Uj-Somogy, 1919. december (1. évfolyam, 84-106. szám)

1919-12-03 / 85. szám

2 A Tisza-gyilkosság vizs­gálata. Budapest, dec. 2. Kéri Pál újságíró, Tisza meggyilkolásának egyik értelmi fő­­szerzője még mindig tagad és azt állítja, hogy a gyilkosság idején nem volt sem a Roheim villában, sem annak környékén. — Fényes László is tagadásban van, jóllehet, Vágó (Wilheim) fényképész azt vallotta, hogy október 30-án Csernyák százados az Astoria-szállodában többektől megkérdezte, hogy hol van Fényes László, mert délután neki is jelen kell lennie a Lovas-féle vívó­­teremben megtartandó ülésen. A vizsgáló­bíró Fényes ellen elrendelte a vizsgálati fogságot, amit a vádtanács is jóváhagyott. Kétszázezer koronás adomány az újságíróknak. Budapest, dec. 2. Huszár Károly miniszterelnök vasárnap este megjelent az Otthon Körben, hol a volt kollégák meleg ünneplésben részesítették a miniszterelnökké lett, volt újságíró Huszár Károlyt.­­ Huszár a többek között boldogan jelentette be, hogy egy barátja kétszázezer koronát adott neki át azzal, hogy azt saját belátása szerint használja fel jótékony célra. A miniszterelnök azt hiszi, hogy ezt az összeget akkor hasz­nálja fel a legjobban, ha az újságírók özvegyei és árvái közt szétosztja. _ - : 's? • Az Egyesült Kisgazdák zászlóbontása Kecskeméten Budapest, dec. 2. Az Egyesült Kis­gazda és földmives Párt vasárnap tartotta ünnepélyes zászlóbontását a Duna—Tisza közében, a román megszállás alól tíz nap előtt felszabadult Kecskeméten. Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter a kisgaz­dák egyesített pártjának elnökségi tagja tar­totta itt meg nagyhatású programmbeszédét, mint Kecskemét város képviselőjelöltje. „A mi programmunk elsősorban az, — mondta beszéde során — hogy a kisgazdaosztályt felvirágoztassuk !“ Majd a belpolitikai kér­désekre térve kifejtette, hogy a most bekö­vetkezendő választások többségre fogják juttatni a keresztény nemzeti alapon álló pártokat. A zsidókérdésről a következőket mondotta : „A zsidóság túlhatalma ellen nem jelszavakkal kell küzdeni, hanem először intézményekkel, másodszor munkával és élelmességgel. A kormány el van határozva a numerus clausus behozatalára, hogy zsidók ne foglalhassák el az összes pályákat a keresztény ifjúság elől.“ A Rubinek után felszólaltak még sokorópátkai Szabó és nagyatádi Szabó miniszterek és azon remé­nyüknek adtak kifejezést, hogy az egyesült Kisgazda és Földmivespárt, melyhez Rubinek földmivelésügyi miniszter is tartozik, mint többség fog kikerülni a választásokból.­­ A miniszterek este tíz órakor visszautaztak Budapestre. UJ-SOMOG­Y Szociáldemokrata kíván­ságok. Budapest, dec. 2. Huszár Károly mi­niszterelnöknél tegnap este megjelentek a Szociáldemokrata Párt küldöttsége gyanánt Miákits Ferenc államtitkár, Farkas párttitkár, továbbá Kábák és Bíró Dezső párttagok, kiket a miniszterelnök Peyer népjóléti mi­niszter társaságában fogadott. A küldöttség előadta, hogy a Párt a választási kormány­­rendeletnek milyen irányú módosítását kí­vánja, azonkívül enyhítéseket kér a sajtó­­cenzúra kezelésében és javaslataik vannak a munkanélküliekről, valamint a fogolytábo­rokban internált kommunisták és vörös ka­tonák érdekében.­­ A miniszterelnök kije­lentette a küldöttségnek, hogy a Párt kí­vánságát a minisztertanács elé terjeszti. Az internált kommunisták szabadonbocsájtása tárgyában a hadseregfővezérséget is meg­kérdezi a kormány. Egyesült a két kisgazdapárt. A két kisgazdapárt vezetőségéből többen azon fáradoztak, hogy nagyatádi Szabó Ist­vánnak és sokorópátkai Szabó Istvánnak külön-külön szervezkedő, egymással harcban álló pártjait egyesítsék és ezzel a magyar kisgazda- és földmives-társadalmat egy tábor­ban tömörítsék. A tárgyalások eredménnyel fejeződtek be és létrejött a két párt egye­sülése. Az egyesült párt programmjául el­fogadták nagyatádi Szabó István programm­­ját, amelynek sarkalatos része a kisgazda­társadalmat kielégítő becsületes birtokpolitikai reform és a