Új Magyarország, 1997. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD WIIU 3 ­ Áramhiány a Vajdaságban is Kikapcsolt városok Szerbiában és a Vajdaságban az 1996-os év utolsó nap­ján is folytatódtak a három nappal korábban beveze­tett áramkorlátozások. A Vajdaságban - ahol héfőn há­rom-három órára kapcsolták ki az áramot a háztartá­sok különböző csoportjaiban - kedden reggel 10 órkor ismét kikapcsolták az egyik fogyasztói csoportot, majd három órával később a másik csoportra került sor. A fogyasztókat négy csoportra osztották, s hétfőn egy­szerre két-két csoporttól vették el e­z áramot. Szerbiában és a jugoszláv fővárosban, Belgrádban is folytatódnak az áramkorlátozások, s egyelőre nem tudni, hogy még hány napig tartanak a „tervezett ki­kapcsolások". Az áramkorlátozásokat a szokatlan hideg s a szer­biai erőművekben bekövetkezett meghibásodások miatt kellett bevezetni. A hivatalos közlések szerint a korlátozásokat csak azután lehet feloldani, ha napon­ta 120-130 megawattnyival csökkent az áramfelhasz­­nálás, vagy sikerült kijavítani a négy erőműben is be­következett üzemzavarokat. A Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók idején telente gyakoriak voltak az áramkorlátozások, s a naponta sokszor hat óráig tartó kikapcsolások miatt már-már lázongások törtek ki a nagyvárosokban. Újévi megmozdulások országszerte EBESZ-jelentés: Belgrád gondolkodási időt kért Folytatás az 1. oldalról A diákok célja az volt, hogy a szerb el­nök háza előtt tartsák meg a diáktünte­tések vezetőségének ülését, amelyen el­­fogadják a „szabadság nyilatkozatot" - jellentette az MTI. A visszafordított diá­kokat személyesen üdvözölte az ugyancsak Dedinjén lakó Dobrica Cso­­szics volt jugoszláv államfő, s azt kíván­ta a diákoknak, hogy sikerüljön megvaló­sítani célkitűzéseit. A belgrádi ünnep­lést nem zavarta meg a rendőrség, csak a közlekedési rendőrök voltak az utcákon. Az ellenzéki erők több szerbiai nagy­városban rendeztek utcai újévi progra­mot, s Kraljevóban több mint 15 ezer ember vonult ki az utcákra, s Újvidé­ken, Leskovóban és Jagodinában is ez­rek vettek részt az ellenzéki demonst­­rációkon. Milan Milutinovic jugoszláv külügyminiszter „nagyon konstruktív­nak" minősítette a szerbiai önkor­mányzati választásokról szóló, s az el­lenzéki győzelem elfogadását sürgető EBESZ-jelentést, ugyanakkor „gondol­kodási időt" kért e dokumentum vég­rehajtása kapcsán. Ezt párizsi hivatalos források szivárogtatták ki, beszámolva arról a telefonbeszélgetésről, amelyet Hervé de Charette francia külügyminisz­ter folytatott jugoszláviai kollégájával. Mint a francia külügyminisztérium szóvivője elmondta, Hervé de Charette a beszélgetés során a jelentésben leszögezett javaslatok (mg a 14 városban, s közöttük Belgrádban aratott ellenzéki győzelem el­ismerésének) gyors végrehajtását sürgette. Nyugati diplomaták úgy vélik, hogy Szlobodan Nasosevics szerb elnök kor­mánya kész elfogadna az EBESZ aján­lásait, amelyek a novemberben meg­rendezett helyhatósági választások va­lós eredményeinek az elismerését szor­galmazzák Tudj­man népszerű maradt Az év utolsó közvélemény-kuta­tásának adatai szerint is Franjo Tudjman elnök és pártja, a kor­mányzó Horvát Demokrata Kö­zösség (HDZ) a legnépszerűbb Horvátországban a politikusok és a pártok rangsorában - szá­molt be az MTI. A Vecernji List felmérése sze­rint a megkérdezettek 29,6 szá­zalékának véleménye szerint Tudjman államfő volt a legpozi­tívabb és legelfogadhatóbb hor­vát politikai személyiség az óesztendőben. Őt követi Mate Granic miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter 14,9 szzalé­­kos népszerűségi mutatóval, majd három ellenzéki politikus következik a ranglistán: a szociál­demokrata Zdravko Tom­ac 8,4, a szociál-liberális Drazen Budisa és Vlado Gotovac 