Uj Magyarság, 1939. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 TomaCUURSAC SZARBA, 1939 FEBRUÁR 1 Az olasz-angol viszony és a római őszinte tanácskozások Az interpellációk befejeztével Chamberlain miniszerelnök tájékoztatta az alsóházat római látogatása felől és a következőké mondotta: — Őszinte örömmel üdvözöltem a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintkezést, amely Münchenben létrejött. Útközben Párisban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk megerősítette-két kormány közt már régebben létesül: általános felfogásbeli azonosságot. x-~. Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika is hogy örömmel használná befolyását bármikor a béke érdekében, ha annak szüksége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen Európa általános szilárdsága szempontjából. Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a múlt szeptemberében bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. — Vendéglátó házigazdáink hangoztattáj, hogy a berlin—római tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a legbarátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával és más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedvezők és azt sem jelenti, mintha, nem volna lehetséges a jó viszony Németország és Franciaország között. Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, milyen őszinte hálával töltötte el őt és Halifax lordot az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő módon gondoskodtak. Mind a Genovában és Torinóban, mind a Rómában rendezett hivatalos üdvözlések megkapó őszintesége és melegsége éppen olyan örvendetes volt, mint ez a spontán lelkesedés, amellyel a római lakosság, fogadta az angol minisztereket és amely, világosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barátság megújításának és mennyire helyesli az angol miniszterek által a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. — Legyen szabad itt megismételnem — folytatta Chamberlain — Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogadtatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk során részesültünk. — A külügyminiszter és én két hosszú megbeszélést folytattunk Mussolinival és Ciano gróffal január 11-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszélések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pontban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik oldal világosabban belelátott a másik álláspontjába, mint azelőtt. Programszerű tárgyalásokat nem folytattunk, megbeszéléseink tájékozódó és nem formaszerű jellegűek voltak. A spanyol kérdés a nagy gát Róma és Paris között — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy a beszélgetésekből a következő benyomásokat szereztük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt világosan kijelentette,hogy Olaszország politikája békepolitika és hogy a béke érdekében bármikor örömmel használná fel befolyását, ha annak szüksége felmerül. Hangoztatták továbbá vendéglátó házigazdáink, hogy a berlin-római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről hasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés az angol politika alapja. A Földközi-tengert illetőleg Mussolini megelégedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. Egyetértettünk abban,, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz- Keletafrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést. A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. ■ — Nem titkoltuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és Ciano gróf Halifax lorddal folytatott további beszélgetése során önként, újból megerősítette, az angol kormánynak már előzőleg adott biztosítékot, amely szerint Olaszországnak nincsenektörekvései a spanyol terület egyetlen részében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszállítása tekintetében a benem aratkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti leszerelés útján szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amidőn az idő kedvezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. Mussolini három pontja Cseh-Szlovákia ügyében . Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte: elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a Pét-ús-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja,de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint: 1. Cseh-Szlovákiáak magának belső alkotmánya. 3. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. 3. A határok megvonása a helyszínen. Beszéde további során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánben tett látogatással foglalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy Őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak a mélységes gondoskodásnak őszinteségében, amellyel Őszentsége szívén viseli azt a sok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. Mindkettőjüket mélyen meghatotta Őszentségének bátorsága és mélységes emberi érzése. Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attlee őrnagy a munkáspárti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. A miniszterelnök római látogatása szerinte azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszonyt kívánnak az angol néppel, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. Hosszasan foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással s a francia-olasz viszony kiéleződésével azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást bátorítja. Mi legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdezte. — Egy országot területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni. Súlyos következménnyel járna Angliára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a tengelyhatalmak függvénye lenne. Chamberlain miniszterelnök, Attlee támadásaira felelve, kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalma annak megváltoztatására. Világos, hogy a spanyol vörös kormány oldalán való beavat- A Duce és Hitler betartja szavai t Úgy látom, — folytatta, hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nemyivatkozás politikájával és jelentékenyebb beavtkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, akkor a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigoros pártatlanság politikáját követi. Azért nem adtuk meg a hadviselői jogokat Franco tábornoknak, mert ez a háború nem pusztán spanyol polgárháború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatalmak beavatkozása egyik vagy másik oldalon. Az ellenzéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Mussolini és Ciano újból biztosítottak bennünket Rómában, hogy a háború befejezése után