Új Magyarország, 1995. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01 / 77. szám

V. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1995. ÁPRILIS 1., SZOMBAT HCt­^OT AO^[k ÁXXc u 't Li'\ W?.c|a. IJiKaO^. T Izrael az orosz-iráni atomügylet ellen Tel-avivi tudósítónktól. A közel-keleti körúton tartózko­dó Andrej Kozirev orosz külügy­miniszter tegnap délután Izrael­be érkezett, ahol összesen négy napot tartózkodik. Ez idő alatt Kozirev beható tárgyalásokat folytat Jichak Rabin miniszterel­nökkel és hadügyminiszterrel, valamint Simon Peresz külügymi­niszterrel. Ma, szombaton az orosz államférfi Gázában felke­resi Jasszer Arafatot, a palesztin önkormányzati hatóság elnökét, akivel a békefolyamatról tárgyal. Az orosz politikus látogatásá­nak nyilvánvaló célja, hogy a körzet vezetőivel való személyes kapcsolat keretében megpróbál­ja biztosítani Oroszország foko­zottabb részvételét az arab-izra­eli békefolyamatban. Eddig ugyanis az oroszok lényegében diplomáciai és politikai statiszta­szerepet játszottak az Egyesült Államok lehengerlő befolyása és aktív részvétele mögött. Időközben kitudódott, hogy a Rabin­ Kozirev találkozón az iz­raeli kormányfő azzal a követe­léssel akar az orosz miniszterhez fordulni, hogy kormánya állítsa le az Iránnal kötött nukleáris együttműködési szerződés vég­rehajtását. Izraelt rendkívüli ag­godalommal tölti el az a körül­mény, hogy Oroszország vállal­ta négy atomreaktor megépíté­sét, illetőleg eladását Irán számá­ra. Annak ellenére, hogy az orosz magyarázat szerint ezek az atomkohók kizárólag „békés és tudományos célokat" szolgál­nak, izraeli kormánytényezők meg vannak győződve arról, ha sor kerül a négy orosz atomreak­tor üzemeltetésére, Irán óriási lé­pésekkel közeledik majd a saját atomfegyver előállításának a le­hetőségéhez. Tegnap egyébként a legna­gyobb héber napilap, a Jediot Ahronot azt a szenzációs értesü­lést közölte, miszerint Christo­pher amerikai külügyminiszter legutóbbi damaszkuszi látogatá­sa alkalmával Asszad szíriai el­nök hajlandóságot mutatott ar­ra, hogy Damaszkuszban ala­csony szintű izraeli külképvise­letet állítsanak fel, még mielőtt befejeződne a Golán-fennsíkról való izraeli visszavonulás. Amennyiben ez az információ helytálló, úgy kétségtelen, hogy lényeges „diplomáciai áttörés" mutatkozik a merev szíriai állás­pontban. Ezzel áll kapcsolatban az is, hogy Izrael már közölte az ame­rikai külügyminiszterrel: hajlan­dó kellő rugalmasságot tanúsíta­ni Szíria felé a békefolyamat ügyében, amennyiben minimá­lis biztonsági jellegű követeléseit Szíria teljesíti. Dán Ofry Tiltakoztak a kurdok A budapesti török nagykövetség előtt tüntettek tegnap az Euró­pában Tanuló Kurdisztáni Diá­kok Magyarországi Szervezete felhívására. A megmozdulás ke­retében elsősorban a török had­sereg Irakban történő kemény kur­­dellenes fellépése miatt tüntettek, s céloztak arra is, hogy esetleg a török és az iraki kormány összehangolja te­vékenységét. Eközben Hurd brit és Kinkel német külügyminiszter kö­zösen szólította fel Ankarát na­gyobb önmérsékletre, az észak­iraki akció befejezésére.