viszont heves támadást indí­tottak Kunduz tartomány déli ré­szén, és Ab­ábád körzetében az el­nöki csapatok állásait bombáz­ták. • Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozzájárult, hogy március 31-től ENSZ-békefenntartó misszió váltsa fel az amerikai katonai egységeket Haitin. A BT döntése értelmében hatezer ENSZ-kato­­na és kilencszáz polgári rendőr tartózkodik majd a szigetország­ban egy évig. Az ENSZ-misszió feladata lesz, hogy biztosítsa: a szigetországban ne romoljon a helyzet, nyújtson segítséget a parlamenti választások megtar­tásában és képezze ki a helyi hi­vatásos hadsereget, illetve a civil rendőrséget. • Japán földrengés sújtotta öve­zetébe utazott tegnap a császári pár, hogy bátorító szavakkal lel­ket öntsön a január 17-i kataszt­rófa túlélőibe, és kitartásra biz­tassa a hajléktalanná vált tízezre­ket. Akihito császár és Micsiko császárné az önvédelmi erők kü­­löngépén utazott a földrengés ál­tal a legsúlyosabban érintett Hjó­­go kormányzóságba, ahol el­őször Nisinomija várost és az egyik ottani középiskolában ki­alakított ideiglenes szálláshelyet kereste fel. • Az osztrák kormány keddi ülésén úgy döntött, hogy Auszt­ria - 25. államként - csatlakozik a NATO békepartnerség prog­ramjához. A minisztertanács után a döntést ismertetve Vra­nitzky kancellár hangsúlyozta, hogy Ausztria nem fog résztven­­ni a NATO hadgyakorlatain, ha­nem mindenekelőtt a békefenn­tartó műveletek, a humanitárius akciók és a katasztrófa­elhárítás terén kíván együttműködni az Atlanti Szervezettel. V. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1. (I KÜLFÖLD­I 1995. FEBRUÁR 1., SZERDA^ ^ ^ Súlyos árvízkárok Belgiumtól Németországig Megharagudott a természet Folytatás az 1. oldalról Belgiumban Limburg, Luxem­burg és Liége tartományok szen­vedik a legsúlyosabb károkat. Számos városban, faluban csak vízi járműveken lehet közleked­ni. A katonaság gumicsónakok­kal járja az utakat, utcákat, siet a bajbajutottak segítségére. Az árvíz emberáldozatot is kö­vetelt. De nemcsak az ország bő­vizű folyói jelentik a közvetlen veszélyt, áradással fenyegetnek a kanálisok is. A hatóságok Brugge és Gent városokban is felsőfokú riadókészültséget ren­deltek el. A veszélyeztetett tarto­mányokban az iskolákat bezár­ták. A sportrendezvények és kulturális műsorok tartására ti­lalmat hirdettek. Lassan az át­meneti menedéket nyújtó ottho­nok létszáma is betelik. Az illeté­kes hatóságok már az egyéni se­gítségnyújtás formáját veszik igénybe. A bajt tetézi, hogy a biztosító­­társaságok árvízkárosodás fede­zését nem vállalják. Legalábbis igen-igen ritka esetben, s annak díját átlagpolgár megfizetni nem tudja. Az árvízkárt szenvedők egyetlen reménye az a törvény­be foglalt kormánysegély, amely létezik ugyan, de a hosszadal­mas adminisztratív eljárás miatt a károsultaktól - sok esetben - nagy-nagy türelmet követel. A szomszédos Hollandiában is óriási károkat okoz az árvíz. Többen, elsősorban idősebbek, életüket vesztették, és az ország délkeleti felében (Maastricht környékén) 65 ezer (!) embert kellett ideiglenes otthonba he­lyezni. A meteorológusok nem sok jóval biztatnak. A folyók víz­szintje az állandó esőzéstől to­vább emelkedik, s így az eddig még érintetlen területeken is áradás veszélye­ fenyeget. Mécs László Kölni tudósítónktól. Az előrejelzések túl optimistá­nak bizonyultak: a várakozások­kal és reményekkel ellentétben a Rajna vízszintje Köln térségében elérte az évszázad rekordmagas­ságát: tíz méter hatvankilenc centimétert mutatott, akárcsak 1926. január 1-jén. A szakértők nem tartják kizártnak, hogy a víz új csúcsszintet ér el. Az 1993-as árvíz során hat centiméterrel ke­vesebbet mutatott a vízmérce. A Kölnhöz közeli Bonnban a parla­ment új épületének több irodáját ki