Új Magyarország, 1995. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

V. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 1995. FEBRUÁR 1., SZERDA Horvát-muzulmán feszültség Boszniában Közös állam­­ csak papíron Zágrábi tudósítónktól. Akkor, amikor mind Zágráb­ban, mind Belgrádban azt ál­lítják, hogy a délszláv térség­ben zajló háború a végéhez kö­zeledik, Boszniában ismét ki­éleződött a horvátok és muzulmánok viszonya. A leg­újabb jelzés a napokban Mos­tarból érkezett. A város EU-irányítója, az egyéb­ként hidegvérű osztrák Hans Koschnick nyilvánosan megvá­dolta a horvátokat, hogy lehetet­lenné próbálják tenni a munkáját. „A horvátok mindenáron fönn kí­vánják tartani a város megosztott­ságát, így a muzulmánok Mostar lerombolt keleti felén, afféle gettó­ban kénytelenek élni - állította Koschnick. A boszniai horvát terü­letek vezetői, mint ahogy a bosz­niai és horvátországi média is, azonnal kampányba kezdett Koschnick ellen. A legújabb mostari esemé­nyek előtt Szarajevóból már ér­kezett egy figyelmeztetés, mi­szerint ismét rosszabbra fordult a horvát-muzulmán viszony; a muzulmánok például azt kérték, hogy a föderáció megalapítása­kor aláírt megállapodásnak megfelelően, hat hónap letelté­vel mondjon le a szövetség hor­vát nemzetiségű elnöke, Kresimir Zubak, hogy helyére léphessen a muzulmán Ejup Ganic. A horvátok ezt elutasították, mondván: akkor a három legfőbb boszniai közjogi méltóság közül egyik sem lenne horvát. És noha szemmel látható volt, hogy a maga módján mind­két vitapartnernek igaza van, és hogy a megállapodást kellene pontosítani, ezt nem tette meg senki. Ehelyett válságba jutott a közös parlament munkája és a fö­deráció egyéb szerveinek tevé­kenysége. Ez persze senkit nem zavar különösképpen, hiszen a föde­ráció azelőtt sem funkcionált, lé­vén hogy az kizárólag azért jö­hetett létre, mert annak idején hatalmas amerikai nyomás ne­hezedett a horvátokra és muzul­mánokra, berekesztendő egy­más közti háborúskodásukat. A washingtoni egyezmény aláírá­sa után létrejött ugyan a szövet­ségi állam, ám azzal párhuzamo­san az addigi horvát, illetve mu­zulmán szervezetek is folytatták munkájukat. A közös állam te­hát csak papíron létezik, hadse­reg és rendőrség nélkül, és egy hatalom nélküli kormánnyal. Az egyezmény alapján megterem­tődtek a kantonok is, ám csak a térképen. A valóságban minden hatalmat a két párt tartja kezé­ben­­ Alija Izetbegovic (muzul­mán) Demokratikus Akciópárt­ja, illetve a boszniai Horvát De­mokrata Közösség, amely gya­korlatilag Franjo Tudjman horvát elnök ellenőrzése alatt áll. A patthelyzetet mindkét nem­zetiség azzal magyarázza, hogy a harmadik boszniai nemzet, a szerb, nem hajlandó társulni a szövetségbe, illetőleg nem óhajt belemenni a területi felosztás felülvizsgálatába. Hogy a boszniai horvátok és muzulmánok között éppen ak­kor éleződik ki ismét a válság, amikor Horvátországban közöl­ték az ENSZ kéksisakosaival: tá­vozzanak, csak egy újabb adalék azon megfigyelők véleményé­hez, akik szerint ismét napirend­re került a Szerbia és Horvátor­szág közötti állítólagos titkos megegyezés, amelynek végső célja Bosznia-Hercegovina fel­osztása. Milan Gavrovic Klaus Kinkel Szarajevóban Klaus Kinkel német külügymi­niszter Zágrábban azt kérte Fran­jo Tudjman horvát elnöktől, te­gyen meg minden tőle telhetőt a bosznia-hercegovinai horvát­­muzulmán föderáció életben tar­tása érdekében. A német diplo­mácia vezetője tegnap reggel tár­gyalt