Uj Magyarság, 1942. december (9. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

UfiMAr.YAPsAr. 2- A nagy Don-kanyarban sikerrel jártak a németek ellentámadásai Sztálingrádban csak helyi jellegű harctevékenység volt Berlin, november 30. A keleti front harcairól kiadott vasár­­napi hadijelentés így szólott: A Terek-arcvonalon több ellenséges tá­madás meghiúsult. A német csapatok szombaton is vissza­verték az ellenség összes támadásait, amelyeket számbeli fölényben lévő erők­kel folytatott a Volga és a Don között. Harmincöt páncélost semmisítettünk meg. A nagy Don-kanyarulatban egy ellentá­madásunk egyik folyószakaszon túlra ve­tette vissza a szovjet­ támadókat. Jelenté­keny légierők eredményesen támogatták a hadsereg kötelékeit. Sok járművet meg­semmisítettünk. Az éjszaka folyamán eredményesen bombáztuk a vasútvonala­kat a Volga alsó folyása mentén. Gyors olasz harcirepülők a Don középső sza­kaszán gépesített ellenséges oszlopokat és csapattáborokat támadtak. A keleti arcvonal középső szakaszán az ellenség állandó súlyos harcok közepette 57 páncélost vesztett. Az ellenség az Ilmen-tótól délkeletre több ízben megismételt eredménytelen tá­madásainál nagy veszteségeket szenvedett emberben és hadianyagban. Német vadászok, valamint a légvédelmi tüzérség csak a szombati napon a keleti arcvonal déli részén 39 szovjet repülőgépet lőttek le. Ugyanezen a szakaszon hat gé­pünk veszett el. Hétfőn délután 2 órakor a német táv­irati ir­oda a véderőfőparanc­snokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott követ­kező újabb hivatalos jelentését közölte: A Kaukázus keleti részén több szovjet­­támadás összeomlott s az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. November­­27 óta ezekben a védekező harcokban hatvan ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőt­tek le.. A kalmük szteppén gépesített német erők a szovjet hátsó összekötő vonalai el­len törtek előre s megsemmisítettek szál­­lítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat s felmorzsoltak egy szétugrasztott harccso­portot. A Volga és a Don között földi csapa­taink szoros együttműködésben erős légi­kötelékekkel ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait. Sztálingrádban csak helyijel­gű harc­tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy­ Don­­kanyarulatban sikerrel jártak. .. Don középső szakaszán folytattuk eredményes légitámadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meg­hiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk 135 harckocsit. Helsinki, november 30. A hétfőn­­kiadott finn hadijelentés eze­ket mondja: A karéliai földszoroson járőrtevékeny­ség folyt. Az aunusi földszoros középső részén egy kisebb ellenséges osztag benyomult állásainkba, de ellenrohammal hamarosan kivertük onnan. A keleti arcvonal déli részén a tüzér­ségi tevékenység helyenkint a szokottnál élénkebb volt. Az arcvonal északi részén az ellenség egymás után háromszor indult támadásra a jégen keresztül, de visszavertük. A tengeri arcvonalon és a levegőben nem történt semmi említésre méltó. A téli háború megindulásának harma­dik évfordulóján a finn sajtó megálla­pítja, hogy a mostani háború a téli há­ború folytatásának tekintendő. ’Védelmi harcunk ügyének igazságossága — írják a lapok — állta meg akkor ugyanúgy, mint ma az arcvonalnak és a hazának azt a belső és külső erőt, hogy a végsőkig kitartson és a halál kilátását többre be­csülje a szovjeturalom alatti jövőnél. A kétségbeesés adta bátorsággal harcoló finn néphadsereg a győzelem ragyogó lapjait írta be Finnország történelmébe. A