Uj Nemzedék, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
Póisék, 1927 Julia 11. Uj Nemzedék Súlyos és soros panaszok a kartellek, a Központi Vásárcsarnok, a gabonaközvetítők, a vámok, a fuvardíjak és az adók ellen Az Uj Nemzedék drágaság! ankétjának második napa — Az Ij Nemzedék tudósítójától. — Az Új Nemzedék szerdai számában pontos adatok alapján megírtuk, hogy január eleje óta kereken huszonöt százalékkal drágult az élet a fővárosban. Annak a háztartásnak, amely január elején még százhatvan pengőből fedezhette legfontosabb szükségleteit, június végén már kétszáz pengőre volt szüksége ugyanazokért az élelmiszerekért. Ez a huszonöt százalékos drágulás azonban nemcsak az élelmiszeráraknál következett be. Kimutatható, hogy amióta a tizenkétezerötszáz koronás egységet jelentő pengő elfoglalta a tízezer koronás helyét, a mindennapi élet minden viszonylatában negyedével drágultak az árak, tehát ugyanannyival, mint amennyivel a pengő értékegysége nagyobbodott a papírkornával szemben. Az ezerkoronás helyét a tízfilléres, a tízezedkoronásét az egypengős foglalta el. Az agglegény panaszai Előte cikkünkben egy kétgyermekes család szükségleteit vettük alapul. _ Most hallgassuk meg a kávéházra, vendéglőre, borbélyra, mosódékra utalt agglegény panaszait. Az agglegény a megmondhatója, mennyit ért annak idején a százezer koronás Izinkó és mennyit ér ma a tizpengős. Az agglegény, akit kikérdeztünk, a következőkben foglalta össze észrevételeit: — A papírkorona idején tízezer, koronával a zsebemben beülhettem a kávéházba, és mindenre futotta ebből az öszszegből. ötezer korona volt a feketekávé, ezer-ezer korona a borravaló, ezer korona jutott még az újságosnak is, úgyhogy kétezer koronám még maradt is a tízből. Mai A feketekávé ötven fillér. Van olyan kávéház, ahol a főúr nagylelkűen csak nyolc-nyolc fillért von le borravalóra, de csak a törzsvendégektől. Mások elé leszámolja az öt darab tízfillérest és ebből kell azután borravalót adni. Nagyon kevés vendég meri kockáztatni, hogy váltást kérjen. Visszakap ugyan két darab kétfillérest, de ezekkel együtt olyan megvető pillantást vághat zsebre, mely arcába kergeti a vért. Inkább két darab tízfillérest rak le az asztalra, mint hogy a háta mögött smucignak titulálják. Persze az újságos is tartja a markát s oda se számol le senki se négy darab kétfillérest, hanem egy tizfillérest. Summa summámra: a délutáni feketézől a papirkorona idején nyolcezer koronába, ma pedig nyolcvan fillérbe kerül. Ahány ezen korona, annyi tiz fillér... — Az uzsonnakávéval még rosszabbul látunk. Nem szólva arról, hogy a héttelyolcezer koronás délutáni kévéárak majdnem minden kávéházban hetvennyolcvan fillérre drágultak, ott van még a kenyeres és a borravaló is. A hatfilléres kiflit vagy zsemlét a kenyereslány nyolc fillérbe számítja, de nagyon rossz néven veszi, ha a vendég visszakéri a tízvagy húszfilléresből a krajcárokat. A borraváló itt már szigorúan tiz-tíz fillér, úgyhogy az újságos honoráriumával együtt egy pengő harminc fillérbe kerül Vannak azonban olyan körúti kávéházak is, amelyek minden lelkiismeretfurdalás nélkül egy pengővel számlázzák az uzsonnakávét. Megdrágult a vendéglő is A vendéglőkre