8, illetve 7,1 száza­lékos eredménnyel. A legnagyobb példányszámú horvát újságban megjelentetett felmérési eredmények szerint a megkérdezettek 43,8 százaléka Tudjman pártját, a kormányzó Horvát Demokrata Közösséget (HDZ) nevezte meg arra a kér­désre, hogy melyik politikai erő iránt volt a legnagyobb bizalom­mal 1996-ban. A kormánypárt népszerűségi mutatója e felmé­rés alapján jóval meghaladja az összes többi párt népszerűségi mutatóinak együttes értékét. A második helyen a Horvát Szociál­­liberális Párt (HSLS) áll a nép­szerűségi ranglistán 15,3 száza­lékos eredménnyel, majd utána a Horvát Parasztpárt (HSS) kö­vetkezik 10,9 százalékos mutató­val. A többi párt népszerűségi eredménye néhány százaléknyi. * Horvátország kereskedelemi együttműködési megállapodást akar kötni az Európai Unióval 1997-ben azzal a céllal, hogy egyszer majd tel­jes jogú tagjává váljék az EU-nak - jelentette ki Zlatko Matesa horvát miniszterelnök kedden a televízió­ban. A politikus szerint Zágráb már az év legelején tárgyalásba kezd Brüsszellel az együttműködési szer­ződésről, és az okmányt még jövőre alá is írhatják. Mihály király cáfolja a vagyonával kapcsolatos híreszteléseket Megszorítások Romániában Sokkal súlyosabb a romániai gaz­dasági válság annál, mint am­it gondolta lehetett, s mint amit a le- idiszont román hatalom tudomá­sára hozott a közvéleménynek - jelentette ki hétfő este a bukaresti közszolgálati televízióban Victor Ciorbea román kormányfő. A Vacaroiu-kormány eltitkol­ta a Védaságot: az országot sújtó infláció háromszor nagyobb az ismertnél, a költségv­etési hiány pedig öt-hatszorosa annak, amit Bukrest a nemzetközi pénzin­tézetekkel közölt. A privatizáci­ót, a reformot csak látszólag haj­tották végre - mondta. E válság mélypontján - s ebbe Románia könnyen beleroppa­­hat - egyetlen megoldás láezik: az üzemanyag- és az energia­hordozó-ár hozzáigazítása a vi­lágpiaci szinthez, a gyors priva­tizálás és a célirányos, ésszerű szociális intézkedések. A kor­mány vállalja a népszerűtlensé­get, s a korábbi hatalomtól elté­rően ezt az utat választja - mondta. A bejelentett intézkedések kö­zött, melyek a január elsejei ben­zinár-emeléssel indulnak - a leg­fontosabb a vasúti szállítás díjá­nak kétlépcsős - előbb 40-60 szá­zalékos, később 120 százalékos - emelése január közepétől, illetve az energiaár növelése. Az intéz­kedések azonnali lélektani hatá­saként a kereskedelem­ből szinte teljesen eltűnt szilveszter előtt nemcsak az üzemanyag, hanem az élelmiszer és a hús is. A Svájcban élő I. Mihály volt román tpály - a kommunisták által 49 esztendővel ezelőtt tör­tént erőszakos lemondatásának évfordulóján - hétfő este nyiat­­kozott a bukaresti állami televí­zióban. A Mihállyal készült be­szélgetést - a száműzött malko­­dó 1990 tavaszán szerepelt utol­jára az állami televízióban - az utóbbi években a hatalom szol­gálatába álított közszolgálati té­vé demokratizálásának első jele­ként értékelik Romániában. Az I. Mihállyal beszélgető riporter történelmi igazságtételnek szán­ta 30 perces dokumentumfilm­jét, amelyben az idős uralkodó elmondta elűzetésének egész tör­ténetét, cáfolva egyben azokat a nemrégiben terjeszetett híreket, amelyek szerint hatalmas kin­cset mentett ki az országból, il­letve hazatértével visszaigényli majd vagyonát Bukaresti benzinkút az óév utolsó napján Fotó: MTI/EPA A CIA teheráni szálakat talált Ki támogatta Izetbegovicsot? Az amerikai hírszerzésnek bizo­­nyítékai vannak arra, hogy Alija Izetbegovics boszniai elnök nagy összegű iráni hozzájárulást foga­dott el újraválasztási kampányá­hoz. A CIA információi szerint a muzulmán politikus legkeve­sebb ötszázezer dollárt kapott Teherántól az ősszel megrende­zett választások előtt: a pénzt irá­ni ügynökök kézbesítették két degeszre tömött kézitáskában. Az