Uj Nemzedék, 1924. május (6. évfolyam, 85-106. szám)

1924-05-06 / 85. szám

2 Kedd Bé­kés egyezséggel ért véget a nyomdásssztrájk — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az a szellemi blokád, amelyet a hetek óta húzódó n­yomdászsztrájk idézett fel, mára megszűnt. Ismeretes, hogy annak­idején a nyaradatulajdonosok hat, il­letve kilenc hónapra felosztott bérjaví­­tást kínáltak a munkásoknak, amit azért visszautasítottak és másnap beszüntették a munkát. Csak azok a vállalatok foly­tathatták a lapkiadást, amelyek már a nyomdászkizárás idején kiugrottak a lapkiadók szindikátusából és­­ munká­saikkal külön egyezséget kötöttek. A kormán­y azonban a sajtószabadság megtámadását látta abban a körülmény­ben, hogy éppen a szélsőséges politikai irányok lapjai jelennek meg s így a polgárság számára lehetetlenné válik az események nyugodt ellenőrzése és mérlegelése,­­ tehát megtiltotta a külön egyezséget kötő lapok megjelenését is. Ehhez,­ mint Bethlen a nyomdászsztrájk ügyében összehívott parlamenti ülésen kifejtette, egy 1912-iki törvénycikk adta meg a jogi alapot. A polgári lapok kiadói óriási áldoza­tok árán is kitartottak elhatározásuk mellett, hogy a nyugodt termelő munka érdekeit megvédik a hirtelen támadások ellen, mert ezzel egyúttal a magyar pol­gári, közönség érdekeit is védelmezik. A száz- és százmilliós veszteség ellenére is, amelybe a lapok egyéb apparátusai­nak állandó készenlétben tartása került, nem voltunk hajlandók mi sem a táma­dás elől meghátrálni. Nyugodtan állot­­tuk­ a harcot­ A főnökük maguk szedték ki a Napilapok Szindikátusának közös kiadásában megjelenő Magyar Sajtót és az Ungarische Pressét, majd pedig a Reggeli és Esti Híreket s a megfelelő német lapokat. A kormány pedig a közgazdasági szempontból rendkívül fontos és súlyos időkre való tekintettel maga vette ke­­zébe a békéltető tárgyalás vezetését Ám a tárgyalás többször megszakadt s még a kormány erélyes közbelépése sem tudott békés eredményt teremteni. Vé­gül a Napilapok Szindikátusának el­nöke, Ágai Béla és Petős Gyula vállal­ták a békeközvetítést a főnökegyesü­let és a nyomdászszakszervezet között- Ez a tárgyalás eredménnyel járt. A meg­állapodás, amelyet a nyomdászszakszer­vezet főbizalmi testülete vasárnap el­fogadott, megállapítja, hogy­ a nappali szakmunkások bérjavítása, május 5-től június 11-ig négy részletben való eme­lés után összesen heti 90.000 korona lesz; a nappali verkmunkánál alkalmazott gépszedők javítása ugyanebben az idő­ben összesen heti 100.000 korona. A lap­nál foglalkoztatott szakmunkások pedig ugyanebben az időben a nappaliaknál 100.000, az éjjeli munkásoknál 175.000, a vegyes üzemieknél pedig 100.000 korona. A kizárás által okozott munkabérvesz­­teség 50%-át a munkáltatók­­május 10-én megtérítik a nyomdászoknak. Ezen az alapon a munkások ma reg­gel visszatértek munkájukhoz. A meg­állapodás harmadik pontja kimondja, hogy a sztrájk következtében a kollek­tív szerződés megszűnvén, a munkások és a munkaadók készségüket jelentik ki új kollektív szerződés kötésére. Az új szerződésre vonatkozó tárgyalás oly idő­ben indítandó meg, hogy a kollektív szerződés legkésőbb 1924 julius 14-én le­gyen életbeléptethető, mert ezzel függ össze a nappali nem lapmunkások bár­­javítása. Ugyanígy megállapodtak ab­ban is, hogy megtorlás a munkába