Uj Magyarság, 1942. december (9. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
UfiMAr.YAPsAr. 2- A nagy Don-kanyarban sikerrel jártak a németek ellentámadásai Sztálingrádban csak helyi jellegű harctevékenység volt Berlin, november 30. A keleti front harcairól kiadott vasárnapi hadijelentés így szólott: A Terek-arcvonalon több ellenséges támadás meghiúsult. A német csapatok szombaton is visszaverték az ellenség összes támadásait, amelyeket számbeli fölényben lévő erőkkel folytatott a Volga és a Don között. Harmincöt páncélost semmisítettünk meg. A nagy Don-kanyarulatban egy ellentámadásunk egyik folyószakaszon túlra vetette vissza a szovjet támadókat. Jelentékeny légierők eredményesen támogatták a hadsereg kötelékeit. Sok járművet megsemmisítettünk. Az éjszaka folyamán eredményesen bombáztuk a vasútvonalakat a Volga alsó folyása mentén. Gyors olasz harcirepülők a Don középső szakaszán gépesített ellenséges oszlopokat és csapattáborokat támadtak. A keleti arcvonal középső szakaszán az ellenség állandó súlyos harcok közepette 57 páncélost vesztett. Az ellenség az Ilmen-tótól délkeletre több ízben megismételt eredménytelen támadásainál nagy veszteségeket szenvedett emberben és hadianyagban. Német vadászok, valamint a légvédelmi tüzérség csak a szombati napon a keleti arcvonal déli részén 39 szovjet repülőgépet lőttek le. Ugyanezen a szakaszon hat gépünk veszett el. Hétfőn délután 2 órakor a német távirati iroda a véderőfőparancsnokságnak a Führer főhadiszállásáról kiadott következő újabb hivatalos jelentését közölte: A Kaukázus keleti részén több szovjettámadás összeomlott s az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. November27 óta ezekben a védekező harcokban hatvan ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lőttek le.. A kalmük szteppén gépesített német erők a szovjet hátsó összekötő vonalai ellen törtek előre s megsemmisítettek szállítóoszlopokat, élelmiszertartalékokat s felmorzsoltak egy szétugrasztott harccsoportot. A Volga és a Don között földi csapataink szoros együttműködésben erős légikötelékekkel ismételten visszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait. Sztálingrádban csak helyijelgű harctevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Donkanyarulatban sikerrel jártak. .. Don középső szakaszán folytattuk eredményes légitámadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk 135 harckocsit. Helsinki, november 30. A hétfőnkiadott finn hadijelentés ezeket mondja: A karéliai földszoroson járőrtevékenység folyt. Az aunusi földszoros középső részén egy kisebb ellenséges osztag benyomult állásainkba, de ellenrohammal hamarosan kivertük onnan. A keleti arcvonal déli részén a tüzérségi tevékenység helyenkint a szokottnál élénkebb volt. Az arcvonal északi részén az ellenség egymás után háromszor indult támadásra a jégen keresztül, de visszavertük. A tengeri arcvonalon és a levegőben nem történt semmi említésre méltó. A téli háború megindulásának harmadik évfordulóján a finn sajtó megállapítja, hogy a mostani háború a téli háború folytatásának tekintendő. ’Védelmi harcunk ügyének igazságossága — írják a lapok — állta meg akkor ugyanúgy, mint ma az arcvonalnak és a hazának azt a belső és külső erőt, hogy a végsőkig kitartson és a halál kilátását többre becsülje a szovjeturalom alatti jövőnél. A kétségbeesés adta bátorsággal harcoló finn néphadsereg a győzelem ragyogó lapjait írta be Finnország történelmébe. A téli háború kimenetele az igazságtalanság győzelmét jelentette. Finnország azonban mégsem vesztette el a nyugati kultúreszményekbe vetett hitét. Antal István miniszter a belső front szilárdságáról Jászó, november 30. Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter vasárnap délelőtt résztvett Jászó és vidéke frontharcos szervezeteinek zászlószentelési ünnepén, majd a Mép új székházét látogatta meg, amelyet Görinczy Pál prelátus adományozott a pártnak. A párt választmányi ülésén megjelent Gerinczy Pál és vitéz Schell Péter báró főispán is. A választmányi ülést Ráday Sebestyén dr. esperesplébános nyitotta meg. Vitéz Attila, a kerület országgyűlési képviselőnek szavai után Antal István nagyobb beszédet mondott. — Jóllehet, politikai párt helyiségében vagyunk — kezdte beszédét —, mégsem kívánok pártkérdésekkel foglalkozni, hanem kizárólag a magyarság sorsdöntő problémáit akarom megvilágítani. Háború idején csak olyan kérdésekkel szabad foglalkoznunk, amelyek nem szétválasztanak bennünket, hanem testvéri összefogásban egyesítenek minden magyar embert. A mai időkben fegyelmezettségre van szükség; a belső front nyugalmának és szilárdságának biztosításához tartozik az is, hogy bátran felvesszük a harcot minden párthatalomra és nemzetbomlasztásra irányuló kísérletekkel szemben, amelyek ezúttal nemcsak egy ereje teljességébe levő, hivatása magaslatán álló államhatalom rendszabályaiba, de egy lelkileg és erkölcsileg összeforrott, a maga létének és jövendőjének nagy kérdéseivel tisztában levő magyarság egészséges és szilárd közszellemébe is ütköznek. A történelem azt bizonyítja, hogy csak az áldozatok árán megszervezett eredmények maradandók egy-egy nemzet számára, ezért tehát vállalnunk kell minden áldozatot és megpróbáltatást. Ebben a páratlan történelmi méretű, elzászi harcéban magunkért s szentistváni magyar közösségért harcolunk, amely magyar közösség nemcsak, hogy nem fenyegeti egyetlen itt élő népnek jogos érdekeit sem, de ellenkezői?, az a szentisváni magyar közösség az egyetértést. --fenti és biztosítja az összes itt élő népek között. A szentistváni magyar állam egységes és oszthatatlan magyar hazát jelent, amely az álamvezető magyar nép vezetése alatt minden egyes nemzetiségi testvérünknek biztosítja a megértést, a néni és személyi jogokat. Ezzel szemben csak egyre tartunk igényt: őszinte hűségre és lojális állampolgári kötelességteljesítésre szoknak vécéről, akiket a szentistváni államvezetés jogaiban részesít. El kell készülnünk arra, hogy a maival talán még nehezebb időik is következnek reánk. De mindent meg kell tennünk erős lélekkel, mert ezekkel az áldozatokkal váltjuk meg a biztos jövőt. Keményen meg kell dolgoznunk, meg kell verekednünk a legkisebb eredményért is, amelyet országunk számára felmutatni akar*unk. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a miniszter megjelent a jászóvári prépostság dísztermében lefolyt házi ünnepségen, amelyen a tanügyi főtanácsosi kinevezés okmányát nyújtották át Spilka Lőrinc dr. perjelnek. AZ ERŐÁTVITELI ÉS VILÁGÍTÁSI K.T. elektromosgyár igazgatósága, felügyelőbizottsága, tisztikara és munkásai mélyen megilletődve jelentik, hogy a vállalat igazgatóságának tagja Zipernowsky Károly ny. műegyetemi ny. r. tanár Úr, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület díszelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a magyar elektromérnökök mestora, az elektrotechnikai tudomány és ipar világhírű úttörője, életét 90-ik esztendejében befejezte. Emlékét találmányai és alkotásai örökítik meg, mi