Uj Magyarság, 1938. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 más ellen. Ismételten kijelentettem, hogy ez a harc nálunk a nemzeti keresztény világnézet győzelmével eldőlt. Eldőlt, mint 900 esztendővel ezelőtt, mikor egy évezre­des állami és nemzeti életnek vetette meg alapjait az országépítő szent király. Természetes, hogy a keresztény és nem­zeti irány lényegét időnként újra és újra meg kell tisztítani a jelszavaktól, a kon­junktúrától és mindattól, ami politikai ér­telmű visszaélés az eszmével s ami a drága­kőre­salakként az idők folyamán rá­­rakódhatik. Meg kell védeni attól is, hogy bemázolják és diszkreditálják, de el kell hárítani az olyan törekvést is, mely ennek az eszmének nevében erőszakot és felfor­gatást akarna elkövetni. Jobboldali politika, szem­ben minden szélsőséggel Kormányom jobboldali politikát folytat és szemben áll minden szélsőséggel. Ilyen­nek tekint minden mozgalmat — jöjjön az bármely irányból —, amely a fennálló törvényes állami és társadalmi rend ellen izgat és cselekszik, annak megváltoztatá­­­ra az alkotmányos út helyett erőszakos, érvénytelen forradalmi eszközökkel tö­rekszik. Ismételten hangsúlyozom azt is, hogy meddő marad minden olyan óhaj, amely arra számít, hogy velem a politika egy hajszálnyira is balfelé elkanyarod­­hatik. Gyakran szeretek kérdezni, hogy tulaj­donképpen mi hát a jobboldaliság és a mi politikánkat miért nevezik jobboldalinak. Ezúttal felelni akarok erre is. Jobboldali a mi politikánk, mert szilár­dan ragaszkodunk a nemzeti alaphoz és ■a keresztény erkölcsökhöz, a közéletben is. Min­den elhatározásunkban és cselekede­tünkben a nemzeti célok és érdekek, a magyarság egyetemes érdekei vezérelnek. Ezeknek rendelünk alá minden külön cso­port-, vagy egyéni érdeket. Politikánk az egyesek túltengő gazdasági erejével szem­ben meg akarja védeni a széles népréte­­geket. Meg akarjuk védeni a tömegeket olyan szociális politikával, amely a polgári terhek, kötelességek és jogok egyensúlyát biztosítja. Egészségesebb vagyon- és jöve­delemelosztáshoz vezet, akár állami intéz­kedések és eszközeik alkalmazásával is. Ez a politika az államhatalom előrelátásával a nemzet érdekében meg akarja szüntetni a gazdasági erőknek azt az egyenlőtlen harcát, amely mellett az erősek még erő­sebbekké, a gyengéit még gyengébbekké válnak. Ehhez képest a kultúra áldásainak mentői nagyobb mértékben részeseivé akarja tenni a nép egyszerű fiát, , fel akarja vértezni őt a tudás hatalmas fegy­verével a nemzet létéért való küzdelmében. Ez a politika a szociális gondoskodást a "karitatív jótékonykodás köréből állami fel­adattá emeli. Az államélet minden meg­nyilvánulásának központjába a magyar nép érdekeit és szempontjait helyezi. E po­litika egész életfelfogása, cselekedeteinek szelleme, a keresztény etika és a nemzeti történet tanulságai alapján áll. És ha a faj etikai és történeti egységet jelent, ak­kor annak világszemlélete, igényei és szo­ciális jogai mellett is kitartunk. A mi jobboldali politikánk ellen, azt hiszem, eb­ben­ az országban senki sem tiltakozhatik. „Titkosság a jogban, becsületesség a megvalósításban" " Nemzeti politikánk egyik feladata köz­jogi intézményeink olyan reformja, amely a nemzetet alkotó nép részére továbbra is biztosítja az alkotmányos jogoknak a nemzet érdekét szolgáló gyakorlását. A magyar nemzet útja elválaszthatatlanul egybekapcsolódott az önkormányzat gon­dolatával s a fejlődő élet kívánalmai mind szociális, mind közgazdasági berendezé­seinkben a nemzeti önkormányzat intézmé­nyein keresztül érvényesültek. Évszázados gyakorlat alapján fejlődött ki a magyar önkormányzati szellem, amely mindig egyesíteni tudta a hagyományok tisztele­tét a haladás gondolatával. Amikor a tit­kos választójog bevezetésével biztosítani akarjuk az alkotmányos jogok gyakorlá­sának minden külső befolyástól való men­tességét, alapvető szempont csak az lehet, ami a nemzet egyetemének érdeke. A magyar közéletből el fog tűnni a nyílt szavazás idejétmúlt formája és vele az a több évtizedes mérgező­ anyag, amely annyiszor nyugtalanította politikai életün­ket. De