Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-23 / 140. szám

1923 június 23. Uj Nemzedéki sak szerepeltek a győztesek számára. Beöthy közölte azt is, hogy a pályabí­­ráló bizottság 1922■ novemberéig kihir­deti ítéletét, a díjazott színdarabokat pedig záros határidőn belül bemutatja ez Unió egyik drámai színházában. Az Unió postája százszámra hordta a szín­darabokat, akadt közöttük bohózat, víg­játék, népszínmű, sőt 16 felvonásos tra­gédia is, közben telt-múlt az idő, de a könnyen hivő drámai költők kora azóta sem hallott mű­vei sorsáról. Elmúlt ré­gen a terminus, elmúlt a színházi évad, a pályázat díjai egészen összezsugorod­tak, de a Beöthy-féle zsűri mélyen hall­gat. Kiszivárgott hírek szerint a bíráló­bizottság tagjai soha sem készülnek el a terjedelmes anyag áttanulmányozásá­val, unják, kedvüket veszítették. Sem­miesetre sem annyira, mint a félreveze­tett pályázók.­­ (Ambrus Zoltán a Nemzeti Szín­ház örökös tagja lett.) Az állami színházak újonnan kinevezett örö­kös tagjainak sorából kimaradt Ambrus Zoltán neve. Irodalmunk­nak ez a kiválósága öt évig igaz­­olatt­a a Nemzeti Színházat s a drá­­mabíráló bizottság munkájában em­beröltőt töltött első színházunk szol­gálatában, éppen ezért általánosan feltűnt, hogy a kinevezettek névso­rából kifelejtették Ambrus Zoltánt. Érdemeinek méltányolására most utólag juttatták el hozzá a kultusz­­miniszter örökös tagsági kinevezé­sét, mely­ V. fizetési osztályú állami ellátást biztosít a nyugdíjba vonult igazgatónak. * (A legmulatságosabb darab a legjobb Síripposztá­l "»), ez a Beöthy László „k­ovácsne" emui víg,játéka rendkívüli nagy sikerének a titka. A pompás darab, melynek szerepeiben az Unió­­színházak legkiválóbb művészei játszanak, a jövő héten kedden, csütörtökön és szomba­ton kerül újból színre a Magyar Szín­házban. A ..Kovácsné“ legutóbbi előadá­sát is táblás ház közönsége kacagta vé­gig és a további előadásai iránt is igen nagy az érdeklődés. * („Az orleánsi szűz"), Schiller roman­tikus tragédiája, a Magyar Színház legutóbbi nagy sikere, a jövő héten hét­főn, szerdán, pénteken és vasárnap ke­rül ismétlésre, mindannyiszor Darvas Lilivel a címszerepben, aki ezzel a sze­repével egyik legn­agy­obb sikerét aratta. * (75-ik előadása lesz) az Andrássy­ úti Színház kivételes sikerű júniusi műsorá­nak jövő kedden. A műsor darabjait, a Pajkos grizetteket, Cirkuszt, Hány óra, Zsuzsit Baj van!, A moly, tréfáit és nagyhatású magánszámait minden­kete megismétlik a jövő héten is. * (A „Széfiasszony kocsisa“ sorozatos előadásai“.) Rajner—Czobor rendkívüli mulatságos és szép zenéjű operettjének nagy sikerére való tekintettel, a jövő hé­ten is folytatódnak a Blaha Lujza Szín­házban. A pompás darabot­, melynek elő­adásait állandóan telt házak közönsége tapsolja, minden este megismétlik a be­mutató kiváló szereposztásában. * („A sárga kabát“ ötvenedszer. — Év­adzáró előadások a Király Színházban.) A Király Színházban jövő héten lesznek az utolsó előadások ebben az évadban, természetesen minden este Lehár gyönyö­rű daljátéka, A sárga kabát kerül színre, melynek hétfőn lesz az 50-ik előadása. Jövő vasárnaptól, július 1-től augusztus 7-ig bezárólag a színház zárva lesz. Pén­­teken. Péter