Uj Nemzedék, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

52 Szombat U. Nemzedén­ 1924 március 1. PARDON !...­ ­ Két antiszemiták. Tegnap­­Szilágyi Lajos megvilágította a­­nemzetgyűlésen, hogy Rassay Ká­roly, a félelmetes ellenzéki titán miért enyhített mostanában olyan nagyot ellenzéki mivoltán: koncen­­trációs kabinetet szeretne. Amely­nek igazságügyminiszterét a par­don, de gyanúnk aligha, alaptalan Rassay Károlynak hívnák. Per­sze jogrendes, liberális alapon. Mert 1Rassay■ él-hal a liberális jogrendért. Nem tette ugyan mindig. Egy ízben, 1919. fonó augusztusában Friedrich Istvánnal koncentrált s nem bírta szenvedni a zsidókat. Olyan kackiás antiszemita volt, hogy még Ereky Károly, sem volt­ különb. De hajh, az,antiszemitizmus csak a budai mandátumot­ hozta meg, az igazság­ügyi tárcát nem. Erre a resch anti­szemitából a pardon egészen rasch módon filoszemita lett. .Ma pe­dig Volzsonyi Vilmos szeretetre­méltó­ levelet­ intéz Rupert Rezsőhöz, a másik nagy antiszemitához, akit egyszerilen per Rudi szólít s kije­lenti a jogrend ugyancsak nagy * lovagidnak („melyik nagyobb, me­lyik dicsőbb?“),, hogy „én Rupert Rudinak Megbocsátottam azokért a cikkekért* amelyeket a­ kurzus­ kez­detén a­ veszprémi kurzusújságban írt ellenem, amikor — csekélység! hazaárulással vádolt meg“. Par­don, de hát nem mérhetetlen gyö­nyörűség­­ gyönyörködni e két anti­­szemitákban, akikről most csak­­ugyan megállapíthatjuk, hogy ön­zetlenül­ lettek filoszemitákká, mert megtérésük egyiküknek sem hozta m­eg az igazi, a legdúsabb tárcát, a miniszterit. Legföljebb írni lehetne félü­k igen mulatságos tárcát. SÜRGETÉS: „Ki hinné? Kurzus- lapokban klvássuk a sürgetést, hogy Magyar­ország is ismerje el hivata­losan Szovjetoroszor­szágot“ — hir­deti ma a Népszava és vérmes ko­bakokról ir, amelyekről oszlik­­már a köd vagy a gőz. Pardon, de a Nép- Szava­­vörös kobakjába kénytelenek vag­yunk­ betedörni tollunk hegyé­vel azt az igazságot, hogy a Szovjet- Oroszország elismerésére vonatkozó eshetőségeket­ ismertettük ugyan, de annyira nem sürgettük, hogy már a cikk címében is kifejeztük megdöbbenésünket. „Már Magyar­­ország is elismeri Szovjet Oroszor­szágot?“ ez­er pardon — egészen más, mintha azt írtuk volna: ,,Ma­gyarország is ismerje már el Szov­­jetoroszországot!“­ A gyöngébbek kedvéért, amilyen a Népszava is, példával illusztráljuk a dolgot, lla (írt'. ir'nak valaha: „Már a Népszava is' is igazat?“ — ez azt az örvende­tes, de eddig nem tapasztalt tényt jelentené, hogy a ’ Népszava, mond­juk, nem hazudja sürgetésnek a föl­­háborodást. Ha pedig azt írnák va­laha: „Írjon már a Népszava is iga­zat!“ — ez azt jelentené, hogy — pardon — a világ legképtelenebb dolgát sürgetjük.­­— (Restaurálják az egri minorita templomot.) Műemlékek Országos­­Bizottsága tegnap délután Kertész K. Róbert elnökletével ülést­­tartott, amelyen­­elhatároz­ták, hogy az egri minorita templomot, amely egyik legszebb barokk­ templom az ország­iban, restaurálni fogják. Különösen a homlokzat romlott meg feltűnő módon és Sürgős helyreállításra szor­­uik.A bizottság szakértők küld a helyszínére aki műszakilag meg­vizsgálja az épületet. Elhatározták, hogy a...miskolci- óvási templomot is helyreállítják. A bizottság megbízta Sándy Gyula műegyetemi tanárt­, a­­Miskolcon megejtett vizsgálat alap­ján tegyen jelentést a szükséges ja­vítási munkálatokról. A bizottság ’ kifesteti' a szigetvári török mecset­' ből lett katolikus templomot. Ebben a templomban már van két híres festmény Dorfmeistertől, Zrínyi ki­rohanása Szigetvárról és Szulejmán halála­­című képek. A bizottság Sán­dor Béla tanárt bízta meg a művészi munkák elvégzésével. ___ iO­.ftSZ MÓDSZER SZERINT. hottalsmQMt nélkfl­ la faultok MilBOUmilte« IV.. Szészionyi-ure» !Z. n. 111. 