Uj Magyarság, 1939. november (6. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-03 / 249. szám

végre, s kilátásba helyezte határerődíté­seinek eltüntetését, valamint mindkét részre előnyös gazdasági kapcsolatok ki­építését. Tartani lehet attól, hogy a szov­­jetorosz tervek elutasítása Finnországra komoly hátrányokkal járna, fejezte be Molotov a finn­ kérdéssel kapcsolatos ki­jelentéseit. Roosevelt ismeretes üzenete Kalininhez a külügyi népbiztos szerint Moszkvában meg­ütközést k­eltett. A válasz mégis az volt, hogy Moszkvában Finnország függetlensé­gét tekintik az orosz-finn viszony rendezé­sének alapjául. Törökországgal k kapcsolatosan, — mon­dotta Molotov, — a szovjetuniónak erede­tileg az volt a szándéka, hogy a Fekete­tengerre és a tengerszorosokra korlátozott segélynyújtási szerződést kössön Török­országgal. A német-orosz baráti viszonyra való tekintettel ezen túlmenőleg azt java­solta, hogy Törökország zárja el a tenger­­szorosokat minden más állam hadihajói elől, kivéve a Fekete-tenger part­államai­nak hajóit. Ezt a javaslatot Törökország elutasította, állítólag azért, mert a nyugati hatalmakkal szemben már más kötelezett­ségeket vállalt. Amikor Törökország a sem­­legességi politika helyett a nyugati hatal­mak háborús politikájával kapcsolta össze a sorsát, komoly döntést vállalt magára, jelentette ki Molotov. Meg fog mutatkozni, tette hozzá, vajjon Törökországnak nem lesz-e később oka ezt a lépését megbánni. Japánnal kapcsolatosan kijelentette, hogy a szovjet or­osz-japán viszonynak érez­hető javulása további fejlődés reményére jogosít. Beszéde végén foglalkozott Molo­tov a brit dugáru-rendelkezésekkel kapcso­latos ismeretes szovjetorosz jegyzékkel, s hangsúlyozta, hogy Moszkva a syiborút megrövidíteni, borzalmait pedig a polgári lakosságtól távoltartani igyekszik. Az Egyesült Államok fegyverkiviteli tilalmá­nak megszüntetése Molotov szerint aggo­dalmakat és kételyeket keltett. A szovjet­kormány nézete szerint, mondotta, ez az intézkedés nem alkalmas arra, hogy a há­ború befejezését meghozza, felidézheti ellenben az európai konfliktus kiéleződését és további terjedését. Molotov beszéde után a legfelsőbb szov­jet minden vita nélkül határozatot hozott, amely helyesli a kormány külpolitikáját. A legfelsőbb szovjettanács különben szerdán és csütörtökön is folytatta ülése­zését. A csütörtöki ülésen a szovjet­kormány nyilvánosan megerősítette a szeptember 17-ike után szovjet csapatok által megszállott egész lengyel terület bekebelezését Szovjetoroszországba. . M­oszkvában írják: A német-orosz együttmű­ködés jelenti az európai történelem fordulatát Molotov beszédének Németországban Molotov beszéde kitűnő benyomást keltett. Annyira önmagáért be­szélt ez a kormánnyilatkozat, hangoztatják a német lapok, hogy alig szorul magyará­zatra. Különösen kiemeli a sajtó a német és az orosz külpolitikai célkitűzések teljes összhangját, főleg pedig a versaillesi rend­szer egyetértő elítélését. Londonban és Párisban igen szerények lettek, mondja az egyik lap, amikor azzal vigasztalják magu­kat a beszéd nyomán, hogy Oroszország semleges marad. Németország a maga ré­széről mindig arra az álláspontra helyez­kedett ezzel szemben, hogy a reáerősza­kolt katonai harcot egyedül vívja meg. Molotov beszédének döntő megállapítása az, hogy Szovjetoroszország számára új politikai világszemlélet sarkpontját jelenti az orosz-német barátság. A külügyi népbiztos