Új Ózdi Vasas, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

. -------------------------------------------------— Egy lépéssel közelebb olvasóinkhoz! FÉNYKÉPES HIRDETÉSEKKEL LAPUNK MEGJELENIK ÓZDON, ÉS A KÖRNYÉK 25 TELEPÜLÉSÉN, MINDEN PÉNTEKEN Megszűnik az Iv úti fodrászat­? (8. oldal) Aki hallja, adja át... Van remény? Van remény! Várjuk a csatlakozókat !* PlnzfilPnif0k közismertek: hosszú­it L­GlUUllCityCK hosszú huzavona és idegeket tépázó torzsalkodás után kivonult Ózdről a német tőke, miközben elnémult a gyár és ezrek kényszerültek bizonytalan időre szóló „pihenőre". Jó ideje azt is tudja min­denki, hogy elkeserítően szegények lettünk. Deficites szinte valamennyi cég és intézmény, közöttük a legmélyebb válsággal a valami­kor virágzó gyár küszködik. Sajnos, nem tud­ni, miből lesz majd (lesz-e) forrás a terme­lés újraindításához, felvidulnak-e a munkás­arcok, megmaradhat-e a kohászkodás, és azt is csak jóslással lehetne megsaccolni, vajon hányan nem tudják fizetni a horribilis kölcsö­nöket, a lakásrezsit és a többit... Szerkesztőségünk, mint mindenki más eb­ben a városban, a saját bőrén tapasztalja ezt a csődtömeget, ezért arra a gondolatra jutottunk, hogy valamit mindenképpen tenni kell. Hiszen újságot háborúban ugyanúgy olvasnak az emberek, mint békében, a rossz híreket ugyanúgy köteles közvetíteni a toll­forgató, mint a jót, tehát Ózdon is - tör­ténjen bármi - kell egy erős, biztos anyagi háttérrel rendelkező, vállalkozni hajlandó, formálódásra felkészülő sajtóorgánum. Sem­miképp nem várhatjuk ölbe tett kézzel a cso­dát, hogy majd mennyei mannaként ölünkbe hull a lapkészítéshez szükséges valamennyi eszköz és pénz, anélkül, hogy magunk is hadrendbe állítanánk szellemi és fizikai erőnk javát. Mi olyan újságot akarunk csinálni, ame­lyik segít megteremteni Ózd belső békéjét, amelyik eligazít a hírek zűrzavarában, nem pedig zavart kelt, amelyik békejobbot nyújt valamennyi pártnak, valamennyi polgárnak, és még attól sem riad vissza, hogy a kényes ügyekbe beleásson a szakma írott és írat­lan szabályait szem előtt tartva. Emellett hét­ről hétre érdekes, sokakat érintő olvasniva­lót kívánunk átnyújtani Ózdnak és a környék településeinek, fűszerezve játékkal, állandó és alkalmi ötletekkel, nem titkolva, hogy a hirdetéseknek is nagyobb teret kell enged­nünk bevételeink gyarapítása érdekében. Szóval szerkesztőségünk egy igazán ütő­képes lapot szeretne előállítani, hosszú tá­von garantálva: igenis, Ózd sajtójának élnie kell, ebben a városban is joga van minden­kinek olyan - kívül és belül igényes - lapot kézbe vennie, mint Budapesten vagy bárhol másutt az országban. Tudjuk, az Új Ózdi Vasasnak bőven van még mit tennie ezekért a célokért. Szerencsére tarisznyánk nem üres, számos ötlet lapul benne, amiből ízelítőül átnyújtottunk már néhányat. Az igazi áttö­réshez azonban partnerekre, támogatókra, együttműködőkre van szükségünk. S mert szentül hisszük, hogy ma az országnak e csücskében igenis fontos a helyi újság, sőt, egyre fontosabb, szerkesztőségünk már hó­napok óta megérett ötletére építve, néhány cég, közöttük az Acélmű Rt. közreműködé­sével megszületett az Ózdi­­ Remény Sajtó­­alapítvány. Az alapítvány célja többek között, hogy a nyilvánosság eszközeivel segítse Ózd és tér­sége gazdasági átalakulásért, hogy regioná­lis, szolgáltató funkciókat is ellátva a szer­kezetváltás, a vállalkozásélénkítés szócsöve legyen, emellett létrehozza a fentiekhez szük­séges információs és technikai hátteret. Az Új Ózdi Vasas Szerkesztősége e célok érde­kében igyekszik az újság tartalmi és techni­kai színvonalát emelni, felkutat fiatal, tehet­séges leendő zsurnalisztákat, műhelyt, iskolát biztosítva nekik a lapnál, ugyanakkor nem zárkózunk el attól sem, hogy az alapítvány vagyonát gyarapítandó, ígéretes vállalkozá­sokba, reklámtevékenységbe, s egyéb újdon­ságnak számító szolgáltató feladatokba kezd­jünk. A legfontosabb ügyekről a kuratórium dönt majd. JI7 f­érti Opmpny Sajtóalapítványt, dédel­ HI. UI.UI IsblllullJ­getett újszülöttünket a Borsod Megyei Cégbíróság 1991. június 25-én bejegyezte, így hát, immár „hivatalosan” is szabad az út azok előtt, akik támogatni