Uj Magyarság, 1938. július (5. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
2 zeteltérés keletkezett, úgy hogy gyakorlatilags ellentétről nem lehetett szó. Arról a kérdésről, hogy ellentétek támadtak Ausztriában az odahozott német szervezők és osztrákok között, a kormánybiztos a következőket jelentette ki: WILDIXASSO PÉNTEK, 1938 JULIES I S3 Gyors módszerekre volt szükség Nem lett volna semmi értelme annak, hogy Ausztriában is végicsinálják azt az évekig tartó fokozatos fejlődést, amelyet a német birodalomban szükségképpen végig kellett csinálni. A politikai átépítéssel legkésőbb 6-7 hét múlva végezni akar és ezért a gyors módszerekre volt szükség. E célból kizárólag osztrákokból álló vezetők mellé német tanácsadókat osztott be, akik azonban teljes mértékben az osztrák vezetők alá tartoznak és az ő kívánságukra bármikor elmozdíthatók. Hogy ezeket Ausztriában miképpen fogadták, arra jellemző, hogy az egyik stájerországi osztrák körzetvezető kérte, hogy tekintsenek el az áthelyezéstől, amikor a melléje beosztott német tanácsadót máshová akarták helyezni. A szervezés azonban az utóbbi időben annyira előrehaladt, hogy több körzetben a tanácsadókat már eltávolították. Mindazok a birodalmi németek, akik ma még Ausztriában vannak, már csak meghatározott ideig maradnak az országban. Mindez azonban a pártszervezetre vonatkozik, mert az állami közigazgatásban egyetlen birodalmi német van (ez maga Bürckel, de ő sem porosz, hanem bajor). Hitler vezér és kancellár állítólagos bécsi látogatásáról kijelentette Bürckel, hogy a hír nem felel meg a valóságnak. Nem volt szükség arra, hogy Hitler ellentétek elsimítására Bécsbe utazzék. Három héttel ezelőtt ő maga hívta a kancellárt Grácba, egy ünnepségen való részvételre, de a kancellár sok munkája miatt a kérést nem tudta teljesíteni. A zsidó kisembereket békében hagyják, csak az ártalmas befolyásunkat figyelik .A kormánybiztos ezután a zsidókérdésről nyilatkozott és többi között hangoztatta, hogy olyan városban, mint Bécs, ahol zsidók rendkívül nagy számban érvényesültek az üzleti életben, érthető, hogy bizonyos feszültség volt tapasztalható. Ennek a feszültségnek nemigen volt kellemetlen következménye. Túlkapásokra csak kísérletek történtek és ezeket mindjárt kezdetben elfojtották. Általában az az elv érvényesül, hogy a kisembereket békében hagyják és csak azokra fordítanak különös figyelmet, akik jelentősebb ártalmas befolyást gyakorolnak. A maga részéről az a felfogása, hogy a zsidók a nemzet felett álló szellemüknél fogva igen alkalmasak a kiviteli üzletágban való elhelyezkedésre, bizonyos ellenőrzés és korlátozás mellett. A nemzethez tartozó németnek ezen a téren több hátránya van, mint a Kaidénak. Arra kellene tehát törekedni, hogy ezt a megkülönböztetést átültessék a gyakorlatba is. Ezt az egyéni felfogását, más hivatalos körökkel is igyekszik megértetni. Egyébként közölte, hogy a kivándorolni szándékozó zsidók számára a napokban regelet jelenik meg, amely szabályozza, hogy milyen módon és mértékben vihetik ki németországi vagyonukat. A zsidó üzleteikbe és üzemekbe helyezett ellenőrök (komisszáriusok) rendszerét nem ő vezette be, hanem már így találta. Hozzátette, hogy a maga részéről nem is vezette volna be, mert más jobb mód is akad e kérdés elintézésére. Rotschild vagyonát is ilyen módon kezelik, Rotschild maga pedig letartóztatásban van. Egyébként Bürckel a maga részéről konkrét esetekben is több ízben hangoztatta, hogy jogszolgáltatás szempontjából különbséget tenni zsidó és nemzsidó között nem szabad. Éppen ezért súlyosan megtorolják e visszaéléseket és túlkapásokat is. A tömeges ausztriai letartóztatásokról szóló hírrel kapcsolatban kijelentette, hogy szerdán szerezte be a legújabb adatokat. Eszerint a letartóztatottak száma 3780 és e számba beletartoznak mindazok, akiket Ausztriából a német birodalmi területre vittek át.. Ezeknek mintegy a fele zsidó. Hitler kancellárnak egyébként az volt a határozott rendelkezése, hogy minél kevesebb politikai letartóztatást foganatosítsanak. Schuschnigg ellen Justhmord miatt valószínűleg eljárás indul Schuschnigg volt kancellár, mondotta Bürckel. Bécsben van letartóztatásban. Egészséges és éppolyan jól bánnak vele, mint a többi politikai fogollyal. Pillanatnyilag három, szoba áll rendelkezésére. Fugger hercegnő néhány hét óta nincs nála, mert Bürckel nem akarta, hogy ilyen megkülönböztetésben