beszédének ezt a pontját a moszkvai sajtó is igen kiemeli s hangsúlyozza, hogy az európai történelem tulajdonképpeni fordulatpontját ez a vál­tozás jelenti. Igen érdekesnek és figye­lemreméltónak tartják a moszkvai lapok azokat a kijelentéseket, melyek a japán kapcsolatok javulásáról szólnak. A szovjet körülbelül egy hónappal ezelőtt csakugyan felkérte a japán kormányt, hogy csatla­kozzék a támadást kizáró szovjet-német szerződéshez. Molotov beszédének hanghor­dozásából arra következtetnek, hogy To­kióban feladták az akkori húzódozó maga­tartást. Schulenburg gróf moszkvai német nagy­követ szerdán este felkereste Molotov kül­ügyi népbiztost, a népbiztosok tanácsának elnökét, hogy kifejezze előtte a német kor­mány megelégedését a szovjet legfőbb ta­nácsa előtt tett kijelentései felett. Chamberlain angol miniszterelnök az alsóház csütörtöki ülésén tartott szokásos heti beszámolójában előbb a hadi helyzetet ismertette, melyet általában eseménytelen­nek jelzett, majd rátért Molotov beszédére. A beszédet szerinte „türelmetlenül várták Berlinben, de oka van hinni, hogy az némi csalódást okozott“. Emlékezetbe idézte Molotov májusi beszédét, melyben a béke harcosának s minden támadás ellenségé­nek vallotta magát s hozzátette, hogy ugyanez az angol kormány álláspontja is. A külügyi népbiztos kijelentéseiben az an­gol kormány jövendő céljait illetően Molo­tov képzelőtehetségének megnyilvánulását látta. Ezeket a célokat, mondotta Cham­berlain, az angol kormány világosan kör­­vonalazta s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a világ nemzeteinek többsége méltányolja azokat. A párisi lapok Molotov beszédéből azt a következtetést vonjá­k le, hogy Szovjet­oroszország a nyugati viszályban semleges marad, egyebekben főként tiltakoznak azok ellen a kijelentések ellen, melyek a nyugati hatalmakat imperialista háborús célokkal vádolják meg. Molotov meglepő hangon beszélt Török­országról, ez az ankarai általános vé­lemény. Meglepő ez a hang azért, mert az orosz-török tárgyalások megszakadása után kiadott hivatalos moszkvai közlemény baráti hanghordozásával nem áll össz­hangban. Helsinkiben megütközést keltett, hogy Molotov nyilvánosságra hozta az orosz­finn tárgyalások egész anyagát. Ezért első percben arra gondoltak, hogy az új helyzet megbeszélése céljából visszahívják a Moszkvába küldött finn tárgyaló­bizottságot. Finn részről tiltakoznak a vád ellen, mintha a moszkvai tárgyalások alatt más külföldi hatalmak nyomása alatt állottak volna. Hivatkoznak az 1932-ben megkötött támadást kizáró egyezményre, mely ezt a kötelezettséget tartalmazza, hogy a szerződő felek minden ellentétet békés úton egyenlítenek ki. Tokióban az egész sajtó hangsúlyozza Japán készségét az oroszokkal való meg­egyezésre,é­s megállapítják, hogy a beszéd után nem lehet többé kételkedni a német­orosz együttműködésben. Washingtonban Molotov beszédének csak arra a részére tettek hivatalos helyén megjegyzést, mégpedig maga Hull külügy­miniszter, amely szerint Amerika közbe­lépése az orosz-finn viszályban nem férne össze a semlegességgel. Elfogadott dolog baráti nemzetek részéről, mondotta Hull, hogy közbelépjenek más nemzeteknél a béke fenntartása érdekében.» am&sxAmskG PÉNTEK, 1939 NOVEMBER 3 A fegyverkiviteli tilalom megszüntetését a washingtoni képviselőház is megszavazta .Washington, november 2. Az Egyesült Államok képviselőháza csü­törtökön délelőtt ült össze a semlegességi