kí­vánják. Az alapítvány nyitott, csatlakozhat hozzá magyar vagy külföldi jogi és termé­szetes személy (közületek és magánszemé­lyek). Az alapítók és a kék Vasas kollektívá­ja - bízva abban, hogy Ózd megmentésére tényleg van remény - várja mindenki érdek­lődését. További részletekkel - például szám­laszámunkkal - jövő heti lapszámunkban fog­lalkozunk. Ikl ■) M pin Bill... Valaki kikavarta, valaki ideadta, és mi nyeljük a keserű pirulát Három nap múlva tartja az Acélmű Rt. „rendkívüli” közgyűlését, amikor is le­mond a régi vezetés és he­lyébe lép a tulajdonosváltás nyomán bizalmat élvező új. Azt hallottuk, hogy a rész­vények átadása-átvétele, a számlák átbogarászása nem ment teljesen simán, ezért megkérdeztük dr. Szőke Ti­bor miniszteri biztost, az OKA vezérigazgatóját, hogy mi okozott nézeteltérést. — A tulajdonoscsere mint­ha egyeseket olyannyira megzavart volna, hogy kép­telenek megérteni: az új­ részvényes tiszta képet akar látni, ismerni akarja az rt. valós helyzetét. Már csak azért is, mert akad néhány, súlyos pénzügyi következmé­nyekkel járó rendezetlen, mondhatni „homályos” ügy. — Például? — Például egy 350 milliós postabankos hitel, amit le­het, hogy kétszer kell vis­­­szafizetni, mert kétszer vet­ték fel. Az EDF-szerződés körül sincs minden rendben. Kemény milliókat kellene erre is fizetni, de hogy pon­tosan mi jön a befektetett pénzből eredményként vis­­­sza, azt nem látni... Az rt. számára előnytelen, sőt kife­jezetten hátrányos szerződé­sek természetesen nem ma­radhatnak fenn — az új részvényes nem dolgozhat önmaga ellen. — Gondolom, túljutottak valahogy ezeken a kényes ütközőpontokon, hiszen nya­kunkon a közgyűlés, elvileg tiszta helyzetben kell az új stábnak munkához látnia. (Folytatás a 3. oldalon) Vállalkozók világa (5. oldal) Az ózdi szomorúfűz A munkások döntő több­sége kényszerszabadságon, az iskolák, óvodák diákjai, gyerekei vakációznak, egy­re több a munkanélküli. A város úgy fest mostanában, mintha üdülővárossá vált volna. A lakótelepek park­jaiban üldögélnek, beszél­getnek, sakkoznak, zsugáz­­nak a férfiak. A srácok lab­dáznak, a bérházak ablak­jaiból letekintgetnek az as­­­szonyok, miközben az ebédet főzik. Nappal a belváros ut­cáin a szokásosnál nagyobb a forgalom, a színes naper­nyők alatt söröznek, kávéz­nak, fagy­lall­toznak, s talán unatkoznak az emberek. A város levegője soha nem volt olyan­­ tiszta, mint mos­tanában a jótékony eső után, hiszen nem füstölnek a gyárkémények. A ránksza­kadt kánikulában mediter­rán módra burjánzik a nö­vényi vegetáció. Vágják géppel, sajnos ricsajozó, füs­tölgő masináikkal a füvet. Estére azonban már friss szénaillat lebeg a parkok felett. A belváros. Az emberek ráérnek kirakatokat néze­getni. A férfiak többnyire ingben, hózen trógerr­el és zokni nélkül róják a jár­dát, az asszonyok lenge öl­tözetben­­ kacéran ringatják magukat az utcán. Szinte az egész város a pánkokban és az utcákon éld az életét. Ko­ra délután olyan a kép, mintha valami dél-itáliai városban tennénk. Kissé le­lassul a város ritmusa. Az ebéd és a sör után elfüggö­nyözött szobában szundíta­nak egyet a férfiak. Kár, hogy Ózdon nincs prome­­nád, mert na­p szálltakat oda lehetne képzelni a sétatérre a század eleji cselédlányo­kat, a KuK-bakáikat és a kocsmák előtt várakozó konflisokat a bakon szundi­káló kocsisokkal együtt... Egyébként szép lassan ki­tört a matriairchatus ura­lom azzal párhuzamosan, hogy a férfiak többségét tét­lenségre­­ kárhoztatja a kény­szerszabadság, melynek ará­nyában folyama­tban van a férfiak elgyámulása is. Jó dolog néhány nap a sem­mittevés, de egy idő után az igazi melós már nem talál­ja a helyét. Jó ha van kis­kert, mert ott el lehet vala­mivel bíbelődni. A hétvégén jó szórakozás a piac. Aztán ott van a gyerek bicaja, esetleg a Trabant, azt is rendbe lehet tenni. Sokam se­gítenek a bevásárlásban, a házimunkában is. (öreg ba­rátom meséli, a petrezsely­mes krumpli esetét. Ő ugyanis nekiállt a megélesí­tett bicskájával az új krump­­linak, mire fejbe csapta az asszony, ezzel a csatakiál­tással. „Nem hámozni, ka­parni, te dinka! Tudod, mennyi ennek kilója?”) (Folytatás a 3. oldalon) Üdülöváros

Next