vakon és megfontolás nélkül nem lehet e kérdéshez nyúlni. Mi választójogi rendszerünkbe alkot­mányos bástyát építünk a magyar nemzet javára s nem a társadalmi rend felforga­tására irányuló törekvéseknek akarunk kapuit nyitni. Szerintem a választójognak is nemzeti ^mcHostsSifi StCrmV 938 JANUAR 1 célja van s erkölcsi tartalma. Technikai ér­vényesüléséből minden visszaélést ki kell küszöbölni. Titkosság a jogban, becsüle­tesség a megvalósításban: e két alapelven épült fel a törvényjavaslat. Most nem kívánok szólni a kormányzati munkáról. Beszámolóra és programadásra van máskor alkalom. De vessünk pillantást a gazdasági és szociális problémákra an­nak a politikának szemszögéből, amelyre, mint a magam felfogására és mint kor­mányzati irányra, az imént hivatkoztam. Kétségtelen, hogy nemzeti célú, szociális irányú politikánk mellett az állam fel­adatai rendkívül megsokasodtak. Mihelyt helytelennek ismertük fel a manchesteri liberalizmus elvét, amely a gazdasági erők szabad érvényesülését vallotta a nemzetek és egyének boldogulásának egyedüli sza­bályául , szükségképpen beáll az állami be­avatkozás nagyobb mérve. A tapasztalat megtanította az államférfiakat arra, hogy a teljes gazdasági szabadság nem vezethet a népi szociális érdekek érvényesülésére. Hiába állítják szembe ezzel a ténnyel a régi ideálokat, nem vitatható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek meg­védése és boldogulása az erősebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé. Szélmalomharc a gazdasági szabadság jelszavával Ez az állami beavatkozás korántsem a kormányok szeszélyéből, vagy­­-­ mint gyakran halljuk — csupán a bürokrácia elterpeszkedése miatt állott elő. De elő­állott szükségképpen a nemzetek és népek önvédelmi fegyvere gyanánt. Nem mi kez­deményeztük azt a tényt, hogy a nemzet­közi árucsere ma már nem bonyolódik le a szabad világforgalom kereteiben, hanem az önellátási törekvések által diktált igen szűk lehetőségek korlátai között. És a mai helyzetben, amikor a legtöbb állam az ön­ellátás alapján rendezkedik be, Magyar­­ország például hiába is próbálná helyre­állítani a szabad külkereskedelmet. Ma az állam kénytelen szabályozni és sok részben előírni már magát a ter­melést is, állami befolyással kell irányí­tani az értékesítést, gyakran szabályozni az árakat. Szóval aktive közbe kell lépnie és működnie a gazdasá­gi tevékenység sikeressége érdekében. Szélmalomharcot folytat ilyen körülmények között az, aki a gazdasági szabadság jelszavával száll síkra az állam e szükségszerű szabályozó tevékenysége ellen. Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, hanem gazdasági probléma. De politi­kummá, világnézeti kérdéssé válik azzal, hogy átjátsszák poli­tk­ai és az egyéni szabadság kérdésévé. Akként állítják be, mintha a baloldali politika perherresz­­kálná az állami beavatkozást, amely csu­pán a jobboldal egyik politikai eszköze. Pedig ez a beállítás egészen megtévesztő és helytelen. Mert hiszen a legbaloldalibb politikai felfogás, a szociáldemokráciáé, — nem is szólva a kommunizmusról — magát az államot teszi meg még a ter­melőeszközök tulajdonosává is és olyan fokú állami beavatkozást és szabályozást ír elő, amiről semmiféle jobboldali poli­tika sem akar álmodni sem, a legkevésbé pedig a miénk. A mai korra kétségtelenül rányomta bélyegét a szociális állam. A ma követel­ményeinek csak az a politika felel meg, amely számolva a népi erőkkel, a nemzet legszélesebb rétegeit iparkodik felemelni az erkölcsi, a kulturális és anyagi szín­vonal magasabb fokára. A következő évek állami tevékenységének súlypontja ebben az irányban keresendő. Reánk is igen nagy feladatok várnak e téren. Még­pedig lehetőleg gyors egymásutánban. A nép széles rétegei boldogulásának előmozdítása és valamennyiük életszínvonalának emelése szünet nélküli megfeszített munkásságot igényel a kulturális, közegészségügyi, gaz­dasági, közlekedésügyi politika terén, úgyszólván az államélet minden területén. Való igaz, hogy ez a szociál­is poli­tika igen nagy terheket ró az egész ma­gyar társadalomra és különösen a terme­lésre. S míg ebben