Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 8-25. szám)
1932-01-12 / 8. szám
2 Új Nemzedék Kedd, 1932 január 11 újabb győzelmekkel öregbítsék a magyar sport dinsőségét, a kormány — sajnos — mégsem ad Irat erre a célra devizát. — Ez az egyöntetű vélemény alakult ki a minisztertanácsban. Amikor ugyanis Amerikával szemben nem tudunk eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinknek, igen furcsa színben tűnnénk fel, ha az olimpiász hatalmas devizakiadását fedeznék. Ha kívülről kapunk erre a célra dollárt, — természetesen nem olyan fantasztikus úton-módon, amint azt egyesek tervezők, értem alatta vezetőállásban lévő külföldi barátaink segítségének igénybevételét, — az ellen semmi kifogásunk sem lehet. Magyarország ez időszerűit nagyon szükiben van a devizának , igy erre a célra nem áldozhatunk a rendelkezésünkre álló készletből. — Mi 6©m mennénk ki most Gecnfbe, ha a Népszövetség nem kívánnál . . . Az utolsó szavaknál fütty sivitott és fékezés jelentette, hogy Kelenföld következik, s le kell zárni a kérdéssorozatot. Szerencsés utat és jó étvágyat kívántam az ebédhez, amelyhez az étkezőkocsi pincére már régen összecsillingelte az utasokat és azután leszálltam . . . Beszélgetés Bethlennel a pályaudvaron, a hollandiai közvetlen kocsiban A tegnapi nap egyébként is az utazások napja volt, így történhetett meg, hogy alig három órával később már újból Budapest és Kelenföld között robogtam a bécsi gyorssal. „Útitársam“ ezúttal Bethlen István gróf volt miniszterelnök volt, aki olyan szigorú inkognitóban ült fel a Keleti pályaudvarról délután négy óra harminc perckor induló bécsi vonatra, hogy még ingatag alapokon nyugvó újságírói diszkrécióm is majdnem hallgatást parancsolt számomra- A véletlen segített hozzá, hogy tudomást szereztem a volt kormányfő utazásáról, (a „véletlen" személyét titokban tartom, még Bethlennek magának sem árultam el) s ilyképpen születhetett meg az alábbi beszélgetés. Alighogy betolták a bécsi szerelvényt, Bethlen István a mozdony után csatolt második vagon bérelt szakaszába vonult vissza s nehogy valaki is meglássa, gondosan elfüggönyözte az ajtót s a másik sinpárra néző ablakot. Teljes biztonságban érezte tehát magát immár afelől, hogy nyomára bukkanhatnak ... A vonat azonban mégel sem hagyta a pályaudvar bonyolult sinhálózatát, amikor az ajtó üveglapját megkopogtattam. A fülke néma maradt ... A kopogást megismételtem s most már széthúzódott a függöny. A volt miniszterelnök, — ezúttal is szipkába szúrt cigarettája füstölt a kezében — meglepetten nézett rám . . . azután kinyitotta az ajtót. Aprókockás, szürke utiruhát viselt és ugyanolyan szövetből készült sportsapkája az ülésen hevert. A podgyászhálóban elterülő két tekintélyes nagyságú bőrönd pedig mindenesetre arról tanúskodott, hogy gazdájuk hosszabb útra is felkészült. — Tessék? Mivel szolgálhatok? — kérdezte lehangoltam — Egy-két kérdésre szeretnék választ kapni, kegyelmes úr. — Privát ügyben utazhatom Bécsbe, ez pedig aligha érdekelhet valakit. — Mi a véleménye excellenciádnak — hagytam figyelmen kívül megjegyzését —• Brüning kancellár nyilatkozatáról, a jóvátételi fizetések végleges megtagadásával kapcsolatosan? — Még nem ismerem a kancellár nyilatkozatának pontos szövegét — válaszolta megfeledkezve előbbi kijelentéséről, — de így is kétségtelen, hogy a háború utáni világpolitika most érkezett el a