Uj Magyarság, 1938. március (5. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-06 / 53. szám

20 Délibáb Liliké lovagol Angyal bácsit minden gyerek is­merte a környéken. A tejközpont embere volt, ő számolt el a fűszere­sekkel és mióta a világ­ világ, ott ült a tejeskocsi bakján, a kocsis mellett. Csakhogy míg a kocsis mogorva, magába zárkózott ember volt, addig Angyal bácsi örökké vidám, tréfára mindig ráérő személye hamar nép­szerű lett a környék lurkói körében. Délibáb Lilikével különösen jól meg­értették egymást. Angyal bácsi me­sélt a tejvállalat életéről, a tej paszterizálásáról, a lovak tisztán­tartásáról és még sok egyéb dolog­ról, amiket Lilike mind csillogó szemmel hallgatott Nagyon jó barátságban voltak te­hát: Angyal bácsi, Liliké, no és­­ Vilma. Vilma szintén a tejvállalat „alkalmazottja” volt: ő húzta a ko­csit Lacival, a másik lóval. Míg Laci harapós ló volt, Vilma szelíden rágta meg mindennap a Li­likétől kapott kockacukrot és ellen­­szolgáltatás fejében megengedte néha Lilikének, hogy Angyal bácsi segítségével felmásszon a hátára, anyuka nagy rémületére. Angyal bácsi csak akkor ijedt meg, amikor Lilike egy szép napon felszólította: fogják le Vilmát a kocsiból, hadd nyargaljon vele egyet Liliké a Székely Bertalan­ utcában. Angyal bácsi szabadkozott, azt mondta: öreg már a Vilma nyarga­­lászásra, de majd elhozza egyszer a kis csikóját, azon száguldozhat a kisasszony, míg csak le nem pot­­­tyan róla. Nosza, könyörgött is Lilice nap, mint nap Angyal bácsinak, hogy hozza el már egyszer a kis csikót. Angyal bácsi nem tudta, mit te­gyen, utóvégre a tejközponté a csikó, nem lehet egyszerűen kilopni az is­tállóból. Végül kétheti fejtörés után összeszedte bátorságát és beállított feletteséhez, a szigorú Kadarász úr­hoz és előadta kérését: adják ki neki egy napra a Vilma kis csikóját. Kadarász úr először nagy szeme­ket meresztett, de amikor meg­tudta, hogy egy nagyon régi vevő kislánya szeretné látni,­ elgondol­kozott: — Tudja, milyen okos ember maga, Angyal bácsi ? A legjobb rek­lámot csinálja nekünk a gyerekek révén. A csikót természetesen meg­kapja. Minden két hétben egyszer elviheti Akkor a régi tejfogyasztók gyermekei ingyen lovagolhatnak rajta. Az ötletért pedig kellőképen meg fogjuk jutalmazni Angyal bácsi boldogan távozott Olyan becsületes ember volt, hogy nem is annyira az ígért jutalomnak örült, mint annak, hogy ígéretét megtarthatja. Hát még Liliké milyen boldog volt és a sok gyerek a környéken!... Szegény kis csikó pedig minden két hétben elrontotta a gyomrát kocka­cukorral. De azért örült ő is, hiszen egész nap a mamájával lehetett. Thury Zoltán M MI FÁJT Egész nap ugrált, tornászott Pali és estére bizony izomgyulla­dást kapott. Amint szomorúan ül, megkérdik tőle: — Mi fáj, Palkó? A fejed? — Nem. — A hátad?­­— Nem. — Kezed, lábad? !