Uj-Somogy, 1919. december (1. évfolyam, 84-106. szám)
1919-12-02 / 84. szám
. évfolyam. Kaposvár, 1919. december 2. kedd. 84. szám. Szerkesztősét, és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre - - - - 96 K | Negyed évre - - - 24 K Fél évre.....................48 K | Egy hóra ----- 10 K Egyes szám ára 40 fillér. Faji megerősödés, nemzeti egyéniség. Irta: Dr. Korponay Sándor. Tagadhatatlan, hogy a magyar fajnak sajátosságait, összes szellemi és anyagi érvényesülését igen erősen befolyásolta az emberiség egyik legerősebb és legegységesebb fajának , a zsidóságnak a jelenléte és rendkívüli aktivitása. A zsidókérdés ezidőszerint a politikai viharok előterében áll. Sajnos ! — az egyik oldalról kiáradó szenvedély és tüntető fajgyűlölet, a másik oldalról pedig zárkózottság és túlérzékenység egyelőre kilátástalanná teszik e probléma tárgyilagos megvitatását. A kérdés komplexuma óriási ! De lássuk ennek egy elhatárolt, — mindenesetre érdekes — részét, mégpedig mint részt az egész helyett! (Pars pro toto.) Valamely fajnak és illetve nemzetnek legbensőbb és legértékesebb birtokállománya a kultúrája, amely — össze nem tévesztve ezt a civilizációval — magában foglalja annak irodalmát, művészetét, világnézetét, továbbá a faji érzés és a nemzeti gondolat egyéb megnyilvánulásait. A kultúra azonban plasztikus , tehát pl. a nemzeti irodalom is folytonos változásnak és idegen kultúra penetrálásnak van kitéve. Ha pedig a nemzeti kultúra mögött nem a faj erős érzése és egyénisége áll, akkor mélhatlanul bekövetkezik annak bizonyos mérvű internacionalizálása, elnemzetközietlenítése, vagy más irányú elfajulása. A konkrét panasz azonban az, hogy a magyar kultúrába a zsidó faj sajátos érzése és felfogása penetrált, úgy, hogy a magyar kultúra faji jellege ennek folytán alterálódott, meghamisíttatott. Tárgyilagosan megállapíthatónak látszik egyrészt az, hogy kultúránkban, — különösen irodalmunkban, a fajmagyar szempontból előállót, az a helyzet, amit Darwin az élő organizmusok világában „arrest of development“ „a fejlődés holtpontra jutásáénak nevez ; másrészt pedig az, hogy ami ebben a kultúrában él és gyarapszik, az kevés kivétellel keverékjellegű és elsősorban nem irodalmi, hanem anyagi (üzleti) érdeket szolgál! ■ Hogy ez így történhetett, annak többféle oka is van! Ilyen pl. az idealizmus általános hanyatlása az egész világ irodalmában! Egyik fő okának azonban a magyar faj egyéniségének hiányos kialakulását, faji érzésének elégtelenségét és gyenge ellenállási képességét tartom. Bennünket mindez annyival is inkább érdekel, mert a regenerálás irányát ez jelöli meg! „Höchstes Glück der Erdenkinder ist nur die Persönlichkeit!“ — mondja Goethe. (A föld gyermekeinek legnagyobb boldogsága az egyéniség!) Ám egyénisége a fajnak is van és ott az egyéniség még többet jelent, mint az egyes embernél. Faji érzés, nemzeti öntudat, szóval egyéniség nem puszta attribútumai a faj és illetve a — faji alapon felépült — nemzet fogalmának, hanem lényeges alkotó részei. Amely nemzetnek nincs faji érzése, nincs nemzeti öntudata és egyénisége, az nem is nemzet, hanem karakter nélküli, hitvány csordanép. Mindaz pedig, ami egy nemzetben mint faji érzés, mint nemzeti öntudat, mint egyéniség él és érvényesül, a nemzet kultúrájában van lefektetve. A nemzeti kultúra kérdése tehát egy nemzet létkérdése. E fogalmakban igen erős viszonylagosság rejlik: a nemzeti kultúrát nem múló szenvedélyek ötletszerű kitörése, hanem tiszta faji érzés és nemzeti öntudat védhetik csak; viszont ezeket, ha