kellett üríteni, a Rajna itt kilenc centiméterrel lépte túl a tízméte­res magasságot. „Nehéz a város helyzete" - is­merte be Lothar Buschmeier, a kölni városi hivatal igazgatója. Örvendetes ugyanakkor, hogy a vízművek zavartalanul folytat­ják munkájukat, és a villamos­áramot is csak harmincöt háztar­tásban kellett kikapcsolni. Elma­radt a várt közlekedési káosz is, számos polgár döntött úgy, hogy gépkocsiját a garázsban hagyja, és villamossal vagy autó­busszal igyekszik munkahelyé­re. Hosszú időn keresztül a Rajna jelentette a vidék legfontosabb közlekedési és gazdasági ütő­erét, de ugyanakkor állandó ve­szélyt is rejtett magában, általá­ban januárban és februárban lép ki a medréből. Johannes Rau, Észak-Rajna- Vesztfália tartomány miniszter­­elnöke a környezetvédelmi mi­niszter, Klaus Matthiesen társasá­gában látogatást tett a városban. Mindketten azt a véleményt képviselték, hogy a szövetségi tartományok közös erőfeszítésé­re lesz szükség az árvíz megfé­kezésére. „Azoknak az ökológiai bűnöknek a kiegyensúlyozásá­ra, amelyeket a legutóbbi százöt­ven esztendő során elkövettünk a­ Rajna ellen, Észak-Rajna- Vesztfáliában legalább 2800 hek­tár árterületet kell az elkövetke­ző időben teremteni" - hangoz­tatta a környezetvédelemért fe­lelős tárca minisztere. A tartományi kormányok már­is adóengedményeket helyeztek kilátásba az árvízkárosultak ja­vára. A károk helyreállítására ki­lencvenezer márkáig az adóhi­vatalok ellenőrzés nélkül hajlan­dók kedvezményeket biztosíta­ni. Az esetleges adótartozások kiegyenlítésének határidejét pe­dig kitolták június végéig. Stefan Lázár A perui határvita lezáratlan Az ecuadori külügyminisztéri­um tegnap bejelentette, hogy a quitói vezetés egyoldalú tűzszü­netet hirdet a perui határ men­tén kialakult fegyveres konflik­tus rendezése érdekében. A je­lentés szerint a fegyvernyugvás tegnap éjjeltől lép életbe. A dön­tés négy ország - Argentína, Brazília, Chile és az Egyesült Ál­lamok - közvetítésével született meg. Hírügynökségek szerint a­ két latin-amerikai ország között kirobbant határ menti összetű­zésben már több mint ötvenen vesztették életüket, több tucat perui és ecuadori katona megse­besült. Warren Christopher kül­ügyminiszter a hétvégén telefo­non érintkezésbe lépett a perui, illetve az ecuadori elnökkel, és arra biztatta őket, hogy a konf­liktus megoldására a Riói Jegy­zőkönyv előírásait alkalmazzák. Az 1942-ben született szerző­dés a két ország közötti határvi­dék felosztásáról intézkedett, az ecuadori parlament azonban 1960-ban érvénytelennek nyil­vánította. A mostani harcok ugyanabban a körzetben rob­bantak ki, mint akkor, a század derekán. Botrány az Európa Tanácsban Balladur nem látja időszerűnek Oroszország felvételét Edouard Balladur francia miniszter­­elnök szerint Oroszország a cse­­csenföldi katonai beavatkozás miatt nem felel meg az Európa Tanácshoz való csatlakozás felté­teleinek. A kormányfő sajtónyi­latkozatában úgy vélte: az a módszer, ahogy Oroszország a csecsen kérdésben fellépett, sú­lyos ellentmondásban van mind­azzal, amit Moszkva az emberi jogok tiszteletben tartása terén az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet keretében vállalt. Mint mondta, ő támogat­ja Oroszország felvételét az em­beri jogokkal foglalkozó nemzet­közi szervezetbe, Európa Ta­nácsba, de „csak akkor, ha a je­lentkező teljesíti a szükséges fel­tételeket". Eközben az Európa Tanács most folyó parlamenti közgyűlésén máris bekövetke­zett Vlagyimir Zsirinovszkijnak, az orosz ultranacionalista erők ve­zetőjének első botránya: a politi­kus - aki a meghívottként jelen lévő orosz küldöttség tagja - bi­zottsági meghallgatáson rátá­madt Szergej Kovaljovra, Jelcin el­nök emberi jogi tanácsadójára. Mivel Kovaljov ellenzi a csecsen­­földi