a horvát elnökkel, mielőtt tovább indult volna a bosnyák fővárosba, Szarajevóba. Klaus Kinkel újságíróknak nyilatkozva­ hangot adott a hor­vát-muzulmán államszövetség sorsa iránt érzett nyugtalanságá­nak. Ugyanakkor felkérte a hor­vát elnököt, tegyen meg min­dent, hogy a Mostarban műkö­dő EU-adminisztráció el tudja látni feladatát. Hans Koschnik Mostar német EU-kormányzója nemrég riadóztatta a nemzetkö­zi közvéleményt a városban ki­alakult helyzet miatt. Hírügy­nökségi jelentések szerint a né­met diplomácia vezetője min­den kertelés nélkül Tudjman el­nök tudomására hozta azt is, hogy Németország elhibázott­­nak tartja a horvát döntést, mi­szerint március 31-e után nem tart igényt az ENSZ kéksisakosa­ira. Klaus Kinkel tegnap délelőtt Zágrábból egynapos látogatásra Szarajevóba érkezett. A német diplomácia vezetője, aki az „összekötő csoport" béketervé­nek, valamint a horvát-muzul­mán föderációnak a megtámo­­gatására érkezett, Alija Izetbego­vic bosnyák elnökkel és más bos­nyák vezetőkkel találkozott. (MTI) Taktikáznak a szerbek Nem újvidéki tudósítónktól. A szerbek nem fogadhatják el az úgynevezett Z-4 csoport tervét, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hiába volt a többéves har­cuk, köztársaságuk visszakerül Horvátország szuverenitása alá - dörgedezte a jugoszláv sajtó, még mielőtt ez a terv napvilágot látott volna. Most, miután a cso­port képviselői átadták ezt a ter­vet a horvát vezetőknek és kide­rült, hogy csak nagyfokú auto­nómiát irányoz elő néhány, a szerbek ellenőrzése alatt álló kör­zetnek, a reagálások váratlanul visszafogottabbak lettek. Az első jelek azonban arra utalnak, hogy nem az álláspont, hanem csak a taktika változott. Amire a legjobb példa Milan Marticsnak, a krajinai szerbek elnökének a reagálása, aki egyszerűen nem volt hajlan­dó átvenni a tervet és a nemzet­közi közvetítőkkel folytatott tár­gyalások után kijelentette: nincs erről véleménye, mivel nem is is­meri és nem is kívánnak a szer­­bek behatóan foglalkozni vele, vették át a legújabb béketervet amíg nem látják, mi lesz az UN- titok előtt, hogy ők készek a gaz-PROFOR horvátországi részé­nek a sorsa. Vagyis hogy egyál­talán tárgyalóasztalra kerüljön a legújabb horvátországi rendezé­si terv, a szerbek azt követelik, hogy az Egyesült Államok és Oroszország, valamint a Bizton­sági Tanács garantálja, hogy a horvát elnök döntésével ellen­tétben a békeerők március 31-e után is Horvátországban ma­radnak, mégpedig továbbra is mint védelmi erő és nem pedig mint megfigyelők. Marties nem lát lehetőséget egyébként sem­milyen terv végrehajtására, ha a térségből kivonulnak a kéksi­sakosok. A krajinai szerb hatalomhoz közel álló körök azt állítják, hogy a mini összekötő csoport terve sérti a szerbek és a horvátok kö­zött 1993 júliusában megkötött genfi egyezményt, amely a poli­tikai rendezést csak a gazdasági viszonyok helyreállítása utáni időszakra tervezi. Ezért hangsú­lyozta Milan Martics is a közvé­dasági tárgyalások folytatására, viszont a távlatokat illetően to­vábbra is kitart a szerbek önren­delkezése mellett, amely nehe­zen egyeztethető össze a leg­újabb tervvel, amely gyakorlati­lag felszámolná Krajina állami­ságát. A béketerv átvételének eluta­sítása és a­ kéksisakosok mandá­tuma meghosszabbítására vo­natkozó követelés, úgy tűnik, ezúttal is taktikai lépés, vagyis a szerbeknek eszük ágában sincs ezt a tervet elfogadni, de igye­keznek olyan helyzetet teremte­ni, amely lehetővé