legválságosabb fordulóponthoz. — Milyen következésekkel járhat ránk nézve a német jóvátétel fizetésének megtagadása? — Azt rövidesen megtudjuk — hangzott az óvatos felelet. — Egyébként sem kívánok erről most nyilatkozni. Eddig sem mondtam egy szót sem ... — fűzte hozzá mosolyogva. — Lehetőnek tartja, kegyelmes úr, a költségvetési összeg további redukcióját? — Ezt Korányi pénzügyminiszter úrtól kellett volna megkérdeznie egy-két órával ezelőtt. — Megtörtént . .. — Akkor rendben van, ő illetékes ebben nyilatkozni . . . A kelenföldi állomás váltói ezúttal is beleszóltak a beszélgetésbe, éppen úgy, mint három órával előbb s ez az interjú is véget ért. Leszálláskor odaléptem a vagon oldalára függesztett vastáblához, amelyen ez a felirat állott: Budapest Keleti p. u. —Wien- Nürnberg — Frankfurt — Köln — Utrecht — Hock van Holland (London). Lehetséges tehát, hogy Bethlen István gróf útja mégis tovább vezet Bécsből.... STB*• ft kék c3Hlag.tr !6g5axranővérek Im BrakrtTsi W sba v.!ft»hírŰ regénye flimen, Mi Ideál csókja Premier holnap fta OMKláBfiNl Egy-két napig száraz és mérsékelten hideg marad az idő, azután eső jön — Az Izj Nemzedék tudósítójától — (Beau Ideal) A vasárnapra virradó éjszakán megkezdődött az időjárás hidegebbre fordulása: a minimum hőmérő a fagypont alá sülyedt, sőt Sopron vidékén mínusz öt fok alá is. Vasárnap délelőtt az ország északi felében már szép napsütés volt, amely a lehűlést némiképpen ellensúlyozta, de napnyugta után már olyan hideget éreztünk, amilyenben már hosszú idő óta nem volt részünk. A fővárosban ma éjszaka mínusz négy fokig, a Tiszántúl pedig mínusz tíz fok alá szállt a hőmérő. A nyugati határszélen lényegesen enyhébb volt az éjszaka. Csapadék már csak az ország délkeleti vidékein volt és ott is csak vasárnap délelőtt. A Mátrában és Blikkben szombat délután és este még volt újabb havazás is, úgyhogy a hóréteg vastagsága ismét elérte a harminc centimétert. A nyugateurópai viharzóna tegnap érte el fejlődésének legmagasabb fokát, de még ma reggel is erős déli raelek söpörtek végig az Északi tengeren, Nyugat-Németországon és Norvégia délnyugati részein. Időjárásunk egy-két napig száraz is mérsékelten hideg marad. Körülbelül a szerdára virradó éjjelen, vagy a szerdai napon azonban ismét tengeri áramlás hatása alá kerülünk, amely csapadékot és valószínűen felmelegedést is fog hozni HWOBMtMWWIIMMtHimmMtHWtMO»»»« . (Friedrich István a gazdasági kibontakozásról.) A Keresztény Ellenzék kőbányai pártszervezete vasárnap este nagyszabású vacsorát rendezett, ameyen Takács István dr. törvényhatósági bizottsági tag üdvözölte Friedrich Istvánt, a párt vezérét. Takács István üdvözlésére válaszolva Friedrich hosszasan foglalkozott a külpolitikai helyzettel, majd megjelölte azt az utat, amely szerinte a gazdasági kibontakozáshoz vezet. A hallgatóság a beszéd után nagy lelkesedéssel ünnepelte Friedrich István és a kőbányai keresztény ellenzék vezérét, Takács István dr.