Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

2 részén felderítő szovjet járőrök szintén át­­lépték a határt. Újabb finn hivatalos jelentés aztán már csak az esti órákban érkezett Berlinen át, a német távirati iroda közvetítésével. Eb­ben a jelentésben a finn távirati iroda eze­ket közölte: A szovjetorosz csapatok elfoglalták délen a Xesamo-félszigetet. Terijokit és Vannel­­siut szárazföldről és a tengerről is bom­bázták. Az oroszok Hyrsk­ae és Kaesnaesel­­kae közelében átlépték a határt. Turkuban is légiriadót rendeltek el. Délelőtt 11 óra 40 perckor az oroszok a Finn-öbölben lévő Seiskar szigetén partra­­szálltak. Délután 2 órakor a finn köztársa­ság elnöke kihirdette a hadiállapotot és Mannerheim tábornagyot kinevezte a had­sereg főparancsnokává. A Helsinki melletti Sandham katonai re­pülőtéren az egyik szovjetorosz bombatá­madás során egy finn katona meghalt. Délután­­i3 órakor Helsinkiben ismét légiriadót jeleztek. A lapok különkiadásban jelentették, hogy a finn főváros közelében lelőttek két szovjetorosz repülőgépet. MAGYARSÁG PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1 A szovjet repü­lők gyújtóbombákat dobtak majdnem minden nagyobb finn városra A következő finn jelentés csütörtökön éjjel 10 óra 45 perckor futott be a Ma­gyar Távirati Irodához. Ez a jelentés is a német fővároson át érkezett és így hangzott: Berlin, november 30. A finn távirati iroda jelentése szerint a szovjetorosz repülőgépek a csütörtöki nap folyamán majdnem minden nagyobb finn várost bombáztak. A bombák leg­nagyobb része gyújtóbomba volt és sors helyen tüzet okozott. Helsinkit kétszer érte bombatámadás: délelőtt 9 óra 20 perckor és délután 3 órakor. A délelőtti támadás alkalmával a szovjet repülőgépek a repülőteret és az állomás épületét tá­madták, míg délután a város közepén do­bálták le bombáiukat. A bombázásnak a finn fővárosban sok halottja és sebesültje van. A bombák épületekben is sok kárt tettek. Az okozott tüzeket estig egy kivétellel eloltották. Kotka városra tíz bombát dobtak a szovjet repülők, de a bombák nem okoz­tak nagyobb károkat. Lahti várost, ahol a finn rádióállomás van, szintén bombázták a szovjet gépek. A támadásnak négy halott és öt sebesült áldozata van. Egy házat felgyújtottak a bombák. Ilanko városát két ízben is bombázták. Az első alkalommal a bombák mind a tengerbe zuhantak, a második bombatá­madás alkalmával azonban, amelyben tizenegy szovjet repülőgép vett részt, a bombák már sok kárt tettek. Egy ember meghalt. Bombázták továbbá Turku városát is. A finn légelhárító ütegek a szovjet gé­pek közeledtére azonnal működésbe lép­tek és három szovjet gépet lelőttek: egyet Sahkola közelében, egyet Helsinkitől dél­re, egyet pedig Kiviniemi környékén. A szovjet csapatok csütörtökön reggel több helyen átlépték a szovjetorosz-finn­ határt. A finn katonaság mindenütt el­lenállt a szovjetcsapatoknak és harcok árán a szovjetcsapatokat szovjetterületre szorította vissza. Csütörtökön este finn területen sehol sem állanak szovjet katonák. A harcokban a finn csapatok négy szovjetorosz tankot megsemmisítettek. Heves harcok folytak a karéliai földszo­rosban és Suojärvi környékén, ahol finn erődítmények vannak. A délelőtt folyamán a szovjetorosz tüzérség hevesen ágyúzta a finn erődítményvonalat. Mannerheim tábornagy, a finn haderő fő­­parancsnoka 1918-ban a finn szabadságharc vezetője