visz­­sszatérő személyzetet nem érheti s vi­szont mindenki köteles a munkahelyére visszatérni. Legközelebbi számainkban egy-egy rö­vid és jellegzetes esetet tárunk olva­sóink elé arról, mit jelent a sajtó nélkül a valóság, mennyi izgalmat a látszóla­gos nyugalom köntöse alatt Az elmúlt napok politikai esemé­nyei közül mindenekelőtt a május 2-iki, rendkívüli ülés emelkedik ki, amelyet az ellenzék hivatott össze. Peidl Gyula hosszabb beszédben fej­tegette, hogy a Ház összehívására a kormánynak a nyomdászsztrájk ide­jén tanúsított magatartása szolgál­­gatott okott, továbbá az a rendelke­zése, amellyel betiltotta a május el­sejei szociáldemokrata gyűléseket. Bethlen miniszterelnök a felhozott vádakkal szemben újból megállapí­­totta, hogy a szociáldemokratáknak a szakszervezetekkel teljesen egybe­forrott, egymásba olvad­t politikai szervezete terrorizálni akarja nem­csak a többi társadalmi osztályokat, hanem magát a munkásságot is, meghazudtolta Peidlnek azt az állí­tását, hogy a szociáldemokraták nem is beszéltek általános sztrájk­ról. A szakszervzeti kongresszuson épen Kábák Lajos szociáldemokrata képviselő hangoztatta, hogy csak az általános sztrájk fog segíteni a munkásság helyzetén. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy egyes sajtóorgánumok a kon­­kurrencia félrenyom­ásával monopó­liumot akartak szerezni maguknak, az egyoldalú propagandáival pedig nemcsak pénzre és üzleti haszonra­, hanem magyar lelkek elharácsolá­­sára is törekedtek. A sajtónak ez a része az első napokban ugyanazt a bért fizette, mint azelőtt, csak ké­sőbb történt a bérkérdésben meg­egyezés, mivel pedig ezt a megálla­podást Gömbös Gyula és egy szo­ciáldemokrata képviselő kötötte, a miniszterelnök szerint az másnak, mint politikai megegyezésnek nem minősíthető. ,, Fülsiketítő zaj tört ki Bethlen Ist­ván gróf szavaira. A fajvédők he­lyeikről felugrálva kiabálnak Beth­len felé, akit a pártja zajosan tap­sol és éljenez. Szlaii Ferenc oly dü­­hödten veri a padot, hogy vér Ber­ked kezéből. — A sajtószabadságnak olyan fel­­fogását, — fejezte be a miniszterel­nök — amilyennek 11­18-ban voltunk tanúi, amikor a munkásság­a dik­tálta azt, hogy mely lapok jelem kelnek meg és melyekre nyomja rá az anatéma bélyegét, azt az állapo­tot ebben az országban addig, amíg én itt leszek, nem engedem megis­mételni. Ha valaki azt mondja, hogy a kormány elnémítja a sajtót, erre a válaszom az, hogy a munkás­ságnak és egyes politikai pártok­nak a terrorját a magyar sajtóban nem fogom tűrni! " Az egységes párti képviselők fre­netikus lelkesedéssel éljenezték a miniszterelnököt. Az ellenzék részé­ről Gömbös Gyula reflektált a mi­niszterelnök szavaira és azt mon­dotta, minden erejével azon lesz, hogy ez a rendszer, amely termelni nem tudott, minél előbb csöpörtes­­sék. Ltéhárd Ágoston bejelentette, hogy kilép a kormányt támogató pártból, azzal a felhatalmazással, hogy amikor jónak látja, juttassa azt a Ház eln­ök­­ségéhez. Értesülésünk szerint — ha csak valami rendkívül esemény nem jön közbe —, május l­­ ike előtt nem él az ellenzék az összehívási joggal. A vámtarifa, az igazságügyi ja­vaslatok és a fővárosi törvény a Ház előtt Az újból összeülő nemzetgyűlést elsősorban három nagyfontosságú törvényjavaslat foglalkoztatja. Sor kerül az önálló magyar vámtarifa törvénybe iktatására, az új