tenné, hogy a horvátokat tegyék felelőssé a bé­kefolyamat megtorpanásáért. Ugyanakkor a szerbek is tisztá­ban vannak azzal: nagyon könnyen kirobbanhat az újabb háború és védelmi miniszterük bejelentése szerint március 31- ig, a kéksisakosok bejelentett ki­vonulásának dátumáig hadsere­gük erre is felkészül. (­n -s) Göncz útja Rómába vezet Göncz Árpád köztársasági elnök felesége társaságá­ban február 6. és 11. között hivatalos látogatást tesz az Olasz Köztársaságban, majd pedig magánlátoga­tás keretében felkeresi a Vatikánt, s magánkihallga­táson találkozik//. János Pál pápával. Február 9-én a köztársa­sági elnök Ugo Mifsud Bon­­nici máltai köztársasági el­nök látogatását viszonoz­va hivatalos látogatásra ér­kezik Vallettába. Minisztereken és állam­titkárokon kívül egy üzlet­emberekből álló negyven­tagú küldöttség is elkíséri majd az elnököt, mert Göncz Árpád - mint az utazásokról tartott keddi sajtótájékoztatón közölték - minden útján konkrét gazdasági eredményekre törekszik. Rábai Zsolt, a köztársasági elnök külpoli­tikai tanácsadója azt is el­mondta, hogy a tervek szerint végre megoldód­hatnak a magyar kamio­­nosok többéves olaszor­szági vízumproblémái. A szakértők ugyanis egy ví­zumegyezmény aláírását készítik elő. (MTI) jgjpOSZTAS ^ ^ A A Duray Miklós a magyar-szlovák alapszerződésről Dokumentumok sorsközössége A készülő magyar-szlovák alapszerződés ügye Vladimír Meciar látogatása után töb­bekben kételyeket ébresztett. Különösen az a terv váltott ki bizonytalanságot, hogy a le­endő alapszerződésben nem szerepel majd a nemzetiségi kisebbségek jogainak védel­me, hanem ezt egy külön do­kumentumban rögzítik, amely szorosan kapcsolódik az előző megállapodáshoz. A problémakörről kérdeztük meg Duray Miklóst, a szlová­kiai Együttélés Politikai Mozgalom elnökét.­/I.§ - A magyar hivatalos szervek mikor, milyen formában tájékoztatták a szlovákiai magyar pártokat arról, hogy ilyen lépésre készülnek? Ma­gyar részről történt-e előzetes kon­zultáció?­­ A magyar kormányzat a Határon Túli Magyarok Hivata­lán keresztül folyamatosan kap­csolatban állt a szlovákiai ma­gyar pártokkal, és tájékoztatta azokat a készülő alapszerződés tervezetéről. A mostani magyar­­országi kormány folytatta azt a kötelezettségvállalást, amit még az Adfil­/-kabinet 1992. augusz­tus 18-án egy kormányhatáro­zatban megígért. Ennek lénye­ge, hogy a határon túli magyar­ság mindazon törekvéseit támo­gatják, amelyeket annak legitim képviselői fogalmaznak meg és összhangban vannak az európai integrációval. Ehhez a Horn-kor­­mány hű maradt és az alapszer­ződés kapcsán, de már az au­gusztusi pozsonyi látogatás előtt is konzultált a szlovákiai magyar pártok vezetőivel. A magyar szervek tájékoztattak bennün­ket arról is, hogy az alapszerző­dést milyen formában képzelik el. Egyes részletekről tárgyalást is folytattunk egymással. A ma­gunk részéről nem tartjuk elfo­gadhatatlannak azt, hogy az alapszerződésben az úgyneve­zett kisebbségi kérdést rövideb­ben fogalmazzák meg - csak alapelveiben és ehhez kapcso­lódjon annak elválaszthatatlan részeként egy másik dokumen­tum, amely pedig részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mondhatnánk azt is, hogy egyik dokumentum a másiknak a sor­sában osztozik. - Önök tehát ilyen formában egyetértenek ezzel a megoldással? - Egyetértünk azzal, hogy a két dokumentum úgy kapcso­lódjon egymáshoz, hogy ne le­hessen elválasztani egymástól azokat. Ez azt jelenti, hogy