téli háború kimenetele az igazságtalanság győzelmét jelentette. Finnország azonban még­sem vesztette el a nyugati kultúr­­eszményekbe vetett hitét. Antal István miniszter a belső front szilárdságáról Jászó, november 30. Antal István nemzetvédelmi propa­gandaminiszter vasárnap délelőtt részt­­vett Jászó és vidéke frontharcos szerve­zeteinek zászlószentelési ünnepén, majd a Mép új székházét látogatta meg, amelyet Görinczy Pál prelátus adományozott a pártnak. A párt választmányi ülésén meg­jelent Gerinczy Pál és vitéz Schell Péter báró főispán is. A választmányi ülést Rá­day Sebestyén dr. esperespl­ébános nyi­totta meg. Vitéz Attila, a kerület ország­gyűlési képviselőnek szavai után An­tal István nagyobb beszédet mondott. — Jóllehet, politikai párt helyiségében vagyunk — kezdte b­eszédét —, mégsem kívánok pártkérdésekkel foglalkozni, ha­nem kizárólag a magyarság sorsdöntő pro­blémáit akarom megvilágítani. Háború idején csak olyan kérdésekkel szabad fog­lalkoznunk, amelyek nem szétválasztanak bennünket, hanem testvéri összefogásban egyesítenek minden magyar embert. A mai időkben fegyelmezettségre van szük­ség; a belső front nyugalmának és szi­lárdságának biztosításához tartozik az is, hogy bátran felvesszük a harcot minden párthatalomra és nemzetbomlasztásra irá­nyuló kísérletekkel szemben, amelyek ez­úttal nemcsak egy ereje teljességébe levő, hivatása magaslatán álló államhatalom rendszabályaiba, de egy lelkileg és erköl­csileg összeforrott, a maga létének és jö­vendőjének nagy kérdéseivel tisztában levő magyarság egészséges és szilárd közszellemébe is ütköznek. A történelem azt bizonyítja, hogy csak az áldozatok árán megszervezett eredmények maradan­dók egy-egy nemzet számára, ezért tehát vállalnunk kell minden áldozatot és meg­próbáltatást. Ebben a páratlan történelmi méretű, elzászi harcéban magunkért s szentistváni magyar közösségért harcolunk, amely magyar közösség nemcsak, hogy nem fenyegeti egyetlen itt élő népnek jo­gos érdekeit sem, de ellenkezői?­, az a szentisváni magyar közösség az egyetér­tést. --fenti és biztosítja az összes itt élő népek között. A szentistváni magyar állam­ egységes és oszthatatlan magyar hazát je­lent, amely az álamvezető magyar nép vezetése alatt minden egyes nemzetiségi testvérünknek biztosítja a megértést, a néni és személyi jogokat. Ezzel szemben csak egyre tartunk igényt: őszinte hű­ségre és lojális állampolgári kötelesség­teljesítésre szoknak vécéről, akiket a szentistváni államvezetés jogaiban részesít. El kell készülnünk arra, h­ogy a maival talán még nehezebb időik is következnek reánk. De mindent meg kell tennünk erős lélekkel, mert ezekkel az áldozatokkal váltjuk meg a biztos jövőt. Keményen meg kell dolgoznunk, meg kell vereked­nünk a legkisebb eredményért is, ame­lyet országunk számára felmutatni aka­­r*unk. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a miniszter megjelent a jászóvári prépost­­ság dísztermében lefolyt házi ünnepségen, amelyen a tanügyi főtanácsosi kinevezés okmányát nyújtották át Spilka Lőrinc dr. perjelnek. AZ ERŐÁTVITELI ÉS VILÁ­GÍTÁSI K.