beavatkozást, Zsirinovszkij viszont az akció egyik leghango­sabb támogatója. Zsirinovszkij Kovaljovot a meghallgatáson nyilvánosan „árulónak" minősí­tette, amikor pedig a tanácskozá­son elnöklő holland politikus ezért kikapcsoltatta mikrofonját. Kijelentette: „Kovaljov züllött alak, akinek nem Strasbourgban, hanem konce­ntrációs táborban lenne helye." Zsirinovszkij egyébként nem örvend nagy népszerűségnek az Európa Ta­nácsban: tavaly tavasszal - ami­kor szintén részt vett a parla­menti közgyűlés egyik üléssza­kán - leköpte az épület előtt elle­ne tüntetőket, utána kioktatta a demokrácia szabályaira a francia hatóságokat, végül pedig (addigi fellépéseinek megkoronázása­ként) sapkája ellopásával gyanú­sította meg a képviselőket, kije­lentve, hogy soha többé be sem teszi lábát ebbe az intézménybe. Zsirinovszkij újabb botránya a 16. oldalon Törésvonalak Albionban Londoni tudósítónktól. Teljesen nyilvánvaló, hogy a brit kormánypárt mélységesen meg­­hasonlott önmagával az európai integráció kérdésében, míg az egyetlen kormányképes ellenzé­ki párt szintén megoszlik, még­pedig saját ideológiája fölött. A kormánypárt megosztottságát talán leginkább Lord Howe volt külügyminiszter hétfői cikke je­lezte a Financial Times című na­pilapban. A szuezi válság óta nem volt ilyen megosztott a brit politikai közösség. Igaz, a vitatott kérdés most nem közös, mindkét párt­nak megvan a maga sajátos bel­viszálya. A konzervatívoké Eu­rópa, a Munkáspárté a társadal­mi tulajdon. Ez nem jelenti azt, hogy a Munkáspárton belül mindenki egyetért az EU fölött. Csak az ellenzéki pártnak egye­lőre nem kell színt vallania Eu­rópa ügyében. A társadalmi tu­lajdon ügyében azonban igen, mégpedig azonnal. Ezért járja a párt vezetője az országot, igyek­szik külön-külön meggyőzni pártja táborának minden érdek­­csoportját a szakszervezetektől a marxista egyetemi tanárokig. Lord Howe szókimondó cik­kében azt veti Major miniszterel­nök szemére, hogy az európai integráció nagy elvi kérdését belső pártpolitikai küzdelmek játékszerévé tette, hogy a kor­mány immár inkább a személyes hatalmi harc eszközét, nem az ország jövőjének fő zálogát látja az Egyesült Királyság és Európa viszonyában. Kétségtelen, hogy van a belvi­­szálynak ilyen eleme is. Miért kellett volna máskülönben Hurd külügyminiszternek haragosan védekeznie azzal a váddal szem­ben, hogy a múlt embere, miért kellett volna máskülönben Rif­­kind védelmi miniszternek kifej­tenie, hogy a brit kormány nem hajlandó sokkal messzebb men­ni az integráció irányában - an­nak a Rifkindnek, aki könnyen lehet Hurd utódja a külügymi­niszteri tárca élén? Az sem használ ugyanakkor, ha az integráció hívei (mint pél­dául Howe) demagógiával vagy olcsó szentimentalizmussal vá­dolják az integráció, a három éven belül megvalósítandó egy­séges európai valuta ellenfeleit. Mindkét félről el lehet hinni, hogy az ország hosszabb távú érdekeit képviseli, vagy legalább azt el lehet hinni, hogy egyéni becsvágyát az ország általa hosszú távúnak vélt érdekeihez köti. Egyik fél azzal érvel, hogy az Egyesült Királyság immár képtelen a külvilágtól független gazdasági és pénzügyi életre, s hogy Nagy-Britanniának Euró­pa szívében a helye. A megálla­pítás gazdasági, pénzügyi része helytálló. Ami Európa szívét ille­ti, ehelyett „fejet" kell érteni, ar­ról a vágyálomról van ugyanis szó, hogy ha egyszer Nagy-Bri­­tannia szívvel-lélekkel csatlako­zik az integrációt követelő euró­paiakhoz, akkor majd úgymond kiragadja a vezetést a Párizs- Berlin-tengely kezéből, és maga áll Európa élére a kevésbé hatal­mas tagállamok éljenzése köze­pette. Ez azonban olyan álom, amelynek semmiféle reális alap­ja nincs. A másik fél abban látja az or­szág igazán hosszú távú érde­két, hogy még ha ennek