Uj Magyarság, 1938. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 más ellen. Ismételten kijelentettem, hogy ez a harc nálunk a nemzeti keresztény világnézet győzelmével eldőlt. Eldőlt, mint 900 esztendővel ezelőtt, mikor egy évezredes állami és nemzeti életnek vetette meg alapjait az országépítő szent király. Természetes, hogy a keresztény és nemzeti irány lényegét időnként újra és újra meg kell tisztítani a jelszavaktól, a konjunktúrától és mindattól, ami politikai értelmű visszaélés az eszmével s ami a drágakőresalakként az idők folyamán rárakódhatik. Meg kell védeni attól is, hogy bemázolják és diszkreditálják, de el kell hárítani az olyan törekvést is, mely ennek az eszmének nevében erőszakot és felforgatást akarna elkövetni. Jobboldali politika, szemben minden szélsőséggel Kormányom jobboldali politikát folytat és szemben áll minden szélsőséggel. Ilyennek tekint minden mozgalmat — jöjjön az bármely irányból —, amely a fennálló törvényes állami és társadalmi rend ellen izgat és cselekszik, annak megváltoztatára az alkotmányos út helyett erőszakos, érvénytelen forradalmi eszközökkel törekszik. Ismételten hangsúlyozom azt is, hogy meddő marad minden olyan óhaj, amely arra számít, hogy velem a politika egy hajszálnyira is balfelé elkanyarodhatik. Gyakran szeretek kérdezni, hogy tulajdonképpen mi hát a jobboldaliság és a mi politikánkat miért nevezik jobboldalinak. Ezúttal felelni akarok erre is. Jobboldali a mi politikánk, mert szilárdan ragaszkodunk a nemzeti alaphoz és ■a keresztény erkölcsökhöz, a közéletben is. Minden elhatározásunkban és cselekedetünkben a nemzeti célok és érdekek, a magyarság egyetemes érdekei vezérelnek. Ezeknek rendelünk alá minden külön csoport-, vagy egyéni érdeket. Politikánk az egyesek túltengő gazdasági erejével szemben meg akarja védeni a széles néprétegeket. Meg akarjuk védeni a tömegeket olyan szociális politikával, amely a polgári terhek, kötelességek és jogok egyensúlyát biztosítja. Egészségesebb vagyon- és jövedelemelosztáshoz vezet, akár állami intézkedések és eszközeik alkalmazásával is. Ez a politika az államhatalom előrelátásával a nemzet érdekében meg akarja szüntetni a gazdasági erőknek azt az egyenlőtlen harcát, amely mellett az erősek még erősebbekké, a gyengéit még gyengébbekké válnak. Ehhez képest a kultúra áldásainak mentői nagyobb mértékben részeseivé akarja tenni a nép egyszerű fiát, , fel akarja vértezni őt a tudás hatalmas fegyverével a nemzet létéért való küzdelmében. Ez a politika a szociális gondoskodást a "karitatív jótékonykodás köréből állami feladattá emeli. Az államélet minden megnyilvánulásának központjába a magyar nép érdekeit és szempontjait helyezi. E politika egész életfelfogása, cselekedeteinek szelleme, a keresztény etika és a nemzeti történet tanulságai alapján áll. És ha a faj etikai és történeti egységet jelent, akkor annak világszemlélete, igényei és szociális jogai mellett is kitartunk. A mi jobboldali politikánk ellen, azt hiszem, ebben az országban senki sem tiltakozhatik. „Titkosság a jogban, becsületesség a megvalósításban" " Nemzeti politikánk egyik feladata közjogi intézményeink olyan reformja, amely a nemzetet alkotó nép részére továbbra is biztosítja az alkotmányos jogoknak a nemzet érdekét szolgáló gyakorlását. A magyar nemzet útja elválaszthatatlanul egybekapcsolódott az önkormányzat gondolatával s a fejlődő élet kívánalmai mind szociális, mind közgazdasági berendezéseinkben a nemzeti önkormányzat intézményein keresztül érvényesültek. Évszázados gyakorlat alapján fejlődött ki a magyar önkormányzati szellem, amely mindig egyesíteni tudta a hagyományok tiszteletét a haladás gondolatával. Amikor a titkos választójog bevezetésével biztosítani akarjuk az alkotmányos jogok gyakorlásának minden külső befolyástól való mentességét, alapvető szempont csak az lehet, ami a nemzet egyetemének érdeke. A magyar közéletből el fog tűnni a nyílt szavazás idejétmúlt formája és vele az a több évtizedes mérgező anyag, amely annyiszor nyugtalanította politikai életünket. De