iráni kampányhozzájáru­lásról a Los Angeles Times szá­molt be keddi számában. Közlé­se szerint az eset nyomán ké­szült CIA-elemzés arra a követ­keztetésre jutott, hogy Alija Izet­begovics „a szó szoros értelmé­ben rajta van Teherán fizetési listáján". A lap kormányforrásokra hi­vatkozva megemlítette, hogy Bill Clinton elnök a múlt hónap­ban annnak ellenére is engedé­lyezte a horvát-bosnyák hadse­regnek szánt, száznylió dollár értékű katonai szállítmány kéz­besítését, hogy Washington ak­kor már tisztában volt az Alija Izetbegovicsnak nyújtott iráni kampánysegítséggel. Egy nevé­nek elhallgatását kérő tisztségvi­selő a Los Angeles Timesnak nyilatkozva elismerte, hogy az iráni választási támogatás nem kis fejtörést okozott Washing­­tonnak, olyannyira, hogy az ügyet fel is vetették Szarajevó­nál. Ugyanakkor amerikai rész­ről úgy ítélik meg, hogy Irán boszniai befolyása némileg csök­kenőben van, jóllehet fennmara­dása tagadhatatlan, és problé­mákat okoz. Arculcsapás e­­jévi köszöntőében a köztársasági elnök - tiszte szerint illen­dően - magához ölelte az országot. A pillanat adott volt, és nem lehetett kihasználatlanul hagyni: megontolt nyugalom, va­lamint a megfontoltság atyai bölcsessége lengte át az éjféli szó­zatot, amelynek bizonyos pillanataiban már-már népmeséi ma­gaslatokba repített bennünket az a felvillantott lehetőség, hogy talán mégiscsak van kiút. Hellyel-közzel hitelesnek érezhettük az érveket, különösképp azért, mert az emberi természet örök erős­ségére (gyengéére?), elpusztíthatatlan bizakodásunkra épített. Meg arra, hogy már túlvagyunk a nehezén, látszik némi remény­sugár. Gyötrelmek árán ugyan, de most már, ha még nem is me­gyünk felfelé, de megáll a zuhanás, így tértünk nyugovóra éjjel És tegnap délben a rádió hullámhosszán megszólalt egy más tónusú hang. Igaz, hírműsor volt, és mint ilyen, nélkülözte az ér­zelmeket. Tényekre szorítkozva felsorolta a könyörtelen újévi ár­emelkedések tételes listáját. Az ünnepléstől annyira nem lehet­tünk kábák, hogy ne tudtunk volna kijózanító különbséget felfe­dezni az elnöki szózat és az arculcsapásszerű rideg valóság között. Senki ne értse félre: egy alkalmi jellegű, ráadásul az országnak szóló mégoly jóindulatú szépbeszéddel szemben senki sem támaszthat más lapra (esetünkben más napra) tartozó követelményeket Itt azonban nem egészen akusztikai különbségről van szó. Sok­kal inkább arról, hogy a politika élvonalbeli szereplői mindmáig képtelenk voltak tanulni korábbi évtizedek megannyi keserű ta­pasztalatából. Soha nem tudták megállni például, hogy ne be­széljenek akkor is, ha nincs mondanivalójuk. A kommunisták négy évtizedét például örökkön-örökké a megnyugtatás mániá­kus kényszere jellemezte. Az „amit mi mondunk, az úgy van" - fixa ideája. „Naptárilag" kissé aktuálisabban: a mindig adott kormány szilveszter­iszakáján remekül tudott mulatni, ha akadt valaki, aki éjféltájt tízpercnyi derűt sugárzott a népnek Ezek a kormányok - mint például a mostani­­ reggelre kelve aztán már pontosan tudták-tudják, hogy ami elhangzott, annak nincs kü­lönösebb jelentősége. Ezért vagyunk immunisak az újévi köszöntőkre, s nem pedig azért, amit ezzel szemben vádként mindig a fejünkhöz vág a po­litika: ez egy pesszimista ország még a reménykeltő, sznkesítő szavaknak sem tud igazán örülni. Az lesz majd a jó világ ha nem a naptárforduló emelkedett pillanatában kell megtudnunk, hogy ez már valóban egy elvisel­hető világ... Kiss Gy. János Francia lap régiónk jövőjéről Merre tart Vadkelet? A „sokkterápia" Kelet-E­urópá­­ban egyre inkább terápia nélküli sokként jelentkezik - véli a Le Monde című francia napilap, amely nemrég a térség hatalmi viszonyait és politikai távlatait elemezte. A kommunisták, igaz, visszaszivárogtak a hatalomba a volt szovjet blokk országaiban, ám