volt. A tábornagy ma 71 éves. A szovjetorosz repülők több városban röpcédulákat is dobtak le, amelyben felszó­lítják a lakosságot, hogy buktassa meg a kormányt és Mannerheim tábornagyot. Az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vete délelőtt megbeszélést folytatott Potem­­kin szovjetorosz külügyi népbiztossal és fel­ajánlotta az Egyesült Államok közbenjárá­sát a szovjetorosz-finn ellentét elsimítása érdekében. A szovjet kormány a közvetítést visszautasította. Finn csapatok Karéliában Németország nem lépi túl a szemlélő szerepét Az olasz sajtó az orosz támadásról Berlin, november 30. Külföldi híresztelésekkel szemben meg­állapítják, hogy német részről nem történt hivatalos vagy félhivatalos állásfoglalás a szovjetorosz-finn feszültség kérdésében. Berlini politikai körök magánjellegű kije­lentése szerint Németország ezzel a bonyo­dalommal kapcsolatban ne­m lépheti túl a szemlélő szerepét. Utalnak arra is, hogy az északkeleti államok mindig világosan kifejezésre juttatták, hogy nem tartják kívánatosnak a német beavatkozást olyan kérdéscsoportokba, amelyek az ő érdekkö­rükbe tartoznak. Egyébként Berlinben megértést mutat­nak a szovjetorosz szükséglet iránt, amely veszélytelen nyílt tengeri utat akar magá­nak biztosítani a Keleti-tengerhez. A szov­jetunió ebben követi azt a szükségszerű­séget, amely I. Péter óta irányította az orosz politikát. Ezekkel az orosz érdekek­kel kapcsolatban itteni körökben arra is rámutatnak, hogy a világháború után an­gol részről ismételten sejttették, hogy igé­nyeik vannak a Keleti-tengerben fekvő szigetekre. A Finnország és Oroszország között most újból felvető­dött kérdés lélektani ré­szének megítélésében Berlinben bizonyos jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy a vita hosszú ideig orosz tulajdonban volt támaszpontokról folyik, amelyek inkább a szovjetunió, semmint a finn nemzet füg­getlensége szempontjából életbevágó fon­tosságúak. Róma, november 30. Az olasz lapok vezető helyen számolnak be a finn-orosz ellenségeskedések megkez­déséről. Valamennyi lap részletes helsinkii táviratokban számol be az eseményekről. A Giornale d‘Italia helsinkii távirata sze­rint a város lakossága bámulatraméltó nyugalomról tett tanúságot, amikor a szov­jetrepülők megjelentek. A Tribuna helsinkii jelentése szerint szovjetorosz katonai körök úgy vélték, hogy a finn kérdést még a kemény sark­vidéki tél beállta előtt meg kell oldani. Az Osservatore Romano erélyesen síkra száll Finnország függetlensége mellett. A Vatikán lapja szerint a katonai fenyegetés Finnországgal szemben nemcsak ennek a kis államnak a függetlenségét veszélyez­teti, hanem a kommunista veszély terjedé­sét jelenti egész Európában. Egész Észak­­európa sorsa Finnországtól függ. Amerika közvetítő lépése Moszkvában Nagy izgalom Londonban — Párisi vélemény a finn-orosz katonai helyzetről Moszkva, november 30. Thurston, az Egyesült Államok moszkvai ügyvivője, csütörtökön délben röviddel 12 óra után felkereste Potemkin helyettes kül­ügyi népbiztost azzal a megbízással, hogy a szovjet kormánynak felajánlja az Egye­sült Államok kormányának jószolgálatait a szovjet-finn válságban való közvetítésre. Az ügyvivő tíz percig tartózkodott Potem­­kinnél és átadta kormánya jegyzékét. Az­ amerikai ügyvivő előtt állítólag ki­jelentették: nincs semmi értelme annak, hogy igénybe vegyék az Egyesült Államok