és Pál napján délután 2 órakor a Rákosi iskola növendékei vizs­gáznak, műsoruk I. Leányvásár 1-ső és 2-ik felvonása, II. kabaré- és táncszámok. Az­ előadás rendkívül mérsékelt helyáru. ■* (A „Síri lejje“ 25-ik előadása.) Mó­­tset Zs­igmon­d. nagysikerű parasztvígjá­­téka, a ,,Sári­ bíró" jövő szombaton 25-ödször kerül színre a Belvárosi Szin­­házi­mn Rákosi Szidi vendégfelléptével. A darab előadását addig kedden és csü­­törtökön is játsszák. Hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap a „Névtelenéj" előadását ismétlik Somlayval és Titkos Ilonával a két vezető főszerepben. A va­sárnapi előadás az utolsó ebben az évadban. A‘MAI'MilánK Nemzeti Színház: Lear király (7). Vá­rosi Színház: Trubadúr (7). Vígszínház: Négy frakk (fél 8). Fővárosi Operettszín­­ház: A három grácia (8). M Magyar Szín­ház:­ Az orleánsi szűz (68). Király Szín­ház: A sárga kabát (fél 8). Belvárosi Színház: Névtelenek (fél 8). Blaha Lujza Színház: Szépasszony kocsisa (fél 5).. Budapesti Színház: Kék róka (fél 1i). Bu­dai Színkör: Travias (fél 1i). Andrássy­­áti Sz­ínház: Pajkes grízellek stb. (fél 9). SIKOLT A FÖLD REGÉNY Irta: GÁSPÁR JENŐ MÁSODIK RÉSZ. (17) — Lehet, szerkesztő ur, de most tavasz van, szerkesztő ur, tavasz — mondta Kovács úr, mélyet és erő­sen lírait sóhajtva. — És az a lány oly csodaszép, s kint a budai he­gyekben most szöknek bimbókba a barackfák és alattuk lassan, szelí­den ringatja magát a Tavasz. A nap szerelmet vall az öreg földnek s csókjai nyomán virágok, tarka és fehér virág­ok bújnak elő a földből. Az ég halványtopáza ábrándosan­­ borul a virágzó föld fölé, s a nap, mint szerelmes öreg legény, hamis­kásan kacsintgat lefelé. A madarak a legszebb szimfóniákat zengik... — Ugyan, Kovács úr, ne szaval­jon annyit. -- Szerkesztő úr sohasem hagyja befejezni a hangulatot, pedig én elég ebből egy csengő-bongó szonet­tet írok. — Jó, jó, Kovács úr, csak most hagyjon. Kovács úr, a lírai volontőr fel­magasztosult arccal ment az aszta­lához, felborzolta a haját, kezével nagyot lendített a levegőben, majd újra kezdte: —­­A nap szerelmet vall az öreg földnek, s csókjai nyomán virágok, tarka és feh­ér virágok bújnak elő a földből... Aztán nekidült a papírnak és el kezdte írni a szonettet­ is. — Azt hiszem, meg leszünk egy­mással elégedve — mondta a főszer­kesztő és mosolygott. — Nem lesz sok dolga, csak sokat járjon embe­rek közé, mert erre szüksége van. Ugy­e, lesz szíves és megvár, mind­járt visszajövök, csak elintézem az Ön dolgát. Fülöp Éva ült a kényelmes fotel­ben és boldog izgalom festette pirosra fehér arcát. Istenem, meny­nyit is szenvedett és mennyi min­den történt, amig ebbe a kényelmes székbe eljuthatott. Még most is sö­tét rémként kisérti az a nap, mikor meghallotta, hogy apja meghalt. Várta ebédre haza s egyszerre csak halálsápadtan jött Sólyom Béla ál­lamtitkár és a hangja reszketett, ahogy mondta: — Drága, szép Éva, apa nem jö­het, mert nagyon rosszul van. Neki egyszerre szivébe­­ csapott valami feketeszárnyu félelem és agyán egy gondolat vágtatott át: érezte, hogy baj van s egy percre lehunyta a szemét. Ekkor végtelen távolságban egy nagy feketeszárnyu valamit látott maga felé repülni, jött, suhogott a