— Nem. —- Hát? — Fáj az egész gyerek! — só­hajt Palkó. TOMMY sgr IFJÚSÁGI RÉGÉN*' irta: ._ SZEfgTvgW 29 Ekkor egyetlen lendülettel a halott fatörzs hátára ragaszkodott s magához segítette Lobit. Főnök támogatás nélkül is könnyen ke­resztüliramodott. Lobi kapálózva ért földet a túlsó oldalon s ekkor ő maga is ugráshoz fohászkoditt. De mielőtt levegőbe került volna, re­csegve roskadt be alatta a belül már réges-rég porrá korhadt fa rücskös kérge. Támaszvesztetten bukott a megnyíló üregbe s való­sággal elsüllyedt a korhadékban. Szeme-szája megtelt finom, köhög­­tető purhával. Prüszkölve kapáló­zott talpra és a következő pillanat­ban végigszaladt rajta az ijedelem és eszeveszett gyorsasággal kapasz­kodott ki az ezernyi kisebb-na­­gyobb, szürke skorpiókkal telített odúból. Csak a véletlen­en múlott, hogy nem a skorpiófészek kellős­közepébe zuhant, alig lépésnyivel mellettük szakadt le, így is csodá­nak számíthatta, hogy meg nem marták. Annyira irtózott ezektől a fullánkos szörnyektől, hogy mikor már biztonságba jutott előlük, Libit kézenkapva szaladt, míg a szuszból tartott. S azalatt állandóan szalad­gált hátán a hideg borzongás. Nagy nehezen lecsillapodott. Loki­nak szót sem szólt kalandjáról, mi­nek is ijesztette volna meg felesle­gesen a kislányt? Úgyis eleget ret­tegett már szegényke. A bujdoklás lázában a k­evés eszükbe sem jutott. Mire átvándo­roltak az alacsony hegyecs­kén, már ide­s­tova alkonyodott. Éppen pi­henőhely után keresgéltek, midőn halkan, valahol távól, megszólalt a dél óta hallgató hírdob: ... a folyón nincs senki . . . nincs senki . . . perrentette üzene­tét és addig ismételgette, míg vá­laszt kapott a mérges ördögdoktor­tól: .. . keresd az erdőn . . . ke­resd az erdőn . . . Bár teljes napi előnyük volt és az éjszaka folyamán bizonyára nem indul nyomukba senki, a Gyerek el­vetette a pihenő gondolatát. Va­lami serkentette belülről, hogy menjen, fusson, megállás nélkül. Mivel Loki moccanni sem tudott jóformán, hát lovacskáztatta, mint már annyiszor. Mindamellett, hogy lenn a völgyben kényelmes bandu­­kolás kínálkozott, maga sem tudta, miért, a széles ívben kanyarodó zeg-zugos, sziklás hegyoldalon ma­radt. Elhatározta, hogy vakulásig mennek, s ha majd a sötétség kényszeríti őket, akkor telepednek csak le. Jó másfélórányi távot le­gyűrtek, mikor a szerteszét rohan­gáló Főnök tobozos­ sünt abajgatott fel. Gondolta, megvacsorázik belőle, tehát utána iramodott. Éles uga­tása egyszerre elcsöndesült, olyan fojtottan hangzott, mintha a föld alól törne elő, aztán hirtelen megint tisztán harsant, valahonnan magasan a gazdái fölül. A Gyerek hiába nézte, nem telje­s álmélko­­dása mindjobban nőtt, mert a dia­dalmas ugatás határozottan a völgyoldal roppant magas, meg­mászhatatlannak tetsző sziklator­nyáról ereszkedett le. Kíváncsisága a Főnök keresésére késztette. Top­­pancsai lenyomatát úgy olvashatta a porhanyó talajon, akár a nyitott könyvet. Kanyargott a rekettye kö­zött, majd beleveszett a szikla­­torony alján ásító nyílásba. Az ember széles, alacsony lyukat el­födte a giz-gaz. Főnök nyoma köve­tése nélkül soha észre sem vette volna. Hívta kutyáját, de csak