vakon és megfontolás nélkül nem lehet e kérdéshez nyúlni. Mi választójogi rendszerünkbe alkotmányos bástyát építünk a magyar nemzet javára s nem a társadalmi rend felforgatására irányuló törekvéseknek akarunk kapuit nyitni. Szerintem a választójognak is nemzeti ^mcHostsSifi StCrmV 938 JANUAR 1 célja van s erkölcsi tartalma. Technikai érvényesüléséből minden visszaélést ki kell küszöbölni. Titkosság a jogban, becsületesség a megvalósításban: e két alapelven épült fel a törvényjavaslat. Most nem kívánok szólni a kormányzati munkáról. Beszámolóra és programadásra van máskor alkalom. De vessünk pillantást a gazdasági és szociális problémákra annak a politikának szemszögéből, amelyre, mint a magam felfogására és mint kormányzati irányra, az imént hivatkoztam. Kétségtelen, hogy nemzeti célú, szociális irányú politikánk mellett az állam feladatai rendkívül megsokasodtak. Mihelyt helytelennek ismertük fel a manchesteri liberalizmus elvét, amely a gazdasági erők szabad érvényesülését vallotta a nemzetek és egyének boldogulásának egyedüli szabályául , szükségképpen beáll az állami beavatkozás nagyobb mérve. A tapasztalat megtanította az államférfiakat arra, hogy a teljes gazdasági szabadság nem vezethet a népi szociális érdekek érvényesülésére. Hiába állítják szembe ezzel a ténnyel a régi ideálokat, nem vitatható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erősebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé. Szélmalomharc a gazdasági szabadság jelszavával Ez az állami beavatkozás korántsem a kormányok szeszélyéből, vagy- mint gyakran halljuk — csupán a bürokrácia elterpeszkedése miatt állott elő. De előállott szükségképpen a nemzetek és népek önvédelmi fegyvere gyanánt. Nem mi kezdeményeztük azt a tényt, hogy a nemzetközi árucsere ma már nem bonyolódik le a szabad világforgalom kereteiben, hanem az önellátási törekvések által diktált igen szűk lehetőségek korlátai között. És a mai helyzetben, amikor a legtöbb állam az önellátás alapján rendezkedik be, Magyarország például hiába is próbálná helyreállítani a szabad külkereskedelmet. Ma az állam kénytelen szabályozni és sok részben előírni már magát a termelést is, állami befolyással kell irányítani az értékesítést, gyakran szabályozni az árakat. Szóval aktive közbe kell lépnie és működnie a gazdasági tevékenység sikeressége érdekében. Szélmalomharcot folytat ilyen körülmények között az, aki a gazdasági szabadság jelszavával száll síkra az állam e szükségszerű szabályozó tevékenysége ellen. Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, hanem gazdasági probléma. De politikummá, világnézeti kérdéssé válik azzal, hogy átjátsszák politkai és az egyéni szabadság kérdésévé. Akként állítják be, mintha a baloldali politika perherreszkálná az állami beavatkozást, amely csupán a jobboldal egyik politikai eszköze. Pedig ez a beállítás egészen megtévesztő és helytelen. Mert hiszen a legbaloldalibb politikai felfogás, a szociáldemokráciáé, — nem is szólva a kommunizmusról — magát az államot teszi meg még a termelőeszközök tulajdonosává is és olyan fokú állami beavatkozást és szabályozást ír elő, amiről semmiféle jobboldali politika sem akar álmodni sem, a legkevésbé pedig a miénk. A mai korra kétségtelenül rányomta bélyegét a szociális állam. A ma követelményeinek csak az a politika felel meg, amely számolva a népi erőkkel, a nemzet legszélesebb rétegeit iparkodik felemelni az erkölcsi, a kulturális és anyagi színvonal magasabb fokára. A következő évek állami tevékenységének súlypontja ebben az irányban keresendő. Reánk is igen nagy feladatok várnak e téren. Mégpedig lehetőleg gyors egymásutánban. A nép széles rétegei boldogulásának előmozdítása és valamennyiük életszínvonalának emelése szünet nélküli megfeszített munkásságot igényel a kulturális, közegészségügyi, gazdasági, közlekedésügyi politika terén, úgyszólván az államélet minden területén. Való igaz, hogy ez a szociális politika igen nagy terheket ró az egész magyar társadalomra és különösen a termelésre. S míg ebben a