Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1920-05-23 / 117. szám
n. évfolyam. Szerkeszttr cég ás kiadóhivatali Kaposvár, KOHTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Kaposvár, 1920. május 23. vasárnap. 117. (223.) szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztó: Dr. THURY ZSIGMON Egész évre - Fél évre - -Előfizetési árak: - - - ZSOKI Negyed évre - - ■ - - - 00 K | Egy hóra..................... Egyes szám ára X korona. 45 K 17 K A munka fegyvere. Irta: Ligethy Béla. Ha végigtekintünk politikai életünknek a proletárdiktatúra bukása óta napjainkig megtett útjára s ha az azóta megtörtént eseményeket, mint a politika terén elért eredményeket könyveljük el, akkor megállapíthatjuk, hogy államéletünk egyes, a fejlődést zavaró mellékkörülményektől eltekintve, határozottan a konszolidáció ösvényén halad. Ha nem is mérföldlépéses, gyors tempóban, ha csak cammogó, ólomszerű mozgással is, de tagadhatatlanul haladunk a tisztulás útján. És ez a tisztulás egyes-egyedül csakis a magyar nép józan önérzet-ébredésének köszönhető! Ne értsük félre ezt a szót: konszolidáció ! Szükségünk van arra, hogy népünk ezt a szót, akár politikai, akár gazdasági tekintetben, a leghelyesebb értelmezésében fogja fel ! A konszolidáció nem jelentheti a politikai élet túlkapásait és nem jelentheti a szélsőséges felekezeti álláspontot sem. Mi a konszolidációt másképen értelmezzük. Mi e kifejezésen a józanabb magyarságnak józanul, mérsékelten, megfontoltan kidolgozott tervszerű építeni akaró kultúrmunkásságát értjük. Igen. Mi ezt az elvet hirdetjük és, a legtöbbször haszontalanul elhangzott jelszavak hangoztatásával szemben, az egyénenkénti, egyedül boldogító munka álláspontján állunk. Az utóbbi hónapok alatt társadalmi életünknek mondhatni valamennyi törekvése odairányult, hogy szétforgácsolt erőit hatalmas, tényezőket tevő tömörülésben egyesítse ! Fényes esti összejöveteleken, műkedvelő-, kabaré-, és koncertestéken, melyek egytől-egyig a hazafias propaganda jegyében tartottak, sikerült is egy tető alá hozni városaink mindenrendbéli közönségét. Ezeken a jótékonycélú propaganda-előadásokon láttuk is a magyar eszme zászlaja köré ujjongva csoportosuló, hol éljenző, hol könnyező, hol pedig részvétteljes szomorúsággal bólogató sokaságot. De ezek az esélyek, melyeknek jogosultságát és duplázott értelembe vett jótékony hatását szándékunkban sincs elvitatni, elmúltak és bizonyos anyagi bevételeken kívül alig hoztak kézzelfogható eredményt. Mi ennél többet várunk! Mi többet várunk az elfásult magyar kedélyek élesztésénél és serkentésénél ! Mi a munka, a dolgozás, az építés, a termelés, a fejlesztés, a kiaknázás jelszavak nélküli magyarságát várjuk és követeljük ! A munkában legyünk hazafiak, a munkában legyünk irredenták, a munkában legyünk hangosak, kitartók, tántoríthatatlanok, bátrak, ambiciózusak, ébredők, buzgolkodók! Ne mi kiáltsunk, hanem a munka ! Szellemi és testi produktumaink kiáltsanak a magyar ügy érdekében ! Mi ezt hirdetjük ! Ezt hirdetjük, terjesztjük és valljuk, mert érezzük, hogy az a propaganda, melyet dolgos kezünk, verejtékező arcunk fog érdekünkben kifejteni, az sokkal többet fog használni a magyar ügynek, mint ama másik, a jelszavakkal való kiáltozás propagandája! Egy a harcban elbukott nép létjogosultságát, újbóli feltámadásának lehetőségét nem a kebléből kitörő vész- és jajkiáltások, nem a bosszút hirdető esztelen fenyegetések rejtik magukban, hanem a vereség utáni összetartó munkára készülő erőgyűjtés és az azonnali talpraállás és dologba