Uj Nemzedék, 1942. október (24. évfolyam, 223-247. szám)
1942-10-01 / 223. szám
A képviselőház első ülésével megkezdődik a belpolitikai élet Elkészült az új költségvetés A képviselőház összehívásának időpontja közeledik és ezzel egyidejűen napról-napra élénkül a belpolitikai élet. A képviselők legnagyobbrészt már visszaérkeztek a fővárosba, benépesedtek a párthelyiségek és mindenütt várakozással tekintenek a törvényhozás őszi munkája elé. A belpolitikai élet megélénkülése természetesen elsősorban a kormánypártban észlelhető. Ma délután klubnap lesz a Magyar Élet Pártjában, ahol megjelenik Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány több tagja is. A klubnapon előreláthatóan beható megbeszélések lesznek a parlament közeli összehívásával kapcsolatban. A képviselőház ülésének időpontját hivatalosan még nem állapították meg. Valószínűnek tartják, hogy a Ház első formális ülését október 14-ére tűzik ki. Ezt megelőzően a Magyar Élet Pártja megtartja évadnyitó értekezletét. Mint minden esztendőben, úgy az idén is a MÉP első őszi értekezlete lesz az induló parlamenti kampány megindulásának kiemelkedő eseménye. A miniszterelnök és a kormány tagjai ezen az értekezleten ismertetik a benyújtandó törvényjavaslatokat. Ezek között első helyet foglal el az államháztartás 1943. évi költségvetése. A pénzügyminisztérium költségvetési osztálya épen a napokban fejezte be a jövő esztendei költségvetés nagyszabású munkáját. Ez lesz az első költségvetés, amelyben már valamennyi eddig visszacsatolt terület költségvetése benne lesz. A háborús budget természetesen megfelel a mai viszonyoknak és körülményeknek s így több érdekes eltérés található benne a békeköltségvetésekkel szemben. A Magyar Élet Pártja első értekezletén Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter ismerteti nagy vonásokban a költségvetés tételeit. A költségvetés benyújtására előreláthatólag október utolsó, vagy pedig november első napjaiban kerül sor. Ekkor mondja el a pénzügyminiszter nagy érdeklődéssel várt expozéját, amelyben részletesen ismerteti az államháztartás helyzetét és vázolja a kormány jövő esztendei gazdasági programját. A költségvetés benyújtásáig — a hírek szerint — több fontos javaslatot tárgyal a képviselőház. Ezek a javaslatok már elkészültek az egyes szakminisztériumokban, de tárgyalásuk sorrendjét még nem állapították meg. A közeljövőben nagy eseménye lesz a parlamentáris életnek, a Teleki Tibor gróf elhunytával megüresedett egyik koronaőri tisztség betöltése. A koronaőrt az országgyűlés két háza együttes ülésén választja a főnemesi családok közül. Az ősi hagyományoknak megfellően az egyik koronaőr mindig katolikus a másik protestáns. Mivel Teleki Tibor gróf református volt, most evangélikus koronaőrt választanak a katolikus Perényi Zsigmond báró koronaőr mellé. A koronaőr magas közjogi méltóságára valószínűleg Radványszky Albert bárót, a felsőház alelnökét választják meg. Frontharcos syliSés Szabadkán ~ v c • r . ■■ u.- i ‘ ¡ . - Vr... .......... • •• Közvetlen a képviselőház öszszeülése előtt nagyszabású frontharcos táborozás lesz Szabadkán, ahol fölvonulnak a politikai és társadalmi élet kiválóságai. Vasárnaphoz egy hétre október 11-én rendezi az Országos Tűzharcos Szövetség, szabadkai nagy seregszemléjét. Takách-Tolvay József gróf elnök vezetésével a Tűzharcos Szövetség egész elnöksége Szabadkára utazik és szemlét tart a visszacsatolt délvidék világháborús tűzharcosai felett. HITLER NAGY BESZÉDE a berlini szportpalotában A TÉLI SEGÉLYAKCIÓ MEGINDÍTÁSA ALKALMÁBÓL Berlin, október 1. A téli segélynyújtás újabb megindítása alkalmából a berlini Sportpalotában tegnap este nagygyűlés volt, amelyen Hitler hatalmas beszédben ismertette a háborús helyzetet. A gyűlést, amelyen megjelent Keitel és Rommel vezértábornagy is, Göbbels birodalmi propagandaminiszter nyitotta meg. Elmondotta Göbbels, hogy a háborús téli segélyakciók bevétele eddig 2805 millió márka volt, az összes téli segélyakciók együttes bevétele pedig 1933 óta meghaladja az 5 milliárd márkát. Hitler beszéde elején emlékeztette a hallgatóságot, egy éve annak, hogy utoljára szólhatott erről a helyről a német néphez. Ez alatt az idő alatt tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Ellentétben ugyanis — úgymond — az ellenséggel, Németország nemcsak beszél, hanem cselekszik is és mindig azt cselekszi, amiben hisz. Méltatta Hitler a német győzelmeket, majd összehasonlította ezeket az ellenség „győzelmeivel“, amelyek mind kudarcok voltak. Kijelentette, hogy a második arcvonallal való fenyegetőzés sem vált ki belőle szorongást. Hitler ezután így folytatta beszédét: — Az 1942. év leginkább végzetszerű megpróbáltatását az én szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet és különösen véderejét a Gondviselés mérlegre tette. Rosszabb már nem is következhetik el számunkra és nem is fog jönni többé. Nagyon súlyos és nagyon kemény