törvényt módosító javaslat letárgyalására. A képviselők igen nagy számmal jelentek meg az ülésen. Rayburn demokrata és Wadsfeorth newyorki köztársasági kép­viselő egyaránt rámutatott arra, hogy a jelenlegi körülmények között a szenátus által megszavazott törvény nyújtja a leg­jobb biztosítékát annak, hogy elkerüljék az európai hadviselőkkel való összeütközé­ SUHOV, BIHfi CRfiSHV a­anyhangú dédel­a 11 hónapos JíMMIÜK A^UPSli ■ getett énekese és „csecsemősm!vész" a népszerű Földi mennyország •" universal Premier ma: CIT­Y Az aranypiacon is megindult már a há­ború s lgizas jelek mutatják, hogy rövid idő múlva a jelenlegi forron­gásból kialakul a sárga fém jövendője és mesterségesen eltolt, hamis vágányokra terelt körforgá­sának sok új veszedelmet rejtegető végleges iránya. A szakemberek a világháború tanulságaiból próbál­ják előre megjósolni a várható eseményeket, de ez a jóslás meg­bízhatatlan, mert a helyzet, a világ­­gazdaság állapota, a hadviselő felek szükséglete s azok kielégítésé­nek módszere az elmúlott két év­tized alatt tökéletesen megválto­zott. A viágháború alatt igen kes­keny volt a semleges államok piac­bázisa s az arany úgy elöntötte a neutrális kis országokat, hogy értéke a bankjegyek értéke alá hullott s zárlattal kellett védekezni az arannyal mért gazdagodás ellen. Ma a semleges államok vannak többségben s az árucsere rendszere uralja az európai piacokat. Az arany nagyobb része átvándorolt Ameri­kába s az itt maradt rész is, a két aranyban leggazdagabb országból, az amerikai neutralitási törvény új szövegének szentesítése után gyor­san átszivárog majd az Egyesült Államokba, hogy a géppuskák, ágyúk és repülőgépek ezreivel vál­toztassa meg az európai erőviszo­nyokat. Az Európában rekedt, spekulatív célokra használt arany máris elindult Hollandia és Svájc felé a nemzetközi pénzüzletek rej­telmes útjain. Amszterdamban és Zürichben zsúfolódik össze az arany érthetetlen és oktalan mó­don, mert mindkét ország kivitele esett, behozatala pedig megnöveke­dett az aranyhalmozás utolsó két hetében. Ennek az áldatlan há­borúnak az lenne a legnagyobb eredménye, ha az arany vég­legesen dezertálna Európából s az eljövendő becsületes béke min­den állam valutáját nemzetközi egyezménnyel védené meg a speku­latív támadások ellen, hogy szebb legyen mindenütt, minden ország­ban a munka ragyogása,­­ mint az aranyé!... Háromezerötszáz derék csallóközi és kisalföldi magyar költözik be az elhagyott csallóközi cseh és morva telepekre. Ezzel teljesül az ígéret, melyet a felvidéki magyarság vezetői a csehek elleni küzdelem két évtizede alatt a mögéjük sora­kozó csallóközi és kisalföldi pa­rasztságnak tettek. Földet túró kis­emberek kapják meg a cseh kezek­ből visszakerült ősi magyar földet utolsó négyszögölig. Emlékezünk rá, milyen megrendítő szavakkal követelte boldogult Prohászka Ottokár püspök a­ viágháború közepén, 1916-ban, hogy a frontról hazatérő katonák földben kapják meg jutalmukat. A felvidéki ma­gyarság vezetői a magyar kormány segítségével most ugyanazt való­sították meg tulajdonképpen a­­ma­guk seregeiben, amit Prohászka követelt annak idején az egész fron­ton harcoló magyar parasztság számára, hiszen a cseh köztársa­ságira került magyarság vezérkara első perctől hadiállapotnak tekin­tette a megszállás két évtizedét­­és nehéz frontszolgálatnak minősítette a végül egyesülő felvidéki magyar pártok politikai harcát, ahol min­den párttagság, minden