részesüljön. Hogy Schuschnigg még él, ez annak köszönhető, hogy Hitler kancellár a birodalmi gyűlés előtt kijelentette, hogy neki ajándékozza életét. Bürckel igazságosnak tartaná, ha Schuschnigg ellen Justizmord miatt eljárást indítanának és valószínű, hogy ez be is fog következni. Medas volt szövetségi elnök szabadlábon van, sőt a népszavazás alkalmával kijelentette, hogy Hitler mellett akar szavazni, de erről Bürckel lebeszélte. Ugyancsak csatlakozását jelentette be Starhemberg Rüdiger herceg is, de Starhembergnek már nincsenek követői. A Glabsburg-család vagyonának elkobzásáról a közeljövőben rendelet jelenik meg. Jenő főherceg egyébként teljesen szabadon él Gumpoldskirchenben. A továbbiakban kijelentette Bürckel főbiztos, hogy azoknak a nemzeti szocialistáknak száma, akiket visszaélés miatt le kellett tartóztatni, négy vagy öt. Végül a gazdasági kérdésekről kijelentette, hogy augusztus elején részletes beszámolót ad a nyilvánosság számára. Délben a Magyar Távirati Iroda munkatársának alkalma volt résztvennie azon a napi beszámolón, amelyet Globucnik bécsi körzetvezető tartott az egyes kerületi vezetők számára. A kerületi vezetők jelentései teljes mértékben megerősítették Bürckel kijelentéseit és megállapítható az is, hogy jelenleg a munkanélküliek száma 60 százalékkal szállott a márciusi színvonal alá. Kitűnt azt is, hogy olyan esetekben, amikor az árja munkások maguk akarják eltávolítani az üzemekből a zsidókat, a párt lép közbe rendőri karhatalommal is, hogy megakadályozza a jogtalan eltávolításokat és magánszemélyek egyéni kezdeményezését. Csak olyan esetekben következik be a zsidók eltávolítása, amikor számuk rendkívül magas. Utasítást adott a körzetvezető ez alkalommal arra, hogy a fél- és negyedvér zsidókat minden körülmények között hagyják békében. Az egyik kerületi vezető jelentette a becskörnyéki vendéglősök borának elromlásáról szóló hírekkel kapcsolatban, hogy a nagy látogatottság következtében több grinzingi nyári vendéglőben már teljesen elfogyott a helyi bor és a vendéglősök Magyarországról hozott bort adnak el grinzingi bor helyett. Globocnik elutasította azt a javaslatot, hogy ezeket a vendéglősüket becsukják. Sz!HHáZJEGYEK — a legnagyobb =H kedvezménnyel == Stádium Jegyirodában József-körút 5. ESS Telefonrendelés 140 — 000 =1j 144 — 401 fóto ! A magyar bölcsők lassan kiürülnek, mondja az egészségpolitikai társaság abban a megdöbbentő erejű felhívásában, amelyet a társadalomhoz intéz, s mindenkit nemrég megindított népesedési mozgalmának zászlaja alá hív. És felrémlik a sötét kép, amelyet a statisztikai adatok kérlelhetetlen számai támasztanak alá, s amely azt mutatja, hogy az elmúlt másfél emberöltő alatt Európa egyetlen nemzetén sem végzett olyan kegyetlen érvágást az anyák terméketlensége, mint nálunk. Harminc esztendő múlva, ha a magyarság fel nem ébred biológiai letargiájából, a mindössze tizenegymilliós lélekszámúra szaporodott nemzetet északról, keletről és délről hatvannégymilliós idegen tömb veszi körül, ennyire nő harminc év alatt a negyvenkilencmilliós lélekszámú idegen néptenger... Van-e valaki, fajtáját szerető, s a nemzet sorsát szívén viselő magyar, aki meg nem döbben ezeknek az adatoknak olvasása közben, s van-e, aki nem siet minden erejével támogatni az egészségpolitikai társaság magasztos akcióját? Valóban mindenkinek meg kell mozdulnia ebben az országban, mert a népesedéspolitika, a magyar biológiai gondolat támogatása élet-halál kérdés a mi számunkra s ezen az okos népesedéspolitikán áll, vagy bukik a nemzet jövő történelme és Magyarország sorsának századokra való alakulása. „A húszmilliós magyar néptömb nem ábrándkép, mondja az egészségpolitikai társaság, mert ha tetté válik a biológiai gondolat, két emberöltőn belül húszmillióra nőhet a magyarság lélekszáma.” Ki ne akarná ezt? Ki ne kívánná ezt az erőt? S ki ne állna ezért a megvalósítható álomért minden ener...giájával az új magyar népesedéspolitika alázatos szolgálatában legfőbb darázsfészkét fogják el-, taposni. A spanyol polgárháborút ebben az esetben majd eldöntik a spanyol fegyverek, s az ügy megszűnik európai probléma lenni. Amint azonban Olaszország nem akarja vazallusává tenni Spanyolországot, úgy az orosz szovjetnek is le kell mondania arról, hogy a vörös vlágforradalom nyugateurópai előőrsét teremtse meg a köztársasági spanyol államban, íme: a nemzeti rendszerek hajlandók mindent megtenni a