Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-28 / 127. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra ... 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron •• 1 korona. “ Felelős szerkesztő: Milotay István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. lill!llll!!!ll!!!ill!l!lliil!lllt!ll!l!M! Budapest, 1920. Péntek, május 28. II. évfolyam 127 (205). szám. J­esti és ezerszer Apponyi Albert gróf tegnap rajongó be­szédet mondott annak megokolására, miért kellett a kormánynak elhatárolini magát a b­éke aláírására. Az ékessajtás csodálatos ha­talma, a bölcsesség megjjdmtottsága, a nemzet jelenét és jövendöségillő aggodalom, a tehe­tetlenség keserűságit egy megalázó kényszer­ig helyzet mindig szenvedése, ezeréves jogok és fiaink nél­zetr­e az ártatlanság apostoli hite és tiltakozása mind benne zúgott Apponyi szavaiban. Nem tehetünk róla,­­ mi mégis úgy érezzük, hogy a nemzetet ezek a szavak se nyugtathatják meg egészen , ha m­egkérdeztet­­nék róla, aláírja és vállaalja-e hát ez a békét, válasza ezek után is csak az lenne, hogy: hern és ezerszer nem! Mert elvan ékesszólás, mely ezzel a békével szemben megnyugvásra bír­hatna bennünket, embernek e földön még nem adatott s olyan bel­ásás, mely az életösztön meg­tagadása árán is kész szerződéseket vállalni s egy kormány és egy nemzeti képviselet aláírá­sával szentesíteni a legnayobb mellyel valaha nemzetet anjthatlak, — ivén be­látás­­ — képtelenség. / A választók milyen, akik’ a keresztény nemzeti újjászületés gondolatára annak idején fölesküdtek, nem ezzel a m­egbizatással küld­ték a nemzetgyűlésbe azokat a győzelmes pár­tokat s azt a kormányt, mely most az ország sorsáról az ország helyett dönteni van hivatva. Ez a nemzetgyűlés az egységes ér, oszthatatlan! Magyarország jelszavával és esküjével szereztet meg mandátumát s nincs joga hozzá, hogy­­ most, akármilyen kényszerhelyzetre hivat­­­­kozva, pecsétet üssön az ország feldarabolására s a jövendőre, ellenségeinek kegyére, józansá­gára, belátására és nagylelkűségére bízza mindazt, ami mellett nekünk magunknak kel­lene férfias eltökéltséggel s ha kell halálos el­szántsággal helyt állannunk. Ez a nemzetgyűlés és ez a kormány még a maradék Magyarország nevében sem határozhatja el magát ilyen tör­ténelmi kárhozatra, mert tagjai sorában még mindig nem ülnek ott egész nagy területek kép­viselői, részben mert még nem választották meg őket, részben, mert ezek a területek még mindig idegen megszállás alatt sínylődnek, el­tiltva minden akaratnyilvání­tástól s kiszakítv­a a magyarsággal való minden politikai éley közösségből. Megmondjuk nyíltan, mert tudjuk és értte­zük, hogy ezzel az őszinteséggel tartozunk a a nemzet történelmi érdekeinek s tartozunk­ a nemzeti és keresztény magyar közvéleménynek» — hogy a kormánynak és a nemzetgyűlésnek­ is több keménységet és több önérzetet kellett volna tragikus helyzetében tanúsítania. Ha Apponyi Albert gróf ugy érezte, hogy ő nem írhatja alá ezt a békét, ezzel poklát adott és utat mutatott a kormánynak is hasonló elhatá­rozásra. Hogy az első kormány, amelyik éppen kéznél van, oly gyorsan, önmagával való min­den válság és megh­asonlás nélkül, kész a béke aláírására, ez elszomorító, kifelé pedig bizonyí­téka annak, hogy a magyarság felelős vezérei nem veszik túlságosan tragikusan feladatukat. A könnyű belenyugvásnak ez a látszata, — ha még oly politikai bölcsességnek nevezzük is, — nem alkalmas arra, hogy, respektust és tisztele­tet ébresszen irántunk, akár ellenségeinkben, akár barátainkban. Sajnáljuk azt is, hogy a tegnapi nemzet­­­gyűlésen nem akadt egy hang, amely Appo­­nyinak és a kormánynak kompromisszumos, bel­átásos álláspontjával szemben az engesztel­hetetlenségnek és a tiltakozásnak radikálisabb igazságait szólaltatta volna meg. Hi­ba, hogy piár tegnap nem jutott szóhoz Friedrich István­nak , más ,elhangom, , erélyes tiltakozás.