nem ódalgott elő s ekkor merész elha­tározással a lyukba bujt. Ha főnök ép, már pedig ugatása jóvoltáról ta­núskodik, akkor őt sem várja ke­lepce. Nemsokára izgatott képpel lihegett vissza a türelmesen vára­kozó Lokihoz. — Gyere, gyere — sürgette —. Főnök olyan pompás tanyára akadt, hogy még! . . . És akár akarta a kislány, akár nem, erőszakkal a lyukba tessékelte. — Mássz csak bátran — biz­tatta. — Ha lehajtod a fejedet, be sem vered . . . Lobi zakatoló szívvel óvakodott előre a pokolsötét, felfelé hajló szűk alagútfélén. Mire panasz­kodva megszólalt volna, hová ker­geti őt a Gyerek itt a föld alatt, is­mét a szabadba került­ (Folyt, köv.ji. vKS/nar/up, uw* nxmctm­o­wmogossíc Agap/; Cft •­ (L ^ SP9HA m GHk M Mf |&g M Kg im JpA ÉS g| ||| HOMBBaW SZERKESZTI: M­OI IMRE nunnnai Vers pályázatunkból: G­yöngyvirág Erdő csendjében nyílik A csilingelő gyöngyvirág... Ki ültette ódat A jó Isten maga. Ki gondozza őket? Az angyalok kara. Ki gyönyörködik bennük T Kik az erdő csendjét keresik. S gyengéd kézzel bokrétába kötözik Farkas Gabi G­yöngyvirág Egyszer réges-régen Élt egy tündérleány. Sok-sok drágagyöngyöt Viselt fehér nyakán. Egy nap elvesztette, Kereste ia sírva, — De amerre indult, Csak virágok nyittak. Szépen egybefüzte, Ékéül nyakának, Azért elnevezte Őket gyöngyvirágnak. Almássy Emese G­yöngyvirágszedés Gyöngyvirágot, szedni indul Egy kis gyermektársaság, Innen, onnan víg kiáltás Hangzik: itt m gyöngyvirági Nagy csokorral szednek s mindnek Mosoly ül a szemébe', Odahaza vígan nyújtják Édesanyjuk kezébe... • Újházi Rózsa Csilingel a gyöngyvirág Cslingel a gyöngyvirág Az erdő csendjében, Kizöldült a kopasz ág, Most van ünneplőben. Csilingelő gyöngyvirág Szép májusban nyílik, Hatalmas fák, bokrok közt Illatával díszült. Kis pajtások szeressük a kedves virágot, És sohase feledjük Nagy Magyarországot. Takáts Ákos G­yöngyvirág Csingi-üngi gyöngyvirág, Oh, mily szép e kis virág! Napsugaras, harmatos, Erdő tőle Ólajos. Kismadárka énekel, Láttán indul az ember. Csingi-lingi gyöngyvirág, Oh, mily szerény kis virág! Zöld levél közt csilingel, Fürtös, piciny fejével. Áldva légy, jó Istenünk, Szép tavaszt Te adsz nekünk. Cser Teréz A gyöngyvirág Jön a tavasz, jön a tavasz, Itt van már a kikelet! Gyöngyharmatos, zöld fa közül Kis gyöngyvirág integet. Apró, fehér harangfejét Enyhe szellő ringatja, Bejárja a m­egáen érdét Édes, üde­­Hatja. Fenyők aljáés maglapuló Gyöngyvirág, te kis érva, Csodállak! Hiszen te vagy a Tavasz legszebb virága! Szalontói Tibor KPCOT LACI CSINTJE Az elakadt autók Huncut Laci így szólt a pajtásá­hoz: — Figyelj csak ide és hallgasd meg ezt az érdekes történetet — Figyelek — helyezkedett el Laci mellett a kis barát Laci egy doboz gyufát tett maga mellé az asztalra és belekezdett a történetébe: — Egyszer, egy szűk hídon, vala­melyik falu közelében szembekerült két autós. Egyszerre futott fel a ko­csijuk a hídra, de egyikük sem akart hátrálni így álltak a hídon, — magyarázta Laci, gyufaszálakkal mutatva