fővárosi választói törvényre, végül pedig az igazságügyi javaslatokra. A fővárosi törvényt Rakovszky Iván belügyminiszter terjeszti a Ház elé. Arra vonatkozóan, hogy a keresztény részről követelt és a kor­mány által bizonyos mértékben el­fogadott módosítások, a választói jogosult­ságnak tíz évi helybenlakás­­hoz való kötése, a tíz közigazgatási kerület-beosztás fentartása, a tíz elöljáró szavazati joga milyen for­mában érvényesül a javaslatban, még nincs végleges döntés. Bizonyos az, hogy a kormánynak párttekin­tettől függetlenül intézményesen kell biztosítania a keresztény Buda­pestet minden liberális-szabadkőm­ű­­­ves-szociáldemokrata térfoglalással szemben. A Keresztény Gazdasági Párt conditio sine qua non-nak tekinti a kívánságok teljesítését és ilyen ér­telemben szólalnak fel a párt tagjai már a javaslat bizottsági tárgyalá­sánál. Az általános bizottsági vitát tudvalévően közösen folytatták le a fővárosi és a többi törvényhatóságok reformjáról szóló javaslatokra, de a részletes vita külön-kü­lön megy végbe. A dolog sürgősségére való te­kintettel szó van arról, hogy még a szünet alatt összehívják­ a közigaz­gatási bizottságot, a részletes tár­gyalás megkezdésére. Az igazságügyi javaslatok közül legnagyobb érdeklődésre az tarthat számot, amellyel Festhy Pál igaz­­ságügyminiszter az Internálás dol­gában intézkedik. A megszüntetés legfőbb érve: a tábor fenntartása több mint kétmilliárdot emésztett fel. A miniszterelnök szembeszáll a szocidemokraták terrotjával — Az Új Nemzedék tudósítójától — ALJA h­ashájtS CSOKOLÁDÉ JEskdkísís&sk, msíb'ÁinMzjs % tgyanánl «* EtJOBt Új Nemzedék Az ellenzék a teljes passzivitás tervével foglalkozik A parlamentben legutóbb végbement események elkeseredést keltettek az el­lenzék körében, mert az ellenzéki poli­tikusok­­szerint bebizonyosodott, hogy a kormány diktatórikus eszközökkel dol­gozik, amelyek ellen parlamentáris ke­retek között nem lehet küzdeni. Az ellenzéken ezért az a gondolat vetődött fel, hogy teljes passzivitásba kell át­menni. A baloldali képviselők többsé­gében meg is volna a hajlandóság a passzivitásra. Ez azt jelentené, hogy az üléseken n­em vennének részt és át­tennék működésük színterét az or­szágba, gyűléseken és a sajtóban har­colnának tovább. A mandátumról való lemondást nem tartják alkalmas fegy­vernek, mert 70—80 helyet adnának át ezzel a kormánypá­rt­n­ak, amely szerin­tük álellenzékiekkel töltené meg a bal­oldali padsorokat A. Ház rendkívüli ülése alkalmával a polgári ellenzék tagjai újabb ívet írtak alá, amelyen ti Ház összehívását kérik. Az ívet nem nyújtották­ be az elnökség­nek, hanem Átadták Szilágyi Lajosnak, az összes szükséges aláírásokkal cs 1923 máju­s 6. 3300000GCOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Titok­szatos gyilkosság történt a Tárnok-utcában — Az Új Nemzedék tudósítójától — Az elmúlt héten szerdán a kora reggeli órákban detektívek csapata verte fel a Tárnok-utca csendjét. A kis utca hatos számú házában gyil­kos és elrejtett hulla után kutat­tak. Nyolc nappal ezelőtt bizalmas je­lentés érkezett a rendőrségre, mely­ben megírta a névtelen feljelentő, hogy a Tárnok­ utca 6. számú ház felügyelőjének felesége hetek óta nyomtalanul eltűnt lakásáról és megírja, hogy az asszony valószínű­ség szerint gyilkosságnak esett ál­dozatul. A feljelentő határozottan