a két dokumentumot egyszerre írják alá és amennyiben nem kerülne az egyik félnél egyidejű ratifiká­cióra, akkor a másik félnél nem lehet ratifikálni. - Nem érzik-e úgy, hogy ez a megoldás a szlovák diplomácia sike­reként könyvelhető el? - Ezt csak akkor lehetne így értelmezni, ha egy olyan alap­­szerződést kötne a két ország egymással, amely nem vonat­kozna semmi másra, mint a ha­tárok sérthetetlenségére, illetve arra, hogy a két államnak egy­mással szemben nincsenek terüle­ti követelései, és mindez azon a szinten maradna, amelyen a mos­tani keretegyezmény az Európa Tanácson belül. Amennyiben ez ilyen szinten maradna, akkor elfo­gadhatatlan lenne számunkra. G. Fehér Péter FOTÓ: NAGY BÉLA Duray Miklós, az Együttélés el­nöke Emlékeztető a teendőkről Kétoldalú eszmecserék Strasbourgban Az Európa Tanács úgynevezett máspontok, s magyar részről biz­kisebbségi keretegyezményét ír­ja alá a ma kezdődő Strasbourg­ programja során Kovács László külügyminiszter, hasonlóan más államok - Szlovákia és Románia - külügyeinek irányítóihoz. A magyar politikus a tervek szerint kétoldalú találkozókat is lebo­nyolít az ET székhelyén tartóz­kodó Juraj Schenk szlovák, illetve Teodor Melescanu román külügy­miniszterekkel - jelentette be tegnapi tájékoztatóján Szentivá­­nyi Gábor külügyi szóvivő. A külügyi tájékoztatásért fele­lős diplomata elmondta, hogy a magyar-szlovák konzultáción elsősorban arról az emlékeztető­ről tárgyalnak, amelyet Vladimír Meciar minapi budapesti látoga­tása alkalmával írtak alá, és amely a feladatokat s teendőket részletezi. Ezt érintve Szentivá­­nyi Gábor rámutatott, hogy ma­gyar részről felgyorsult az alap­­szerződéssel kapcsolatos mun­ka, és a remények szerint né­hány napon belül konkrét javas­latot tehetnek a szlovák félnek a soron következő - Budapesten esedékes - szakértői megbeszé­lések időpontjára. A külügyi szóvivő az alapszerződés, illetve a kisebbségi dokumentum „mi­lyenségére" vonatkozó felvetés­re reagálva hangoztatta: az utóbbi időben közeledtek az ál­tató jelnek értékelték Meciar kormányfő azon szakjeit, melyek szerint Szlovákia számára nem jelent problémát az európai nor­mák átemelése a készülő doku­mentumokba. Mindazonáltal az újabb egyeztetések mutatják meg, mekkora is valójában az előrehaladás - mondotta Szent­­iványi Gábor, aki emlékeztetett arra is, hogy a tervezett doku­mentumok szorosan kapcsolód­nak egymáshoz s azonos jogi erővel bírnak majd. A szóvivő el­mondta még, e hó 6-án és 7-én Budapesten magyar-román szakértői tárgyalásokat tartanak. A diplomáciai naptár esemé­nyei közül említésre érdemes, hogy az Európai Unió tagálla­mainak budapesti nagykövetei hétfőn a külügymnisztérium ve­zetővel találkoztak. Kovács László külügyminiszter február 3-5. között Münchenben egy nagyszabású NATO-fórumon vesz részt, majd 8-án Finnor­szágban, 9-10-én pedig Svédor­szágban tárgyal. Budapestre lá­togat 6-án az új szlovén külügy­miniszter, ezt megelőzően Krilov orosz külügyminiszter-helyettes folytat itt eszmecserét - egyebek mellett Horn Gyula első félévben esedékes moszkvai útjáról. (DAL) A Konvenció és a hagyományok - Az RMDSZ több mint két éve ar­ra kérte szövetségeseit a Romániai Demokratikus Konvencióban, hogy vitassák meg a brassói kong­resszusán elfogadott programot - nyilatkozta tegnap Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A tárgyalások leglényegesebb eredménye az, hogy egyhangú­lag olyan közleményt fogadott el a Konvenció minden