Uj Magyarság, 1938. július (5. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

2 zeteltérés keletkezett, úgy hogy gyakorlati­la­gs ellentétről nem lehetett szó. Arról a kérdésről, hogy ellentétek tá­madtak Ausztriában az odahozott német szervezők és osztrákok között, a kormány­­biztos a következőket jelentette ki: WILDIXASSO PÉNTEK, 1938 JULIES I S3 Gyors módszerekre volt szükség Nem lett volna semmi értelme annak, hogy Ausztriában is végicsinálják azt az évekig tartó fokozatos fejlődést, amelyet a német birodalomban szükségképpen vé­gig kellett csinálni. A politikai átépítéssel legkésőbb 6-7 hét múlva végezni akar és ezért a gyors módszerekre volt szükség. E célból kizárólag osztrákokból álló veze­tők mellé német tanácsadókat osztott be, akik azonban teljes mértékben az osztrák vezetők alá tartoznak és az ő kívánságukra bármikor elmozdíthatók. Hogy ezeket Ausztriában miképpen fogadták, arra jel­lemző, hogy az egyik stájerországi osztrák körzetvezető kérte, hogy tekintsenek el az áthelyezéstől, amikor a melléje beosztott német tanácsadót máshová akarták he­lyezni. A szervezés azonban az utóbbi időben annyira előrehaladt, hogy több kör­zetben a tanácsadókat már eltávolították. Mindazok a birodalmi németek, akik ma még Ausztriában vannak, már csak meg­határozott ideig maradnak az országban. Mindez azonban a pártszervezetre vonatko­zik, mert az állami közigazgatásban egyet­len birodalmi német van (ez maga Bürckel, de ő sem porosz, hanem bajor). Hitler vezér és kancellár állítólagos bécsi látogatásáról kijelentette Bürckel, hogy a hír nem felel meg a valóságnak. Nem volt szükség arra, hogy Hitler ellentétek elsi­mítására Bécsbe utazzék. Három héttel ezelőtt ő maga hívta a kancellárt Grácba, egy ünnepségen való részvételre, de a kancellár sok munkája miatt a kérést nem tudta teljesíteni. A zsidó kisembereket békében hagyják, csak az ártalmas befolyásunkat figyelik .A kormánybiztos ezután a zsidókérdés­ről nyilatkozott és többi között hangoz­tatta, hogy olyan városban, mint Bécs, ahol zsidók rendkívül nagy számban érvé­nyesültek az üzleti életben, érthető, hogy bizonyos feszültség volt tapasztalható. En­nek a feszültségnek nemigen volt kelle­metlen következménye. Túlkapásokra csak kísérletek történtek és ezeket mindjárt kezdetben elfojtották. Általában az az elv érvényesül, hogy a kisembereket békében hagyják és csak azokra fordítanak külö­nös figyelmet, akik jelentősebb ártalmas befolyást gyakorolnak. A maga részéről az a felfogása, hogy a zsidók a nemzet fe­lett álló szellemüknél fogva igen alkal­masak a kiviteli üzletágban való elhelyez­kedésre, bizonyos ellenőrzés és korlátozás mellett. A nemzethez tartozó németnek ezen a téren több hátránya van, mint a Kaidénak. Arra kellene tehát törekedni, hogy ezt a megkülönböztetést átültessék a gyakorlatba is. Ezt az egyéni felfogását, más hivatalos körökkel is igyekszik megér­tetni. Egyébként közölte, hogy a kiván­dorolni szándékozó zsidók számára a na­pokban regelet jelenik meg, amely szabá­lyozza, hogy milyen módon és mértékben vihetik ki németországi vagyonukat. A zsidó üzleteikbe és üzemekbe helyezett el­lenőrök (komisszáriusok) rendszerét nem ő vezette be, hanem már így találta. Hozzátette, hogy a maga részéről nem is vezette volna be, mert más jobb mód is akad e kérdés elintézésére. Rotschild va­gyonát is ilyen