szárnya s ő úgy érezte, hogy a szivére száll és erős karmaival megfojtja, összeszoritja, mint­­vergődő, kicsi kis galambot. Aztán megragadta Sólyom kezét és rikoltotta: — ugye, meghalt az apám. Sólyom Béla hosszan nézte őt egy pillanatig habozott s aztán las­san és végtelen fájdalommal csak ennyit szólt: — Igen, Éva. S ő érezte, hogy valami titkos és nagy keserűség ölhette meg az ap­ját. De nem­ tudta, mi az. Talán szent utoljára még, talán gondolt utolsó elrepülő gondolatával rájuk) Remegve reszketőn jött f ajkára a kérdés: — Miért halt meg) Az államtitkár — ő, most is jól emlékszik — akkor lehunyta a sze­mát és mintha valami láthatatlan írást olvasott volna, szinte súgva mondta: — Erdély. Az ő szűrébe akkor, mint a vi­­lám, úgy csapott be ez a szó. Ő, érezte régen, látta az apja elboruló szemében, hallotta sokszor a fájdal­m­as hangjában és érezte az ölelésé­ben, hogy minden fájdalomnál job­ban fáj, minden sebnél jobban se fog benni a lelkében az elhagyóit uijsza. Hullatta sokszor hideg csisza­kákán, amint álmatlanul vergődik a nagy, erős ember, az ő szép és da­liás apja, és mint titokzatos, édes varázsszót susogja bele a néma éj­szakába a szent, a halálosan szent, a sírig szent szót: — Erdély. Hát ez a szó ölte meg? Mint tit­kos féreg rágódhatott a szivén, fúrta, őrölte azt a nemes és jó szi­vet, mig meg nem ölte. Mint lélek­furdaló gondolat jött vele, utána lo­­pózott nappal, éjjel, itthon, a­ va­gonban vele volt, kisérte az Íróasz­talához és nem hagyta nevetni, so­ha, soha. Most csapott lelkébe az emlék, hogy azóta a rettenetes éj­szaka óta nem hallotta nevetni s nem látott mosolygást az ajkán vé­gigsuhanni. Ez a nagy, szívtelen, mosolytalan fájdalom ölte meg. Ő emlékszik, hogy sápadt el Sólyom még jobban, mikor azt kérdezte: — Ugy­e, a szíve ölte meg? Az erős, nagy és elegáns ember remeget, mint egy félő gyermek, mint a szegény koldus, akitől össze­­kuporgatott filléreit is ellopták. Még most is megborzad, ha vissza­gondol, mily rémesen hangzott Só­lyom felelete: — A földön találtuk halottan. Ő akkor nagyot sikoltott és aztán nem emlékszik semmire sem, mi történt. Harmadnap aztán — em­lékszik — a temetőben voltak. So­kan, sokan, megszámlálhatatlan ez­ren. Sok koszorú volt, sok küldött­ség és halálában ünnepelték azt, aki úgy szerette Erdélyt, hogy meg tu­dott halni érte. Hosszú, hosszig so­rokban jöttek a vagonlakók százai. Eljöttek megsiratni az elköltözött testvért, aki nem bírta tovább a hontalanságot, se­nkit megölt a haza­járó, a gyilkoló, emlékezés. A kor­mány kiküldöttje is ott volt, és ko­szorút tett a sírra. Mint őrületes emlékek rohantak szemei _ előtt most ezek a képek, amelyekről ak­kor az­, hitte, hogy kínzó, rossz delirium rémei és elhitetlen láto­mások. Még most is hallja Bará­­tosi Dániel szavát, amint elfojtott fájdalommal, meg-megcsukló han­gon beszélt: — Nem vádolunk senkit sírodnál, csak temetünk gyászosan és sírva téged, s kinek szivébe kitörölhetet­lenül véste be az Isten ezt szót: Er­dély. Ezzel a szóval és ezért haltál meg és hinni akarom, hogy ezért a­ szóért jó meg­ bocsájtja a szivekbe látó Isten minden emberi gyarlóságodat. Mi többet mondani nem tudunk, mint amit érzünk. Szeretted a