-t. Hat nap után kiszabadítottak hét bányászt a beomlott sziléziai tárnából Huszonötödik születésnapját ünnepelte maradék kenyérhéjon a föld alatt az egyik bányász — Az Új Nemzedék tudósítójától — Benben, január 1. Hat napig nem adtak életjelt magukról azok a bányászok, akiket a múlt hét hétfőjén a Kasten—Zentrum bányában történt beomlás maga alá temetett Már napokkal ezelőtt lemondottak a bányásírba zárt tizennégy bányász életéről. Vasárnap délután azután egész váratlanul sikerült kopogtatás útján a bányászoknak életjelt adni magukról. A kopogtatás bányásznyelvét közölték a mentési munkálatokat végző társaikkal, hogy heten még életben vannak. Estére sikerült is az első bányászt kimenteni. Ezt a bányászt Kalpok Pálnak hívják. Kalpok 144 óra hosszat volt elzárva a föld alatt és éppen megmenekülése napján érte meg huszonötödik születésnapját, de még a föld alatt, ahol maradék kenyérhéjon éltek. Késő este azután sikerült a többi hat életben maradt bárnyászt is kimenteni A hét bányász megmentéséről még a következőket jelentik: Vasárnap délután három óra tájban a mentési munkálatok során a fúró váratlanul üres térbe jutott Ez a tény valósággal felvillanyozta a mentőszemélyzetet mert azt jelentette, hogy az utána következő tárnarészlet nincs otttorlaszolva. A fúrt lyukat a legnagyobb óvatossággal kibővítették. Nemsokára jeladó kopogásokat hallottak, amelyekre rögtön válaszoltak. Amikor a nyílás már elég nagy volt, bevilágítottak rajta. Nagy meglepetéssel és örömmel állapították meg, hogy hét bányász szorosan egymás mellé kuporodva ül a földön. A bezárt bányászok hőse a hárol te éves Slama volt, akinek humora és energiája mentette meg társait is a legrosszabbtól. A megmenekültek elmondották, hogy megmaradt kenyérdarabokból éltek és szomjúságukat olymódon csillapították, hogy a hideg levegőt vezető csövekről a tárna melegében képződő rizcseppéket egymás után lenyalták. Elmondották még, hogy a beomláskor szerteszéjjel szóródtak, de azután addig keresték egymást, amíg végre mind a heten együtt voltak Az első öt órát sötétben töltötték. Később szerencsés véletlen folytán gyufát és karbidot találtak, amelyet féltő gonddal és takarékosan használtak. Egész pontosan tudták, hogy ma vasárnap van. Amikor megmentették őket, elsősorban cigarettát kértek, természetesen rögtön kaptak is. Italt is kértek, de orvosi rendeletre csak óvatosan és kortyonkint volt szabad inniük. A többi betemetett bányászról nem tudtak felvilágosítást adni, mert nem vették észre, hogy azok életjelt adtak volna magukról. A mentési munkát teljes erővel folytatják. .............. ■ ———• A keresztény társadalom és a politikai élet nagy részvéte mellett temették el vasárnap délután Buday Dezső országgyűlési képviselőt. Közel ötezer ember jött el a Kerepesi úti temetőbe, hogy utolsó útjára elkísérje a tragikus körülmények között meghalt politikust. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt és a Keresztény Községi Párt tagjai Zichy János gróf és Wolff Károly vezetésével csaknem teljes számban megjelentek. Ott láttuk továbbá a főváros képviseletében Ripka Ferenc főpolgármestert, Sipőcz Jenő polgármestert és több tanácsnokot, az országgyűlés képviseletében Almásy László Házelnököt és Czedler Jenőt, Kozma Jenő vezetésével az egységes párt több tagját, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi élet igen sok reprezentánsát. Az Ébredő Magyarok Egyesülete, a javadalmi őrség, a Beszkár kalauzok és a különböző alakulatok zászlóik alatt testületileg vettek részt a temetésen. A ravatalt a halottasház előtt állít öltéik fel. Az arckoporsó mellett a Sasok, leventék és a Beszkár alkalmazottak álltak díszőrséget. Kürthvalgáe jelezte a grászszertartás kezdetét. Raffay Sándor evangélikus püspük a szertartás után rövid beszédet mondott: — Az Isten — mondotta többek