az autók helyzetét. — Szó, szót követett az autóveze­­tők között, de csak nem tágítottak. Végre azt mondja az egyik: kiált­sunk be a faluba, innen jól meghal­lanak minket, jöjjön ide az öt leg­okosabb ember és amit ők monda­nak, azt történjék. Hamarosan elő­került az öt okos emberi — Előkerültek és így felsorakoz­tak az egyik autó mögött Igen ám. — mondta erre a másik autós, — de én azt mondom, hogy a bolond em­ber néha az okosnál is ügyesebb ta­nácsot ad, hívjuk hát ki a falu öt­egbolondabb emberét iá. Jó volt a válasz, azok el is jöttek és így áll­tak fel a másik autó mögé, nézd csak: a­­mi *­i— Tágranyílt szemmel figyelte a Ma pajtás a kirakott gyufákat és ami­kor látta, hogy Laci csak négyet tesz le, megszólalt: — De hiszen itt csak négy bolond áll... — Te vagy az ötödik! — csapott le nagy nevetve Huncut Laci és nem­sokára, meghökkenéséből felocsúdva, vele nevetett Ma pajtása is... JOBB ÉS BAL !— Mondd csak, Pista fiam, meg tudod-e mutatni, melyik a jobb lábad? Pista komolyan mutat a bal lábára. — Nem, ha fiam, éppen for­dítva van. Pista büszkén feleli: — Én azt tudom, csak akartam látni, a bácsi is tudja-e? Délibáb! Délibáb ! Délibáb! Délibáb Lilikó kedves, érdekes és mulatságos kalandjait alig pár hete közli a Kis Pajtások, olvasóink máris úgy megszerették, mintha régi, nép­szerű figurája lenne lapunknak. Igazán, örömmel és megelégedéssel olvassuk kis pajtásaink leveleiből, hogy mennyire megkedvelték Déli­­báb Lilikét. Noé, gyerekek, ha már olyan nagyon szeretitek olvasni Li­like históriáit, mutassátok meg, elég éleseszűek vagytok-e és megtaláljá­tok-e a Kis Pajtások jelen számá­ban elrejtett „Délibáb” szót? Ter­mészetesen a Délibáb Lilikéről szóló cikken kívül. Aki megtalálta, ne írja meg nekünk, várjon titkával a jövő hétig, amikor is újabb feladatra nyúik alkalom és azzal együttesen juttassátok majd el. Figyelem, gyere­kek: a fürge, ötletes kis pajtások között öt jutalmat osztunk ki. A TÉGLA — Ejnye, fiam, már megint hol csavarogtál ilyen sokáig? — Egy téglát néztem az utcán. — Mit néztél rajta? ■— Egy ember fejére esett. Találd ki kis pajtás! B«v«te Drika rejtvénye: Xennyben ,ékezet nélkül), *ir, égi tort. « nélkül nincs semmi. A Csfrandzs Joeks rejtvényei Fejünkön van, személyes névmás (németül), hara­gon (ékezethibéval). nemzet. fcenttvángi ndiké rejtvénye: Megsütik, rosszat tesz. 4. Inomirr UMt rejtvényav D “7“ szamárhang A kmit Tssettem pót torajt­vényei I­II . DD . 811 , 191 , I (Melyik k­ismondás est) A Kacséry Péter rejtvénye: Fon, puskázik. Holczer Béla rejtett nevei: Alig ordí­tottam. Három legény Kassán dorbézol. Helyet a másiknak­ ötven deli legény érkezett. A halál mért azat­t Dunán ,,Dorog" nevű hajó megy. (A hat név kezdőbetűje egy hetedik nevet ad.) A február 30-i ki számunkban közölt rejtvények megfejtése: Kató. — Bon-bon. — Húshagyó kedd. — Osztrák határ. — Határállomás. — Társasjáték. Beküldési határidő: március 19. A jutalmakat pos­tán küldjük. A Krecsmáry László, ugy­e, megkaptad