szülő­földedet, meghaltál érte s mi most a szülőföldeddel akarunk eltemetni. Em­lékszel-e elköltözött testvér? Egy hideg, ólmos, őszi reggelen apró, kis koporsót tettünk le a földbe, az első magyar mártír holttestét, egy ártatlan magyar csecsemőt, aki éhenhalt, mert nem adott neki már édes tejet az elrabolt haza. Akkor lázadó haraggal és fejlehajtva áll­tunk a sírjánál és megfogadtuk, hogy a sirról egy-egy hantot ma­gunkkal hozunk, hogy sohase feled­jük el azt az apró sirt és hogy szü­lőföldünk velünk jöhessen. Akkor nem gondoltuk, hogy a te sirod lesz a második. Fülöp Áron, te úgy sze­retted Erdélyt, hogy meghaltál utána s mi most rongyos, de hűsé­ges társaid Erdély szeretetében, azokat a hazai rögöket, melyeket arról a sírról hoztunk, bedobjuk ebbe a sírba, a te sírodba, mert te megérdemled hiszen úgy szeretted Erdélyt, hogy meghaltál utána. Le­gyenek édes, megihent álmaid az édes erdélyi rögök alatt Fülöp Áron, ki úgy szeretted Erdélyt, hogy meghaltál utána. És jöttek a vézna, sápadt sors re­stesek, keblükről elővették az eddig megőrült hantokat és rádobták a koporsóra. A koporsó hangosakat zörrent, kor dúlt s a bujdosó testvé­rek csak szórták rá a rögöket, mint­ha puha és hintés virágokat hintet­tek volna be a sírba. (Hétfőn folytatjuk.)­ Szombat * U | «Pi»v A 1000 K-ért Arany, ezüst, m mmmt ban . Kossuth Lajos­ u. 11. sz.. L emelet, 5 ajtó. — Pénztári érák: 8-6-ig. Szeplőt, pattanást, mitessert és más egyéb arotisztátlanságot rövid használat után elmulaszt ^ | A mezőkövesdi || népviseletről kozol szebbi­él­­szebb képeket a s,$épe$ cO%$fónsk£tjk legújabb száma Ára 700 korona Éj Kapható mindenütt Legolcsóbb fürdőzés és nyaralás az egri Mmn 314 C hőmérsékletű természetes, gyógyhatású meleg források. Thermál-, kád- és tükörfürdők. —›• Melegvizű uszodák. •›—­Olcsó Érák, szállás és ellátás Felvilágosítást ad a fürdőtulajdonos: EGRI VÁROSFEJLESZTŐ R.-T. szili­­­gabona- és tarhonyarosták legjobb kivitelben és legolcsóbban HAIDEKECER sodronykerités- és szitagyárában ■ Budapest, VÍÍL, ÜI!­ő I - u­t ",3/3. ha­ mmm a keresztény intelligencia kedvenc olvasmánya. Tiszteletpéldányként kapja, aki a KERZETI OrSáS-ra vagy 151 NEMZEDÉK-re három előfizetőt szerez. „KOSSUTH LAJOS" KEMISZ emésztési zavaroknál, bél baj­oknál biztos, kellemes hatású gyógyszer. Mindenütt kapható. Megrendelhető: Biidéki Keserűm Rt. Aligha volt sors hasonlóbb a mi gyár sors jelenéhez, mint a lengyeleké az orosz-német-osztrák országfelosztó szív­telenség napjaiban. Ezt a korszakot vetíti elénk Rodzlevics glória a ma élő lengyel irodalom ünnepeltje, Lengelsors című kötetében, mely a Pallas Regények között most látott napvilágot. Ára 330 korona. Kapható minden k­ön­yvkorrakpdt'shon S hafian gist! tanítok mandrolint olasz módszer szerint, kottaismeret nélkül la. V. Sj(!flhonv5-utea 12. Hl. 17. tfrteknaés • d. n. 3-3*Jor ! A kuruc világ egyszerű embereinek élete­­ elevenedik meg azokban a hatalmas­­ erővel megírt novellákban, amelyeket 8 Komáromi János sáré* I címen tett közzé. A felvidéki kuruc H mondavilág meglepő realizmus kön- H fejében lép itt elénk a szörnyű idők | | szuggesztiv hangulatképeiben. I ára korona. § iapr.a o m'cdea konyvkersskeilssbíii, |

Next