jószolgálatait. Washington, november 30. Roosevelt elnök egyheti warmspringsi tartózkodás után visszatért Washingtonba. A pályaudvaron Hull, Welles és Johnson államtitkárok fogadták. Az elnök megérke­zése után azonnal megbeszélést folytatott Hallal és Wellessel a finn-orosz események­ről. London, november 30. A finnországi szovjet támadás a kora délelőtti órákban nagy izgalmat okozott Londonban. Gripenberg londoni finn követ délelőtt a külügyi hivatalban járt, ahol hosszasan tanácskozott az északeurópai osztály vezetőjével. A lapok feltűnő be­állításban köztik az első támadások rész­leteit, kiemelve, hogy a szovjet repülőgépek „tűszáport zúdítottak a védtelen finn váro­sokra“. Chamberlain miniszterelnök az alsóház­­ban Attlee kérdésére ismertette a finn­orosz helyzetet. Kijelentette, hogy az an­gol kormány növekvő nyugtalansággal szemlélte a fejleményeket és alig hihette, hogy ilyen arányú hadvezetési intézkedé­sek voltak szükségesek ahhoz, hogy a szovjetköztársaságot megvédjék olyan kis országgal szemben, mint Finnország. Az elmúlt éjszaka Molotov rádiónyilatkoza­tában megcáfolta azt a jelentést, amelyet ő a külföldi sajtónak tulajdonított, s amely szerint a szovjet támadást tervez Finnország ellen. Mindamellett néhány órával Molotov beszéde után a szovjet­­haderő megrohanta a finn területet a ha­tár több szakaszán. Az angol kormány melegen fogadta az Egyesült Államok közvetítő ajánlatát, mert véleménye sze­rint az orosz-finn vita nem olyan termé­szetű, hogy megokolná a háborút. Mélyen sajnálja ezt a kis független nemzet elleni újabb támadást, amely minden bizonnyal újabb szenvedéseket és ártatlan életek el­vesztését fogja okozni. Az angol közvéleményt tanulmányozó intézet próbaszavazása alkalmával 42 szá­zalék követelte, hogy Anglia adjon kato­nán segítséget Finnországnak, Svédország­nak, Norvégiának vagy Dániának netáni szovjet támadás esetére. A News Chronicle hozzáteszi, hogy ennek megvalósítása föld­rajzi nehézségekbe ütköznék és teljesíthe­tetlen remények ébresztése nem volna jó szolgálat a finneknek. A lap lehetségesnek tartja, hogy a szovjet párt kormányt akar Helsinkiben nyeregbe segíteni s ez a kor­mány teljesítené a szovjet valamennyi követelését. Pak­s, november 30. A Havas-iroda a következő katonai ma­gyarázatokat fűzi a Finnország elleni orosz támadáshoz: A Finnország ellen irányuló támadás két oldalról történik. Északon az orosz csapatok elfoglalták a Halász-szigetet és megkísérlik Petsamo kikötőjének elfogla­lását. Petsamo Finnország egyetlen kikö­tője a Jeges-tengeren. Délen, a Finn-öböl és a Ladoga-tó közti félszigeten a szovjet­csapatok előrenyomulását nemcsak a tá­bori tüzérség, hanem Kronstadt nehéz ütegei is támogatják. Itt az orosz csapa­tok harcban állanak a finn erőkkel, ame­lyek meg akarják akadályozni az oroszok Viipuri és az ország belseje felé törő előrenyomulását. Az oroszok azonban a tenger felől is támadnak és csapatokat tesznek partra Peiskari-szigeten, amely mintegy 10 kilométernyire van Kronstadt­­tól és így Leningrád kulcsaként szerepel. Másrészt a szovjet repülők az ország bel­sejében igyekeznek a rendet megbontani repülőterek és gyárak bombázásával. Az eddigi jelentések szerint a szovjet­csapatok mintegy húsz kilométernyi mély­ségben hatoltak be finn területre. Erős tüzérségi előkészítés után a vörös hadsereg elfoglalta a határmenti partisávot, így