valami, úgy csakis a nemzeti kultúra fogja regenerálni. E feladat azonban hosszú időt felölelő intenzív nevelést, sok kiváló egyénnek — különösen a jellemnevelés és példaadás terén — heroikus önfeláldozással végzendő munkáját feltételezi. Ez a nemzeti feladat az eszmény erejével fogja vonzani a nemzet kötelékébe tartozó hazafias érzésű más fajbelieket, mert ennek a munkának célja a magyar faj megerősítésén felül a magyar nemzet kötelékébe tartozó összes fajoknak egy egységes nemzeti érzésben és gondolatban való egyesítése; ilyen egyesítő ereje azonban a faji harcnak nincsen! Ebben az országban a magyar faj az állam megalkotója, annak az egyéniségéhez fűződik nemzeti létünk gondolata is; e faji és illetve nemzeti egyéniség minél egységesebb és minél erőteljesebb kialakulása mindenkinek óhaja kell, hogy legyen, aki ennek a nemzetnek védőszárnya alatt létezni és boldogulni akar. Akik pedig e törekvésekkel szembehelyezkednek, — akár egyesek, akár egyes fajok és osztályok töredékei, vagy söpredékei legyenek, — azok a nemzet ellenségei! Velük állam és társadalom egységesen és kérlelhetetlenül le kell, hogy számoljon! Távirat és telefonjelentések. Békekilátásaink. Budapest, dec. 1. A budapesti francia katonai misszió vezetője, Graziani tábornok fogadta a „Pester Lloyd" munkatársát és a következő nagyérdekű kijelentéseket tette Magyarország békekilátásairól: — Párisból kapott értesülések szerint — mondotta a tábornok,- a magyar békeszerződés már készen van, sőt már ki is van nyomtatva. Ha ezen információim helyesek, a magyar kormány meghatalmazottaival nyomban megérkezésük után közölni fogják a békefeltételeket. Nem tudom, hogy a Tisza gróf magatartására vonatkozó okiratok milyen befolyást gyakoroltak a legfelsőbb tanácsra, csak annyit tudok, hogy a szövetséges és társult hatalmak bizonyos elveket állítottak fel a béke alapjául, amelyek Magyarországra is kétségtelenül fognak alkalmaztatni, mint ahogy az más országokkal szemben is történt. A két főelv: a népek önrendelkezési joga és a kártérítés kötelezettsége. Magyarország csakis szorgos munkával és az összes pártok egyesülése útján állhat talpra és mihelyt sebei begyógyultak, bizalommal tekinthet az ország jövője elé. A francia tőke ezután is keresni fogja részesedését a magyar vasutakban és bankokban, mihelyt a magyar nép visszatér a produktív munkához. Biztosra veszem, hogy Franciaország egy franciabarát Magyarországot a legjobb akarattal fog támogatni. Ami az ország kormányformáját illeti: Franciaország republikánus ugyan, de nem gondol arra, hogy politikai ízlését más népekre ráerőszakolja. Magyarország leendő határairól így nyilatkozott Graziani: „Nem tudom mi volt az antant munkarendszere ebben a kérdésben, csak annyit tudok én is, hogy demarkációs vonalakat vont a magyar haderők és a szomszédos államok csapatai között. Valószínűnek tartom, hogy ezek a demarkációs vonalak csak csekély részben fognak eltérni a végleges jövő határoktól. Hozzá kell tennem, hogy ez csak személyes benyomásom! — Aradot, Temesvárt és Szatmárt a békekonferencia valószínűleg Romániának fogja odaítélni és Nagyvárad is keletre van az 1919. júniusában megállapított demarkációs vonaltól. Hogy az ilyen döntés megfelel-e a nemzetiségi elvnek, ennek megítélése nem tartozik rám. Bizonyára a legfelsőbb tanács is tudja, hogy az említett városokat nagyon régóta magyarok lakják. Kétséget sem szenved, hogy ilyen irányban informáltatta is magát és döntését a nemzetiségi elvnek megfelelően fogja meghozni. Semmi biztatót nem tudott mondani