Uj Magyarság, 1942. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

_MAGYARSÁG__ M­ igmondi keserűvíz a V­ILÁG legtartalmasabb természetes hashajtó ásványvize. Nem kell pohárszámra inni — mert már elég 3 ujjnyi, csak annyi a szerepe, hogy három fiú mellett három leánynak is életet adott s azokat amerikai környezetben, ottani iskolákban s általában az amerikai demokrácia szellemében nevelte fel, erről pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a kínai tradíciókkal, a mennyei biro­dalom mélységes bölcseletének és ősi­­ségének törvényeivel semmi sem ellen­kezik jobban, mint ez az új, mestersé­ges, erőltetett és elsietett lelki világ. A három Sung-fiú semmiféle komo­lyabb szerepet nem játszik, bár ter­mészetesen fontos és vezető hivatali helyeket töltenek be. Ezt azonban ki­zárólag nővéreiknek köszönhetik, akik nő létükre, ugyancsak minden kínai hagyomány ellenére, a legfőbb hata­lommá lettek az ezer bajban vergődő forradalmi Kína életében. Valamelyik amerikai újságíró je­gyezte meg róluk, hogy „egész föld­résszel kötöttek házasságot“. Ha Kínát s általában a kínaiak lakta óriási terü­leteket földrésznek tekintjük s ezt mind e területek nagysága, mind a kínai lakosság száma miatt minden­képpen megtehetjük, úgy ez a hason­lat valóban találó. A legidősebb Sung­­láng Ai-Ling, ami „szerető hangula­tot“ jelent, nem kisebb embernek lett a felesége, mint Sun-Yat-Sené, a nagy kínai forradalom apjáé és védszent­­jéé, akinek az emléke körül ma már vallásos szertartások alakulnak ki. Olyan szerepet játszik ma Csangkajsek birodalmában, mint Lenin özvegye játszott addig Szovjetoroszországban, amíg Sztálin a Krupszkaja személye körül kialakuló kultuszt fölöslegesnek nem találta és be nem szüntette. A kö­zépső, akit Ling-Ling-nek neveznek — ez „boldog hangulatot“ jelent, — Kung dr.-nak lett a felesége. Ez a Kung dúsgazdag ember, a csungkingi kormány legfontosabb pénzügyi tekin­télye és irányítója s arról nevezetes, hogy Konfuciusnak egyenes vérszerinti leszármazója, ennek ellenére azonban —a baptista keresztény. Ez a három asszony, a három Sung-leány sokféle jó törekvésnek, ugyanakkor azonban minden bajnak és minden rossznak a forrása is, mely ma a kínai népet sújtja. Lángoló kínai patrióták mind a hárman. Hogy ennek ellenére rom­lásba döntik népüket, annak nyilván az a magyarázata, hogy nevelkedésük és műveltségük hatása alatt ugyan­ilyen lángoló hívei és rajongói lettek az amerikai szellemnek, amely tulaj­donképpen még csak ezután fogja egy­szer megérdemelni ezt a mélyértelmű és igényes elnevezést. Azokban a vezető pozíciókban, ahová szépségük és okos­ságuk eljuttatta őket, azt művelték or­szágukkal, amire annyi szomorú pél­dát mutat az emberiség történelme: elfogultsággal és elvakultsággal olyan útra sodorták, olyan szövetségbe és politikai kötelezettségekbe kényszerí­tették a kínai birodalmat és sokszáz milliós népét, ami a múlttal volta­képpen semmiféle összeköttetést vagy folyamatosságot nem tartott. A legnagyobb rombolás pedig ezen a téren éppen a Madame lelkét terheli, aki most utolsó, kétségbeesett erőfeszí­tésekkel akarja megmenteni a helyzetet, egyúttal igazolni azt, amit eddig hirde­tett és művelt. Különösképpen kiemeli ezt a felelősséget, hogy maga Csangkaj­sek egyáltalán nem ebbe az irányba indult el államvezető útján. Első évei­ben, amikor Kantonban felemelkedett , a Kuomintang élén hirtelenül véget­­vetett a moszkvai befolyásnak, majd pedig leverte a kommunista kínai hada­kat, minden áron, még súlyos áldozatok árán is kereste a japánokkal való meg­értést. Mandzsukuo elszakadásába bele­nyugodott s azon az után volt, hogy Északkína kérdésében is megoldást találjon, amikor rövidlátó tanácsadói, akiket felesége tüzelt, ebben megakadá­lyozták. Ha nem így történik, nyilván megtalálja a megértést Japánnal, a fel­kelő keletázsiai hatalommal és