módon kezelik, Rotschild maga pedig letartóztatásban van. Egyéb­ként Bürckel a maga részéről konkrét esetekben is több ízben hangoztatta, hogy jogszolgáltatás szempontjából különbséget tenni zsidó és nemzsidó között nem sza­bad. Éppen ezért súlyosan megtorolják e visszaéléseket és túlkapásokat is. A tömeges ausztriai letartóztatásokról szóló hírrel kapcsolatban kijelentette, hogy szerdán szerezte be a legújabb adatokat. Eszerint a letartóztatottak száma 3780 és e számba beletartoznak mindazok, akiket Ausztriából a német birodalmi területre vittek át.. Ezeknek mintegy a fele zsidó. Hitler kancellárnak egyébként az volt a határozott rendelkezése, hogy­ minél keve­sebb politikai letartóztatást foganatosít­sanak. Schuschnigg ellen Justh­mord miatt valószínűleg eljárás indul Schuschnigg volt kancellár, mondotta Bürckel. Bécsben van letartóztatásban. Egészséges és éppolyan jól bánnak vele, mint a többi politikai fogollyal. Pillanat­nyilag három, szoba áll rendelkezésére. Fugger hercegnő néhány hét óta nincs nála, mert Bürckel nem akarta, hogy ilyen megkülönböztetésben részesüljön. Hogy Schuschnigg még él, ez annak köszönhető, hogy Hitler kancellár a birodalmi gyűlés előtt kijelentette, hogy neki ajándékozza életét. Bürckel igazságosnak tartaná, ha Schuschnigg ellen Justizmord miatt el­járást indítanának és valószínű, hogy ez be­ is fog következni. Medas volt szövetségi elnök szabad­lábon van, sőt a népszavazás alkalmával kijelentette, hogy Hitler mellett akar sza­vazni,­ de erről Bürckel lebeszélte. Ugyancsak csatlakozását jelentette be Starhemberg Rüdiger herceg is, de Star­­hembergnek már nincsenek követői. A Glabsburg-család vagyonának elkobzásáról a közeljövőben rend­elet jelenik meg. Jenő főherceg egyébként teljesen szabadon él Gumpoldskirchenben. A továbbiakban kijelentette Bürckel fő­biztos, hogy azoknak a nemzeti szocialis­táknak száma, akiket visszaélés miatt le kellett tartóztatni, négy vagy öt. Végül a gazdasági kérdésekről kijelentette, hogy augusztus elején részletes beszámolót ad a nyilvánosság számára. Délben a Magyar Távirati Iroda munka­társának alkalma volt résztvennie azon a napi beszámolón, amelyet Globucnik bécsi körzet­vezető tartott az egyes kerül­eti ve­zetők számára. A kerületi vezetők jelenté­sei teljes mértékben megerősítették Bür­ckel kijelentéseit és megállapítható az is, hogy jelenleg a munkanélküliek száma 60 százalékkal szállott a márciusi színvonal alá. Kitűnt azt is, hogy olyan esetekben, amikor az árja munkások maguk akarják eltávolítani az üzemekből a zsidókat, a párt lép közbe rendőri karhatalommal is, hogy megakadályozza a jogtalan eltávolí­tásokat és magánszemélyek egyéni kezde­ményezését. Csak olyan esetekben követke­zik be a zsidók eltávolítása, amikor számuk rendkívül magas. Utasítást adott a körzet­vezető ez alkalommal arra, hogy a fél- és negyedvér zsidókat minden körülmények között hagyják békében. Az egyik kerületi vezető jelentette a becskörnyéki vendég­lősök borának elromlásáról szóló hírekkel kapcsolatban, hogy a nagy látogatottság következtében több grinzingi nyári vendég­lőben már teljesen elfogyott a helyi bor és a vendéglősök Magyarországról hozott bort adnak el grinzingi bor helyett. Glo­bocnik elutasította azt a javaslatot, hogy ezeket a vendéglősüket becsukják. Sz!HHáZJEGYEK — a legnagyobb =H kedvezménnyel == Stádium Jegyirodában József-körút 5. ESS Telefonrendelés 140 — 0­0­0 =1j 144 — 401 ­fóto ! A magyar bölcsők lassan kiürülnek, mondja az egészségpolitikai társa­ság abban a megdöbbentő erejű felhívásában, amelyet a társada­lomhoz intéz, s mindenkit nemrég megindított népesedési mozgalmá­nak zászlaja alá hív. És felrémlik a sötét kép, amelyet a statisztikai adatok kérlelhetetlen számai tá­masztanak alá, s amely azt mu­tatja, hogy az elmúlt másfél em­beröltő alatt Európa egyetlen nem­zetén sem végzett olyan kegyetlen érvágást az anyák terméketlensége, mint nálunk. Harminc esztendő múlva, ha a magyarság fel nem ébred biológiai letargiájából, a mindössze tizenegymilliós lélek­számúra szaporodott nemzetet északról, keletről és délről hatvan­négymilliós idegen tömb veszi kö­rül, ennyire nő harminc év alatt a negyvenkilencmilliós lélekszámú idegen néptenger... Van-e valaki, fajtáját szerető, s a nemzet sorsát szívén viselő magyar, aki meg nem döbben ezeknek az adatoknak olva­sása közben, s van-e, aki nem siet minden erejével támogatni az egészségpolitikai társaság magasz­tos akcióját? Valóban mindenkinek meg kell mozdulnia ebben az or­szágban, mert a népesedéspolitika, a magyar biológiai gondolat támo­gatása élet-halál kérdés a mi szá­munkra s ezen az okos népesedés­­politikán áll, vagy bukik a nemzet jövő történelme és Magyarország sorsának századokra való alaku­lása. „A húszmilliós magyar nép­tömb nem ábrándkép, mondja az egészségpolitikai társaság, mert­ ha tetté válik a biológiai gondolat, két emberöltőn belül húszmillióra nőhet a magyarság lélekszáma.” Ki ne akarná ezt? Ki ne kívánná ezt az erőt? S ki ne állna ezért a meg­valósítható álomért minden ener­­...­giájával az új magyar népesedés­politika alázatos szolgálatában legfőbb darázsfészkét fogják el-, taposni. A spanyol polgárháborút ebben az esetben majd eldöntik a spanyol fegyverek, s az ügy meg­szűnik európai probléma lenni. Amint azonban Olaszország nem akarja vazallusává tenni Spanyol­­országot, úgy az orosz szovjetnek is le kell mondania arról, hogy a vörös vlágforradalom nyugat­európai előőrsét teremtse meg a köztársasági spanyol államban, íme: a nemzeti rendszerek hajlan­dók mindent megtenni a világbéke érdekében s nemcsak erőteljes kül­politikát tudnak folytatni, de meg­értőt is. Hol láttunk azonban meg­értést idáig a népfrontok és a szovjet részéről? S hogy hívják haza olasz mintára a vörös önkén­teseket, a világnak ezt a szedett­­vedett, hazátlan népségét? Hol he­lyezik el őket? Sajnos, ezt a pro­blémát csak az orosz külpolitikái­nak Európából való teljes kiszorí­tásával lehetne megoldani s ezért kérdéses, hogy a békeakció azon­nal sikert érhet-e el. A fejlemények fogják megmutatni, hogy az orosz szovjettel lehet-e egyáltalában megegyezéseket kötni s lehet-e tárgyalófélnek elismerni Moszkvát? Ha nem, a világforradalom gondos­kodni fog róla, hogy újabb hábo­rús veszedelmeket keressen akkor is, ha már egész Spanyolország Francoék birtokában lesz is... Mussolini ismét az európai béke védel­mezőjének szerepében jelentkezik a világ fórumain. A spanyol kér­dést csak Anglia és Olaszország kölcsönös megegyezése oldhatja meg s Mussolini ezúttal is rend­kívül nagyvonalú politikusnak bizo­nyult. A Duce letárgyalta az egész spanyol kérdést katonai szakértői­vel s miután meggyőződött arról, hogy a nemzeti