­ Kétségbe kellene esnünk, ha a nemzetgyűlés mindvégig ez­t az egyhangúságot tanúsítaná ezzel a nagy kérdéssel szemben. Ezt a békét ha csak egy szavazattöbbséggel is, elfogadja, szörnyű történelmi felelősséget vesz magára. Egyhangúsággal tüntetni mellette több volna a bűnnél: árulás volna a múlttal, a jelennel és a jövendővel szemben. S szeri»! június t-jéig ürítik ki a tiszamenti részeket Szeged, május 27. Jól informált és teljesen meg­bízható forrásból arról értesülünk, hogy a szerbek a békeszerződésnek most már véglegesen megálla­pított szövegéhez „llépést foglalkoznak Új-Szegednek és azoknak a­­ovábbi területeknek kiürítésével, ame­lyeket a­ békeszerződés a Tisza túlsó partján meg­­testyifta Magyarországnak. Ezeknek a területeknek kiürítése egy hónapon belül megtörténik s igy Új- Szeged legkésőbb junius vége felé fölszabadul a szerb megszállás alól és végleg visszakerül a ma­gyar Imperium alá. * Országos szárazság fenyeget­­­i Abony­át békéretTéve, az utóbbi időben kiadó­­sain­cséről sehonnan sem jött tudósítás. Ez a fe­nyegető szárazság, amely országos jellegűnek lát­szik és amely már nagyon megviselte a gyönyörű, indult termést, igen szomorú kilátásokkal kecsegte a holdankénti termésátlagokra nézve. Ma sürgőse nem jön elő, akkor az arangyisztikás ga­bona fejlődése teljesen megakad , lényegesen redukálni kell azt a várakozást, amelye az idei magyar termés külföldi értékesítéséhez ki­vált osztrák részről fűznek. ----------------­ Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozása a népszövetség elé tartozik — Nemzedék távirata. —­­ Páris, Jans 27. A kamara tegnap elfogadta a ^vnein­gwriával kötött békeszerződést. Valameny­­nyi*'flirt szónoka kifejezte azt a kívánságot, hogy Franciaország nyújtson segítséget az osztrák köztársaságnak. A szocialista Se­mb­at a német birodalomhoz való csatlakozásá­nak kérdését is szóvátette, amire Millerand rámu­tatott, hogy ez az egyesülés csakis a népszö­vetség egy­han­g­ú hozzájárulása mel­lett történhetik meg. Magyar és német tiltakozó hangok a cseh nemzetgyűlésen Bécs, május 27. A Neue Freie Presse jelenti Prá­gából . A cseh képviselő Milor Herrniite ülésén T­o-­­m­a­s­e­k elnök beszédjt jinff n­émet és magyar képvisel­őek váltásokkkal ismé­­t i­g­i­t­­t jr.­­regz­a­v­a­r­t­á­k. A magyar képviselők ezt kiáltották : — Szabadság helyett a legnagyobb fegyh­ázat juttatták nekünk! Szabadsá­got az elnyomottaknak! A magyar képviselők közbekiáltását a német képviselők viharos tetszésnyilvánítása kísérte. Csehi részről a következőket kiáltották : — Menjetek Budapestre! Hogy bánnak a csehek­­kel Bécsben ? ! Mikor Tornácok elnök arra utalt, hogy a Ru­­dolphinumot, ahol a cseh parlament tanácskozásai folynak, eddig a művészet lelke és­ a harmónia töl­tötte be, német részről ezt kiáltották : — Ez az épület német munka gyü­mölcse és a német művészet tűzhelye volt. Az alelnökök és a jegyzők megválasztása után az­ ülést evrekésztették. Az ülés ideje alatt a baloldali szocialisták nagy­szabású utcai tüntetéseket rendeztek. A tegnapi ülésen szólásra jelentkezett­­Jung képviselő, Lodgeman dr. képviselő és egy magyar képviselő, akik