pártja és szervezete, amely elutasítja a szélsőséges pártok és a román kormány vád­jait az RMDSZ el­len. Bár a partnerek több ponton is vitáztak az RMDSZ álláspont­jával a kisebbségi kérdésben, azonban az alapelvekben és más kérdésekben is egyetértés volt. Az ügyvezető elnök ezek közé sorolta az 1918-as gyu­lafehérvári nyilatkozat elveit, amelyekkel a kor megfogalmazásának megfe­lelően biztosították az önrendel­kezést a nyelvhasználat és a ki­sebbségi intézmények terén. További fontos eredményként jellemezte Takács Csaba, hogy a Konvenció egyértelműen elítélte a fasisztának bélyegezhető szél­sőséges nyilatkozatokat, ame­lyek a romániai magyarság ellen irányultak. Ezenkívül azt, hogy az ellenzéki tömörülés ugyan­olyan szerveződésnek tartja az RMDSZ által létrehozott önkor­mányzati tanácsot, mint a többi román párt által életre hívott ha­sonló testületeket, külön is le­szögezve, hogy az nem veszé­lyezteti az ország egységét és in­tegritását. (MTI) ­Algériai-izraeli egyeztetés az iszlám fanatikusok elleni közös fellépés ügyében , a­ M'+Q­tiv -Egyiptom egyre elégedetlenebb Tel-avivi tudósítónktól. Hoszni Mubarak egyiptomi államel­nök ma, szerdán fogadja Kairóban Simon Peresz izraeli külügyminisz­tert, akivel a két állam között az utóbbi időben felmerült bizonyos fokú elhidegülés okairól készül tár­gyalni. A mai találkozót megelőző­en tegnap, kedden délelőtt Rabin miniszterelnök telefonon érintke­zésbe lépett Mubarak elnökkel, aki­vel hosszas eszmecserét folytatott. Nem titok, hogy Egyiptom egyre jobban elégedetlen azzal a körül­ménnyel, hogy Izrael nem hajlandó csatlakozni az atomfegyverek ter­jesztését megakadályozó nemzet­közi atomsorompó-egyezményhez, amelyet ez év tavaszán kell felújíta­niuk az atomfegyverrel rendelkező államoknak. Egyiptom ez ideig az aláírók között volt és most többször felvetette a követelést - az ENSZ legutóbbi közgyűlésén is -, hogy Iz­rael is csatlakozzon az atomsorom­pó-egyezményhez. Az izraeli kor­mány azonban évtizedek óta, ha­gyományos politikájának megfele­lően kategorikusan elveti ezt a kö­vetelést, amelyet egyébként a múlt­ban a többi között az amerikai kor­mány is szorgalmazott. Mubarak egyiptomi elnök teg­nap azt hangoztatta, hogy Egyip­tom szempontjából tűrhetetlen és elfogadhatatlan egy olyan szituá­ció, amelyben csak egyetlen közel­­keleti államnak (nyilvánvaló célzás Izraelre) van atomfegyvere, és ez az állam ráadásul nem is csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez. Izrael és Jordánia magas rangú tisztjei időközben baráti kézszorítás jegyében írták alá az Arává sivatag­ban azt az okmányt, amely igazolja, hogy a két állam már korábban lét­rejött formális békeszerződése ke­retében és annak mostani gyakorla­ti végrehajtásaként Izrael vissza­származtatott Jordániának 180 négyzetkilométernyi területet, amelyet még az 1948-as felszabadí­tó háború idején foglalt el az Eilat­­tól felfelé elhúzódó Arává sivatag egy részében. Izraelnek még továb­bi 200 négyzetkilométernyi terüle­tet kell visszaadnia Jordániának. Tegnap kitudódott, hogy az al­gériai kormány titkos tárgyalásokat folytat Izraellel és javasolja a két ál­lam közötti együttműködést a szél­sőséges iszlám fundamentalista terrorszervezetek ellen, amelyek egyaránt veszélyeztetik mindkét országot. Algériában előző nap po­kolgépes merénylet történt, amely­nek következtében negyven ha­lottról és 280 sebesülésről számol­nak be a hírügynökségek. Keek. an Ofly

Next