17. Ér!«ko zás: d. u. 2—3-ig awwraawhwhini" ink­rffimwinn Hitler négyórás beszélyen Németország lerek­esztésével vádolta meg a forradalmi rendszert — Az Új Nemzedék tudósítójától. — München, február 27. Délelőtt alkalmam volt néhány percig Hitlerrel, akit személyesen jól ismerek, beszélgetni. Barátságo­san üdvözölt és tudomásomra adta, hogy nem fél, mert győznie kell. Szavaiból érezni lehetett az elszánt­ságot, amellyel igazát védeni fogja, szemeiben pedig a bosszú tüze lobo­gott. Nem kétséges, hogy védőbe­szédje vádbeszéd lesz azok ellen, akik rútul becsapták és börtönbe jutatták. Fél három órakor kezdődött a dél­utáni tárgyalás­ A teremben egész más atmoszféra uralkodott, mint délelőtt, ünnepé­lye­s hangulat vonult be a napsugaras, jól átfűtött terem­be. Hitler felállt, hogy megkezdje vallomását. Eddig csak rövid nyi­latkozatokat tett a fogságban, az ügyészség nem tudta kihallgatni, mert megtagadott minden felvilágo­­sítást. Az állam élén von Kahr ál­lott. Hitlernek volt annyi esze, hogy nem árulja el ellenfelének taktikáját, nem ad neki alkalmat, hogy eltüntesse a­­terhelő nyomokat és tanukat. Vallomása szenzáció erejével hat tehát mindenkire, de elsősorban a főügyészre, Hitler beszélni kezd Mielőtt beszélni kezdett volna, pár pillanatig­ várt Várt, míg sik­ csönd borult a teremre, míg vége lett min­den fészkelődésnek amig eligazod­tak a szemek, amelyek négy órán keresztül ő reá voltak szegezve. Hitler nagyszerű, szónok, kitűnően ismeri ,a hallgatóság pszichéjét, mint a hárfaművész játszik a hall­­h­atósan feszült idegein. Hangja el­bűvöl, elkábít, megnyugtat. Négy óra hosszat beszélt állva, mozdulat­lanul, hevesek gesztikulálva, egyet­lenegyszer ivott egy korty vizet, hangja mindvégig változotlanul friss és csengő maradt Fizikailag is nagyszerű, teljesítmény volt, amely a patriotizmus legszebb szó­zata volt. A világ minden tájáról idesereglett újságírók tágra nyílt szemekkel­­ bámulták és hallgatták Hitlert, a laikus bírák nyitott száj­jal lesték szavait, a bíróság elnöke mozdulatlanul figyelte, négy órán át egyetlen egyszer sem szakította félbe, mintha egy templomi hitszó­­noklatot hallgatott volna, amelyet nem szabad­ megszakítani ... Berlin ellen Csak a főügyész fintorította itt-ott kötelességszerű­en az orrát. -Egy kül­földi újságíró, aki mellettem ült, azt mondotta nekem,­­Legszíveseb­­ben felkelnék és pofon vágnám az ügyészt.” Ez a hivatással egybe-­ járó cinizmus csakugyan bántó volt. Aki Hitlert ismeri annak nem mon­dott sok újat mert am, ami Mün­chenben három év óta­­történt, senki előtt nem volt titok, mindenkinek tudomása volt az előkészületekről, mindenki látta, hogyan szállítják a muníciót a thü­ringiai határra, tehát Hitler sem mondhatott újat,­ de mégis szenzáció volt, amit mondott, mert eddig csak suttogtak ezekről a dolgokról, most pedig a legilleté­­kesebb ember szájából tudja meg a világ, hogy a­ német Reichswehr 7-ik divíziójának parancsnoka, Los­­sow tábornok, a bajor országos rendőrség parancsnoka, Seisser ez­redes és a­ bajor állam diktátora. Kahr főállambiztos, hetek és­z na­pok óta készítettek elő egy puccsot Berlin ellen, hogy állandóan folytak a tárgyalások Hitler, Lossow, Lu­dendorff, Kahr, Seissert és a többi tényezők között, hogy­ ezek az urak egy cél felé törekedtek. „Ha tudtam volna, hogy­ Ivahr, Lossow és Seisser november 12-re tervezték