pusztu­lás helyett döntő szerepet kap abban a világban, amely most ellenére is kiala­kult. Csangkajsek azonban Japánban ne­velkedett, néhány évig a japán hadsereg tisztje is volt. Saját szemeivel látta a módot, ahogyan elmaradt ázsiai népből világhatalom lesz s azokat a belső fel­tételeket, amelyeket ez a mód megköve­tel. Ezzel a mértékkel mérte a kínai el­maradottságot s a lehetőségeket, ame­lyek a mai, az elmaradott, a belső nyavalyákban szenvedő kínai társada­lom előtt nyitva állnak. A tradíciók útján, a hagyományok fejlesztésével akart haladni s irtózott az erőszakolt, az elsietett, a minden áron való át­alakulástól, mely változásokat, szellemi forradalmat és társadalmi átalakulást erőltet anélkül, hogy a hazai talaj alkal­masságát és termőképességét az újítá­sok szempontjából bárhol kipróbálhat­ták volna. A kommunista kísérlettel szemben érvényre tudta még juttatni ezt az ösz­tönös, mélyen gyökerező meggyőződé­sét. Feleségének, a „gyönyörűség han­gulatáénak azonban nem tudott ellen­állni s így az amerikai kísérlet vég­zetes következményeivel egyetemben diadalmaskodott felette. Többé már nem keresett megegyezést, hanem fel­vette a harcot. Elzálogosította az amerikaiaknak Kína minden megmoz­gatható értékét, drága érceit, gyönyörű selymeit, utolérhetetlen teáit és sok egyebet. Ennek ellenében fegyvereket kapott, hogy a mennyei birodalomnak­­ősi hagyományai, teremtő szelleme ellen harcoljon, természetes, törté­nelmi útját megmásítsa. Mintha arra vállalkozott volna, hogy a sárga fo­lyót, a kínai sorsnak ezt az örök jelké­pét dél helyett, ahová nehéz habjai hömpölyögnek, északnak vagy nyugat­nak parancsolja . .. Amikor a Madame felült a repülő­gépre s nekivágott a burmai út fölött a nyugati hegyeknek, a szikár marsall szúrós szemei bizonyára nagy szoron­gással és aggódással kísérték a hatal­mas gépet, amíg el nem tűnt a Burma felől gomolygó sűrű fekete viharfelhők között. Bizonyára nemcsak a szép és törékeny asszony életét féltette, ha­nem nyugtalanság kínozhatta azért is, vájjon nem cselekedett volna helyeseb­ben, ha titokzatos ősi ösztöneire, irtó­zatos hatalmú szülőföldjének elnémí­tott suttogására hallgat?! MB 2 Berlin, április 30. A keleti front harcairól a német táv­irati iroda csütörtökön délután 2 órakor a véderőfőparancsnokságnak a Führer fő­hadiszállásáról kiadott következő hivata­los jelentését közölte: A keleti arcvonal középső és északi szakaszán eredményes támadó és roham­­­csapatvállalkozásokat hajtottunk végre és sikeresen visszavertük az ellenség szórványos, gyengébb támadásait. Légi­­haderőnknek a szovjet vasúti berendezései és hátsó összekötő vonalai ellen intézett támadásai következtében az ellenség ér­zékeny veszteségeket szenvedett gördülő hadianyagokban. A Lappföldön és a Mur­­man-arcvonalon meghiúsítottuk a bolse­visták ismételt támadásait és súlyos, véres veszteségeket okoztunk a támadóknak. Róma, április 30. Az olasz lapok hírt adnak magyar gé­pesített alakulatok által a keleti arcvona­lon végrehajtott jól sikerült rajtaütések­ről. A Lavoro Fascista „Ragyogó magyar rajtaütés“ cím alatt közli a hírt és meg­jegyzi, hogy a rajtaütésszerű hadművelet lehetővé tette több szovjetorosz helység elfoglalását. Helsinki, április 30. A csütörtökön kiadott finn hadijelentés ez­eket mondja: A karéliai földszoroson élénkebb tüzelő és felderítő tevékenység uralkodott. Az aunusi földszoroson visszavertünk egy bolsevista támadási kísérletet. Osta kö­zelében egy ellenséges század éjszakai tá­madást kísérelt meg, támadása azonban súlyos veszteségek közepette összeomlott. Az arcvonal egy másik helyén tüzérségi tűzzel súlyos veszteségeket okoztunk egy ellenséges századnak. Rukajürvi környékén két vadászunk megtámadott egy hat repülőgépből álló ellenséges köteléket és az egyik szovjet­gépet lelőtte. A csütörtökre virradó éj­szaka a finn öböl fölött néhány