pedig szeretettel őrizzük. (KEDD, 1942 DECEMBER ) Jecetta Bar’ 1 A világ felosztásába legújabban beleszól a Göteborgs Handels och Sjöfarts- Tidning című svéd lap is, mégpedig egyáltalán nem olyan hangon, amelyből visszatükröződnék a stockholmi kormány által oly sokszor és hangsúlyozottan kiemelt szigorú semlegesség. Egy neutrális hatalom sajtójától legalább tárgyilagosságot várna az ember, s azt hihetné, hogy a semleges ország orgánumai a hadviselőknek sem egyik, sem másik táborához nem kívánnak csatlakozni, akkor sem, ha olyan távoli dolgokkal foglalkoznak, mint amilyen a győzelem utáni újjárendezés problémája. A Göteborgs Handels och Sjöfarts-Tidning mitsem törődve e kötelező tartózkodással, nyáron odaáll az angolszász hatalmak mellé, s legutóbbi számában vezető helyen foglalkozván a jövendő Európa felépítésével és szinte ugyanazokat az elveket hangoztatja, amelyeket naponta látunk a demokráciák sajtójának hasábjain. A Baltikumot odaajándékozza a szovjetnek, s elsőbbségében kijelenti, hogy Finnország, amely igen tetemes mértékben vérzett azért is, hogy Svédországot ne öntse el a bolsevizmus vörös áradata, kénytelen lesz majd áldozatokat hozni a békekötésnél, természetesen Moszkva javára. Azt is megállapítja a lap, hogy a szovjet külpolitikája Lenin óta állandóan védekező jellegű volt, ilyenformán tehát hazug az az állítás, mintha a bolsevizmus megrohanó szándékokat táplált volna Európával szemben ... Enyhén szólva, furcsa, hogy egy semleges állam tekintélyes sajtóorgánuma üven nyíltan vállalja az angolszász zsoldos szerepét, s még furcsább, hogy megkímélve a háború áldozatából, fizikai és erkölcsi szenvedéseitől, üven prepotens módon ajándékozgasson országikat olyan ellenségnek, melytől csak a fegyverben álló nemzetek önfeláldozó harcai mentették meg. Közkinccsé akarják tenni Chajim Weizmann beszédeit a magyarországi zsidók, akiknek Pro Palesztina szövetsége körlevélen jelenti be az érdekelteknek ezt a nagyszabású tervet. Bizonyos Javne könyvsorozatban óhajtják kiadni az amerikai cionizmus vezetőjének különböző megnyiatkozásait nálunk is, hogy épüljenek a fajrokonok a távoli Amerikában elhangzott szónoklatokon, merítsenek belőlük erőt és izmosítsák kitartásukat. Semmi kifogásunk sincs ellene, ha az izraeliták valamiféle nemzeti irodalmat akarnak teremteni s ezen az áron békében hagyják a magyar szellemi életet, abba azonban nekünk is van némi beleszólásunk, hogy kiket népszerűsítenek magyar nyelven. Chajim Weizmann például semmiesetre se tartozik azok közé, akiknek megszólalását szívesen vennék s erre a tiltakozásra többféle okunk is van. Többek között az is, — ha tán erről a Pro Palesztina szövetség vezetői nem tudnának, — hogy a szóbanforgó Chajim egyike a tengelyhatalmak ellen legtürelmetlenebbül, legszenvedélyesebben agitáló uszítóknak. Az amerikai cionisták gyűlésein elmondott beszédei, az ottani sajtóban megjelent cikkei, a demokráciák politikusaival váltott levelei, azokhoz intézett sürgönyei izzanak az Európával szemben érzett gyűlölettől s ő volt az, aki annak idején, a vlágháború kitörése előtt két nappal azt sürgönyözte az öreg Chamberlainnek: „A zsidók Nagybritannia mellett állnak és a demokraták oldalán fognak harcolni” ... Vagy a Pro Palesztina szövetség — amely a Mr. Chajim vezetése alatt álló Jewish Agency for Palestine nemzetközi zsidó szervezet egyik tagozata — éppen azért szorgalmazza Weizmann beszédeinek megjelentetését, mert a jeles férfiú ilyen irányú tevékenységét akarja megismertetni az