Uj-Somogy, 1919. november (1. évfolyam, 59-83. szám)
1919-11-19 / 73. szám
I. évfolyam. Kaposvár, 1919. november 19. szerda. 73. szám. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fezetős szerkesztő- Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. Egész évre - - - - 96 K 1 Negyed évre - - - 24 K --------------- Dr. THURY ZSIGMOND. Fél évre....................48 k ! Egy hóra.........................* TELEFONSZÁM: 128. Egyes szám ára 40 fillér. A danai államok. — E cikk az elsőrangú olasz publicista, Paolo Scarfonio tollából jelent meg egyik előkelő itáliai lapban. A magyar békekötés küszöbén különös érdekességgel bir. — A részlethatározatok, melyeket a versaillesi békekonferencia hoz, nagyfokú politikai elővigyázatlanságot bizonyítanak. Amikor megdöntik egy régi háznak az alapját, nagyon bajos azoknak a gerendáknak hoszszát és nagyságát megállapítani, melyek a megingott tetőzet fenntartására elegendők, így van az új nemzeti államok alakításával is. Az elvenni való anyag mindig ellenséges területen van és Ausztria-Magyarország legtöbbször az, melynek területéből a nemzetiségek arányaira való tekintet nélkül elveszik a szükséges pótlásokat. így látjuk Csehországot egyesülni Romániával, felülmúlva a rugékonyság minden próbáját. Dacára annak, hogy a Kárpátok egész nagy éve választja el a cseheket a románoktól, mégis a két új nemzeti állam összeölelkezik. Éppen így Temesvár és a Bánát a szerbeké lesz, holott jórészt románok lakják. E két összefüggésből megtalálható a rejtély kulcsa: Temesvár románjait helyettesítik a Kárpátok magyarjaival. Felsőbb politikából szükség van egy kis viviszekcióra. Csehország nem kapott korridort Jugoszláviához, szükséges tehát, hogy Romániával érintkezhessék. Magyarországtól ma elveszik a legjobb földeket, Ausztriától elvettek három millió alattvalót, de ugyanebben az időben erre a két rokkant nemzetre akarják halmozni a háború összes kiadásait, melyet a szétesett monarchia kormánya vett fel. Mi semmiesetre sem szólnánk bele az ellenséges államok sorsába, ha a jövő nem mutatkoznék oly fenyegetőnek, hogy kérdeznünk kell, várjon minő joggal vetik el a versaillesi urak az örökös harc és nyomor csíráját ? A vád, amellyel a békekonferenciát illették, hogy balkanizálni (balcanizarre) akarja Közép-Európát, minden nap jobban beigazolódik. A francia politika, mely nagyon világosan visszatért a napóleoni nagyzolás időszakához, azon van, hogy lerakja a Duna hosszában a legzavarosabb és legveszélyesebb állami mozaikokat. Ki fogja megakadályozni, hogy az elkeseredett osztrákok egyesüljenek az elkeseredett magyarokkal, a magyarok a bolgárokkal ? Franciaország komolyan hiszi, hogy a dunai szövetség megfelel a népek erkölcsi és gazdasági érdekeinek? Könnyű ez a naivság a francia politikusoknak, akik messze vannak a Balkántól. De mi, akik nagyon is közel vagyunk a Dunához, egy cseppet sem elégedhetünk meg e légies alapításokkal. Nyugodt megfontolással tekinthetjük mi ezt ellenséges hatalomnak, melyet Clemenceau Franciaországa ellenünk akar felfegyverezni. Mert ki hiheti komolyan, hogy az erővel megrokkantottak megelégszenek a megszakítással, hogy elég Alizé úr gyenge pókhálója arra, hogy a dunai nemzetek között a szövetséget összetartsa? Mi jön most? Miután megalkották a nemzetek két osztályát, azokét, akik elnyomnak és azokét, akiket elnyomnak, miután Szerbiát Bulgária ellen, Romániát Magyarország