Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

2 jelképéül tekintjük, hogy a két nép tohasem akar többé egymás ellen háborút viselni. Határozott szándékunk, hogy más kérdéseket is, amelyek országainkat érdeklik, a megbeszélések módszerével intézzük el és továbbra is azon fáradozunk, hogy a véleményeltérések esetleges okait kiküszöböljük, hogy ezen az úton hozzájáruljunk az európai béke biztosításához. Adolf Hitler. Neville Chamberlain. Chamberlain délben fél egy órakor tért vissza a Regina-szállóba, ahol visszavonult lakosztályába és kíséretével elköltötte villásreggelijét, majd pontosan délután két órakor újból elhagyta a szállót. A szálló halljában és az utcán óriási tömeg gyűlt egybe és nagy lelkesedéssel búcsúztatta az angol miniszterelnököt, aki az elmúlt két napon Németországban a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Chamberlain Robbentrop külügyminiszter, valamint a német külügyminisztérium főtisztviselői kíséretében hagyta el a szálló épületét és a repülőtérre hajtatott, ahol a rohamosztagosok díszszázada fogadta. Chamberlain az angol nemzeti Minunaz hangjai mellett ellépett a díszszázad arcvonala előtt, majd kíséretével együtt beszállt a repülőgépbe, amely délután 2 óra 25 perckor elhagyta Münchent. A Völkischer Beobachter müncheni kiadása Chamberlain angol miniszterelnökkel folytatott beszélgetést közöl. Ennek során Chamberlain arra a kérdésre, hogy a müncheni egyezményt nagyjelentőségű eseménynek tartja-e, a többi között ezeket mondotta: — Sohasem hagytam fenn kétséget aziránt, hogy sokkal többre gondoltam, amikor minden erőmmel a szudétakérdést kezembe vettem. Ez a probléma rendkívül veszélyes volt ugyan akut stádiumában, de az volt az érzésem, hogy ez csak az utolsó akadály volt a nagyobb dolgok felé vezető úton. Az én tulajdonképpeni célom annak megvalósítása, hogy Európa nemzetközi viszályok állandó veszélye nélkül folytathassa békés munkáját. Ennek lényeges előfeltétele az Anglia és Németország közti kölcsönös jobb megértés. Kormányrendszerünk nagyon eltérő. Mindegyikünk meg van arról győződve, hogy kományzati rendszere a legjobban felel meg saját szükségleteinek és bele kell törődnünk abba, hogy minden nép sajátos kormánnyal bírjon. Nem látom be, miért ne tudnók a mindkettőnket foglalkoztató ügyeket barátságos szellemben megvitatni. Azt a körülményt, hogy ez a válság lehetővé tette a legnagyobb felelősséget viselő államférfiak személyes érintkezését és a német államfővel való nyugodt megbeszélésekre vezetett, mint szívesen látott alkalmat örömmel fogadtam. Azt hiszem, hogy ezzel olyan kapcsolatot létesítettünk, amely mindkét ország jövőbeni kapcsolataira nézve nagyon hasznosnak fog bizonyulni. OTMACHMISAC SZOMBAT, 1938 OKTOBER ? Ezt pompásan csináltad, jó öreg Neville, az Isten áldjon érte! London örömujjongással fogadta a hazatérő miniszterelnököt London, szeptember 30. Chamberlain miniszterelnök repülőgépepénteken délután 5 óra 40 perckor leszállotta hestoni repülőtéren, ahol a kormány valamennyi tagja, sok nagykövet, követ és más előkelőség várta hatalmas tömeg élén. Amikor Chamberlain kiszállott a repülőgépből, a miniszterek falapjukat lengetve, böréje sereglettek és örömkiáltások közben rázták meg egymásután a kezét. A lelkesedés első kitörésének elülte után Halifax lord külügyminiszter átnyújtotta a miniszterelnöknek VI. György király saját kezükig írt levelét. A miniszterek együtt éneklik a tömeggel: Ő nagyszerű legény * * * ! Chamberlain kezében magasra tartva mutatta meg a tömegnek a Münchenben készült okiratot és rövid beszédet tartott: — Ma délelőtt tanácskoztam újból Hitler kancellárral és itt van az irat, amelyen az ő névaláírása és az enyém látható. önök közül egyesek talán már hallották, hogy mit tartalmaz, de azért fel akarom önöknek olvasni. A miniszterelnök azután felolvasta a pénteken délután már nyilvánosságra hozott közös közleményt, majd így folytatta beszédét: — Két dolgot akarok még mondani. Elsősorban azt, hogy tömérdek levelet kaptunk ezekben a súlyosan aggasztó napokban, úgy én, raint a feleségem, a támogatás, a helyeslés és a hála kifejezéseit. El sem mondhatom Önöknek, milyen biztató hatással volt ez rám. Köszönetet akarok mondani az angol népnek azért, amit tett. — Azután ki kell jelentenem, hogy a csehszlovák probléma elintézése, amely most létrejött, nézetem szerint csak az