ellenséges repülőgépet figyeltek meg. Az egyik ezek közül egészen Helsinki közeléig jutott el, bombákat azonban nem dobott le. Belgrád, április 30. A Belgrádban megjelenő Donau-Zeitung­­ban Franz Riedel arról ír, hogy Kállay Miklós miniszterelnök is, mint hivatali elődje, hangoztatta: a bolsevizmus elleni harc Magyarország harca is. A magyar közvélemény teljesen tudatában van a helyzet komolyságának — írja tovább a lap. — A magyar honvédnek a harcban való részvétele teljesen független minden, politikai elgondolástól. Majd a honvédségnek a bolsevizmus el­leni harcában eddig elért, nagyszerű tel­jesítményeit méltatja, utána pedig így folytatja: — A magyar csapatok jövőbeni fel­adatukra jól fel vannak készülve. A ma­gyar hadsereg az egész nemzet szívéhez nőtt. Magyarország jól felfogja és szíve­sen magáévá teszi azt az elgondolást, hogy a hadviselést teljes energiával kell szolgálnia, mert ezzel saját nemzeti cél­jait éri el és biztosítja. m mmm—— m Szórványosan és gyengébben támadnak a szovjet csapatok A németek eredményes rohamcsapatvállal­­kozásokat hajtottak végre .Az olasz lapok ragyogó magyar rajtaütésről adnak hírt A japánok Északburmában bekerítették a kínai sereg balszárnyát Csungking, április 30. A burmai helyzet válsága egyre gyor­sabban közeledik a végső kifejlődéshez. Jellemző erre a kínai had­vezetőség két jelentése: az egyiket szerdán éjszaka, a másikat csütörtökön délben adták ki. Az első jelentés szerint japán erők gyors előrenyomulásban vannak észak felé és a kínaiak keleti szárnyát megkerülve, arra törekszenek, hogy elfoglalják Hszipajo városát, amely Mandalay és Lashio kö­zött fekszik és hadászati fontossága igen nagy, miután elfoglalásával elvágják a Lashio-Mandalay vasútvonalat. A leg­utóbbi huszonnégy óra folyamán, mondja a jelentés, a japánok már elérkeztek Lashio modern külvárosaiba és hatal­mukba kerítették a Hszipantól délkeletre lévő Nonmang várost is. A második jelentés szerint a japánok a csütörtökre virradó éjszakán heves harc után elfoglalták Hszipan városát, úgy­hogy most már teljesen bekerítették az északburmai kínai arcvonal balszárnyát. Katonai megfigyelők felfogása szerint Északburma ezzel a gyakorlatban teljesen a japánoké. Lashio elővárosaiban folyik a harc a szerdán oda behatolt japán gépe­sített erőkkel. Csangkájsek tábornagy fel­szólította az Északburmában küzdő kínai csapatokat, hogy a végsőkig tartsanak ki. Hivatalosan közölték, hogy Csangkájsek felesége Burmába utazik és meglátogatja a csapatokat. Látogatásának célja az, hogy 50.000 rúpiát osszon ki a katonák között és fokozza a kínai katonák harci kedvét. London, április 30. Az angol lapok már elveszettnek tekin­tik a burmai csatát. A Daily Express katonai tudósítója azt írja, hogy Burma a maláji félsziget sorsára jut. Vélemé­nye szerint Burma elvesztése után, amely biztosra vehető, az angol csapatok való­színűleg megkísérlik, hogy Asszam tarto­mányba vonuljanak vissza. A legégetőbb kérdés most már nem az, hogy Mandalayt és a burmai utat védjék, hanem az, hogy Alexander tábornok csapatai idejében vissza tudjanak vonulni a fenyegető japán átkarolás elől. Róma, április 30. A Popolo di Roma bangkoki jelentése szerint ottani japán körökben utalnak 1 P­ÉNTEK, 1942 MÁJUS 1 arra, hogy a szi­tangi arcvonalon küzdő kínai haderő zöme bekerítettnek tekint­hető. Ennek létszámát 180.000 emberre becsülik. Észak felé a visszavonulás min­den útját elvágták előlük. A lap londoni jelentése szerint illetékes angol körök aggódva teszik fel a kérdést, hol van most az a japán hajóraj, amely az Indiai-óceánon két angol nehézcirkálót elsülyesztett s azóta nem adott magáról életjelt. Azt hiszik, hogy ez a hajóraj meglepetésszerű támadást készít elő Ceylon ellen. A Messaggero bangkoki jelentés szerint a japán hadvezetőség hatalmas erőfeszí­tése azzal magyarázható, hogy még az esős időszak