­ ­[ FOTÓ: VAJDA JÓZSEF KÜLFÖLD A honvédelmi megbízott­­ nő kölni tudósítónktól. A német hadsereg katonái első alkalommal fordul­hatnak észrevételeikkel, gondjaikkal és panaszaikkal a „gyengébb nem" képviselőjéhez: a bonni parla­ment óriási többséggel választotta meg az 54 éves kereszténydemokrata Claire Marienfeld asszonyt új honvédelmi megbízottnak, akinek hivatala kivételes jogokat biztosít számára, hogy a katonák érdekkép­viseletét eredményesen láthassa el. A bonni parlament svéd példát követett, ami­kor 1956-ban életre hívta a honvédelmi megbízott feladatkörét. Ennek keretében a katonák közvet­lenül - a szolgálati út megkerülésével - fordulhat­nak a megbízotthoz, anélkül, hogy ezért felelős­ségre vonnák, hátrányban részesítenék vagy megbüntetnék őket. Hogyha az alapjogok vagy a hadsereg belső irányítását szabályozó alapelvek megsértésének ténye jut tudomására, saját hatás­körén belül kezdheti meg a vizsgálatokat, de te­heti ezt a parlament utasítására is. Feladatainak maradéktalan elvégzése érdekében megkövetel­heti a honvédelmi minisztériumtól, hogy bepil­lantást nyerjen az ott felfektetett iratokba, előze­tes bejelentés nélkül tehet látogatást a Bundes­wehr egységeinél, és részt vehet az esetleges bí­rósági tárgyalásokon. Évente egyszer köteles je­lentést terjeszteni a parlament elé, amelyet a ház megvitat. Az ülés során a honvédelmi megbízott, aki kinevezését követően lemondott képviselői mandátumáról, személyesen is felszólalhat. Kezdetben egykori tábornokok töltötték be a honvédelmi megbízott tisztét, eleget téve annak az előírásnak, hogy az erre a célra kiszemelt személy­­­nek legalább egyéves szolgálatot kellett előzőleg tel­jesítenie. E törvény megváltoztatása nyitotta meg azután a kaput a képviselők, majd pedig most az el­ső hölgy előtt. Claire Marienfeld rátermettségét az ellenzék is ismeri, a szociáldemokraták nem állítot­tak ellenjelöltet és képviselőik tetszésére bízták, hogy mellette szavazzanak. Stefan Lázár Repülőgép szerencsétlenség: nincs magyar áldozat Baleset vagy robbantás? Belgiumban megdöbbenéssel fo­gadták a román Tarom-gép lezu­hanásának a hírét, amelyen el­söprő többségében Brüsszelbe visszatérő belgák utaztak. A bel­ga kormány közleményben fe­jezte ki részvétét az áldozatok hozzátartozóinak. A zaventemi repülőtér különtermet nyitott a családtagoknak, és több ideigle­nes telefonvonalat is üzembe he­lyeztek a felvilágosításra várók számára. A belga rádió és a BELGA hír­­ügynökség folyamatosan újabb inform­ációkat közöl a katasztró­fáról, így egyebek között vissza­térő módon utalnak szemtanúk­ra, akik két robbanást is látni vél­tek a gépen, mielőtt az zuhanni kezdett. A BELGA megjegyzi, hogy bukaresti értesülések sze­rint ugyanezen a járaton márci­us 15-én már volt bombariadó, de az akkor hamisnak bizonyult. Ezzel egy időben megszólal­tatták a brüsszeli repülőtér szó­vivőjét is, aki szerint egyelőre nem tekinthető megalapozott­nak a robbanásról szóló véleke­dés. Utalt arra is, hogy a felszál­lás idején rendkívül kedvezőtle­nek voltak az időjárási feltételek. Brüsszelben egyúttal bejelen­tették, hogy a francia Airbus In­dustrie szakértőinek egy csoportja elutazott Bukarestbe, hogy részt vegyen a tragédia körülményei­nek kivizsgálásában. A BELGA idézi a cég közleményét, amely szerint a most szerencsétlenül járt gépet tavaly áprilisban állította forgalomba a Tarom. Előzőleg hét éven át egy másik társaságnál használták, és eddig összesen 31 ezer órát repült. A Sky News brit hírtelevízió úgy értesült, hogy két rangos belga diplomata is életét vesztet­te a péntek reggeli katasztrófá­ban. A tegnap délutáni híradás­ban elhangzottak szerint az ál­dozatok között van Belgium bu­karesti nagykövetségének kon­zulja s egy attasé beosztású munkatársa. A Tarom által köz­zétett utaslista szerint nem tar­tózkodott magyar állampolgár a lezuhant Airbus-gépen. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy- Románia Párt elnöke pénteki sajtóértekezletén politikai táma­dásra használta fel a katasztró­fát. Követelte, állítsák bíróság elé Petre Roman volt miniszterelnö­köt, aki annak idején Airbus-gé­­peket rendelt a Tarom légitársa­ság számára. (MTI) Brit-spanyol viszony Szakítópróbán Lelkesen üdvözölte pénteken a brit kormányzó konzervatív párt Európával kevéssé rokonszenve­ző - s mind terebélyesebb - jobb­szárnya a kabinet egyértelmű ki­állását Kanada mellett az észak­amerikai ország és az Európai Unió halászati vitájában. John Major miniszterelnök ugyanis az alsóházban kijelentette: „megérti és osztja" Kanada aggodalmait a fogyatkozó halkészletek iránt, s úgy gondolja, hogy Ottawának „teljesen igaza van", amikor erővel igyekszik érvényt szerezni kör­nyezetvédelmi célkitűzéseinek. A brit fellépés egyértelmű sza­kítás Spanyolországgal, amely azonban nem váratlan fejle­mény: London korántsem emésztette még meg az EU „ka­rácsonyi ajándékát", amellyel a közösség rászabadította a spa­nyol halászflottát az addig félté­kenyen őrzött ír-tengeri lelőhe­lyekre. Brüsszel decemberi vég­zése szerint a szigetországnak 1996-tól meg kell nyitnia egy csaknem 240 ezer négyzetkilo­méteres halászterületet mintegy 40 spanyol halászhajó számára. Londoni vélemények szerint ko­moly összecsapások várhatók a helyi és a spanyol halászok kö­zött, amikor ez utóbbiak megje­lennek az úgynevezett ír négy­szögben, s kivetik hálójukat a je­lenleg kizárólag brit és ír hajók által kiaknázott területen. (MTI) -^‘^3 Az árboc és a kapitány- áll Londoni tudósítónktól: John Major brit miniszterelnök a hét közepén interjút adott a Daily Telegraph című londoni napilapnak. Ebben újra a lehető leghatáro­zottabban leszögezte, hogy esze ágában sincs sem más konzervatív politikusnak átengedni a helyét, sem jelentősen előrehozni az 1997 tavaszán esedékes általános választást. Sokakban felmerült a kér­dés, miért kellett ezt éppen most kijelentenie, illetve miért tett fel erre vonatkozó kérdéseket épp most egy konzervatív lap politikai szerkesztője. A tengerjáró angol szemléletében az árbochoz köti magát a vég­sőkig elszánt kapitány, aki viharban vagy vesztésre álló csatában eltökéli, hogy inkább hajójával együtt pusztul, de a parancsnoki hi­dat el nem hagyja. A szárazföldi magyar ezzel szemben az ebet köti a karóhoz. Ám a kettő nem teljesen azonos: az egyik halálos el­szántságot, a másik inkább elkeseredett hetvenkedést jelez. John Major szempontjából talán az a legnyugtalanítóbb, hogy még csodáiói is a halálra szánt kapitányt sejtik benne. Alig van ma az Egyesült Királyságban, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy a miniszterelnök hajóját, a konzervatív kormányt a legközelebbi ál­talános választás el fogja süllyeszteni. Erre az interjúra, a makacs elszántság bizonygatására is azért lett szükség, mert a miniszterelnököt immár nem csak azok támadják a saját pártján belül, akik helytelenítik az ország növekvő elköte­lezettségét az Európai Unió mellett. Major többször bebizonyította már, hogy ezektől nem tart. Annál kínosabban érte viszont, amikor még egy volt konzervatív pártelnök is azt mondta, hogy a párt szempontjából valószínűleg hasznos lenne, ha néhány évre ellen­zékbe szorulva átgondolhatná, megújíthatná politikai stratégiáját. Az sem biztató a miniszterelnök számára, hogy mind többen latol­gatják: vajon kormányának melyik tagja lenne nála esélyesebb a következő választás megnyerésére. John Major jól tudja, milyen hatalmat aláásó ereje van a médiá­ban gyakran hangoztatott