­T. elektromosgyár igaz­gatósága, felügyelőbizottsága, tiszti­kara és munkásai mélyen megille­­tődve jelentik, hogy a vállalat igaz­gatóságának tagja Zipernowsky Károly ny. műegyetemi ny. r. tanár Úr, a Magyar Elektrotechnikai Egyesü­let díszelnöke, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja a magyar elektromérnökök mestora, az elektrotechnikai tudomány és ipar világhírű úttörője, életét 90-ik esztendejében befejezte. Emlékét találmányai és alkotásai örökítik meg, mi pedig szeretettel őrizzük. (KEDD, 194­2 DECEMBER ) J­­ecetta Bar’ 1 A világ felosztásába legújabban beleszól­­ a Göteborgs Handels och Sjöfarts- Tidning című svéd lap is, még­pedig egyáltalán nem olyan han­gon, amelyből visszatükröződnék a stockholmi kormány által oly sokszor és hangsúlyozottan ki­emelt szigorú semlegesség. Egy neutrális hatalom sajtójától leg­alább tárgyilagosságot várna az ember, s azt hihetné, hogy a sem­leges ország orgánumai a hadvise­lőknek sem egyik, sem másik tá­borához nem kívánnak csatlakozni, akkor sem, ha olyan távoli dolgok­kal foglalkoznak, mint amilyen a győzelem utáni újjárendezés prob­lémája. A Göteborgs Handels och Sjöfarts-Tidning mitsem törődve e kötelező tartózkodással, nyáron odaáll az angolszász hatalmak mellé, s legutóbbi számában vezető helyen foglalkozván a jövendő Európa felépítésével és szinte ugyanazokat az elveket hangoz­tatja, amelyeket naponta látunk a demokráciák sajtójának hasábjain. A Baltikumot odaajándékozza a szovjetnek, s elsőbbségében kije­lenti, hogy Finnország, amely igen tetemes mértékben vérzett azért is, hogy Svédországot ne öntse el a bolsevizmus vörös áradata, kény­telen lesz majd áldozatokat hozni a békekötésnél, természetesen Moszkva javára. Azt is megálla­pítja a lap, hogy a szovjet külpoli­tikája Lenin óta állandóan véde­kező jellegű volt, ilyenformán te­hát hazug az az állítás, mintha a bolsevizmus megrohanó szándéko­kat táplált volna Európával szem­ben ... Enyhén szólva, furcsa, hogy egy semleges állam tekinté­lyes sajtóorgánuma üven nyíltan­­ vállalja az angolszász zsoldos sze­repét, s még furcsább, hogy meg­kímélve a háború áldozatából, fizi­kai és erkölcsi szenvedéseitől, üven prepotens módon a­jándékozgasson országikat olyan ellenségnek, mely­től csak a fegyverben álló nemzetek önfeláldozó harcai mentették meg. Közkinccsé akarják tenni Chajim Weiz­­mann beszédeit a magyarországi zsidók, akiknek Pro Palesztina szö­vetsége körlevélen jelenti be az érdekelteknek ezt a nagyszabású tervet. Bizonyos Javne könyvsoro­zatban óhajtják kiadni az amerikai cionizmus vezetőjének különböző megnyiatkozásait nálunk is, hogy­­ épüljenek a fajrokonok a távoli Amerikában elhangzott szónoklato­kon, merítsenek belőlük erőt és izmosítsák kitartásukat. Semmi ki­fogásunk sincs ellene, ha az izraeli­ták valamiféle nemzeti irodalmat akarnak teremteni s ezen az áron békében hagyják a magyar szellemi életet, abba azonban nekünk is van némi beleszólásunk, hogy kiket népszerűsítenek magyar nyelven. Chajim Weizmann például semmi­esetre se tartozik azok közé, akik­nek megszólalását szívesen vennék s erre a tiltakozásra többféle okunk is van. Többek között az is, — ha tán erről a Pro Palesztina szövet­ség vezetői nem tudnának, — hogy a szóbanforgó Chajim egyike a ten­gelyhatalmak ellen legtürelmetle­­nebbül, legszenvedélyesebben agitáló uszítóknak. Az amerikai cionisták gyűlésein elmondott beszédei, az ottani sajtóban megjelent cikkei, a demokráciák politikusaival váltott levelei, azokhoz intézett sürgönyei izzanak az Európával szemben ér­zett gyűlölettől s ő volt az, aki annak idején, a vlágháború kitörése előtt két nappal azt sürgönyözte az öreg Chamberlainnek: „A zsidók Nagybritannia mellett állnak és a demokraták oldalán fognak har­colni” ... Vagy a Pro Palesztina szövetség — amely a Mr. Chajim vezetése alatt álló Jewish Agency for Palestine nemzetközi zsidó szer­vezet egyik tagozata — éppen azért szorgalmazza Weizmann beszédeinek megjelentetését, mert a jeles férfiú ilyen irányú tevékenységét akarja megismertetni az eddig