előtt el akarja érni Burmában legfontosabb céljait. Stilwell tábornoknak egyetlen reménye, hogy Loilem irányában ellentámadást intézhet. Egyelőre még nem erősített hír szerint viszont Alexander angol és Stilwell amerikai tábornok egész Burmában általános visszavonulást ren­deltek el. Tokió, április 30. A japán expedíciós hadsereg főhadiszál­lása jelenti, hogy Mindanao szigetén a ja­pán csapatok szerdán reggel elfoglalták Cotabato városát. Lisszabon, április 30. Amerikai rádió jelentések szerint Los Angelesben szerdán reggel félórás légi­riadó volt. Ezalatt a környékbeli rádió­­állomások sem működtek. Hivatalos köz­lemény szerint a riadót azért rendelték el, mert a kaliforniai partok előtt ellenséges repülők jelentek meg. Washington, április 30. Az amerikai hadügyminisztérium közli, hogy Visaya szigeteinek közelébe japán hadihajók érkeztek. E szigeteken ameri­kai és filippino csapatok még ellenállanak. A japán hadihajók megérkezéséből arra következtetnek, hogy a japánok fokozni akarják támadásukat. A hadügyminisztérium jelentése szerint Corregidor ellen alábbhagytak a japán légitámadások. Ennek ellenére sem szá­molnak azzal, hogy a támadás ereje hosz­­szabb ideig gyengülne. Sztranyavszky Sándor meghalt Sztranyavszky Sándor dr. titkos taná­csos, nyugalmazott földmívelésügyi mi­niszter, a képviselőház volt elnöke csütör­tökön délután hatvanadik életévében hosz­­szas szenvedés után Nógrádmarcalban el­hunyt. Sztranyavszky Sándor 1882-ben szüle­tett Balassagyarmaton. 1905-ben a nem­zeti ellenállás idején, huszonhárom éves korában megválasztották Nógrád vár­megye törvényhatósági bizottsági tagjá­nak. 1908-ban feleségül vette sztregovai és kelecsényi Madách Emmát. Ebben az esz­tendőben Tisza István pártjához csatla­kozott, akinek belső, baráti köréhez számí­tották mindvégig. 1910-ben a balassagyar­mati kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Az első világháború kitörése­kor hadbavonult, két esztendőt töltött az orosz harctéren, mint az 5. honvéd hu­szárezred hadnagya, majd főhadnagya. A harctéren számos kitüntetést szerzett. Mint törvényhozót és önálló gazdát, sza­badságolták a harctérről s a háború to­vábbi két éve alatt a törvényhozás munká­jában vett részt. A forradalmak idején falusi otthonába visszavonulva élt. Politikai pályafutásának második kor­szaka 1922-ben kezdődött, amikor Nógrád és Hont vármegye főispánja lett. 1926-ban ismét a parlamentbe került, mint a salgó­tarjáni kerület képviselője. Ugyanakkor a Betlen-kormány belügyi államtitkárává nevezték ki s a Bethlen-kormány lemon­dásakor távozott az államtitkári székből. 1931-ben a tisztviselői illetmények kérdé­sében szembekerült a kormánnyal, kilépett a kormánypártból, ahová egy év múlva Gömbös Gyula miniszterelnökké történt kinevezése után tért vissza. A nemzeti egység pártja országos elnökévé válasz­totta, később a Ház elnöke lett, majd ami­kor Imrédy Béla került a miniszterelnöki székbe, átvette a földmívelésügyi minisz­teri tárcát. Amikor Imrédy Béla minisz­terelnöksége idején pártszakadás történt, kilépett a pártból és ezzel ki is kapcsoló­dott a politikai életből. Az egyházi élet­ben is tevékeny részt vett. 1930-ban a dunáninneni evangélikus egyházkerület megválasztotta felügyelőjévé. Sztranyavszky Sándor még 1940 őszén kezdett betegeskedni, amikor karját törte. Ekkor tudták meg, hogy rosszul táplált csontjai vannak, s emiatt különböző láb­betegségek léptek fel, amelyekkel már nem tudott megküzdeni. Temetése szom­baton délután négy órakor lesz Nógrád­marcalban, az evangélikus egyház szer­tartása szerint. Sztranyavszky Sándor ha­lálának híre a környéken, amelynek népe szeretettel vette őt körül, valamint a fő­városban is rövid idő alatt terjedt el és mindenütt osztatlan, mély részvétet keltett. Fotok­ópia-okmányfénykép. RÁD, Andre­sg­­et 52. Mussolini-térnél. Telefon: 116-64­.*

Next