Új Magyarország, 1995. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-01 / 51. szám

D­a­ ti*« Eljátszott milliók Szingapúrban Londoni tudósítónktól. A brit sajtó a hét eleje óta fő he­lyen foglalkozik a köztisztelet­ben álló Barings bankház csúfos bukásával egy fiatal osztályveze­tő meggondolatlansága követ­keztében. Egészen vasárnap estig az fog­lalkoztatta a brit médiát és a köz­ügyek iránt érdeklődő közönsé­get, mit hozhat a ma esti alsóhá­zi szavazás, rákényszerül-e Ma­jor miniszterelnök, hogy min­dent feltegyen utolsó lapjára, és felvesse a bizalmi kérdést, ami a jelenlegi alsóházi felállásban enyhén szólva kockázatos. Vasárnap este jött a Barings bankház tragédiájának híre, és akkor ismerkedett meg a brit közvélemény a 28 éves Nick Lecson nevével. A Barings családi kereskedelmi bank, nagy befek­tetők ügyleteit bonyolítja. Több mint kétszáz éve alakult, s utol­jára száz évvel ezelőtt került vál­ságba, amelyből azonban annak idején nehezen bár, de sikerült kilábalnia. Azóta azonban min­dig az volt a híre, hogy üzletileg konzervatív, szolid cég. Köztu­dott, hogy kliensei közé tartozik Erzsébet királynő és a királyi csa­lád több más tagja is. Ez a bank kezeli például Károly herceg több jótékony célú alapítványát is, amelyeket most befagyasztottak. A Barings jó ideje a Távol-Ke­letre összpontosította üzleti te­vékenységét és ezt általában jó szemmel nézték a Cityben is, külföldön is. Annak jelét látták ugyanis benne, hogy Nagy-Bri­­tannia legtapasztaltabb pénz­ügyi szakemberei igyekeznek a brit pénzügyi és bankvilág hasz­nára fordítani a távol-keleti gaz­daságok túláradó életerejét és óriási potenciálját. Leeson Barings szingapúri fi­ókjában volt a származékos ügy­letek osztályának a vezetője. A származékos ügyletek, opciók, határidős ügyletek az értéktőzs­de világának vadnyugati pere­mét jelentik, bizonyos fokig fel­térképezetlen terepet, ahol sok minden lehetséges, és ahol aki mer, az sokat nyer­­ vagy még többet veszít. Leeson sokat ve­szített, és nem a saját pénzét, ha­nem a bank, illetve az ügyfelek pénzét. Noha a botrány kirobba­násakor feleségével együtt fel­szállt Malajziában horgonyzó lu­xusjachtjára, és azóta több világ­rész rendőrsége keresi, ennek el­lenére semmi bizonyíték sincs arra, hogy a saját hasznára koc­káztatta volna a bank pénzét. Könnyen lehet, hogy fejébe szállt a dicsőség - elvégre 28 éves korában Szingapúr, a távol­keleti Zürich egyik vezető üzle­temberének tartották már -, és azt képzelte, hogy végképp megalapozza tekintélyét a bank­világban, ha Barings javára ha­talmas összeget sikerül nyernie a tokiói tőzsdén. Ehelyett nem egészen egy hónap alatt elveszí­tett 700 millió fontot. A balsikernek nemcsak maga Leeson az áldozata, akit csak­nem bizonyosan bíróság elé állí­tanak felhatalmazás nélküli za­bolátlan hazárdjátéka miatt. Ba­rings, a kétszáz éves családi bank tönkrement, és már kese­lyűk gyanánt köröznek fölötte a várományos felvásárlók. Az ügy felbecsülhetetlen kárt okoz a City jó hírének, hiszen a világ egyik legbefolyásosabb bankfő­városának egyik legtiszteltebb bankjáról derült ki, hogy egy­részt nem nézett eléggé egy ka­landvágyó fiatal beosztott kör­mére, másrészt nem rendelke­zett elég fedezettel ahhoz, hogy elviselje a