Kivennapa községet és Kuokkala határállo­mást. A mintegy 1200 kilométernyi határ mentén, amely a Ladoga-tótól a Jeges­tengerig terjed, eddig még nem történtek csapatmozdulatok. A finn hadsereg védeke­zését jelentősen megkönnyítik a terep­­nehézségek, továbbá a kiépített erődít­­ményöv, az úgynevezett ,,Mannerheim­­vonal“, amely a karéliai félszigetet zárja el. Ez az erődítmény vonal nem közvetlenül a határ mentén húzódik, hanem a terep sze­rint 10—40 kilométernyire beljebb, mint­egy 40 kilométernyi hosszúságban. További, 60 kilométer hosszúságban tavak és széles folyók védik a karéliai félszigetet. A Man­­nerheim-vonal, a Siegfried-vonalhoz ha­sonlóan több kilométer mélységben elhelye­zett apróbb erődítményekből áll. Az utóbbi hónapokban azt az erődítményvonalat még­­jobban kiépítették és előtte egy újabb meg­erősített vonalat is építettek ki ,olyanfor­mán, mint a Maginot-vonal előtt húzódó francia előállásokat. A finn hadsereg kü­lönben igen nagyszámú önműködő fegyver és harckocsielhárító ágyú fölött rendelke­zik, amelyeket főleg Svédországból szerez­tek be. Az orosz hadsereg meg is kerülheti a Mannerheim-v­onalat és a Ladoga-tótól északra támadhat. Ez azonban hosszú és nehéz vállalkozás lenne. Míg Leningrad környékén több vasútvonal van, följebb, észak felé már csak egyetlen vasútvonal vezet s így a csapatok összpontosítása nehézségekkel járna az úttalan, erdős te­rületen. Ezenkívül ezen a vidéken igen nagy hidegek is szoktak lenni. fi délszláviai magyarok politikai szervezkedése Belgrád, november 30. A volt magyar párt vezetői Zomborban értekezletre ültek össze, hogy döntsenek a magyar párt újjászervezéséről. Várady Imre szenátor kijelentette, hogy sem a bel-, sem pedig a külpolitikai helyzet nem gátolja a délszlávok és a magyarok együtt­működését. Ennek az együttműködésnek a megvalósítása érdekében kérik a magya­rok képviseletüket az új parlamentben. * gmmm *tbbhhbsc Csilléry Andrást ünnepelte a Wolff Károly -klub Csilléry Andrást, a magyar élet keresz­tény községi pártjának elnökét ünnepelte a Wolff Károly-klub többszáz terítékes bankett keretében András napja alkalmá­ból, a Gellért-szálló márványcsarnokában. Vályi Lajos országgyűlési képviselő mon­dott először üdvözlő beszédet, rámutatva arra a húszéves küzdelemre, amelyet Csil­léry András folytatott a keresztény nem­zeti eszméért. Ezután Karafiáth Jenő fő­polgármester beszélt arról a bátorságról, amellyel Csilléry szembeszállt a kommün alatt a vörös martalócokkal. Szendy Ká­roly polgármester köszöntő beszédében a munka emberét méltatta. Halmy Gyuláné, Müller Antal és Nógrády Tibor köszöntöt­ték meg a pártelnököt. Csilléry András meghatottan köszönte meg az üdvözlő szavakat, majd azt han­goztatta, hogy ebben az országban még mindig vannak, akik nem értik, mi az magyarnak lenni és közületben dolgozni. Egy bizonyos, hogy ne szaladgáljunk ide­gen eszmék, idegen ideálok után és csak azt szolgáljuk, ami magyar. De gondolni kell arra is, hogy állami életünket úgy ala­kítsuk át, hogy megfeleljen a mai idők szellemének, a kollektivizmus gondolatá­nak. A mai korszellem az egyént elismerni, de csak addig, ameddig a közösség érde­két szolgálja. Ez a közéleti szellem a fő­város autonómiája életében érvényesült a legszebben, ezzel kellene megtelíteni az egész magyar életet. Beszéde befejeztével hosszasan ünnepel­ték Csilléry Andrást.

Next