ellen, Csehországot Német-Ausztria ellen irányították, miután összegyűjtötték a kegyeket az egyiknek, az igazságtalanságot a másiknak, az antantnak ebből a helyzetből le kell vonnia ugyanazokat a következményeket, melyeket levont a Franciaország és Németország közötti viszonyból. Annyira kell majd erősíteni a kegyelt nemzetek katonai támogatását, amennyire növekszik az elnyomott nemzetek elégedetlenségének a veszélye. Ez azután magával fogja hozni a különleges katonai előkészületek, a belső szövetségek és titkos megegyezések szükségességét. Mert az ilyen szerződéseket csak fegyverrel a kézben lehet biztosítani. Amikor tehát nagy garral a Nemzetek Szövetségéről beszélnek, melynek nincs hadserege, nincsenek harácsolási szándékai és amelynek erkölcsi erejét a wilsoni örökérvényű elvek adják meg, az alapvető hiba ott van, hogy a versaillesi konferenciáról távolmaradt a világ fejlődésének egyik legfontosabb küldöttje: az igazságosság. Meg lesz a koncentráció. — Apponyi Albert miniszterelnök. — Az „Új-Somogy“ tudósítójának távirati jelentése. Budapest, nov. 18. Sir George Russel Clark ántantmegbízott tegnap délután 3 órára magához kérette a politikai pártok vezetőit s több közéleti vezérférfiut. Clark az értekezleten bejelentette, hogy a párisi legfőbb tanács megbízásából üzenetet kell átadnia a magyar pártoknak, amelyet az ötös tanács jegyzékben közöl a pártokkal. Eze után felolvasta a jegyzéket, amely kijelenti, hogy a szövetséges és társult hatalmak felfogása szerint azon irányzat, melyet a jelenlegi kormány politikai és társadalmi téren követ, nem alkalmas arra, hogy Magyarországon a belső nyugalmat és társadalmi békét tartósan biztosítsa. Ha Magyarország békét akar kötni, akkor a legrövidebb időn belül változásnak kell beállania a kormányban. A békekonferencia az összes számottevő pártoknak a kormányzatban való részvételét kívánja és egy ilyen koncentrációs kormány vezetésére nem tartja alkalmasnak Friedrich miniszterelnököt. Az antant hatalmak szükségesnek tartják a koncentrációs kormány haladéktalan megalakítását. Az összes pártok részvételével létrejövő kormánynak ezen hét végéig meg kell alkulnia, ellen esetben a békekonferencia megszakítja összeköttetését Magyarországgal és meghatalmazottját, Clarkot utasítja, hogy még e hét végén hagyja el Budapestet és térjen vissza Párisba. Clark ezután eltávozott az értekezletről. Felszólalások. Elsőnek Bethlen István gróf, utánaa Andrássy Gyula gróf szólaltak fel a megegyezés érdekében. Huszár Károly és Rubinek Gyula miniszterek rámutattak a vidék hangulatára és hangoztatták, hogy a keresztény pártok nem csinálnak személyi politikát, hanem az a fő céljuk, hogy az az irányzat, amelyre ma szükség van, megmaradjon. , Nagyatádi Szabó István volt miniszter, a kisgazdapárt elnöke a megegyezés mellett szólalt fel. Garami Ernő pártja nevében Friedrich távozását, továbbá tárgyi biztosítékokat kívánt. Az új kormány elnökéül Apponyit tartja alkalmasnak. Hegedűs Lóránt kijelenti, hogy pártja nem tart igényt arra sem, hogy a kabinetben tárcát kapjon. Bárczy István szintén Apponyit kivánja miniszterelnöknek. Ezután felszólalt Apponyi és méltatta a megegyezés szükségét. A miniszterelnökség elvállalása elől — úgymond — ki akart térni, de végül az egyhangú kívánság előtt kénytelen meghajolni. Horthy Miklós fővezér nagyon határozottan a megegyezés mellett szállott síkra. „Gondolnunk sem lehet arra, — mon-