az utóbbi időben mintha ismét egy ellentétes folyamatnak vol­nánk tanúi - derül ki a szocialista párthoz és eszmeiséghez közel ál­lónak mondható naplap cikkéből. Bár a berlini fal ledőlésével e régióban kétségtelenül gyors elő­rehaladás tapasztalható, az egy­kori „vörös paradicsom" romjain nem kevéssé gyorsan tenyészik a nyomor, a munkanélküliség - véli a framcia orgánum. Jelenleg egy kézen meg lehet számolni azokat az országokat, ahol idő­vel nem szavazták meg a volt kommunistákat, akik gyorsan szociáldemokratává vagy szo­cialistává „bábozódtak" - idézi fel a demokratizálódás válaszút­jait a Le Monde, amely egyben felhívja a figyelmet az albániai, bulgáriai, litvániai változásokra, és a román kereszténydemokra­ta győzelemre is. Oroszország egyébként isko­lapéldája mindannak, ami eb­ben a régióban végbemegy: a termelés brutálisan lecsökken, elszabadul az infláció, a létfelté­telek elképzelhetetlenül vissza­szorulnak. Látványos fejlődés­nek indul ezzel szemben a bűnö­zés, demoralizálódik a hadsereg - írja a Le Monde. Milosevics tündöklését és bu­kását ezek a kommunista rezsi­­mek eltűnése óta jellemző folya­matok épp úgy meghatározzák, mint ahogy a csecsen háborút sem lehet a posztkommunista korszak összefüggéseiből kira­­gadni - érzékelteti a neves freri­­da orgánum, találgatva: bekö­vetkezhet-e a kommimizmus második összeomlása. Míg Nyu­­gaton csak Olaszországban ke­rültek hatalomra a kommunis­ták, egyes kelet-európai orszá­gokban, a távol-keleti térség or­szágai közül pedig Vietnamban és Kínában még mindig a Marx hívei vannak hatalmon - emlé­keztet a Le Monde, hozzátéve: e­zért ezek a marxista már kicsit másképpen értelmezik a magán­­tulajdont. (..) A kirekesztett Kovác - Zselev bocsánatot kér A Új év remények és kétségek közt Franz Vranitzky osztrák kancellár a legfontosabb, bár legnehezebb feladatnak Ausztriában és Euró­pában a teljes foglalkoztatás biztosítását nevezte. Bizonyára az Ausztria esetleges NATO-tagságáról folyó belpolitikai vitára utalva Vranitzky hozzátet­te: „senki nem követeli tőlünk, hogy belépjünk egy katonai szövetségbe, s ezt Ausztria biztonsága szempontjából sem tartjuk szükségesnek". Zselju Zselev bolgár államfő a televízióban éjfél­kor sugárzott rendkívül borúlátó újévi köszöntő­jében bocsánatot kért honfitársaitól az ország "nyomorúságos állapotáért. 1997 hosszú időre eldönti Románia sorsát - fi­gyelmeztetett kevéssel éjfél előtt a közszolgálati rádió és televízió adásaiban Emil Constantinescu román államfő. Úgy vélte, hogy míg 1996 gazda­sági-társadalmi viszonylatban kedvezőtlen év volt, addig a politikában, d­z etnikum-, felekezet- és emberközi kapcsolatokban olyan előrelépés történt, amelyet egyik­ politikai erő sem sajátíthat ki magának, mert ez a román nép többségének ér­deme. II. Alekszij orosz ortodox egyházfő újévi nyilat­kozatában a lelki és szellemi újjászületés gyümöl­cseinek sokasodását kívánta honfitársainák az új esztendőben. Egyben kifejezte reményét, hogy az értelem, a szeretet, a hit, az igazság és az egyetér­tés segítségére lesz Oroszországnak az újjászüle­tésben. Michal Kovác szlovák államfő a szlovák nemzeti hírügynökségnek adott újévi nyilatkozatába­n el­árulta, hogy odahozza, a saját lakásában, felesége társaságában szilveszterezik, mert - mint mondta - „egyetlen állami üdülőbe se tudok bejutni". A szlovák elnök nyilvánvalóan arra célzott, hogy a Vladimír Meciar és közte fennálló tartós konflik­­tussorozat, iletve az államfő és a kormányzat köz­ti - nem éppen felhőtlen - viszonnyal magyaráz­ható, miért nem kap helyet az állami üdülők va­lamelyikében. Szlobodan Milosevics szerb elnök szerint az 1996- os évet - a Jugoszlávia ellenzi ENSZ-szankciók feloldásának évét - Szerbia jól használta ki, s a kö­vetkező év a reformok esztendeje lesz.

Next