Új Ózdi Vasas, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
. -------------------------------------------------— Egy lépéssel közelebb olvasóinkhoz! FÉNYKÉPES HIRDETÉSEKKEL LAPUNK MEGJELENIK ÓZDON, ÉS A KÖRNYÉK 25 TELEPÜLÉSÉN, MINDEN PÉNTEKEN Megszűnik az Iv úti fodrászat? (8. oldal) Aki hallja, adja át... Van remény? Van remény! Várjuk a csatlakozókat !* PlnzfilPnif0k közismertek: hosszúit LGlUUllCityCK hosszú huzavona és idegeket tépázó torzsalkodás után kivonult Ózdről a német tőke, miközben elnémult a gyár és ezrek kényszerültek bizonytalan időre szóló „pihenőre". Jó ideje azt is tudja mindenki, hogy elkeserítően szegények lettünk. Deficites szinte valamennyi cég és intézmény, közöttük a legmélyebb válsággal a valamikor virágzó gyár küszködik. Sajnos, nem tudni, miből lesz majd (lesz-e) forrás a termelés újraindításához, felvidulnak-e a munkásarcok, megmaradhat-e a kohászkodás, és azt is csak jóslással lehetne megsaccolni, vajon hányan nem tudják fizetni a horribilis kölcsönöket, a lakásrezsit és a többit... Szerkesztőségünk, mint mindenki más ebben a városban, a saját bőrén tapasztalja ezt a csődtömeget, ezért arra a gondolatra jutottunk, hogy valamit mindenképpen tenni kell. Hiszen újságot háborúban ugyanúgy olvasnak az emberek, mint békében, a rossz híreket ugyanúgy köteles közvetíteni a tollforgató, mint a jót, tehát Ózdon is - történjen bármi - kell egy erős, biztos anyagi háttérrel rendelkező, vállalkozni hajlandó, formálódásra felkészülő sajtóorgánum. Semmiképp nem várhatjuk ölbe tett kézzel a csodát, hogy majd mennyei mannaként ölünkbe hull a lapkészítéshez szükséges valamennyi eszköz és pénz, anélkül, hogy magunk is hadrendbe állítanánk szellemi és fizikai erőnk javát. Mi olyan újságot akarunk csinálni, amelyik segít megteremteni Ózd belső békéjét, amelyik eligazít a hírek zűrzavarában, nem pedig zavart kelt, amelyik békejobbot nyújt valamennyi pártnak, valamennyi polgárnak, és még attól sem riad vissza, hogy a kényes ügyekbe beleásson a szakma írott és íratlan szabályait szem előtt tartva. Emellett hétről hétre érdekes, sokakat érintő olvasnivalót kívánunk átnyújtani Ózdnak és a környék településeinek, fűszerezve játékkal, állandó és alkalmi ötletekkel, nem titkolva, hogy a hirdetéseknek is nagyobb teret kell engednünk bevételeink gyarapítása érdekében. Szóval szerkesztőségünk egy igazán ütőképes lapot szeretne előállítani, hosszú távon garantálva: igenis, Ózd sajtójának élnie kell, ebben a városban is joga van mindenkinek olyan - kívül és belül igényes - lapot kézbe vennie, mint Budapesten vagy bárhol másutt az országban. Tudjuk, az Új Ózdi Vasasnak bőven van még mit tennie ezekért a célokért. Szerencsére tarisznyánk nem üres, számos ötlet lapul benne, amiből ízelítőül átnyújtottunk már néhányat. Az igazi áttöréshez azonban partnerekre, támogatókra, együttműködőkre van szükségünk. S mert szentül hisszük, hogy ma az országnak e csücskében igenis fontos a helyi újság, sőt, egyre fontosabb, szerkesztőségünk már hónapok óta megérett ötletére építve, néhány cég, közöttük az Acélmű Rt. közreműködésével megszületett az Ózdi Remény Sajtóalapítvány. Az alapítvány célja többek között, hogy a nyilvánosság eszközeivel segítse Ózd és térsége gazdasági átalakulásért, hogy regionális, szolgáltató funkciókat is ellátva a szerkezetváltás, a vállalkozásélénkítés szócsöve legyen, emellett létrehozza a fentiekhez szükséges információs és technikai hátteret. Az Új Ózdi Vasas Szerkesztősége e célok érdekében igyekszik az újság tartalmi és technikai színvonalát emelni, felkutat fiatal, tehetséges leendő zsurnalisztákat, műhelyt, iskolát biztosítva nekik a lapnál, ugyanakkor nem zárkózunk el attól sem, hogy az alapítvány vagyonát gyarapítandó, ígéretes vállalkozásokba, reklámtevékenységbe, s egyéb újdonságnak számító szolgáltató feladatokba kezdjünk. A legfontosabb ügyekről a kuratórium dönt majd. JI7 férti Opmpny Sajtóalapítványt, dédel HI. UI.UI IsblllullJgetett újszülöttünket a Borsod Megyei Cégbíróság 1991. június 25-én bejegyezte, így hát, immár „hivatalosan” is szabad az út