még tavaly került ki a tábla, amely a népjóléti miniszter által elrendelt 15.000 koronás ,,Vas-menüt’’ hirdette. Az az agglegény, aki olcsón és jól akart étkezni, beülhetett a legjobb vendéglőbe és kenyérrel és borravalóval együtt tizennyolcezer koronábólkijöhetett”. Ma a „Vass-menü” már a múlté. Az agglegény legfeljebb a harmadrendű kisvendéglőkben fedezheti fel a jobb időknek ezt az emlékét. A jobb vendéglők már törölték az olcsó menürendszert. Ismerünk a körúton egy vendéglőt, amely még hónapokig bírta az iramot az egy pengő husz filléres menüvel, de nemrégiben már egy pengő negyven fillérre emelte a kismenü árát. A húszezerkoronás „nagymenü“ ma már mindenütt két pengőbe kerül. — Nem adhatunk olcsó menüt, — mondotta egy vendéglős, amikor a hús- és főzelékfélék a tavalyiaknál negyvennyolcvan százalékkal drágábbak. Pedig az olcsó menürendszer igen sok vendéget szerzett nekünk. Még családok is akadtak, amelyek az otthoni főzés helyett, az olcsó menüre való tekintettel, vendéglőbe kezdtek járni. Ezek most mind elmaradtak. A vendéglői árak 15—20 százalékos drágulása elriasztotta őket tőlünk. — Ez a tizenöt—húsz százalékos drágulás azonban csak a kisebb vendéglőkben következett be. A nagyobb éttermekben húsz—harminc százalékos ,a drágulás. Illusztrációképen leközöljük egy körúti nagyobb vendéglő étlapjának árait. Az egyik étlap január 1-éről, a másik június 28-áról való. Ugyanez a vendéglő, amely januárban még 1.60 filléres menüt hirdetett, ugyanezt a menüt ma 1.90 fillérért adja, a vásárcsarnok ma nem tölti be a maga központi elosztó csarnoki hivatását, Münchenben, Londonban, Párisban, Berlinben, a mi központi vásárcsarnokunknak megfelelő intézmény egyáltalában nem fogad be magába detail-kereskedelmet, ott kizáróan a nagykereskedelem osztja szét az árut a detail-csarnokok, piacok és kereskedők között. Nálunk tulajdonképen kiszorult a nagykereskedelem a csarnokból és a csarnok nem elosztó piac többé. Ennek következménye, hogy a nagykereskedelem kénytelen a beérkező árut, amint a vasúton befut, olyanoknak átadni, akiknek van helyük a csarnokban, így azután egész lánckereskedelem alakult ki az úgynevezett „Ablöserek“ a nagykereskedők áruját átrepít- * nem fizetik ki csak akkor, ha eladták. Ezzel azután a nagykereskedő teljesen ki van szolgáltatva a lánckereskedőknek. Amíg a nagykereskedő nem tud teljesen közvetlenül a piaci árusokkal kapcsolatba kerülni, addig az áru automatikusan, vagy mondjuk mesterségesen meg van drágítva. Mértékadó körök már régóta követelik, hogy a Központi Vásárcsarnokot adják át a maga rendeltetésének, legyen ott a nagykereskedelemnek helye, amely azután a befutó árut széjjelosztja, a kiskereskedőik és a kisebb piacok között. A mai rendszer feltétlenül hozzájárul a dráguláshoz. Azt, hogy a pesti piacon jóval nagyobb a drágulás, mint vidéken, főként ennek a csarnoki rendszernek köszönhetjük. Igaz, hogy újabban meg lehet állapítani azt is, hogy a mezőgazdasági cikkek termelői árai is lassan-lassan már oly magasakká válnak, hogy sok tekintetben a magyar exportlehetőségeket is veszélyeztetik. A drágaság okait és az orvoslás közelebbi módjait csak akkor tudjuk majd pontosan körvonalazni, ha a piactanulmány befejeződik. január 4. június 28. Rizsleves 0.20 0.24 Reszelttészta 0.20 0.24 Rizs- és burgonyaköret 0.24 0.36 Kel feltéttel 0.60 0.80 Gomba tojással 1.40 1.80 Velő tojással 1.40 1.80 Vese velővel 1.20 1.60 Pirított borjúmáj 1.40 1.84 Fél paprikás csirke 2.10 2.40 Marhahús mártással 1.80 2.16 Rostélyos 2.