próbatétel volt. Mindamellett nem csupán átéltük ezt az igen súlyos időt, hanem keresztül tudtuk vinni, hogy újonnan létesítsük, illetőleg megalakítsuk azokat a támadó hadosztályokat, amelyeknek rendeltetése volt az újabb támadó hadműveletet megindítani. Ez az offenzíva nem úgy folyik most, ahogyan azt talán ellenfeleink elgondolták. Azt hiszem, ha szemügyre vesszük, nagyon meg lehetünk elégedve a mögöttünk lévő három esztendővel. Mindig nagyon józan volt a célkitűzésünk, gyakran nagyon merész, ahol merésznek kellett lennie, gyakran megfontolt ott, ahol meg lehetett fontolni, gyakran óvatos, ahol időnk volt rá, körültekintő ott, ahol azt hittük, hogy minden körülmények között nagyon óvatosaknak kell lennünk. De voltunk nagyon merészek is olyankor, amikor csak a merészség menthetett meg. A német hadvezetés céljai 1942-ben — Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között tartani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol mi magunk nem akadunk előbbre menni,hanem vaskézzel kitartunk és bevárjuk, ki fárad ki hamarabb. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél itt egészen világos: Megsemmisíteni jobb karját a kapitalizmus, a plutokrácia és bolsevizmus nemzetközi összeesküvésének. — Ennek során van egynéhány célkitűzésünk. Legyen szabad ezeket egészen röviden, szinte távirati rövidítésekkel felemlítenem, hogy Önöknek, éppen a német népnek tudomására hozzam, mit teljesítettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Első célkitűzésünk Feketetengeri uralkodó állásunk biztosítása és a Krími-félsziget végleges megtisztogatása volt. Két ütközet, a Keresést és a Sebasztopolért folyt ütközet szolgálta ezt a célt. Miután ezzel végeztünk, úgy láttunk szükségesnek, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, amely Volohovnál támadt. Elszorbítottuk tehát és az ellenséget megsemmisítettük, illetve foglyul ejtettük. — Ekkor a következő feladat várt reánk: a Donig való áttörés előkészítése. Eközben az eHehs5£ maga is nagyszabású támadó célt tűzött ki maga elé: át akart törni Charkovtól a Dnyepr partjáig, hogy ezáltal egész déli arcvonalunkat bezúzza. Önök még emlékezhetnek rá, hogy ellenségeink milyen lelkesen kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek három csatában végződtek és orosz ellenfelünk több mint 75 hadosztályának megsemmisítésével fejeződtek be. Ezután sor került saját nagyszabású támadásunk megnyitására. Céljaink következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó, nagy búzatermő vidékeit. 2. Elvenni tőle utolsó szenét, amelyet ipari célokra használ kért. 3. Előretörni olaj forrásaihoz és elvenni tőle azokat, ileltve legalábbis elzárni előle. Ezután 4. továbbtámadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának az elzárásáig. Itt célul azt a területet tűztük ki, amely a Don könyöke és a Volga között terül el, lakott helyként pedig Sztálingrádot, nem azért mert Sztálin nevét viseli, hanem kizárólag azért, mert ez hadászatilag fontos hely és mert tisztában voltunk azzal, hogy a Dnyepernek, a Donnak és a Volgának mint fő közlekedési ■hálózatnak kikapcsolása után ugyanaz következik be, vagy talán még rosszabb, mint ami Németországot érné, ha elvesztené a Rajnát, az Elbát, az Oderát és a Dunát. Egyedül ezen az óriási folyamon, a Volgán hat hónap alatt 30 millió tonna árut szállítanak, mint a Rajnán egész éven át. Ez az út el van vágva, mégpedig már hosszabb ideje. Most különösen a Sztálingrád előtti helyzet az, amelyet szintén lezárunk. Ezáltal megteremtjük és megerősítjük a reteszt és Önök meg lehetnek győződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolítson bennünket. — Ami a további célokat illeti — mondotta Hitler —, érthető, hogy ezekről nem beszélhet. Olyan célokról van szó, amelyeken ma még dolgoznak. A feladatok között szerepel természetesen annak az óriási területnek a megszervezése, amelynek urai lettek. Elsősorban a közlekedést kell rendbehozni. Sok tízezer, kilométernyi vasútvonalat kellett, illetve kell helyreállítani. Többezer hidat kell újból megépíteni. Ha az ellenség táborából azt kérdik, hogy a német offenzíva miért állt meg hirtelen, a válasz egyszerűen az, hogy mindaddig megállnak valahol, amíg az utánpótlást teljesen, meg nem szervezték. A jövő évben el fog következni az általános közgazdaság megszervezése is. Feltárják a bányákat, gondoskodnak villanyáramról. Van már sok vidék, ahol a szovjet elnyomás alól felszabadult lakosság milliói együtt dolgoznak velük, s vannak már vidékek, ahol a lakosság a német oldalon harcol. A gazdasági szervezés — jelentette ki Hitler — nemcsak a német nép élelmezését, hanem egész Európa fenntartását kívánja biztosítani. Rámutatott ezután Hitler arra, hogy a hadműveletekkel és a gazdasági szervezéssel egyidőben folyik a szövetségek további kiépítése. — Ha valamennyi szövetségesünket és azokat, akik oldalunkon harcolnak, a magyarokat és