a puccsot, akkor nem csi­náltam volna november 8-án.” Kahr tehát tisztára személyi motívumból, mert Hitler négy nappal előbb in­dította el a lavinát, hagyta el azt a zászlót, amelyre fölesküdött. Nem azért hagyta cserben Hitlert és Ludendorfot, mert ellenezte a for­radalmat, hanem, mert nem ő kezd­te el az akciót. A november 8-iki forradalom Hitler és Ludendorff­­ellenforradalma volt, Kahr pedig egy Kahr, Lossow Seisser-féle el­lenforradalmat akart csinálni, amelyből a gyűlölt „porosz” tábor­nok ki lett volna zárva. A német forradalom bírálata „Beismerem a tettet, mondotta Hitler, de nem igaz, hogy hazaáru­lást követtem el. A hazaárulás nem­ a befejezett ténnyel, har nem az elő­készületekkel kezdődik, ezeknél az előkészületeknél pedig ott volt há­rom úr, akik nem ülnek a vádlot­tak pad­ján. A hazaárulás tényálla­­dékát akkor fogom elismeri, ha Kahr, Lessow és Seisser is a vád­lottak pad­jára kerül, mert nélkü­lük sohasem gondoltam volna, egy akcióra, az ő kezdeményezésükre indult el az egész mozgalom, ők a hazaárulók, ha szó lehet egyálta­lán hazaárulásról egy olyan köz­társaság ellen, amely csalásnak, hazugságnak, árulásnak köszöni a létet. Nem ismerem el a mostani német államot, az 1918. november 9-ik­i forradalom nincsen legalizál­va és soha nem is lesz­ Az 1918. évi forradalom romlásba döntötte Né­metországot, rabságba vetette a né­met népet, tönkretette Németország tekintélyét kultúráját. Kitartottak, csirkefogók, fegyháztöltelékek ke­rültek a miniszteri székekbe, ez el­len a társaság ellen nem lehet ha­zaárulást elkövetni. A mai Német­ország urai internacionalistáié, a­kik nem ismerik a haza szent fogal­mát.’’ Ilyen nyíltan, szabadon, me­részen soha eddig senki nem mon­dott bírálatot, a német köztársaság­ul­tier beszédének keze idén­­el­m­on­d­otta, hogyan ébredtk fel lelkében az az érzés, amely később politikai hitvallása lett. Mint 17 éves fiatal­ember került Bécsbe,, ahol ,három­ éven át három fontos kérdéssel is­merkedett meg: a szociális, a faj­­védelmi kérdéssel és a marxista mozgalommal. „Bécsből, mint abszo­lút antiszemita, mint az egész marxista világnézet halálos ellen­sége távoztam, nagynémet világné­zettel.“ A forradalom, kitörésekor vakon feküdt Hitler egy katonai kórházban, elbocsátása után Mün­chenbe jött, ahol hetedik tagja lett egy hat tagból álló pártnak, a nemzeti­­szocialista pártnak. Azért csatlakozott ehez a párthoz, mert a polgári pártok nem ismerték fel addig a marxizmus veszedelmét. A marxista mozgalom pedig a ném­et nemzet létkérdése. A német jövő a marxizmus bukásától függ. Vagy tovább terjed ez a tömegtuberkuló­­zis ,és Németország elpusztul, vagy pedig kioperálják a beteg tüdőt és Németország talpra áll. Csak egy új mozgalom volt képes arra, hogy ezt az eszmét diadalra­ segítse. Hitler részletesen elmondta az­után, h­ogyyan dolgozott ő és pártja Németország megmentésre érdeké­ben, hogyan látta bekövetkezni Szi­lézia elvesztését, a Ruhr-vidék megszállását és Németország gaz­dasági és politikai szét­züllését. Program Franciaország ellen A faj védelmi mozgalom felis­merte, hogy a Ruhr-vid­éket nem lehet­ passzivitással megmenteni, h­anem csakis a nemzeti ellenállás, a nemzeti akarat felébresztésével. Egy aktív frontra volt szükség, ez pedig ki volt zárva mindaddig, a­míg fentartották a Treuga Dell, amely már 1911-ben kitörte Német­ország nyakát. Hitlerék is akarták az egységes frontot, azonban nem azokkal az emberekkel, akik azt akarják, hogy az egyik rész a fron­tot védje, míg a másik hátulról le­döfi azt. ■ „Csak izzó, kíméletlen, brutális