veszteséget. Nick Leeson hírneve hasonla­tos a Manchester United egyik korábbi sztárjának híréhez, aki azzal írta be nevét a labdarúgás történetébe, hogy ő volt a legfia­talabb gólszerző világbajnoki tornán, és ő volt a legfiatalabb labdarúgó, akit világbajnoki tor­nán leküldött a bíró a pályáról. Remélhető, hogy a Barings­­tragédián okulva a többi függet­len kereskedelmi és beruházási bank jobban vigyáz majd, hogy se 28, se 58 éves ügyvezetői ne ren­delkezhessenek egyedül a bank teljes alaptőkéjét és minden tarta­lékát meghaladó összeg fölött. Jotischky László Az IRA új feltételei Warren Christopher amerikai kül­ügyminiszter az Egyesült Álla­mok egyik legfontosabb külpoli­tikai célkitűzésének nevezte az északír probléma rendezésére irányuló erőfeszítések támogatá­sát. Ír kollégáját, Dick Springet fo­gadva arra ösztönözte az észak­írországi katolikus és protestáns félkatonai szervezeteket, hogy fegyvereik letételével egyenges­sék a tágyalások útját. Az amerikai diplomácia veze­tője „történelmi jelentőségűnek" minősítette a múlt héten közzé­tett angol-ír kezdeményezést a tartomány sorsának rendezésé­re. Leszögezte, hogy Washing­ton nem kötelező érvényű, ká­­kényszerítésre váró tervezetnek tekinti a javaslatot, hanem az el­jövendő tárgyalások alapjának. - Arra kérjük az összes érin­tett felet, hogy körültekintően tanulmányozzák a javaslat szö­vegét, és a lehető legrövidebb időn belül üljenek tárgyalóasz­talhoz - mondta. Ami a fegyerletételt illeti, csu­pán a félkatonai csoportokat em­lítette. Az Ír Köztársasági Hadse­reg (IRA) politikai szárnyának tartott Sinn Fein azonban amel­lett érvel, hogy az IRA-val pár­huzamosan az északír rendőr­ség, a katonai egységek és a brit koronához hű csoportok fegyvereit is ki kell vonni a szolgálatból. (MTI) • A tádzsikisztáni választások vasárnap megtartott első fordu­lóján a „független" helyi kiskirá­lyok elsöprő győzelmet arattak. Pártok színeiben alig néhány képviselő jutott be a dusanbei törvényhozásba. A megválasz­tottak között helyi területi veze­tők vagy kolhozelnökök vannak. A választások második forduló­ját március 12-re írták ki. • Irak nem tudott „elszámolni" 20-30 tonna, biológiai fegyver elő­állítására használt baktériumok kitermeléséhez szükséges alap­anyaggal. Rolf Ekeus, a bagdadi tömegpusztító fegyverek meg­semmisítését ellenőrző ENSZ- megbízott Irakból hazatérve el­mondta, hogy a biológai fegyver­hez alapanyagul szolgáló bakté­riumok tenyésztéséhez szüksé­ges, több millió dollár értékű táp­talajról van szó, amelyet még 1988-89-ben importáltak. • Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök vidéki útjáról Moszkvába visszatérve meglepve tapasztal­ta, hogy távollétében elvették ál­lami tulajdonú gépkocsiját. A Kreml jelenlegi politikájának éles kritikusa azért utazott messzi orosz tájakra, hogy fel­mérje az emberek politikai han­gulatát, és kifejtse véleményét a kormány működéséről. V. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1995. MÁRCIUS 1., SZERDA KÜLFÖLD Újabb partraszállás Szomáliában Tegnap reggeltől amerikai kato­nai irányítással zajlik az Egyesí­tett Pajzs nevű művelet, az ENSZ még Szomáliában lévő fegyvere­seinek kivonása. Az előzetes tervnek megfelelően pontosan éjfélkor kezdődött az akció: 1800 amerikai és 400 olasz haditenge­rész lépett az afrikai ország föld­jére Mogadishu repülőterén és tengeri kikötőjében, hogy garan­tálja a kivonuló kéksapkások biz­tonságát. Az ENSZ Szomáliai erőinek eddigi parancsoka, a malajziai Abu Samah tábornok és a ghanai Victor Gbeho, a világszervezet kü­lönleges megbíszottja rövid ün­nepség keretébe­t átadta a pa­rancsnokságot Tony Zinni ameri­kai tábornoknak, aki az Egyesí­tett Pajzsot irányítja. A szomáli partok közelében hat ország 32 hadihajójából álló flotilla tartózkodik, fedélzetén mintegy tízezer katonával. A légi támogatást Super Cobra típusú harci helikopterek adják. Az evakuálásnak néhány nap alatt be kell fejeződnie. Közben súlyos harcok színtere volt a Szomália északi részén egyoldalúan kikiáltott Szomáli­­földi Köztársaság. A szakadár köztársaság fővá­rosából, Hargeisából sugárzó rá­dióadó beszámolója szerint az összecsapások Mohamed Ibra­him Egal elnök fegyveresei és az elnök legfőbb vetélytársához, Abdurahmán Ahmed Ali egyko­ri elnökhöz hű milicisták között robbantak ki Sallahleyben, egy Hargeisától 60 kilométerre lévő településen. Sallahleyt, amely a korábbi államfő vezette Szomá­liai Nemzeti Mozgalom (SNM) milicistái fészkének számít, Mo­hamed Egal elnök erői támadták meg. A harcokba harckocsikat és nehéztüzérséget is bevetettek. Az amerikai és olasz tenge­részgyalogosok fedezékeket ás­tak a Szomáliai főváros repülőte­re és a kikötő környékén. (MTI) FOTÓ: CORINNE DUFKA/AP Incidens nélkül sikerült patra szállnia az USA tengerészgyalogosainak Szomáliában, néhány alaku­lat rögtön „beásta magát" a közelben zajló polgárháborús lövöldözések miatt Meghívó külföldről - belföldi pártok részére Scalfaro harcias vendégei Milánói tudósítónktól. A holnapi nap az olasz belpoliti­ka előjegyzési naptárában egy fontos találkozó időpontja. Oscar Luigi Scalfaro köztársasági elnök egyenesen Prágából invitálta meg a hajdani koalíció pártjait párbeszédre. Mégpedig nem a szokványos módon. A hivatalos csehországi látogatás alkalmából - ez már az olasz sajtónak szinte hagyománya - nem a Havel el­nökkel folytatott eszmecserék iránt mutattak érdeklődést a tu­dósítók, hanem azt firtatták: mi­lyen lépéseket tervez Scalfaro a csakugyan drámai feszültség föl­oldására Itáliában. Nos, az első konkrétum a For­­za Italia, a Nemzeti Szövetség (AN) és a Kereszténydemokrata Központ (CCD) parlamenti frak­cióvezetőinek látogatása a Qui­­rinale palotában. Igaz, sem Silvio Berlusconi, sem Gianfranco Tini nem lesz jelen, de nyilvánvaló, hogy az államfő szeretné elke­rülni a közvetlen szembesülést a mielőbbi választásokért jó ideje páratlan harci keddvel agitáló Berlusconival.­­ Az ugyanis egy pillanatig sem kétséges, hogy a csütörtöki talál­kozó legfontosabb témája a tör­vényhozás föloszlatásának és az urnák megnyitásának időpontja lesz. Scalfaro elnök - a jelekből ítélve - most már kezdi belátni: az erőpróba elől nem lehet kitér­ni. Sok külföldi szakértő is egyet­ért abban, hogy a líra példátlan meggyengülése a nemzetközi valutapiacon mindenekelőtt a belső bizonytalanság, a kor­mányzati instabilitás következ­ménye. Persze, ezt a nézetet Itáliában sokan sokféleképpen magyaráz­zák. Egyesek szerint Lamberto Dini kormányának mégiscsak bi­zalmat kellene előlegezni lega­lább