azok előtt, akik támogatni kívánják. Az alapítvány nyitott, csatlakozhat hozzá magyar vagy külföldi jogi és természetes személy (közületek és magánszemélyek). Az alapítók és a kék Vasas kollektívája - bízva abban, hogy Ózd megmentésére tényleg van remény - várja mindenki érdeklődését. További részletekkel - például számlaszámunkkal - jövő heti lapszámunkban foglalkozunk. Ikl ■) M pin Bill... Valaki kikavarta, valaki ideadta, és mi nyeljük a keserű pirulát Három nap múlva tartja az Acélmű Rt. „rendkívüli” közgyűlését, amikor is lemond a régi vezetés és helyébe lép a tulajdonosváltás nyomán bizalmat élvező új. Azt hallottuk, hogy a részvények átadása-átvétele, a számlák átbogarászása nem ment teljesen simán, ezért megkérdeztük dr. Szőke Tibor miniszteri biztost, az OKA vezérigazgatóját, hogy mi okozott nézeteltérést. — A tulajdonoscsere mintha egyeseket olyannyira megzavart volna, hogy képtelenek megérteni: az új részvényes tiszta képet akar látni, ismerni akarja az rt. valós helyzetét. Már csak azért is, mert akad néhány, súlyos pénzügyi következményekkel járó rendezetlen, mondhatni „homályos” ügy. — Például? — Például egy 350 milliós postabankos hitel, amit lehet, hogy kétszer kell visszafizetni, mert kétszer vették fel. Az EDF-szerződés körül sincs minden rendben. Kemény milliókat kellene erre is fizetni, de hogy pontosan mi jön a befektetett pénzből eredményként vissza, azt nem látni... Az rt. számára előnytelen, sőt kifejezetten hátrányos szerződések természetesen nem maradhatnak fenn — az új részvényes nem dolgozhat önmaga ellen. — Gondolom, túljutottak valahogy ezeken a kényes ütközőpontokon, hiszen nyakunkon a közgyűlés, elvileg tiszta helyzetben kell az új stábnak munkához látnia. (Folytatás a 3. oldalon) Vállalkozók világa (5. oldal) Az ózdi szomorúfűz A munkások döntő többsége kényszerszabadságon, az iskolák, óvodák diákjai, gyerekei vakációznak, egyre több a munkanélküli. A város úgy fest mostanában, mintha üdülővárossá vált volna. A lakótelepek parkjaiban üldögélnek, beszélgetnek, sakkoznak, zsugáznak a férfiak. A srácok labdáznak, a bérházak ablakjaiból letekintgetnek az asszonyok, miközben az ebédet főzik. Nappal a belváros utcáin a szokásosnál nagyobb a forgalom, a színes napernyők alatt söröznek, kávéznak, fagylalltoznak, s talán unatkoznak az emberek. A város levegője soha nem volt olyan tiszta, mint mostanában a jótékony eső után, hiszen nem füstölnek a gyárkémények. A ránkszakadt kánikulában mediterrán módra burjánzik a növényi vegetáció. Vágják géppel, sajnos ricsajozó, füstölgő masináikkal a füvet. Estére azonban már friss szénaillat lebeg a parkok felett. A belváros. Az emberek ráérnek kirakatokat nézegetni. A férfiak többnyire ingben, hózen trógerrel és zokni nélkül róják a járdát, az asszonyok lenge öltözetben kacéran ringatják magukat az utcán. Szinte az egész város a pánkokban és az utcákon éld az életét. Kora délután olyan a kép, mintha valami dél-itáliai városban tennénk. Kissé lelassul a város ritmusa. Az ebéd és a sör után elfüggönyözött szobában szundítanak egyet a férfiak. Kár, hogy Ózdon nincs promenád, mert nap szálltakat oda lehetne képzelni a sétatérre a század eleji cselédlányokat, a KuK-bakáikat és a kocsmák előtt várakozó konflisokat a bakon szundikáló kocsisokkal együtt... Egyébként szép lassan kitört a matriairchatus uralom azzal párhuzamosan, hogy a férfiak többségét tétlenségre kárhoztatja a kényszerszabadság, melynek arányában folyamatban van a férfiak elgyámulása is. Jó dolog néhány nap a semmittevés, de egy idő után az igazi melós már nem találja a helyét. Jó ha van kiskert, mert ott el lehet valamivel bíbelődni. A hétvégén jó szórakozás a piac. Aztán ott van a gyerek bicaja, esetleg a Trabant, azt is rendbe lehet tenni. Sokam segítenek a bevásárlásban, a házimunkában is. (öreg barátom meséli, a petrezselymes krumpli esetét. Ő ugyanis nekiállt a megélesített bicskájával az új krumplinak, mire fejbe csapta az asszony, ezzel a csatakiáltással. „Nem hámozni, kaparni, te dinka! Tudod, mennyi ennek kilója?”) (Folytatás a 3. oldalon) Üdülöváros