előjátéka a tágabb elrendezésnek, amelyben egész Európa békét találhat. A tömeg egetverő éljenzéssel fogadta a beszédet. Chamberlain ezután várakozó gépkocsija felé indult, de az örömittas tömeg annyira körülfogta, hogy a rendőröknek csak nagynehezen sikerült utat szorítaniok a miniszterelnök számára. A tömeg lekesen kiáltozta: ,Ezt pompásan csináltad, jó öreg Neville! Isten áldjon érte!” Midőn Chamberlain kocsiba szállott, az egész közönség, a miniszterekkel együtt, harsogó hangon énekelte a kedves angol üdvözlő dalt: ,fie is a good jolly fellow...” (A nagyszerű legény...) Négy lovasrendőr lovagolt a hestoni repülőtérről London felé vezető úton a miniszterelnök gépkocsija előtt, de alig tudott utat törni a tömegben a gépkocsi számára, amely csigalassúsággal tette meg a Londonba vezető út első mérföldjét. Ez a béke túléli korunkat A S.- rendőrségnek végre sikerült kiszabadítani az autót a tömegből és Chamberlain most már gyorsabban folytathatta diadalútját a miniszterelnöki palota felé. A Downing Streetről a miniszterelnök a királyhoz ment, hogy jelentést tegyen müncheni tárgyalásairól. Mialatt Chamberlain a Buckingham-palotában tartózkodott, a palota előtt a suhogó eső ellenére egyre nőtt a tömeg s amikor a miniszterelnök húsz perc múlva elhagyta a palotát és autójába akart szállni, annyira elözönlötte a közönség az úttestet, hogy Chamberlain nem tudott elindulni. Lovasrendőröknek kellett szabaddá tenniök az autó számára az utat. A tömeg azonban még ekkor is többször áttörte a rendőrkordont és egyházi barátokat énekelve, állta körül Chamberlain kocsiját. A mámoros lelkesedés végigkísérte a miniszterelnököt egészen a Downing Streetig, ahol a rendőrségnek megint kordont kellett vonnia, hogy az autó befuthasson a szűk utcába. Amikor azután Chamberlain eltűnt a palotában és a rendőrség visszavonult az utcáról, már ismét ezer és ezer ember tolongott a palota előtt A lelkesedés nem ismert határt s a nép mindenáron látni akarta vezérét Chamberlain végül is megjelent az első emelet egyik ablakában és rövid beszédet intézett a közönséghez. — Másodszor fordul elő Anglia történetilem — sasadetta —hogy brit mtoit, Megrögzött székrekedésnél és annak mindenféle káros következményeinél a gyomorbélcsatornát reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József” keserűvíz alaposan kitisztítja, az emésztést és az anyagcserét előmozdítja, a vérkeringést megélénkíti s kellemes közérzetet és fokozott életkedvet teremt. Kérdms® mikarszasit. Szűkebb határok közé kerülünk ugyan, de legalább magunk között leszünk, állapította meg Sirovy cseh kormányelnök péntek délutáni rádióbeszédében. Közben azt fejtegette, hogy vannak a világon kis ’’b és szegényebb államok is, mint amilyen az övék lesz. Teljesen egyetértünk a szibériai légiókban oly nagy hírre vergődött cseh miniszterelnökkel. Örülünk annak, hogy végre már ők is belátják, mennyivel előnyösebb, ha ők kizárólag maguk között lesznek. A kár csak az, hogy már húsz esztendővel ezelőtt nem jöttek rá minderre s a családi együttes helyett olyan sok millió más nemzetiségűvel, magyarokkal, németekkel, lengyelekkel, szlovákokkal, ruténekkel akartak „együttélni”. A fő most már csak az, hogy a tábornok úr Kolcsak ellenforradalmának hátbatámadása korából ismert erélyével végre hozzáfogjon az együttélés sürgős megszüntetéséhez. Isten látja lelkünket, mi örülnénk legjobban, ha a csehek már holnap kizárólag maguk között maradnának. Örülünk annak is, hogy mikor Sirovy úr a cseh hadsereg feladatairól és az új határok megvédéséről beszél, az egészet a jövő időbe teszi. Kár volna elsütögetni a puskaport olyasmire, ami úgyis feltartózhatatlan. Meg kell várni szépen, hogy a szudétanémetek után Szlovákia és Lengyelország felé megrajzolják az új határokat. A kis családi együttest aztán, ami megmarad, csakugyan védhetik annyi erődítménnyel, ágyúval és géppuskával, hogy minden tíz centiméterre jusson egy belőle. Azokat a határokat ugyani®, melyeken belül majd kizárólag csehek laknak, a világon senki, de senki óhajtja majd megtámadni, még gumipuskával sem. Ez esetben tehát a védekezés csakugyan sikeres lesz. De van a Sirovy-beszédnek egy másik passzusa is, mely fölött éppen mi, magyarok nem térhetünk napirendre. Akaratunk ellenére, nélkülünk döntöttek Münchenben, szuverenitásunk, határaink fölött döntöttek, anélkül, hogy ott lettünk