belátha­tó időn belül gazdasági romlás is az ára, akkor is görcsösen ra­gaszkodjék függetlenségéhez, mert ez a nemzeti géniusz hor­dozója, a nemzet túlélésének zá­loga. A közvéleményt eközben - meg kell vallani - sem a terme­lés, elosztás és csere eszközeinek társadalmi tulajdona, sem az eu­rópai integráció kérdése nem hozza lázba. Az egyikről úgy ér­zi, hogy túlhaladott álláspont, a másikról pedig úgy, hogy a tá­voli jövő zenéje. Közben azon­ban a lakosság 55 százaléka el­lenzi a közös európai valutát és mindössze 31 százaléka akarja. Kérdés, hány százaléka érti, hogy miről van szó. W­­otischky László Ünnepi tűzszünet T­ádzsikisztánban A tádzsikisztáni kormány tájé­koztatta az ENSZ-t az országban érvényes tűzszünet feltételek nélküli meghosszabbításáról - jelentette be New Yorkban aoe­sulis ENSZ-szóvivő. Az ellenzék vezetője azt kérte a Biztonsági Tanácstól, hogy hosszabbítsa meg a Tádzsikisztánban tevé­kenykedő ENSZ-békefenntartók mandátumát. Emomali Rahmonov tádzsik ál­lamfő levelet írt Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárhoz, amelyben kö­zölte: a tádzsik vezetés úgy ha­tározott, hogy meghosszabbítja a szeptember 17-én aláírt ideig­lenes tűzszünetet, és a szembe­nálló felek továbbra sem folytat­nak harci tevékenységet a tá­­dzsik-afgán határ mentén és az ország egész területén. Akbar Turadzsonzoda ellenzéki vezető ugyancsak levélben kö­zölte az ENSZ-főtitkárral, hogy a tűzszünetet az egy hónapig tar­tó Ramadan muzulmán ünnep­re való tekintettel március 6-ig meghosszabbították, s egyúttal kérte, hogy a BT hosszabbítsa meg az országban állomásozó ENSZ-erők megbízatását. Az ENSZ-szóvivő szerint mindkét fél kijelentette, hogy kész foly­tatni a béketárgyalásokat, ame­lyekre várhatóan a jövő hónap­ban, Moszkvában kerülhet sor. Pestisjárvány fenyegeti Groznijt A csecsen fővárost felkereső EBESZ-küldöttség öt tagjának minden hidegvérére szükség volt ahhoz, hogy ne fogalmaz­zon meg túlságosan egyértelmű és a moszkvai kormánnyal szem­ben túlságosan kemény politikai ítéletet - írta a La Repubblica cí­mű olasz napilap. A torinói La Stampa ugyanakkor egyértel­műen fogalmazott: A „Jelcin, Eu­rópa vádol téged­­ címet adta a Gyarmati István nagykövet moszkvai sajtóértekezletéről be­számoló tudósításának. Az orosz csapatok tegnap folytatták Groznij csecsen ellen­őrzés alatt álló részeinek ágyú­zását. Tüzérségi lövedékek rob­bantak a Minutka kávéház előtt, illetve a pályaudvar körül. Ugyancsak lőtték Groznij mel­lett Csernorecsje települést. In­­gus források szerint a csecsenek a Szunzsa folyó hídját visszafog­lalva előrenyomultak a grozniji kőolajipari főiskola felé, amely egy kilométerre van a szétlőtt el­nöki palotától. Orosz helikopte­rek rakétatámadást intéztek a te­lepülés ellen. Itt húzódik egyéb­ként a Groznijt Nazrannyal összekötő közút. A várost nehéztüzérséggel, sorozatvetőkkel lövik. A harci helikopterek rajokban hajtják végre a légitámadásokat a hely­reállított repülőtérről felszállva. A romokká lőtt városban ka­tasztrofális a helyzet. A közpon­tot ellenőrző Ivan Babicsev tábor­nok szerint 150 ezren élnek pin­cékben, nincs élelmiszer és ivó­víz, kolera-, illetve pestijárvány fenyeget. Az orosz központi választási bizottság illetékese tegnap beje­lentette, hogy parlamenti vá­lasztást idén decemberben, el­nökválasztást pedig jövő június­ban tartanak Oroszországban. Alekszandr Ivancsenko, a választá­si bizottság elnökhelyettese moszkvai sajtóértekezletén be­szélt erről. Hangsúlyozta, hogy az alsóház hivatott dönteni arról is: milyen típusú választási rend­szer szerint válasszák meg a mai törvényhozás utódját. A jelenlegi orosz törvényho­zást két évre választották 1993- ban. Jelcin elnök ötéves mandá­tuma pedig 1996. június 12-én jár le.

Next