fanatizmus menthette vol­na meg a helyzetet. Számtalan gyű­lésen követeltük a nemzeti ellenál­lást, ahelyett megszervezték a meg­fizetett ellenállást, a nemzeti ellen­állást fizetett generalstreikká deg-:' radálták. Elfelejtették, hogy egy­­ halálos ellenséget, aminő Francia­­ország, nem lehet agyonimádkozni még kevésbbé agyonlustálkodni. Milliárdokat dobtak a haszontalan ellenállásba, szétzüllesztették a né­met pénzügyeket és megteremtet­ték az alapot azon bandák számára, akik munka nélkül szeretnek boldo­gulni, akik, mivel áldozatra­­ nemi képesek, később szepar atléták let­tek és így keresték meg kenyerüket. Metsző gúnnyal, de kitűnően jel­lemezte Hitler azokat, akik állan­dóan játszottak a tűzzel, akik erő­szakot akartak elkövetni, de úgy, „hogy az erőszak mégse legyen erő­szak­” „Kahr azt a benyomást tette reám, hogy becsületes hivatalnok, de ezzel vége is van.” Becsületes hivatalnoknak lenni nem jelent semmi dicsőséget. A legutolsó ut­caseprőnek is becsületesnek­ kell lennie, így volt ez ezelőtt Német­országban. Csak a­ forradalom óta erény az, ha valaki, mint a hivatal­nok, kötelességszerű­en teljesíti hi­vatását. Az OMGE akciót indított középfokú gazdasági iskolák felállításáért .— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az Országos Magyar Gazdasági Egye­­sület tanügyi és irodalmi szakosztálya ma, pénteken délután igen fontos, köz­érdekű ügyeket tárgyal az ülésén. Szóbakerü­l nevezetesen az illetékes kor­mányköröknek az a terve, hogy a Meteo­rológiai Intézetet és a Földtani Intézetet ki akarják vonni a földmivelésügyi mi­nisztérium hatásköréből. Az Origo javas­lata szerint a gazdák ragaszkodni fog­nak ahhoz, hogy a két intézmény ezen­túl is megmaradjon a földmivelésügyi minisztérium hatáskörében. H ír : A másik kérdés, amelyről az Origo ma délután tárgyal, a középfokú gazda­sági iskolák felállításának az ügye. Bu­da­y Barna gazdasági főtanácsos, az Oriege igazgatója, ezeket mondotta mun­katársunknak a gazdák eziráttyű akció­járól: — Az az álláspontnak, hogy az 50—200 holdas gazdák számára meg kell te­remteni a gazdasági szakoktatásnak új típusát, a középfokú gazdasági iskolát, Magyarországon most egyáltalán nincs középfokú gazdasági iskola. A kisbirto­kosok és a középbirtokosok tehát nem szerezhetnek kellő gazdasági ismeretet és a hivatásukhoz szükséges szakképzett­séget." A mai középiskola gazdasági is­meretekre egyáltalán nem tanít és ezt a hiányt sürgősen pótolni kell külön mezőgazdasági középiskolákkal. — A többtermelési program hajítását sem ér, ha nem valósul meg a gazdakö­­zönség középfokú oktatása. Az új iskola­­lismus feladata, hogy pótolja a nagy űrt a népiskolák és a gazdasági akadémiái­ között. Ifi választásra osztott a belga kor­mányválság megoldását — Az Új Nemzedék tudósítójának’ jelentése Berlinen át — Brüsszel, február 29. Vandervehle tudatta, hogy kabi­­netalakítást csak akkor vállal, ha azonnal felhatalmazást, kap a fen­­mura feloszlatására. Erre való te­kintettel azt hiszik, hogy ügyvivő­­minisztériumot neveznek ki, mely az új választásig hivatalban marad.­­. — Arc Új Nemzedék tudósítójától — Berlin, február 29. A Lokalanzeiger brüsszeli jelen­tése szerint a kormányválság meg­oldása nehéz feladatnak látszik. Tiszta liberális kormány még az esetben sem alakulhatna, ha Franqui képviselő — aki, mint is­meretes, a szakértői bizottság tagja - alakítaná meg az új kormányt. Másrészt a szociáldemokraták csak kisebbségi kormányt alakíthatná­­­nak. Emiatt a kamara, feloszlatását tartják egyedül lehetséges meg­oldásnak. (. )

Next