eddig tájékozatlan hazai hitsorsosokkal? Felveti a pénz szegény Francia-Észak - afrikát, a nagy szabadságból és jólétből, mint kóstolót, a temérdek cifra bankjegyet vitték a gyarmatok benszülötteinek a demokráciák szövetséges csapatai, de a bőségben nincsen sok köszönet. Ha a hadviselésben nem is mutattak eddig valami különös zsenialitást azok, akik az angol vezérkar élén állanak, üzletembereknek annál jobbnak bizonyultak, mert a hadibankóval eddig mindenütt kitűnően operáltak. A londoni piacra máris szállítják a temérdek gyümölcsöt, sőt gabonát is Marokkóból meg Algírból, olyan áron, aminőre az utolsó békeesztendő óta nem volt példa, ám még így is jócskán nyernek a tranzakción, hiszen a nyomorult benszülötteknek olyan „pénzzel“ fizetnek, ami a világon sehol másutt nem használható, csak azon a területen, amelyet az angolszász csapatok megszállva tartanak. Anglia természetesen nem hajlandó a fölösen teremtett vásárlóerő ellensúlyozására Északafrikának semmiféle portékát szállítani, hiszen a hajók csak hadianyagot visznek a fekete földrész kikötőibe, így aztán a megduzzasztott pénzforgalommal szemben csak az árukészletek megcsappanása áll.. Északafrikában a megszállók pontosan ugyanazt a folyamatot indítják meg, amely az ugyancsak megszállott Iránban, Irakban és Egyiptomban lejátszódott, komoly élelmezési nehézségeket, sőt éhínséget okozva, s előidézve az elsőrendű fontosságú cikkek szédületes áremelkedését. Mi lehet az oka annak a csúf pálfordulásnak, amely a bolíviai nép lelkületében oly hirtelen bekövetkezett? Hiszen csak nemrég olvastuk még a magyarországi izraelita orgánumokban: milyen hamisítatlan liberális paradicsom ez a délamerikai ország, mennyire nyoma sincs ott a barbár antiszemitizmusnak. A gyermeteg és szelíd lelkületű benszülöttek direkt kitárt karokkal várták e tudósítások szerint az Európából érkező tehetséges, szorgalmas, szegény üldözött zsidókat, még a széket is letörölték, ahová a jövevényeket ültetni akarták, körülvezették őket az országban és megkérdezték: hol akarnak letelepedni, földet kívánnak-e művelni, vagy vállalatot alapítanak inkább? Például emlegették fel az eldurvult hazai állapotokkal szemben az ottani viszonyokat, megállapították a bolíviai kormányról, hogy a politikai bölcsességnek valóságos megtestesülése valamennyi tagja, s az ország ősi alkotmányát hosszú cikkekben méltatták. Megírták, hány mozija van, milyen mulatóhelyei, klimatikus gyógyhelyeinek számáról is pontosan tudósították az érdekelteket, színes riportok jelentek meg az ottani Siófokról és Kékesszállóról, ahonnét nem nézik ki a kissé keleties külsejű vendéget, sejttették, hogy a bolíviai sajtóban, színházi világban és irodalomban milyen kecsegtető kitátások nyílnak az emigráns szellemi nagyságok számára, s most tessék, mindennek vége! Egy buenosairesi távirat már arról számol be, hogy a bolíviai belügyminisztériumot memorandummal ostromolták a zsidók, felpanaszolván a benszülöttek szélsőséges magatartását. Azt mondja a panaszirat többek közt, hogy már a közlekedési eszközökön is nekirontanak a szegény izraelitáknak, bántalmazzák és sértegetik őket, illetlen antiszemita jelszavakat kiáltoznak feléjük, s ezzel nagy rombolást végeznek a bolíviai alkotmányon. Az embe nem érti... Hiszen itt Európában a zsidók olyan szerények voltak, olyan visszavonult, előkelő lelkületűek. Mivel szoktettak vakon okot a bolíviaiak ellenérzésére? Megváltoznak volna? Ez a mimózatermészetű nén egyszerre inepotens lett az óceán túlsó partján?