a férjet gyanúsította a gyilkossággal. A feljelentés alapján Radocsay Jenő dr. rendőrkapitány azonnal el­rendelte a legszélesebb körű nyomo­zást, és azonnal előállították a rend­őrségen B. R. házfelügyelőt. A ház­felügyelő természetesen tagadta a gyilkosságot és a mikor feleségéne­ kérdezősködtek, azt mondotta, hogy már hetekkel ezelőtt rokonaihoz Jászberénybe utazott. A detektívek ekkor hazaengedték a házmestert, miután a bűnvádi perrendtartás ér­telmében 24 óránál tovább letartóz­tatás nélkül senk­i sem tartható bent a rendőrség épületében. A detektí­vek azonban szigorúan figyelték minden lépését és közben megkezd­ték a tanúkihallgatást. A lakók egybehangzó vallomása szerint a házmester, aki feltűnően rossz viszonyban élt, feleségével, egyedül végzett áldozatával, a tehe­tetlen asszonyt megölte és minden valószínűség szerint a Gellérthegy egyik barlangjába, vagy a ház mély pincéjébe rejtette. Gyanús volt a lakóknak az is, hogy a Házmester közvetlenül feleségének állítólagos elutazását követő éjszakán nem tar­tózkodott odahaza és az egyik szom­szédját kérte meg, hogy a kapunyi­tást végezze. A detektívek a terhelő tanúval­lomások alapján azonnal Jászbe­rénybe utaztak és az asszony roko­nainál keresték a szerencsétlen áldo­zatot. Odaérkezve azonban megle­pődve értesültek az illetékes ható­ságoktól, hogy a házmester felesége már két éve nem volt Jászberény­ben. Most már látta a nyomozást ve­zető rendőr tisztviselő, hogy vad ke­gyetlenséggel elkövetett feleséggyil­kossággal áll szemben, amelynek szálai most már majdnem teljesen tisztázódtak. Ilyen adatok alapján a szidomi megfigyelés alatt lévő házfelügye­lőt szombaton újra beidézték a rend­őrségre és Horváth rendőrfőtaná­csos, a bűnügyi osztály vezetőjének utasítására azonnal levitték Jász­berénybe. Közben a seregeitől ér­kező tanúk a legfantasztikusabb me­séket mondták el az asszony­, meg­gyilkolásáról és ki­tüntetéséről. Ál­talában a tanuknak az a véleménye, hogy a házmester feleségét a ház alatt lévő pince egyik feneketlen üregébe taszította, ahol a szeren­csétlen asszony roncsokká zúzott testtel ében kiszenvedett. Az illetékes hatóságok még min­dig a legnagyobb körültekintéssel és titokban kezelik az ügyet, miután csak a férfi teljes beisme­rése után hirdethetik ki a gyilkos előtt az előzetes letartóztatást. A déli órákban munkatársunk is­mételten érdeklődött a borzalmas gyilkosság részleteiről és azt a fel­világosítást kapta, hogy az éjjel Jászberényből érkezett telefonjelen­­tés szerint a házmester bevallotta borzalmas tettét, azonban arra vo­natkozóan, hogy felesége holttestét hova rejtette, még nem tett érdem­leges vallomást. A gyilkost külön­ben ma délután hozzák vissza a fő­kapitányságra és még az éjszaka folyamán megtörténik az első hely­színi szemle, melyen már a gyilkos házmester is jelen lesz. A rendőr­ség már elkészült arra az eshető­ségre is, hogy a gyilkos félrevezeti a nyomozó hatóságokat és a hulla keresésénél igen nagy munkát ad a rendőrségnek. Saját érdekében vásároljon egy sorsjegyet DÉ ÉS I. IKi bankház fiókjában Budapest, Andrássy­ út 10. A m. kir. osztálysorsjáték nyereményei szenzációsak. Legnagyobb nyeremény szerencse­­esetben egy milliárd korona. Jutalom 600 millió és 400 millió, 100 millió, 100 millió stb. 9. Rendelhet egy levelezőlapon is ! " S Smia

Next