addig, amíg négypontos programját megvalósítja. Mások úgy vélik, az előző kormány programja is félbemaradt, miért lennének elnézőbbek Dini iránt? Ma már a baloldal berkeiben, a PDL (Baloldali Demokratikus Párt) vezetői körében sem ra­gaszkodnak a választások jövő tavaszi dátumához. Vagyis Itália ismét belemanőverezte magát a válsághangulatba, amelyből egyetlen kiút látszik biztosnak: a szavazatok bizonysága. Pino Calabrese Bizalom a főtitkárnak Brüsszeli tudósítónktól­ Úgy látszik, hogy a Willy Claes NATO-főtitkár személye körül fel­lobbant botránynak nagyobb a füstje mint a lángja - mondhatjuk azután, hogy Al Gore amerikai alelnök a más álláspontot váró tu­dósítók hada előtt, hétfőn Brüsszelben félreérthetetlenül kiállt a ka­tonai szervezet főtitkára mellett. Washington magasrangú utazó politikusa nemcsak bizalmat sza­vazott Willy Claesnak, hanem az alig öt hónapja hivatalába lépett főtitkár munkáját komoly dicsérettel illette. Al Gore jó tartású em­bernek mondta Willy Claest, „akire a sorozatos problémák előtt álló NATO-nak nagy szüksége van". Claes főtitkár ma Kanadába utazik, majd három napon át Wa­shingtonban, az Egyesült Államok irányító politikusaival egyeztet, megbeszéli a NATO legsürgősebb menetrendjét, a Horvátország­ból a hó végén távozni kényszerülő kéksisakosok visszavonulásá­nak katonai fedezetét, Bagdad újabb kardcsörtetésének szemmel tartását és közel sem utolsó sorban Washington és Moszkva biz­tonságpolitikájának egybehangolását. Al Gore alelnök ez utóbbi kérdést rendkívül fontosnak minősí­tette, s Brüsszelben így fogalmazott: „a NATO új tagállamainak csatlakozását a már folyamatban lévő előzetes egyeztetőtárgyalá­sok határozzák meg. Meglepetésekre számítani nem kell. Minden idejében fog megtörténni, a nyíltság és a kölcsönös bizalom jegyé­ben". A minden bizonnyal a Fehér Ház politikáját tolmácsoló alelnök mind az Észak-atlanti Tanács ülésén részt vettek, mind a Békepart­ner országok nagyköveteivel történt egyórás találkozója során (és a sajtó képviselői előtt is!) külön kiemelte Washington azon elgon­dolását, amely - bár a NATO keleti irányba történő kiszélesítésével kapcsolatban Moszkva vétóját kereken visszautasítja - az orosz biz­tonsági igényeknek helyt adó jogos követelést emleget. A belga Le Soir tudósítójának arra a megjegyzésére, hogy Wa­shington és Moszkva „túlságos" egyeztetése a függetlenségét féltő volt népi demokráciák esetleges nemtetszését válhatja ki, Al Gore alelnök képletes választ adott. Beszélt arról a találkozóról, amelyet az elmúlt napokban az amerikai és orosz űrhajók hajtottak végre: „a közeledés csak lassan, lépésről lépésre történt meg. Sőt, első kí­sérletre kudarcot vallott. Az újabb közeledés aztán találkozással végződött. Ami az amerikai és orosz űrhajósoknak sikerült, annak lehetősége a politikusok előtt is nyitva áll" - fogalmazta meg véle­ményét az USA alelnöke. A nyugati sajtó azonnal „rácsapott" Al Gore párhuzamára, meg­jegyezve, hogy Washington nézetét szem előtt tartva, a jövőben egyetlen új demokráciának sem lehet majd felróni azt, ha a Nyugat felé tartó utat járva, a tapasztalatokról - menet közben - Moszkvát is tájékoztatja, esetleg az oroszok véleményéhez (is) igazodik, de legalábbis nem fordít kihívóan hátat a volt „élenjáró nagy testvér" reális óhajának. Mécs László Alagút a kerítés alatt Tel-avivi tudósítónktól. A gázai palesztin autonómia rend­őrsége három héttel ezelőtt letar­tóztatott két helyi lakost, akiket azzal gyanúsítanak, hogy egy ideig rejtegették „a mérnök" fe­dőnéven számontartott vesze­delmes terroristát, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád aktivistáját, aki személy szerint felelős a leg­utóbb Izraelben végrehajtott ön­gyilkos merényletekért. A szó­ban forgó palesztin terrorista volt az - az izraeli biztonsági hatósá­gok feltételezése szerint -, aki elő­készítette a kamikaze akcióknál felhasznált robbanóanyagot és robbanótöltetű „öngyilkos ru­hát" azon palesztinok számára, akik ezeket a merényleteket vég­rehajtották Hedera és Tel-Aviv városokban. Nem titok, hogy „a mérnök" az izraeli titkosszolgálat által kö­rözött és lámpással keresett pa­lesztin terroristák listájának az élén áll. A napokban olyan hírek jelentek meg a héber sajtóban, hogy az izraeli biztonsági szol­gálat (Sin Bét) új főnöke, aki ma, szerdán foglalja el hivatalát, első napiparancsában „a mérnök" felkutatását és felszámolását je­lölte meg a szolgálat egyik köz­ponti célkitűzéseként. A tegnapi beszámolók szerint „a mérnök" már nincs korábbi rejtekhelyén, és vagy valahol a palesztin önkormányzat terüle­tén talált menedéket, vagy kül­földre távozott új búvóhelyet ta­lálva. Az izraeli titkosszolgálat ügynökei azonban a korábbi be­számolók szerint folytatják a hajtóvadászatot „a mérnök" kézrekerítésére. Az izraeli Sin Bét egyébként a múlt hónapban egy Hamasz ter­rorista sejt nyomára bukkant, melynek időközben már letar­tóztatott tagjai két robbanószer­kezetet helyeztek el a délen lévő Beér Seva városában, amely a Negev-sivatag legnagyobb tele­pülésének centruma. A két rob­banószerkezet fel is robbant ta­valy októberben, de csodával határos módon nem voltak sé­rültek. A nyomozóhatóságok­nak csak a múlt hónapban sike­rült a kettős pokolgépes me­rénylet végrehajtóinak a nyomá­ra bukkanni. Tegnap egyébként az is nyil­vánosságra került, hogy az izra­eli biztonsági szerveknek a ter­ror elleni küzdelem során sike­rült felfedezni egy huszonöt mé­ter hosszú alagutat, amelyet pa­lesztin fegyveresek ástak a Gázai övezetből Izrael területére az el­választó kerítés alatt. A palesztin fegyveresek ezen az alagúton keresztül készültek behatolni Iz­raelbe. Dán Ofry Oleksy készületlen? Nem egészen fél óráig tartott Jó­zef Oleksy lengyel miniszterel­nök-jelölt és Lech Walesa államfő találkozója. A megbeszélésről tá­vozó Oleksy semmiféle kom­mentárt nem kívánt fűzni a tör­téntekhez. Az elnök viszont szóvivőjén keresztül közölte: Oleksyval ezi­­dáig mint a szejm elnökével tár­gyalt, ám a politikus a mostani találkozóra kormányfőjelöltként jelentkezett be. Jelöltnek azon­ban csak a koalíció állította, s ez még nem ad számára semmiféle alkotmányos felhatalmazást a kormányalakításra. A szejm elnöke elismerte azt a tényt, hogy formálisan csupán a jelenlegi kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági sza­vazás után kezdhet hozzá az új kabinet összeállításához. Az el­nök szóvivője leszögezte: Oleksy felkészületlenségét az is jelzi, hogy végül nem terjesz­tette elő a beígért kormánylis­tát. (MTI)

Next