világbéke érdekében s nemcsak erőteljes külpolitikát tudnak folytatni, de megértőt is. Hol láttunk azonban megértést idáig a népfrontok és a szovjet részéről? S hogy hívják haza olasz mintára a vörös önkénteseket, a világnak ezt a szedettvedett, hazátlan népségét? Hol helyezik el őket? Sajnos, ezt a problémát csak az orosz külpolitikáinak Európából való teljes kiszorításával lehetne megoldani s ezért kérdéses, hogy a békeakció azonnal sikert érhet-e el. A fejlemények fogják megmutatni, hogy az orosz szovjettel lehet-e egyáltalában megegyezéseket kötni s lehet-e tárgyalófélnek elismerni Moszkvát? Ha nem, a világforradalom gondoskodni fog róla, hogy újabb háborús veszedelmeket keressen akkor is, ha már egész Spanyolország Francoék birtokában lesz is... Mussolini ismét az európai béke védelmezőjének szerepében jelentkezik a világ fórumain. A spanyol kérdést csak Anglia és Olaszország kölcsönös megegyezése oldhatja meg s Mussolini ezúttal is rendkívül nagyvonalú politikusnak bizonyult. A Duce letárgyalta az egész spanyol kérdést katonai szakértőivel s miután meggyőződött arról, hogy a nemzeti Spanyolország végleges győzelmét most már biztosra lehet venni, arra az elhatározásra jutott, hogy hamarosan visszahívja a Spanyolországban harcoló olasz önkénteseket. Ezzel az európai béke ismét megerősödik, csak az a kérdés, hogy Anglia hogy tudja ugyanekkorra semlegességre rábírni a Szovjetoroszországot? Ha Szovjetoroszországot rá tudják szorítani arra, hogy tiszteletben tartsa Spanyolország függetlenségét, az európai konfliktusok Helyesen állapította meg Antal István államtitkár, hogy a kormány semmiben sem lépte túl a végrehajtás során a zsidótörvény kereteit. Napok óta azt hirdetik ugyanis, hogy az a rendelet, amely a zsidótörvény végrehajtásának első lépéseit rendezi, sokkal szigorúbb, mint maga a kerettörvény volt s újabb súlyos meglepetést jelent a zsidóság számára. Antal István ezzel szemben kijelentette, hogy a kormány a végrehajtási rendeletben csupán azért szögezte le félresérthetetlenül az arányszámok pontos kiszámítását, hogy megakadályozza a paragrafusok közötti bújócskát. Erre nagy szükség volt, mert különböző hírek terjedtek el arról, hogy a zsidótörvényt az érdekeltek máris kezdik erősen egyénileg értelmezni... Semmi sem ártana pedig többet az ország politikai nyugalmának, mint az, ha a törvény végrehajtása körül huzavonák keletkeznének! Igen bölcs dolog volt tehát félreérthetetlenül és szigorúan megszabni a törvény végrehajtását s helyes volna, ha az érdekeltek is belátnák, hogy ezzel a zsidótörvénnyel a helyzethez képest nagyon is meg lehetnek elégedve, nem föltétlenül jó politika tehát minduntalan akalmat keresni arra, hogy a törvény ellen újabb és újabb támadásokat vezessenek. A hercegprímás felszentelte Tóth Tihamér püspököt Péter és Pál ünnepén, szerdán szentelte püspökké Serédi Jusztinián hercegprímás Glattfelder Gyula Csanádi és Hanauer A. István váci püspök segédkezésével Tóth Tihamér prelátust, akit a pápa utódlási joggal Rott Nándor veszprémi püspök koadjutorává és címzetes püspökké nevezett ki. A püspökszentelés szertartása az Egyetemi-templomban folyt le, amelynek szószékéről két évtizeden keresztül mondotta az új püspök országos visszhangot keltő szentbeszédeit. Pontosan délelőtt kilenc órakor megkondultak a templom harangjai és bevonult fényes asszisztenciájával Serédi Jusztinián hercegprímás. A püspökszentelés ősi szertartása szerint külön oltárt állítottak Tóth Tihamér számára, aki párhuzamosan mondta a hercegprímással a csendes misét. A mise megkezdése előtt felolvasták a pápai bullát. Tóth Tihamér pedig felelt a római szertartáskönyv kérdéseire, amelyek az egyház legfontosabb tanításait foglalják össze. Evangélium előtt az új püspök felöltötte méltósága jelvényeit s így lépett a főoltár elé, ahol a hercegprímás megkezdte a szentelési szertartást. Elhangzott a Mindenszentek litániája, az új püspöknek fejére helyezték az evangéliumos könyvet, a hercegprímás szentolajjal megkente homlokát és kezét, azután átadta neki a püspöki gyűrűt és a pásztorbotot. Offertóriumkor két égő gyertyát, két kenyeret és két hordócska bort ajánlott fel az új püspök a hercegprímásnak, áldozás után pedig átvette a mitrát és helyet foglalt a trónszékben. A püspökszentelés után Tóth Tihamér a szeminárium aulájában tisztelgő küldöttségeket fogadott, később pedig részt vett a tiszteletére adott ebéden.