választási voks egyenlő a hadiszolgálattal. Az anyaországba visszatérő felvidéki magyar földművesek és kisgazdák nyugodtan elmondhatják tehát, hogy vezetőik s az őket tárt karok­kal váró anyaország tudja a­ köte­lességét a frontokról hazatérő legénységgel szemben. Háromezer­­ötszáz csallóközi és kisalföldi ma­gyar frontharcos kapta meg most a legszebb, legméltóbb kitüntetést, amit magyar kisember magyar föl­dön egyáltalán megkaphat. És hogy az igénylőket milyen jól válogat­hatták össze, mutatja az is, hogy az új földtulajdonosok kerek nyolc százaléka, összesen 285 ember a vitézi szék most kibocsátott rendel­kezései alapján mindjárt a vitézi címre is jogosult. „Búcsúnk a Pesti Naplótól“ címmel megható elégiát olvasunk a hajdani Gombaszögi-konszern még meg­jelenő déli lapjában. Pár búcsúszó az egész. Szinte nem is értjük, hogyan fér be bánat címén ennyi sorba ennyi kihívó nyelvöltögetés. A kis búcsúztató nem mondja ki éppen nyáran, hogy úgyis feltáma­dunk, , csak könnyedén, lezseren megjegyzi, hogy a most meg­szűnt reggeli újságot, a magyar „Times“-t egyszer a Bach-korszak­ idején „örökre“ megszüntették már. Másodszor pedig a kommuniz­mus alatt szüntették meg az első­höz hasonló eredménnyel. Bach­­korszak, kommunizmus, milyen nemes párhuzam ez, milyen ízléses összehasonlítás ez a Gömbös Gyula kormányraléptével elkezdődött ke­resztény reformkorszakkal, mely­nek ma Teleki Pál gróf a politikai irányítója. Két kis zökkenő volt már annak a fényes pályának az ívén, amely a Pesti Naplót Deák Ferenctől Hatvany Lajosig és Gombaszögi Fridáig, Kemény Zsig­­mondtól Kemény Simonig vezette, ők azt hiszik, ez a harmadik kis zökkenő is, amelyet ma Teleki Pál gróf neve jegyez, szintén olyan múló valami lesz, mint a Bach­­rendszer és egy-kettőre visszajön a liberális aranykor s egy-kettőre felvirul az összes hazai Timesek­­nek. Finom szivárványfény dereng át a halottak napján írt kis búcsúz­tató gyászhangulatán. Nem is tud­ják tán ők, hogy a nemzeti társa­dalomnak milyen klasszikus például szolgálhat ez a pár sor az ő perfidiájukra, amely, íme, a síron túl is ilyen hasonlatokkal merész­kedik elő és így feleselget. seket. A hadviselők egyikének sem érdeke, hogy ellenségévé tegye az Egyesült Álla­mokat. Ezután Bankhead, a képviselőház elnöke szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a nemzetközi­­jog értelmében Amerikának jogában van fegyverek és lőszerek szállí­tása a hadviselők részére. Elismerte, hogy a kiviteli tilalom megszüntetése Francia­­országra és Angliára előnyösebb, mint Né­metországra, de szerinte ez természetes, mert az amerikai nép érzelmei mellettük vannak. A délután folyamán a szavazásokra ke­rült a sor, amelyek valamennyi esetben a kormány javára végződtek. Azt a javasla­tot, amely szerint a fegyverek és lőszerek kiviteli tilalma továbbra is fenntartandó lett volna, fel nem fegyverzett repülőgépet azonban lehetett volna szállítani, 244 sza­vazattal 179 ellenében vetették el. Az utolsó módosításnál 242 szavazat állt 181 ellenében és ezzel megszavazták a kiviteli tilalom megszüntetését a kormányjavaslat­nak megfelelően. A képviselőház és a szenátus kiküldöttei pénteken összeülnek, hogy megállapodjanak az új semlegességi törvény végleges szöve­gében. A legbátrabb jobboldali folyóirat az EGYEDÜL VAGYUNK Előfizetés félévre 4­0. Egyes szám ára 80 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VD1, JóÓZSEF-KÖRÚT 5

Next