— 2.40 Sertésikaraj 1-60 2.40 Borjúvesés 1-80 2.20 Bográcsgulyás 1-40 1.76 Vagdalt libasmell 2.— 2.40 Félrántott csirke 2.— 3.— Hizlalt rostélyos 2.40 3.50 Bélszín filé 2.20 3.20 Káposztás kocka 0.64 0.88 Roquefort 0.64 0.80 Emimenthali 0.60 0.72 Pusztádon 0.40 0.56 Az Omke együtt „tanulmányoz“ az agráriusokkal A folyton fokozódó drágaságról és annak okairól az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés egyik vezetője a következőket mondotta munkatársunknak: — Az ipari cikkek közül legfőképpen a textiláruk drágulásáról lehet beszélni. Ennek egyik oka az, hogy a lenben hosszú idő óta óriási, tartós hossz uralkodik, másodszor pedig a pamut és gyapjúpiacon még a téli hossz hatása érvényesül, még azokban az árukban is, amelyek most kerülnek a piacra. Általánosan az ipari cikkeknél nem tapasztalható különösebb drágulás. Az ipari cikkek drágulási indexe csaknem másfél esztendő óta stagnál. Az élelmicikkek drágasága sok szempontból aggasztó tünet. A drágaság okainak és az orvoslás módjának felkutatása céljából az Omke az Országos Magyar Mezőgazdasági Kamarával együtt a napokban meg fogja vizsgálni az árak alakulását és a piac drágulásának okait. Már ezen a héten hozzáfogunk és közvetlenül a piacokon fogjuk tanulmányozni a drágaság tényezőit. Akkor, ha ezzel a tanulmányozással végeztünk, majd objektív véleményt tudunk mondani a néhány hónap óta föllépő drágaságról. Mielőtt azonban a vizsgálatot megkezdenénk, annyit mindenesetre mondhatunk, hogy az élelmiszerek drágaságának koefficiensei között ott szerepel mindenekelőtt a sokszor emlegetett kedvezőtlen időjárás, amely a gyümölcs, főzelék, zöldség piacra kerülését meglassította. Előbb a fagy, később az időjárás okozta más károk következménye az, hogy a piac áruval valő ellátása nem normális. A drágaság mindenkori koefficiensei között mindig ott szerepel a vasúti fuvardíjak nagysága, amely még mindig túlságosan aránytalanul terheli meg az árut. A harmadik és nagyon fontos ok, amely speciálisan Budapest közönségét sújtja, a budapesti Központi Vásárcsarnok rendszere. Adják vissza a Vásárcsarnokot rendeltetésének . A Központi Vásárcsarnok ugyanis különböző illetékeivel, kirakási díjaival, helypénzeivel és egyéb csarnoki járulékokkal elképzelhetetlen módon megdrágítja az árut. Megdrágítja azért is, mert Mit mondanak az érdeklő képviseletek ? Most pedig hallgassuk meg, mit mond a folytonos drágulás okairól a Baross Szövetség: — Kénytelenek vagyunk szembeszállni a főváros tanácsának azzal a megállapításával, hogy a drágulás okát a detail-kereskedelemnél kell keresni. A közelmúltban ugyanis nem egy olyan közgazdasági jelenséget láttunk, amely eléggé megokolja a drágaságot. Egyesek a pengőszámítás bevezetésében látják a drágaság okát, pedig a pengő szerintünk ártatlan a dologban. Csak a fatális véletlen következtében kezdődött a pengő bevezetésével egyidejűen a drágaság. Itt