semmit sem kívánnak Spanyolországtól. .. A lecsillapítás politikája állandó sikerrel jár. Hosszú felfagyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arányban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön soha sem volt nagyobb, más országok soha sem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most (A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség törki.) — Római látogatásom megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között, de nem gyengítette viszonyunkat Franciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb, mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti megegyezést. — Hitler hétfői beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb problémáink és , mindnyájan rokonszenvvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfias népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat. — Meg vagyok győződve arról, hoggy nincsenek olyan kérdések a nemzetek közöt, legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket ne lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De .• hiába kezdenénk megbeszéléseket az el-lentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kikü -szöböléséről, ha a légkör nem kedvező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyalóasztalhoz ülnek, meg kell győződve lenniök, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékokat. Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat könnyen, vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak belsővágyra valló szavakat kívánunk, hanem mielőt végső elintézéshez láthatnánk, határozott tanújelét kell kapnunk, mondjuk például, annak, hogy készek a hatalmak.. . ha nem éppen leszerelési, de mindenesetrefegyverkezéskorlátozási egyezményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mienkhez hasonló szellemet találunk máshol, akkor Anglia, biztos tudmásom szerint, megértést fog mutatni és készek leszünk a magunk részéről is Európa általános merb"'leüléséhez hozzájárulni. Butler, az alsóházi vita utolsó szónoka, kijelentette, hogy a francia kormány arra kérte az angol kormányt, nyújtson nagylelkű segítséget a határain át lépő menekülők élelmezésére és ellátására. Az angol kormány erre azt válaszolta, hogy hajlandó újabb segítséget nyújtani, a meg- nyilvánuló szükséghez képest. Az alsóház éjfél után a munkáspárti ellenzék elnapolást indítván■dóval szemben , a kormány indítványát 258 szavazattal , 133 szavazat ellenében elfogadta. kozás csak akkor változtathatná meg ahelyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. Róma és Brim közös igazságáról és közös győzelméről ír az olasz sajtó Paris ságosáSára fogadja Hiller beszédét Róma, január 31. Mussolini a nemzeti szocialista évforduló alkalmából táviratot küldött Hitler vezér és kancellárnak. A távirat a többi között így szól: „Benső szükségét érzem, hogy önnek legszívélyesebb és bajtársias szerencsekívánataimat fejezzem ki. Ezek abból az őszinte és mély barátságból erednek, amelyek a két népet a tengely révén szilárd kötelékben egyesítik a jelenben és a jövőre.’* Hitler válaszi távirata a többi között így szól: „Szerencsekívánatait, mint a népeinket átható együvétartozás és barátság érzelmeinek új jelét, különös örömmel és megelégedéssel fogadtam.” Az olasz sajtó a legnagyobb megelégedés hangjánír Hitler hétfői beszédéről. A lapok különösen kiemelik belőle az Olaszországot érintő részeket. A Popolo di Roma vezércikke szerint Hitler beszéde olyan tisztító hatású vét , mint a villám. A tengely Hitler tegnapi beszédéből a gránittömb szilárdságával emelkedik ki. A nemzeti szocialista Németország és a fasiszta Olaszország közös sorsban, közös csapásban és közös győzelmekben osztozik. Az ő együttműködésük mentette meg Európát a bolsevizmus veszélyétől. Németország és Olaszország egyrészről nem hajlandó kienni magát régi veszélyeknek, de másrészt nem akarja, hogy örökké ki legyen szolgáltatva a javakban bővelkedő államoknak Az első célt a bolsevizmus elleni további küzdelemmel érik el, a második célt pedig úgy, hogy a gyarmati kérdés megoldását követelik, még pedig sürgősen Ez nem jelenti azt, hogy Németország és Olaszország háborút akar. A két országnak szüksége van békére mert csak beimben tud":a sikerrel megkoronázni eddigerőfeszítéseit. Virginio Garda a Giornale d’Italia A a"A jogos, követelések szolidaritása” című vezércikkében azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jogok és gyarmatok rendszerére*alkalmazkodni, k°ll aminek számbeli nagyságához és mejóinm a természetes igazság problémáig Németország, Japán és Olaszország számára egyforma érvényű. Németország számára ez a kérdés a gyarmatok visszaadását, vagy a 80 milliós birodalom megélhetését biztosító gazdasági eszközök rendelkezésre bocsátását jelenti. Japán számára jelenti azoknak a mesterséges korlátoknak ledöntését, amelyeket Kínában a természetes japán terjeszkedés elé akarnak állítani. Olaszország számára ez a kérdés jelenti Franciaországgal szemben a gyarmati követelések igazságának és a nemzeti törekvések kielégítéséhez való jogánál elismerését. Németország és Olaszország törekvései egy úton haladnak és a közeljövő európai történelmének nagy részét fogják betölteni. Paris, január 31. A párisi sajtó, a tőzsde és a politikusok nyugodtan,é s részben kedvezően fogadták Hitler beszédét. A lapok az olasznémet szolidaritás hangoztatását természetesnek tartják. Különösen kiemelik, hogy Hitler kancellár a gyarmati kérdést nem külpolitikai, hanem gazdasági problémának tekinti s abból indul ki, hogy igazságosabban kell szétosztani a világ gyarmati kincseit. Majdnem ugyanazt mondották már régebben az angolok is. Az angol és a német elmélet között csak az a különbség, hogy az angolok a gyarmati nyersanyagok igazságosabb felosztása mellett szállnak síkra, míg a németek a nyersanyagterületeket akarják felosz-' tani. A külügyminisztériumhoz közel álló Temps szerint Hitler beszéde nem módosítta lényegesen a nemzetközi helyzetet. Továbbra is éber óvatossággal kell felkészülni minden eshetőségre, viszont azonban a müncheni értekezleten kifejezésre jutott tanácskozási pak ikia számára az út továbbra is nyitva áll. Európa jelenlegi zavaros helyzetében észszerűen nem is 'gén lehet ennél többet kívánni és a fő-' korafog menem-hües szempontáből már' ez is viszonylaarosan kedvező ar-UmnylekV'- he . A lap utal a kancellár bejedének mérsékelt hangjára. Kád és, ■ hlogy a kancellár honnan képzeli el a müncheni politika folytatását? Úgy látszik, mindenekelőtt azt kívánja a nyugati ra.'rdrrakól, hogy a közép- és kereteurópai kérdések rendezésétől tartsák magukat távol.