már a jutalmat? A bélyegekkel ismét megörvendeztettünk egy kis gyűjtőt. Derék kia pajti vagy! — Mocsáry Péter. Bekötési táblánk nincs, fordulj kötő­höz. A dicséret szorgalmadnak és nem a versednek szólt, — mert azokról most még nem mondunk bírálatot — Koszorú György. Miért nem gyürkőzől neki a versírásnak. Gyuri? — Újházi Rózsa, el­ f­ortag­ektém. mehet azért peez Irtáé a»e*? A »szaad KB most mest adunk kárt majd cask a pályázat sredinényének ki­hirdetés«­kor —t Oeftik* László. Csak így tovább, szorga­lommal, kitartással ! — Ferber Pista. Hogy nem válaszoltunk, annak egy oka lehetett — leveled elkallódott. Láss neki a munkának, Pistike! Buzdításul jutal­mat kapsz. — Almássy Emese. Gazdag küldeményeddel igen megörvendeztettél, kislányom. Kérésednek — ami a Kis Pajtások­ra vonatkozik — helyszűke miatt nem tudunk eleget tenni. — Csányi Teréz. Kérésedet teljesíteném, de a vá­lasztott játékot nem küldik vidékre. Személyesen kell elmenni a boltba Ha van Pesten rokonod, vagy ismerősöd, kérd őt meg és közöld elmét velem. — Gröber Mária és Márti. Olyan későre ne halasszátok az utalvány beváltását. Ak­kor Inkább küldök majd újat, de figyel­meztessetek erre az ígéretemre. — Mráz Ilona. DJ Ida pajtás vagy, ugy­e? — Farkas Mária és Gabriella. Nevelteket bejegyeztem a Kis Pajtások nagyköny­vébe. — KL Sarolta: Az alföldi róna ékessége a csodálatos délibáb — Cser Teréz. Szeretettel fogadtunk táborunkba, kislányom! Ha szorgalmas leszel, hama­rosan jutalmat nyersz. — Szalontai Tibor. Hozott Isten! úgy gyanítom, szorgalmas kis pajtás leszel. Tiborka! — Takáts Ákos és Irén. Jól van. Ákos! Irénkének ezt üzenem: bár a vers nem Üti meg a mértékek a feldolgozott gondolat nagyon szép és ezt figyelembe fogjuk venni —. Szentiványi Ildikó Jól van! — Erdős Bertalan és Tibor. Látom, szorgalmasok vagytok. — Regula Erika. Egyiket mindjárt közöljük is. — A többi levélre jövő héten válaszoltunk. Kispajtások jutalma!: Egy dobos £ 3reb*r -csokoládé Kaput: Lafrenci Ilona Cf7 dotxn g&l) OVOMIUTIME Tj Vi ifim ** *r# ** egészség SWTi» Gyógy«»« te Tapsi«'gyár «FrtSSrt B--T. Házhoz szállítja: Dr. jggsr Wand« Kapta: Pintér Ida Egy * pengd érték« vánáHtea sUMar UEBNER bácsi jateatreOEmSha, Budapest. ¥„ üzent btzka­ttr «. a. Kapta- MocuAry Péter Utalvány 9—1 CastoOlate») Borsay János fényképészeti mutferemn­é. ▼L. Király­«. 72 Tel • U­ — B­runhuber Béla au kan 60 kamarai fény­képáM VIEL. Baroaa-a. ®L Tel? tű—HU Kapta: Ger« Gerd* és FUnpn Ötté há»h«f nillHvn Boon kakaó világ márka Kaptak: Hunffárl*-6tl­líshAgol Brr cacsfc fcssurted­ Gyártja: WKBCim. E8 TAUg Kapta: Perber István Ot*á Utalvány egy díszdobozos desazotis CADE­AU csokoládégyárba Kapta: Kriza Judit és Dániel 2—2 darab belépőjegy a BUDAPEST SZI­KESFŐVÁROSI ÁLLAT- és NÖVÉNYKERTBE Kapta: Németh Éva és Csepinszky Andor 1 darab Piccolo szájharmonika JÓZSEF-körút hangszerüzletből Kapta: Almássy Ernes* 1 dobos finom színes írón SZÉNÁST BÉLA papk­üz­etéből IV. Ferenc lek­ter* A Kapta: Holczer Béla

Next