egy körfolyamat indult meg és amíg ez a folyamat be nem fejeződik, az árak emelkedése folytatódni fog. Ez a körfolyamat a mezőgazdasági termények árának emelkedésével kezdődött. A búzától kezdve mindennek az ára emelkedett. Ezután emelkedtek a munkabérek. Emelték a vámokat is. Ezek mind olyan tényezők, amelyek természetszerűen maguk után vonják az élelmiszerek és egyéb közfogyasztási cikkek drágulását. Az élelmiszerek drágulásához hozzájárult a legutóbbi hónapok katasztrofális időjárása is, amely elpusztította a mezőgazdasági termények egy részét. — A lakásbérek és üzletbérek emelkedése is kétségtelenül hozzájárult a drágaság növekedéséhez. — Emiatt igazán nem lehet a kereskedőket vádolni. Azt sem lehet rossz néven venni, hogy a rettenetes adóterheket — amelyek manapság már a végsőkig veszik igénybe az adózókat — a közgazdasági élet egyiktényezője a másikra akarja áthárítani. Végeredményben a drágaság legfőbb oka három tényező: Először az a nagy kár, amely a mezőgazdaságot a rossz időjárás miatt érte, másrészt a magas vámok és végül a súlyos adók és egyéb terhek. Az okok megállapításával adva van a drágaság megszüntetésének lehetősége is. Ha az időjárást nem is irányíthatjuk, a vámsérelmeket lehet orvosolni és a közterheket lehet csökkenteni. Az agráriusok mentsége: a közvetítő kereskedelem Mielőtt tovább mennénk, a mezőgazdasági cikkek árának emelkedésével kapcsolatban — anélkül, hogy elfogultan és egyoldalúan agráriuspártiak lennénk — meg kell állapítanunk valamit. Azt, hogy a mezőgazdasági árak emelkedésének egyfelől igen érthető oka az a sok sajnálatos kár, amely az idén mezőgazdáinkat érte, másfelől pedig régi igazság az, hogy tulajdonképpen nem maguk a mezőgazdák szabják meg a gabonaárakat, hanem a kereszténynek nem igen mondható közvetítő kereskedelem. Az, amely nem vet, nem arat, mégis kénye-kedve szerint keres a magyar nép verejtékén, mert a betakarítás után potom áron vásárolja össze a megszorult gazdáktól a gabonát és ősszel szédítő áron adja el. A városi közönség ezt rendszerint nem tudja és a „parasztot” szidja, pedig egészen más kategóriát kellene szidnia, helyesebben: ezt a kategóriát végre ki kellene szorítani a mezőgazdaságból. A keresztény iparosok a kartellek diktatúrájáról A Keresztény Iparosok Országos Szövetsége részéről ezt a nyilatkozatot kapta az Uj Nemzedék. — A drágítást a hatóságok kezdték meg. Amikor az új pénzt életbe léptették, a hatóságok mindent felfelé kerekítettek. Ez éppen elég ok volt arra, hogy a vállalkozók is kövessék a példát. Ők felfelé kerekítettek. Az iparosság leginkább az anyagbeszerzéssel kapcsolatban látja az árak emelkedését, de ezen i 3 Klein fiatal divatáruház S Király utca 53. sz. Akácfa utca sarok. Értesíti vevőit és a n. é. közönséget, hogy raktárán lévő összes tavaszi és nyári cikkeket t. hó 28-tól kezdve mélyen leszállított áron árusitja. Ezen kedvező bevásárlási alkalomra szives figyelmüket felhívom. „Tisztelettel SCLSaf^A&STAL. Eladásra kerülnek • Az összes mosdásuk fehér és szues ruhavásgnak, grenadinok, egyszínű és divatos mintám pupinik, delamote, nyers’ stifra«kr fou: a?cSse!»mekr «reps.'e chtneki és ge teettek, továbbá visszosválitatt és siffenek stb.