közjogi nyilatkozatokat akartak ,tenni- Tomasek sínek azonban kjsib­i­lázi a szót, azzal a megokolással, hogy a képviselők nem a napirenden lévő kérdéshez akarnak szólani és a jegyzők megválasztása u­tán azonnal berekesz­­tette az ülést. Kicseréli!? a koronát Pénzügyi kísérletezéseink sorában félhivat­losan újat jelntenek be: Korongi Frigyes íz ügyminis­zter, aki felelőssége, tudatáb^^ioRzfigv szaktanácsot szervezett a volt pén­^fvminiszterek­bő!, efszaktanács együttes hatá^gala gyanánt be­jelenig hogy a forgalom­baj^Tfve papírpénzeké újakkal cserélik ki azzak*^r negokolással, hogy en­nek célja a pénzfoag­am­ egységessé tétele. Ebből a célból bevérásgystisutamjegygyel fogják kicseréli a forgátmilban levő pénzt, még­pedig teljes név­értékben és azoknak az alapoknak megállapításá­val, amelyeken az új államojegyek kibocsájthatói lesznek. Az első­ és legnagyobb méretű alap a ma for­galom­ban levő pénzösszeg, amelyet tehát be fognak vonni. De hogy meg fogják-e semmisíteni, hogy ezzel is csökkentsék a magyar államnak a jegybank­nál fennálló adósságát, erről nem szól a félhivata­los közlés. Ezenfelül is fognak azonban a mezőgaz­daság, ipar és kereskedelem hitelszükségletére ál­lamjegyeket kibocsájtani, de ez a jegymennyiség kontingentálható lesz és az állami adminisztráció­tól független közhivatal ellenőrzése alatt fog állami Ebből a célból az Osztrák-Magyar Bank mai szer­vezetét és berendezését is fel fogják részben hasz­nálni. A volt pénzügyminiszter­es szaktanácsa ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy az állami bevételeknek a közadók lényeges emelése útján való növelésén kívül az egyszeri vagyonadót előkészítő intézkedések is haladék nélkül meg fognak indulni. Ezt a nyilatkozatot május 11-ről keltezve a kö­vetkezők ilták alá: Wekerle Sándor dr., Lukács László, Teleszky János, Gratz Gusztáv dr., Popovit Sándor, Grivin János és Korányi Frigyes bájtjrA kicserélés időpontjáról nem szól ez a purdikáció. A saterbek elnyomják Szanánban a macsj­ ar szót " Szabadka, május 27. Az itteni­­Névén“ című lap felhívja a váay lakosságát, hogy beszéljen szerbül, mert hátrányosnak tartja, hogy minden­fele c­s­a­k m­agy­a­r szó hallható. A bunyeváco­­kat Jacsolja­, hogy keresztnevüket is magyar for­mában használják. A szabadkai alispán elrendelte, hogy a bácsmegyei hivatalos lap ezentúl csak szerb nyelven felgílják meg. Amely község nem ért szerbül, tipi ázon tolmácsot.' /* Élénkség a mai piacon ANagyon sok zöldségféle és gyümölcs érkezett — Az árak változatlanok — A mai piac a központi vásárcsarnokban elég­­ élénken indult. A nagyobb arányú árubőség mel­lett nem hiányzott a vételkedv sem. Különösen a Yá­ruház melletti nyílt piacon volt nagy a forgalom. Egész nagW^p­fc vannak zöklborsóbólés már hit-nvaJ^#flfflWut adtak ki­í­rót rcr'i-ponv^ mHI0 M*1 -kezek­ és most már lehet'WPiPlfmnemie. Tizenhat koronáért mérik a javát. A­­bolgár kertészek is elhozták portékájuk nagy részét és nem fukarkodnak a kínálással. Gyö­nyörű szép epret is mértek ma­ huszonnégy ko­ronás árért. A mészárosok a hús árát tartják rendületle­nül és csak a huszonötkoronás balatoni ke­szeg versenyezik velük, melyet szívesen vesz a vékonypénzű közönség, habár kissé szálkás. De mit adnak­ ma huszonöt koronáért?... Van ezen­kívül jobbfajta hal is : élő ponty, az ára kilenc­ven és száz korona kilónként. A mészárosok a mai élőmarhavásártól re­mélnek valami kis enyhülést. Azt mondják, hogy a nyári meleg idők állandósulásával változni kitt « %t£Ucfi.á£^Aak .i&y~*rrrry *

Next