mendemondáknak, még akkor is, ha mindenki tudja róluk, hogy mendemondák. Ha az ország közvé­leménye készpénznek veszi, hogy a miniszterelnök távozni készül, akkor előbb-utóbb távoznia is kell. Ezért kellett ez az interjú. A miniszterelnök határozottan leszögezte, hogy nem távozik dolgavégezetlen a saját jószántából, és ha mások távozásra próbál­ják kényszeríteni, akkor foggal-körömmel harcolni fog. Aki pedig végignézte, hogyan harcolt John Major foggal-körömmel a konzer­vatív szempontból szintén eleve elparentált 1992-es választás előtt, az tudja, hogy ez nem üres melldöngetés. Major felsorolta azt a három területet, amelyen még befejezni va­ló dolga van. Az Észak-Írországban immár hét hónapja tartó béke az egyik. A miniszterelnök joggal érzi, hogy talán mindenkinél töb­bet tett, többet kockáztatott, amikor beindította a most folyó béke­tárgyalásokat. Második, még nem egészen elvégzett feladatát az inflációs pszichológia legyőzésében jelölte meg. Kétségtelen: bár Nagy-Britanniában hosszú évek óta nincs számottevő infláció, az inflációs pszichológia, a keresetek állandó emelkedésének elvárása majdnem töretlen. Végül a harmadik elvégeznivalót a tömegszol­gáltatások javításában határozta meg, ami pedig elég szorosan összekapcsolódik a privatizálással. Három körülmény szól az ellen, hogy a miniszterelnöknek sike­rül ezzel az interjúval visszaszerezni népszerűségét az országban, vagy a hétvégén pártjának Központi Tanácsában tartandó beszé­dével helyreállítani megtépázott tekintélyét a Konzervatív Pártban. Az egyik, hogy a strukturális munkanélküliségért, amely világmé­retű és semmi esetre sem egy kormány vagy egyfajta gazdasági rendszer hibája, a lakosság mégis egyértelműen a konzervatív kor­mányt okolja. A másik, hogy Tony Blair vezetése alatt a Munkáspárt immár nem szocialista, hanem szociáldemokrata alternatívát kínál. A harmadik pedig a választók demokratikus ösztöne, amely óv at­tól, hogy egyfolytában huszonhárom éven át egy pártra bízzák az ország sorsát. . . Jotischky László Mennek az amerikaiak Megkezdődött az ENSZ haiti békefenntartó akciója Tegnap vette kezdetét az ENSZ haiti békefenntartó akciója, amelyben 6000 kéksisakos vesz részt, közülük 2400 amerikai. A békefenntartók a jelenleg Haitin tartózkodó 19 000 amerikai kato­nát váltják fel. Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár szerint Haitin minden előfeltétel adott a sikerhez. Poli­tikai megfigyelők viszont úgy látják, hogy a növekvő banditiz­­mus miatt igen nap a kockázat mind az Egyesült Államok, mind az ENSZ számára Szomália után. Butrosz Gáli azonban elutasít mindenfajta összehasonlítást Szomália és Haiti között. Az ENSZ-akció­k nyitányát ezenkívül súlyosan beárnyékol­ják azok az amerikai feltételezé­sek, amelyek szerint a szigetor­szág belügyminisztere áll a volt katonai juntával együttműködő ügyvédnő meggyilkolása mö­gött. A The New York Times amerikai diplomáciai és katonai forrásokból úgy értesült, hogy washingtoni illetékesek több mint egy hete Aristide haiti elnök tudomására hozták: információ­ik szerint belügyminisztere, Mendésir Beaubrun dandártábor­nok összeesküvést sző az ügy­védnő elleni merényletre. Mi­­reille Durocher Bertin ügyvédnőt, Aristide elnök ellenzékének ve­zéralakját kedden lőtték agyon ismeretlen tettesek Haiti főváro­sában. (MTI) FOTÓ: DANIEL MOREIVAP A haiti hadsereg egykori hadnagyát a „felszabadított" tömeg lincselte meg, házát és autóját is fel­gyújtva egyben. Az ENSZ ismét a „legjobbkor" veszi át az ellenőrzést... la) Uita­.

Next