között — lelki és testi adományokat ad nekünk, hogy azokkal sáfárkodjunk. Buday Dezső ezekkel a talentumokkal hűségesen, becsületesen sáfárkodott él életében,mely szakadatlan munka volt, Krisztus törvénye érvényesült. A búcsúztatók sorát Wolff Károly, a kereszténypárt vezére nyitotta meg— Most, a halálod után fog bemutatkozni alkotásaid igazi arculata a nemzet előtt — mondotta. — Most fogjuk látni, hogy Buday a városházának igazi atyja volt ... . ... — A kersztény Budapestért lángolt a lelke és ezen keresztül a keresztény Nagy - Magyarország lebegett , mindig a szeme előtt. És ha a néma alak ebben az érckoporsóban meg tudna szólalni, azt mondaná, igazam van, de abban tévedek hogy megszűnt ez a gondolat. Mert ez a gondolat n£m szűnt meg. Ez a gondolat nem mehet a sírba. A lélek nem halhat meg. Budayt eltemetjük, de a lelke tovább fog harcolni az ideálokért. — Én ettől a koporsótól nem könnyeket akarok hazavinni, hanem újabb biztatást, akaratot, reményt, hogy vannak még olyan férfiak, akik halálukig hűek tudunk maradni a nemzeti ideálokhoz. — Mi tovább fogunk küzdeni. Inkább melléd fekszünk, de ezt a gondolatot meghalni nem engedjük soha. Küzdeni fogunk Buday a Te nyomdokaidban, a szellemed erejével megyünk tovább a rögös után, mig csak nem fog győzni a halhatatlant eszme ... Ezután Verebély Jenő, a ferencvárosi kereszténypárt alelnöke, majd Asztalos Domokos postafőigazgató, az Énig alelnöke beszélt, Müller Antal országgyűlési képviselő, a Józsefváros keresztény polgársága, Szentpétery Szilárd a Mefhosz nevében búcsúzott Buday Dezsőtől. »aassassesos—ossosos—sesssasssossssesoscoss — (Vasárnap iktatták be Griger Miklóst, az új bicskei plébánost.) Bicskéről jelentik: Griger Miklós országgyűlési képviselőt, a Szentlélekről nevezett baracskai címzetes apátot, vasárnap iktatták a bicskei plébánia javadalmába. A sóiskutiak, akiknek huszonhárom évig volt lelki vezetőjük Griger Miklós, nagy küldöttségben jelentek meg a beiktatási ünnepségen. A templom zsúfolásig megtelt a helybeli és környékbeli hívőkkel. Felvonultak a tűzoltók, leventék, cserkészek. A beiktatást Pottyondy Imre székesfehérvári kanonok, püspöki irodaigazgató végezte, aki beszédében arról az úri papi típusról szólott, amelyre ma a szegények istápolása érdekében annyira szükség van. Csúcs István székesfehérvári kanonok felolvasta Shvoy Lajos megyés püspök kinevező okiratát, mire az új plébános letette az esküt és átvette tisztségének jelvényeit. Griger Miklós ezután felmondotta első plébános prédikációját Bicskén. Beszédében hangoztatta, hogy különösen a szegények papja kíván lenni, áldozatos pap, aki Krisztus igéiért mindenre kész. Nemcsak a hívőknek, de a hitetleneknek is hirdetni akarja az evangéliumot. Majd ünnepi szentmisét mondott az uj plébános. Ennek végeztével a plébánián a sóskutiak küldöttsége járult eléje és sírva vett búcsút volt plébánoéitól. Majd Molnár Elemér főszolgabíró Griger választókerülete, a csornaiak nevében üdvözölte őt. Innen az új plébános, a két deputáció és a beiktatáson megjelent papság a katolikus olvasókörbe me íre át, ahol még mintegy harminc küldöttség tisztelgett Griger Miklós előtt, aki minden küldöttség üdvözlő szavaim külön-külön válaszolt. Ötezren kísérték utolsó útjára Buday Dezsőt „Szellemed erejével megyeink tovább a rögös utón" — mondte búcsúztatójában Wolff Károly — Az Uj Nemzedék tudósítójától —