progresszív adórendszer. A párt címe: „Országos Kisgazda és Föld­mivespárt“ maradt, az elnökség tagjai nagy­atádi Szabó István, sokorópátkai Szabó István, Rubinek Gyula és Mayer János lettek, a pártvezetőség többi szerveit pedig mindkét csoport arányos képviseletével állít­ják össze. A megegyezés után Patacsi Dénes államtitkár meleghangú beszédben üdvözölte nagyatádi Szabót és pártját és méltatta a két párt egyesülésének politikai és országos jelentőségét. Üdvözölte azokat, akik lehetővé tették, hogy a magyar nemzetnek legnagyobb társadalmi osztálya ezentúl egy táborban egyesült erővel küzdhet és kifejtette, hogy a kisgazdák és a földmívesek vállvetve együtt akarnak dolgozni az ország újjáépítésében, a kisiparossággal, a kiskereskedőkkel és az ország hasonló gondolkozású szellemi rétegeivel. Az üdvözlésre nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszter válaszolt hosszabb beszéddel, a többek között a következőket mondván: Az ország kisgazdáinak egyesülése olyan kötelesség volt, mondotta, amely elől nem lehetett kitérni. A kötelességteljesítés mellett azonban azt is elmondhatjuk, hogy szívünk vágyát is teljesítjük és éppen ebben látom a gyökerét, a biztonságát annak, hogy 1919. december 3. ez az egyesülés örökös marad, hogy egész­séges, természetes alapokon nyugszik, amely hivatott arra, hogy a jövő Magyarország újjáépítésében vezető szerepe legyen. A kis­gazdák most egyesült politikai és gazdaság­szervezete olyan tényező, amelyhez foghaló Magyarország újjáalakításában nincs még­ egy. Mi nem osztályparlamentet akarunk hanem népparlamentet, amelyben a társa­dalom minden rétege képviselve van. Nem csak, hogy nem akarjuk kiszorítani a szellemi erőt, az intelligenciát körünkből, hanem ellenkezőleg, két kézzel nyúlunk utána Hogy úgy fejezzem ki magamat, urnak és paraszt­nak össze kell fogni. A beszédet nagy tetszéssel és tapssal fogadták. Utána sokorópátkai Szabó István odament nagyatádi Szabóhoz és a békesség jeléül baráti jobbot nyújtott neki. Ezután Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter beszélt. Majd végül sokorópátkai Szabó István crömének adott kifejezést, hogy a két párt egymásra talált. „Ez ünnepélyes pillanatban — mondotta — mint a fiatal jegyespár, megfogadják egymásnak a hűséget: holtomig­lan, holtogaalan.“ (Tetszés és taps.) „ Kidőlt firdély ... Jelzőjét e címnek Kölcseytől vettem. Ha a költő szelíden borongó bánatában le­­dőltnek érezheti Erdélyt, — mennyivel in­­kább elmondhatjuk ezt mi, a vigasztalan je­len bús lemondásának napjaiban, — mik®r az évszázadok vihara soha annyira le nem döntötte a Krályhágón túli kies­ szépségű drága gyöngyünket, mint a világháború min­dent felforgató pokoli förgetege ... A ke­sergő költő szavait méltán beilleszthetjük gondolatainkba : Pusziidat átka leng Szegény Hazánk felett; Erdély ledőlt s fölötte Szivünk keserve zeng ... A legfájóbb, legégetőbb keserv ; fá­jóbb valamennyinél, égetőbb sok ezernél. Milliók könnyhullása közben szakadt le Er­dély az anyai kebelről ; a durva erőszak hiénamunkája, a bőszült ellenség kegyetlen vadsága elszánt titáni harcot vívott, amig elrabolta tőlünk, amig véres kardjával kiha­sította Hazánk drága testéből . . . A magyar alkotmányos küzdelmeknek klasszikus földje, a vitéz­ségbeli székelyek­nek történelmi eseményekben gazdag ha­zája érchegyeivel, 57.244 négyzetkilométer területével, kolozsvári egyetemével, a refor­mátusok hires Bethlen-kollégiumával, 15 kö­zépfokú iskolájával ... 4 és fél millió la­kosságának 33 százalék tiszta magyarságá­val .. . mesebeli szépségével . . . aranyá­val . . bányáival . . . fürdőivel idegen ha­talom, gyűlölt vad horda nép saskörmei kö­zött... A tordai hasadék... Vízakna... Bor­szék ... Tusnád és a többiek. . Abrudbá­­nya . . . Verespatak . . . Törcsvár . . . Tömös . . . Bálványosvár . . . Kovászna ... Torockó . . . Cenk ... Hétfalu... Vajdahunyad ... egy­­egy tanulmány tárgya mindenik, egy-egy fájdalomdarab a kesergő kebelben . ..

Next