Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)
1919-09-02 / 8. szám
. évfolyam. Kaposvár, 1919. szeptember 2. kedd. 8. szám. SZERKESZTŐSÉG: FŐ-UTCA 35. SZÁM. Telefonszám: 373. KIADÓHIVATAL: KORONA-UTCA 7. SZÁM. Telefonszám: 5. Főszerkesztő: Dr. NEUBAUER FERENC. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.....................96 K Negyed évre .................24 K Fél évre.. ...................48 K Egy fiára ........................10 K Egyes szám ára 40 fillér. fi fegyelem, amely nélkül álamot el sem lehet képzelni, október 31-ével ,széjjelbomlott, mert azok, akiknek minden vágyuk és álmuk a politikai szereplés volt, s felbontották, hogy az államgépezetet teoretikus ideájuk szerint átformálják. Végnélkülinek tetsző nyomorúságok után végre aztán kifáradtak, kidőltek a fanatizált vezetők és ekkor a magára hagyott magyar hajó, összeroncsolva, megtépázva s kiéhezve visszavárta a régi rendet, a régi kormányost ; azt, aki a fegyelem fölbomlásakor, október 31 én, amikor a főváros treáin éreten gyerekek és bűnös hintáslegények maulicher-puskával üvöltöttek, — kénytelen vot elmenekülni. A régi kományost várta és kívánta vissza a megnyomorított ország, mert látta, hogy az ideák mily végzetesek!... Azt, hogy a proletárhatalom, hogy a szovjet államforma nem lesz hosszú életű, azt a magyar bolsevikok nagyon jól tudták és ezért főigyekvédik az volt, hogy pünkösdi király-ságuk alatt minden vonalon és minden formában a fegyelmet tiporják agyon, nehogy bukásuk után, megrakott bűnnel és pénzzel, hirtelen utóbebje őket a nép haragjának hosszúra nyúló keze. És sajnos, a fegyelmet sikerült is nekik tönkresilányítani, úgy, hogy pusztításaik nagy aránya ennek köszönhető. A háborút vesztett Németország is vonaglott és küzködött a bolsevizmus bacillusával, de et megmentette az egység s a fegyelmet, amelyet különösen Noske, — az a Noske, akire a kommunisták annyira gyaszkodtak, — a német népben továbbra is megtudta tartani s azokat, akik tévelyegtek, a józanság nagy hatalmával örökre kiábrándította a veszedelmes játékból. Magyarországon október 31. óta az egész államgépezet úgy nézett ki, mint egy gazdáját veszített hajó. A fegyelem hijján fölbomlott minden és mindenki azt csinálta, amit akart, azok, akikben a megszorult kötelességérzet még élt s azok elfacsarodó szívvel, de tehetetlen tekintettel nézték a vásárt, a kereskedést, ami a hivatalokból, intézetekből lett. És most, amikor a kormányos viszszatért a himbálódzó és nagyon bizonytalan irányt vett hajóra, az első dolga, hogy magán a hajón, benn az országban teremtse meg az egységet, rendet, mert különben a hajó legénysége éhezni fog és lerongyolódik. És csak azután, mikor van erő és bizalom, úgy keresheti az irányvesztett hajó az útját a szebb és boldogabb tájakra . . . Fegyelem nélkül rend, társadalom, élet és ország nem létezhetik! És úgy nem létezik, mint ahogy lehetetlen egy családot is elképzelni harmónia és megértés nélkül. A fegyelem megtartása és fennálása csak azoknak lehet nehéz és terhes, akik önmagukkal szemben is többé-kevésbé fegyelmezetlenek s amely ember megszokta az önmagával vló fegyelmet és beosztást, annak szinte nehéz és kellemetlen érzést támaszt a lelkében, bárminő rendetlenség és köteleségmulasztás. Fegyelem nélül nem létezik rend, rend nélkül nem lehet testületet, vállalatot, — különösen országot — organizálni, tehát így elsősorban alapföltétele egy országnak, hogy a népe fegyelmezett legyen! Sokat szenvedett országunk népe most már azon az úton van, amelyen ha halad, föltétlenül eléri az összetartás és a munka gyümölcét, a boldogulást és a jólétet. De ahhoz, hogy az útról, amelyen elindultunk és amelyen haladnunk kell, hogy le ne térjünk, fegyelem kell és pedig olyan fegyelem, amely önként árad és teremtődik meg magukból az emberekből és amelynek meglátására a hit és az összetartás a csüggedőknél is erősbödik. Kernesz Dezső. Parancs. A kommunista művek, röpiratok stb. beszolgáltatására vonatkozó parancsomhoz pótlólag elrendelem, hogy az ilyen művek Kaposváron a térparancsnoksághoz, (Barosslaktanya, állomásparancsnokság) vidéken a csendőrséghez szolgáltatandók be. Kováss alezredes, vármegyei kft. parancsnok. Reflexiók a tanítóságra vonatkozólag. Nem mehetek el minden szó nélkül Csicskár József tanító urnak e lap augusztus 29-iki számában közölt sorai mellett. Bizony nemcsak felhangzik a vád, a magyar tanítóság ellen, hanem egyenesen felharsog, felsüvít. Nem arról van szó, hogy miért lett a tanítóság szocialista, hanem miért lett anynyi és annyi helyen egy őrületes irányzatnak exponense s miért rúgta oldalba anynyi és anyi helyen az egyházi tanító azt az egyházat, amely őt kebelén tartotta. Óriási súllyal esnek e vádoló tények a mérlegbe, úgy hogy a mérleg egyik serpenyőjét teljesen alábillentik. Próbáljunk a mérleg másik oldalára enyhítő ellensúlyt helyezni, ha ugyan találunk. Ilyen enyhítő ellensúlynak látszik az, hogy a kommunizmus szépen hangzó szavakkal, nagy anyagi előnyöket biztosító ígéretekkel elvakította az eléggé gyenge anyagi lábon álló tanítóság szemét s igy elvakitva, elkápráztatva eltántorította eddigi igaz ideáljaitól. Annyi bizonyos, hogy a tanítóság helyzete nálunk meglehetősen mizerábilis volt. Egyáltalán nem állott arányban azzal a fáradságos, nagyjelentőségű pedagógiai munkával, melyet a tanítóság végzett. A fejlődő gyermeki lelket ápolni, nyesegetni, a tudományok előcsarnokába bevezetni, a jó, a szép, a nemes felé irányítani a szülőkön kívül a tanító van igazán hivatva. A nemzet, mondjuk így, a népnevelésnek elsőleges és tulajdonképpeni irányítója a tanító. Ám az ő munkájának sorsa az erkölcsi és anyagi méltánytalanság volt. Ennek a tanítóságnak hízelgő vállvere- tgetéssel mondotta a kommunizmus: „Té- iged teszlek az ország első emberévé! ! Tied lesz a legnagyobb fizetés!“ Talán megmagyarázható ebből, de korántsem menthető, hogy a tanítóság közül sokan ujjongva mentek át a kommunizmus táborába, nem törődvén azzal, hogy így a Sátán első csatlósaivá lesznek. Vájjon menthető-e ez ! ? Hitvány, hamis bankóért, az emberi hiúságnak tetsző cifra ígéretekért áruba bocsátani önmagukat, eladni szent ideáljaikat s vállalkozni galád hóhérmunkára ! Mert mit kívánt cserébe a kommuniz.