tájékozat­lan hazai hitsorsosokkal? Felveti a pénz szegény Francia-Észak - afrikát, a nagy szabadságból és jólétből, mint kóstolót, a temérdek cifra bankjegyet vitték a gyarma­tok benszülötteinek a demokráciák szövetséges csapatai, de a bőség­ben nincsen sok köszönet. Ha a hadviselésben nem is mutattak ed­dig valami különös zsenialitást azok, akik az angol vezérkar élén állanak, üzletembereknek annál jobbnak bizonyultak, mert a hadi­bankóval eddig mindenütt kitű­nően operáltak. A londoni piacra máris szállítják a temérdek gyü­mölcsöt, sőt gabonát is Marokkó­ból meg Algírból, olyan áron, aminőre az utolsó békeesztendő óta nem volt példa, ám még így is jócskán nyernek a tranzakción, hi­szen a nyomorult benszülötteknek olyan „pénzzel“ fizetnek, ami a vi­lágon sehol másutt nem használ­ható, csak azon a területen, ame­lyet az angolszász csapatok meg­szállva tartanak. Anglia természe­tesen nem hajlandó a fölösen te­­remtett vásárlóerő ellensúlyozá­sára Északafrikának semmiféle portékát szállítani, hiszen a hajók csak hadianyagot visznek a fekete földrész kikötőibe, így aztán a megduzzasztott pénzforgalommal szemben csak az árukészletek meg­csappanása áll.. Északafrikában a megszállók pontosan ugyanazt a folyamatot indítják meg, amely az ugyancsak megszállott Iránban, Irakban és Egyiptomban lejátszó­dott, komoly élelmezési nehézsége­ket, sőt éhínséget okozva, s elő­idézve az elsőrendű fontosságú cikkek szédületes áremelkedését. Mi lehet az oka annak a csúf pálfordu­­lásnak, amely a bolíviai nép lel­­kületében oly hirtelen bekövetke­zett? Hiszen csak nemrég olvas­tuk még a magyarországi izraelita orgánumokban: milyen hamisítat­lan liberális paradicsom ez a dél­amerikai ország, mennyire nyoma­­ sincs ott a barbár antiszemitiz­musnak. A gyermeteg és szelíd lelkületű benszülöttek d­irekt kitárt karokkal várták e tudósítások sze­rint az Európából érkező tehetsé­ges, szorgalmas, szegény ü­l­dözött zsidókat, még a széket is letöröl­ték, ahová a jövevényeket ültetni akarták, körülvezették őket az or­szágban és megkérdezték: hol akarnak letelepedni, földet kíván­nak-e művelni, vagy vállalatot ala­pítanak inkább? Például emleget­ték fel az eldurvult hazai állapo­tokkal szemben az ottani viszo­nyokat, megállapították a bolíviai kormányról, hogy a politikai böl­csességnek valóságos meg­teste­sülése valamennyi tagja, s az ország ősi alkotmányát hosszú cikkekben méltatták. Megírták, hány mozija van, milyen mulatóhelyei, klima­tikus gyógyhelyeinek számáról is pontosan tudósították az érdekel­teket, színes riportok jelentek meg az ottani Siófokról és Kékesszálló­ról, ahonnét nem nézik ki a kissé keleties külsejű vendéget, sejttet­ték, hogy a bolíviai sajtóban, szín­házi világban és irodalomban mi­lyen kecsegtető kitátások nyílnak az emigráns szellemi nagyságok számára, s most tessék, minden­nek vége! Egy buenosairesi távirat már arról számol be, hogy a bolí­viai belügyminisztériumot memo­randummal ostromolták a zsidók, felpanaszolván a benszülöttek szél­sőséges magatartását. Azt mondja a panaszirat többek közt, hogy már a közlekedési eszközökön is nekirontanak a szegény izraeliták­nak, bántalmazzák és sértegetik őket, illetlen antiszemita jelszava­kat kiáltoznak feléjük, s ezzel nagy rombolást végeznek a bolí­viai alkotmányon. Az embe nem érti... Hiszen itt Európában a zsidók olyan szerények voltak, olyan visszavonult, előkelő lelkü­­letűek. Mivel szoktettak vak­on okot a bolíviaiak ellenérzésére? Megváltoznak volna? Ez a mimóza­­természetű nén egyszerre inepo­­tens lett az óceán túlsó partján?

Next