a vonatkozásban gyak­ran hangzanak el támadások a tőke ellen, másfelől olyan illetékes kijelentéseket sür­getnek, amelyek a tőke biztonságának nö­velésére, a vállalkozási kedv fokozására alkalmasak. Bár erről már több izben kifej­tettem a kormány álláspontját, mégis fel­használom ezt az alkalmat is, hogy kör­vonalazzam felfogásunkat. A tőkés gazdasági rendben, a­ magán­­tulajdonra alapított társadalomban az egyéni munka és vállalkozás eredményét és gyümölcseit a jogrend keretében mindenki számára feltétlenül biztosítani kell. A tőke a gazdasági, sőt a nemzeti élet igen fontos tényezője. Éppen ezért a tőkeképződést mindenképpen elő kívánjuk mozdítani. A tőkére komoly nemzeti és szociális kötelességek hárulnak A tőkeképződés egyik legfontosabb módja a takarékbetétgyűjtés, amely a kis­­tőkéket a hitelszervezetek csatornáin­­ át juttatja a nemzeti gazdálkodás érhálóza­tába. Betétképződés nélkül nincs hitel. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között pe­dig, amikor a külföldi hitelforrások még nem nyílnak meg, egyedül a magunk tőke­erejére vagyunk utalva. Már ez a megfon­tolás is kizárja azt, hogy a hitelszervezet legális működésének gátakat vessünk. Joggal követelheti azonban a kormány és a nemzet, hogy a hitelszervezet a gond­jaira és kezelésére bízott tőkeállományt valóban a nemzeti termelés szolgálatába állítsa és ebbeni ténykedésében ne helyez­kedjék kizárólag a rideg üzleti álláspontra. A magyar hitelszervezet nehéz időkben, válságokon keresztül, amikor a külföld nagy államaiban napirenden voltak a bu­kások, szilárdan megállotta a helyét és át­mentette a nemzeti vagyon zömét a jövő számára. Ennek elismerése kalfesán joggal várható el tőle, hogy üzletpolitikájában a nemzet nagy közösségének szolgálatába ál­lítsa a maga tőkerejét. Ugyanezt a mértéket állítja fel a kor­mány a nagy tőkeerővel rendelkező ma­gyar gyáriparral szemben is. A gyáripar jelentőségét és szerepét a nemzeti jövede­lem terén a kormány nemcsak elméletileg ismeri el, hanem azzal is, hogy grazd­aság­­politikájában az iparosodást minden lehető módon elősegíti és támogatja. De itt is joggal várhatja el az ország dolgozó népe hogy a gyáripari tőke a munk­ások és al­kalmazottak szociális szükségleteit kielé­gítse és tekintettel legyen a fogyasztó­­rétegek jogos érdekeire. A tőkét nemcsak jogok illetik meg, de komoly kötelességek is hárulnak reá. Ez azt jelenti, hogy a szociális és kulturális terhek mentős nagyobb mértékben való viselését készségesen vállalnia kell és ezzel segítségére kell lenni a kormánynak szo­ciális politikája megvalósításában. Azaz üzletpolitikájában a jövedelmezőség jogos szempontja mellett legyen mindig tekintet­tel a nagy összesség érdekeire is. Ebből a szempontból kell néznünk a jö­vedelemeloszlás problémáját is, amely ma világszerte előtérben áll. A széles népré­­tegek életszínvonalának emelése csakis azok jövedelmének fokozásával lehetséges. Ezt a problémát azonban nem szabad jel­szóként bedobni a politikába, amint, saj­nos, gyakran az elégületlenség szítására, a szegény néprétegek soraiban való izga­tásra irányuló tendenciával teszik. A ko­moly birtokpolitika nem jelent ingyen földosztást, hanem jelenti azt, hogy a ma­gánjogok respektálásával mentél nagyobb­­számú kisgazdaságot teremtsünk és ezzel növeljük az önálló egzisztenciák számát. Ugyanígy a jövedelem helyesebb meg­oszlására irányuló törekvés sem jelenti azt, hogy egyszerűen elvegyük attól, aki­nek van és odaadjuk annak, akinek nincs. Vagyis a jövedelem helyesebb elcsalása nem vagyon- és jövedelemelkobzást jelent. Ellenben a politika minden eszközével arra törekszünk, hogy munkaalkalmak teremtésével és szaporításával, a munka­­feltételek javításával, a tem­etés minőségi és mennyiségi fokozásával a termelő és dolgozó néprétegek bevételeinek emelésé­vel a gazdasági munka eredményében ezek a széles néprétegek az eddiginél nagyobb­­mértékben részesüljenek. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy a közterhek arányos és igazságos megosztásával, a munkafeltételek megjavításával is segít­sünk a nagyszámú alsó néprétegeken. Ez a keresztény nemzeti politika és az igazi fajvédelem Ezt a célt mi szociális népi politikával fogjuk munk­álni: termelési, értékesítési, családvédelmi, ifjúsági és adópolitikával, de olyan közoktatási politikával is, mely a széles néprétegek gazdasági szakképzettsé­gét emelni és ezzel gazdasági munk­ájukat is eredményesebbé tenni alkalmas. Ez összhangban áll a kapitalisztikus gazda­sági rend helyesen felfogott alapelvével, mely szerint a gazdasági munkát és vállal­kozást megilleti a jogos haszon és jövede­lem. A helyesebb jövedelemeloszlás a kapi­­talisztikus fejlődés kinövéseit és túlzásait van hivatva korrigálni. Az ilyen helyesebb jövedelemeloszlást célzó gazdasági és szociálpolitika nem áll útjában a kívánatos tőkeképződésnek. El­lenkezőleg: meg vagyok győződve, hogy az igazi és egészséges tőkeképződés éppen azzal nyer lendületet, ha benne mentői többen, a nép ménből szélesebb rétegei vesznek részt. vmmlarc­ / RADIO Rádió vásárlás — bizalom kérdése kJS': ?rnberg I^'Tos a Magy. kir. és udv. hangszergyár VII., Rákóczi-út 60. az ország legnagyobb és legszebb rádióterme —g—rum III ll ■IIIBW'llfITlWl yiiMEllfliaBMBaaiMMBlhEEhuMMM A szociális terhek viselésének kötele­zettsége természetszerűleg a mezőgazda­ságtól is súlyos áldozatokat követel, hi­szen az ellátatlanok száma itt aránylag nagy. A szociális igazság megköveteli, hogy a munkafeltételek megjavítását, az öregkori ellátás biztosítását ne csak az ipari munkásainak, hanem a mezőgazda­­sági munkásságnak is biztosítsuk. A mező­gazdasági népesség helyzetének általános emelése igen fontos nemzetpolitikai érdek. De érdeke egyúttal magának a földbirtok­nak is. Mert a népesség sokhelyütt kétség, télen nehéz életviszonyait gyakran lelki­­ismeretlerdis elégedetlenség szítására ipar­kodnak felhasználni és ezzel alkalmassá teszi a lelkeket szélsőséges tanok és jel­szavak befogadására. Bizonyára szerepet játszik ebben az az igyekezet is, hogy egyesek egyéb mozgalmaknak és áramla­toknak kellemetlen kihatásait a földmun­kások felé próbálják levezetni. Bizonyos azonban, hogy a szociális agrárpolitika, amellyel kormányom a mezőgazdasági népesség helyzetét meg­javítani törekszik, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha maga a földbirtok munkatársává szegődik és a gazdatársadalom vezető rétegei még az eddiginél is fokozottabb mértékben részt vesznek a mezőgazdasági népesség okta­tásának, felvilágosításának és nevelésének munkájában. De egyúttal vállalják és viselik a nép szociális felemelésével két­ségtelenül egybekapcsolt terheket is, ame­lyek azonban a termelési költségeket alig emelik. Ezeknek a szociális kérdéseknek felszí­nen tartása nemcsak a konjunktúrának a kivirágzása. Ez a keresztény nemzeti poli­tika és az igazi fajvédelem. Emberséges munkabér, a jövőről való gondoskodás, egészséges lakás, megfelelő élelmezés, taní­tás, beteggondozás biztosítására akkor is törekedni kell vaalmennyi munkásréteg, valamint a falu és tanya népe részére, ami­kor a gazdasági üzem talán kevésbbé jöve­delmező. Ezért folytatja az állam a köz­munkákat, a jövő megalapozására szüksé­ges alkotások létesítését, a telepítést, a fásítást, az öntözést, az útépítést, az ifjú­ság elhelyezkedéséről való gondoskodást. Nagv alkotások várnak megvalósításra. E nehéz feladatok megoldása csak úgy sikerülhet, ha az egész magyar nemzet összefog jövőjének kiharcolására az erre szükáges nagy áldozatok viselésében. Gazdag és szegény, hatalmas és gyenge a nemzet e nagy kérdéseiben és erőfeszíté­seiben részt kell, hogy vegyen, ha el akarjuk érni a nemzet felemelkedését. Ebbe az összefogásban látom és keresem én az igazi nemzeti egységet. Az új esztendőben, Szent István évében, a négy király szelleme, izzó lelke járja át a bravarságot innen és túl a határokon! A távolkelet minden fantáziáit elénk varázsolta KOVRIG JÁNOS három könyve: ELSŐ OSZTÁLY® FEDÉLZETEN. Fűzve 2.—, kötve 3.— ALARGA KONTINENSEN DÉLTŐL—ÉSZAK». Fűzve 3.40 Hopart—Kovi­lg: LÁMPÁK A SÖTÉTBEN. Fűzve 1.50, kötve 2.40 Eiphati az Uj Magyarság könyvosztályába­n Budapest, vin., József­ körút 5. I. emelet

Next