Spanyolország vég­leges győzelmét most már biztosra lehet venni, arra az elhatározásra jutott, hogy hamarosan vissza­hívja a Spanyolországban harcoló olasz önkénteseket. Ezzel az európai béke ismét megerősödik, csak az a kérdés, hogy Anglia hogy tudja ugyanekkorra semleges­ségre rábírni a Szo­vjetoroszor­szá­got? Ha Szovjetoroszországot rá tudják szorítani arra, hogy tiszte­letben tartsa Spanyolország függet­lenségét, az európai konfliktusok Helyesen állapította meg Antal István államtitkár, hogy a kormány sem­miben sem lépte túl a végrehajtás során a zsidótörvény kereteit. Na­pok óta azt hirdetik ugyanis, hogy az a rendelet, amely a zsidótörvény végrehajtásának első lépéseit ren­dezi, sokkal szigorúbb, mint maga a kerettörvény volt s újabb súlyos meglepetést jelent a zsidóság­ szá­mára. Antal István ezzel szemben kijelentette, hogy a kormány a végrehajtási rendeletben csu­pán azért szögezte le félres­érthetetlenül az arányszámok pon­tos kiszámítását, hogy megakadá­lyozza­­ a paragrafusok közötti bújócskát. Erre nagy szükség volt, mert különböző hírek terjedtek el arról, hogy a zsidótörvényt az ér­dekeltek máris kezdik erősen egyénileg értelmezni... Semmi sem ártana pedig többet az ország politikai nyugalmának, mint az, ha a törvény végrehajtása körül huzavonák keletkeznének! Igen bölcs dolog volt tehát félreérthe­tetlenül és szigorúan megszabni a törvény végrehajtását s helyes volna, ha az érdekeltek is belátnák, hogy ezzel a zsidótörvénnyel a helyzethez képest nagyon is meg lehetnek­ elégedve, nem föltétlenül jó politika tehát minduntalan akal­­mat keresni arra, hogy a törvény ellen újabb és újabb támadásokat vezessenek. A hercegprímás felszentelte Tóth Tihamér püspököt Péter és Pál ünnepén, szerdán szentelte püspökké Serédi Jusztinián hercegprímás Glattfelder Gyula Csanádi és Hanauer A. István váci püspök segédkezésével Tóth Tihamér prelátust, akit a pápa utódlási joggal Rott Nándor veszprémi püspök koadjutorává és címzetes püspökké neve­zett ki. A püspökszentelés szertartása az Egyetemi-templomban folyt le, amelynek szószékéről két évtizeden keresztül mon­dotta az új püspök országos visszhangot keltő szentbeszédeit. Pontosan délelőtt kilenc órakor meg­kon­dultak a templom harangjai és bevo­nult fényes asszisztenciájával Serédi Jusz­tinián hercegprímás. A püspökszentelés ősi szertartása szerint külön oltárt állítot­tak Tóth Tihamér számára, aki párhuza­mosan mondta a hercegprímással a csen­des misét. A mise megkezdése előtt felol­vasták a pápai bullát. Tóth Tihamér pe­dig felelt a római szertartáskönyv kérdé­seire, amelyek az egyház legfontosabb ta­nításait foglalják össze. Evangélium előtt az új püspök felöltötte méltósága jelvényeit s így lépett a főoltár elé, ahol a hercegprímás megkezdte a szen­telési szertartást. Elhangzott a Minden­­szentek­ litániája, az új püspöknek fejére helyezték az evangéliumos könyvet, a her­cegprímás szentolajjal megkente homlo­kát és kezét, azután átadta neki a püspöki gyűrűt és a pásztorbotot. Offertóriumkor két égő gyertyát, két kenyeret és két hor­dócska bort ajánlott fel az új püspök a hercegprímásnak, áldozás után pedig át­vette a mitrát és helyet foglalt a trón­­székben. A püspökszentelés után Tóth Tihamér a szeminárium aulájában tisztelgő küldött­ségeket fogadott, később pedig részt vett a tiszteletére adott ebéden.

Next