volna. Ez példa nélkül van a történelemben! Körülbelül így szólt a generális úr háborgó szemrehányása. Mi csak annyit teszünk hozzá, hogy, sajnos, ez az eljárás nem egészen példa nélkül való a történelemben. Például 1920-ban a békeszerződés magyar-cseh határmegállapításánál szintén egy érdekelt nép meghallgatása nélkül döntöttek. Pedig akkor nem idegen néptestek lecsatolásáról volt szó, hanem egymillió magyarnak, három és félmillió olyan másnyelvű testvérünknek népszavazás és minden nélkül való elrablásáról, akik ezer éven jóban-rosszban kitartottak velünk. Volt tehát, Sirovy úr, az önök mostani kényes esetére egy sokkal tragikusabb és csúnyább példa már. S hogy van isteni igazságszolgáltatás, ime, éppen az önök müncheni esete bizonyítja. Most, hogy a háború veszedelme elmúlt s a viharfelhők eltávoztak Európa egéről, különös érdekessége van annak, hogy az egyes országokban a társadalom hogyan reagált a küszöbön állott veszedelemre. Kevés olyan érdekes dokumentuma van például a politikai életnek, mint Flandin volt francia miniszterelnök és jobboldali elvbarátainak küzdelme a háború, éspedig az ok és értelem nélküli háború szörnyű ragálya ellen. Flandin és társai megjelentek Lebrun köztársasági elnöknél és a legvégső konzekvenciák levonására határozták el maagukat, amikor azt látták, hogy a népfront, a vörös izgatás és a nyugateurópai emigráns zsidóság csupán vlágnézeti okokból, csupán attól a reménytől vezettetve, hogy a fasiszta hatalmakat sikerül megdönteni, végső katasztrófába akarta sodorni Európát. A francia jobboldal fellépése bizonyára rendkívüli hatást gyakorolt a francia társadalomra, ahol mindenki ugyanazt érezte öntudat alatt: a küszöbön álló háborúban idegen érdekekért kellene harcolni. Ez az állásfoglalás akkor igazolódott és az egész francia nép előtt, akkor vált igazsággá, amikor megjött a hite Párisba, hogy a megegyezés Münchenben megszületett. Angliában ugyancsak a konzervatív körök voltak azok, amelyek az angol kormánnyal együtt minden áron a béke megóvását akarták s a baloldal itt is az utolsó órában állott a béke oldalára. A háborús párt úgy Franciaországban, mint Angliában szinte megszűnt egyik napról a másikra. De bezzeg, ha a két nyugati demokrácia kormányát a népfrontok szuggerálták volna, vájjon minden így történt volna-e? Hitler és Mussolini mellett a két nyugati demokráciában is a polgári és nacionalista erők voltak tehát azok, amelyek megakadályozták a háború kitörését. Vájjon mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a háborúkat nem mindig a nacionalista túlzás s az imperialista szándék okozza, mint ahogy azt a régi időkből való reminiszcenciák alapján hitték és sokan ma is hirdetni szeretik. Európa békéjét ezúttal a nacionalista gondolat óvta meg a vörös veszedelemmel és a szélsőbaloldali uszítással szemben. S ezt a békét a másik, az ellentétes oldal fenyegette. terelnék becsületes békével tér vissza Németországból. Az ujjongó kiáltások itt félbeszakították a beszédet s percekig tartott, amíg Chamberlain megint szóhoz jutott: — Meg vagyok győződve arról — folytatta —, hogy ez a béke túléli a mi korunkat. Szivemből köszönöm önöknek, ezt a fogadtatást. — Mi köszönjük önnek! — harsogta a tömeg. Chamberlain végül arra kérte az embereket, hogy menjenek szépen haza és feküdjenek le nyugodtan. Az utolsó szavaknál meghajolt és bement a szobába. Az ablak becsukódott és Chamberlain többé nem mutatkozott, hiába kiáltozta továbbra is a tömeg, hogy látni akarja. A késő esti órákban végre csillapodni kezdett a mámor s a közönség lassan szétoszlott. Varsó új sürgős jegyzéket küldött Prágába Varsó, szeptember 30. Lengyel hivatalos részről a cseh válasz ügyében pénteken éjszaka közleményt adtak ki, amely szerint a napok óta késedelmes cseh válaszjegyzék pénteken délután megérkezett Varsóba, de csak általánosságban mozgó kijelentéseket tartalmaz. A lengyel kormány azonnal válaszolt erre a jegyzékre, újból pontosan megfogalmazta követeléseike tescheni Sllézia területére és kijelentette, hogy a követeléseit teljesítésének elmaradásáért a felelősség egyedül a cseh kormányt terheli. A lengyel jegyzéket vivő repülőgép este tíz órakor érkezett Prágába. Beck külügyminiszter a pénteki napon fogadta a német, olasz, angol, amerikai, francia, román, valamint a magyar követet, Szembek gróf helyettes külügyminiszter pedig Belgium követét.