vonatkozásban gyakran hangzanak el támadások a tőke ellen, másfelől olyan illetékes kijelentéseket sürgetnek, amelyek a tőke biztonságának növelésére, a vállalkozási kedv fokozására alkalmasak. Bár erről már több izben kifejtettem a kormány álláspontját, mégis felhasználom ezt az alkalmat is, hogy körvonalazzam felfogásunkat. A tőkés gazdasági rendben, a magántulajdonra alapított társadalomban az egyéni munka és vállalkozás eredményét és gyümölcseit a jogrend keretében mindenki számára feltétlenül biztosítani kell. A tőke a gazdasági, sőt a nemzeti élet igen fontos tényezője. Éppen ezért a tőkeképződést mindenképpen elő kívánjuk mozdítani. A tőkére komoly nemzeti és szociális kötelességek hárulnak A tőkeképződés egyik legfontosabb módja a takarékbetétgyűjtés, amely a kistőkéket a hitelszervezetek csatornáin át juttatja a nemzeti gazdálkodás érhálózatába. Betétképződés nélkül nincs hitel. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között pedig, amikor a külföldi hitelforrások még nem nyílnak meg, egyedül a magunk tőkeerejére vagyunk utalva. Már ez a megfontolás is kizárja azt, hogy a hitelszervezet legális működésének gátakat vessünk. Joggal követelheti azonban a kormány és a nemzet, hogy a hitelszervezet a gondjaira és kezelésére bízott tőkeállományt valóban a nemzeti termelés szolgálatába állítsa és ebbeni ténykedésében ne helyezkedjék kizárólag a rideg üzleti álláspontra. A magyar hitelszervezet nehéz időkben, válságokon keresztül, amikor a külföld nagy államaiban napirenden voltak a bukások, szilárdan megállotta a helyét és átmentette a nemzeti vagyon zömét a jövő számára. Ennek elismerése kalfesán joggal várható el tőle, hogy üzletpolitikájában a nemzet nagy közösségének szolgálatába állítsa a maga tőkerejét. Ugyanezt a mértéket állítja fel a kormány a nagy tőkeerővel rendelkező magyar gyáriparral szemben is. A gyáripar jelentőségét és szerepét a nemzeti jövedelem terén a kormány nemcsak elméletileg ismeri el, hanem azzal is, hogy grazdaságpolitikájában az iparosodást minden lehető módon elősegíti és támogatja. De itt is joggal várhatja el az ország dolgozó népe hogy a gyáripari tőke a munkások és alkalmazottak szociális szükségleteit kielégítse és tekintettel legyen a fogyasztórétegek jogos érdekeire. A tőkét nemcsak jogok illetik meg, de komoly kötelességek is hárulnak reá. Ez azt jelenti, hogy a szociális és kulturális terhek mentős nagyobb mértékben való viselését készségesen vállalnia kell és ezzel segítségére kell lenni a kormánynak szociális politikája megvalósításában. Azaz üzletpolitikájában a jövedelmezőség jogos szempontja mellett legyen mindig tekintettel a nagy összesség érdekeire is. Ebből a szempontból kell néznünk a jövedelemeloszlás problémáját is, amely ma világszerte előtérben áll. A széles néprétegek életszínvonalának emelése csakis azok jövedelmének fokozásával lehetséges. Ezt a problémát azonban nem szabad jelszóként bedobni a politikába, amint, sajnos, gyakran az elégületlenség szítására, a szegény néprétegek soraiban való izgatásra irányuló tendenciával teszik. A komoly birtokpolitika nem jelent ingyen földosztást, hanem jelenti azt, hogy a magánjogok respektálásával mentél nagyobbszámú kisgazdaságot teremtsünk és ezzel növeljük az önálló egzisztenciák számát. Ugyanígy a jövedelem helyesebb megoszlására irányuló törekvés sem jelenti azt, hogy egyszerűen elvegyük attól, akinek van és odaadjuk annak, akinek nincs. Vagyis a jövedelem helyesebb elcsalása nem vagyon- és jövedelemelkobzást jelent. Ellenben a politika minden eszközével arra törekszünk, hogy munkaalkalmak teremtésével és szaporításával, a munkafeltételek javításával, a temetés minőségi és mennyiségi fokozásával a termelő és dolgozó néprétegek bevételeinek emelésével a gazdasági munka eredményében ezek a széles néprétegek az eddiginél nagyobbmértékben részesüljenek. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy a közterhek arányos és igazságos megosztásával, a munkafeltételek megjavításával is segítsünk a nagyszámú alsó néprétegeken. Ez a keresztény nemzeti politika és az igazi fajvédelem Ezt a célt mi szociális népi politikával fogjuk munkálni: termelési, értékesítési, családvédelmi, ifjúsági és adópolitikával, de olyan közoktatási politikával is, mely a széles néprétegek gazdasági szakképzettségét emelni és ezzel gazdasági munkájukat is eredményesebbé tenni alkalmas. Ez összhangban áll a kapitalisztikus gazdasági rend helyesen felfogott alapelvével, mely szerint a gazdasági munkát és vállalkozást megilleti a jogos haszon és jövedelem. A helyesebb jövedelemeloszlás a kapitalisztikus fejlődés kinövéseit és túlzásait van hivatva korrigálni. Az ilyen helyesebb jövedelemeloszlást célzó gazdasági és szociálpolitika nem áll útjában a kívánatos tőkeképződésnek. Ellenkezőleg: meg vagyok győződve, hogy az igazi és egészséges tőkeképződés éppen azzal nyer lendületet, ha benne mentői többen, a nép ménből szélesebb rétegei vesznek részt. vmmlarc / RADIO Rádió vásárlás — bizalom kérdése kJS': ?rnberg I^'Tos a Magy. kir. és udv. hangszergyár VII., Rákóczi-út 60. az ország legnagyobb és legszebb rádióterme —g—rum III ll ■IIIBW'llfITlWl yiiMEllfliaBMBaaiMMBlhEEhuMMM A szociális terhek viselésének kötelezettsége természetszerűleg a mezőgazdaságtól is súlyos áldozatokat követel, hiszen az ellátatlanok száma itt aránylag nagy. A szociális igazság megköveteli, hogy a munkafeltételek megjavítását, az öregkori ellátás biztosítását ne csak az ipari munkásainak, hanem a mezőgazdasági munkásságnak is biztosítsuk. A mezőgazdasági népesség helyzetének általános emelése igen fontos nemzetpolitikai érdek. De érdeke egyúttal magának a földbirtoknak is. Mert a népesség sokhelyütt kétség, télen nehéz életviszonyait gyakran lelkiismeretlerdis elégedetlenség szítására iparkodnak felhasználni és ezzel alkalmassá teszi a lelkeket szélsőséges tanok és jelszavak befogadására. Bizonyára szerepet játszik ebben az az igyekezet is, hogy egyesek egyéb mozgalmaknak és áramlatoknak kellemetlen kihatásait a földmunkások felé próbálják levezetni. Bizonyos azonban, hogy a szociális agrárpolitika, amellyel kormányom a mezőgazdasági népesség helyzetét megjavítani törekszik, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha maga a földbirtok munkatársává szegődik és a gazdatársadalom vezető rétegei még az eddiginél is fokozottabb mértékben részt vesznek a mezőgazdasági népesség oktatásának, felvilágosításának és nevelésének munkájában. De egyúttal vállalják és viselik a nép szociális felemelésével kétségtelenül egybekapcsolt terheket is, amelyek azonban a termelési költségeket alig emelik. Ezeknek a szociális kérdéseknek felszínen tartása nemcsak a konjunktúrának a kivirágzása. Ez a keresztény nemzeti politika és az igazi fajvédelem. Emberséges munkabér, a jövőről való gondoskodás, egészséges lakás, megfelelő élelmezés, tanítás, beteggondozás biztosítására akkor is törekedni kell vaalmennyi munkásréteg, valamint a falu és tanya népe részére, amikor a gazdasági üzem talán kevésbbé jövedelmező. Ezért folytatja az állam a közmunkákat, a jövő megalapozására szükséges alkotások létesítését, a telepítést, a fásítást, az öntözést, az útépítést, az ifjúság elhelyezkedéséről való gondoskodást. Nagv alkotások várnak megvalósításra. E nehéz feladatok megoldása csak úgy sikerülhet, ha az egész magyar nemzet összefog jövőjének kiharcolására az erre szükáges nagy áldozatok viselésében. Gazdag és szegény, hatalmas és gyenge a nemzet e nagy kérdéseiben és erőfeszítéseiben részt kell, hogy vegyen, ha el akarjuk érni a nemzet felemelkedését. Ebbe az összefogásban látom és keresem én az igazi nemzeti egységet. Az új esztendőben, Szent István évében, a négy király szelleme, izzó lelke járja át a bravarságot innen és túl a határokon! A távolkelet minden fantáziáit elénk varázsolta KOVRIG JÁNOS három könyve: ELSŐ OSZTÁLY® FEDÉLZETEN. Fűzve 2.—, kötve 3.— ALARGA KONTINENSEN DÉLTŐL—ÉSZAK». Fűzve 3.40 Hopart—Kovilg: LÁMPÁK A SÖTÉTBEN. Fűzve 1.50, kötve 2.40 Eiphati az Uj Magyarság könyvosztályában Budapest, vin., József körút 5. I. emelet