kezdés! Vessünk egy pillantást Németországra és hasonlítsuk össze a vesztett háború utáni társadalmi életét a mienkkel. Milyen hatalmas arányokat ölt a különbség! Mennyivel több akarat, mennyivel több és mennyivel csendesebb munkaszorgalmazás, mennyivel fanatikusabb bizodalom a munka gyümölcsein felépülő, feltámadó új, hatalmas Németországban. Vagy nézzük az életnek ezer s ezer példáját. Figyeljünk egy betegre, aki egész lelkületével csügg azon, hogy egészsége minél előbb helyreálljon. Nézzünk a természetbe, a kérgük megsértette fákra, vagy a szétzavart, megbolygatott hangyabolyra, ahol minden kis állategyén felragadja a még megmenthető hangyatojáskákat, hogy megmentve újból felhalmozza azokat! Bármerre tekintsünk, mindenhonnan az életet ösztönösen féltő erőgyűjtés példája tárul elénk! Ezek a szempontok vezessenek bennünket! Ezek hassanak ránk irányítólag! A munka száz és száz válfaja legyen kezünkben a legveszedelmesebb irredenta eszköz! Ez legyen a kardunk, a fegyverünk, a bosszúnk, a kiáltásunk, a hódítóeszközünk!• Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a szétdarabolt Magyarországot csak a munka népe hódíthatja vissza! Nem a puszta szó, nem a gyűlöletszítás, a munka, a jólétet, gazdagságot, boldogulást, megelégedést, a kultúrát gyümölcsöző munka legyen a mi egyedüli harci eszközünk! Ezzel visszaszerezhetjük Erdélyt, a Felvidéket, a tengert, az ezeréves Magyarországot és szerezhetünk még valamit, ami talán mindenekelőtt a legfontosabb elismerést, tekintélyt és méltó, bennünket illető elhelyezkedést a világ dolgozó nemzetei között! Mi ezt a zászlót bontottuk ki! Ennek jegyében harcolunk a szenvedő magyarság érdekeiért. Csatlakozzék hozzánk mindenki, aki a magyar föld népének ügyét őszintén rajongó szeretettel öleli szivére. — Somogyvármegye Szabadoktatási Bizottsága tagjai. Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága május hó - án tartott évnegyedes közgyűlésén Dr. Neubauer Ferenc ügyvédet, Kecskés Ernő áll. elemi iskolai igazgatót, Orel Géza min tanácsos, ny. pénzügy igájától, Darnay Kate,tán vaskereskedőt, Haidekker Károly ügyvédet, Kiadnigg Alajos cukorgyári igazgatót, Geiszler János vaskereskedőt, Tankovits János nemzetgyűlési képviselőt, Mayer Berci mészárost választotta meg a szabadoktatási bizottság tagjaivá. A lakáshivatalban. Amidőn az Isten verőfényes napja — mint ma — áldástosztóan mosolyog le ránk a gyönyörű kék égboltozatról, szinte megfeledkezünk, hogy zuhogó förgetegek, borzasztó szélviharok, hófúvások, dermesztő fagy és hidegség is van a világon, amikor futva rohanunk hazafelé, hogy elgémberedett tagjainkat a kályha jóleső melegénél újra életrekeltsük. Hazafelé. .. igen, hajlék alá... igen, de akinek nincs, mert ma — sajnos — ilyenek is sokan akadnak. Nézzünk be egy pillanatra oda, ahonnan remegve várjuk a mai, szegény, egyszerű, de most mégis becses egy kis szobánk kiutalását! A Zárda utca 9. szám alatt levő lakáshivatalban tettünk tegnap látogatást. A hivatalt, amelynek teendőit a hivatal vezetőjén, dr. Androsits Istvánon kívül még ketten látják el, a lakásra szorulók állandóan tömegesen ostromolják kéréseikkel és panaszaikkal. A lakáshivatalhoz ez év kezdetétől 950 ügy érkezett be. A hivatal máig 351 esetben helyezett el lakásért folyamodókat. A további ügyek részben lakbérmegállapítási kérések, részben más nem teljesíthető kérelmek, 250 ügy elintézése van folyamatban. Ezek azonban túlnyomóan olyanok beadványai, akik már hajlék alatt vannak, azonban valamely ok miatt onnan kiköltözni és új helységbe vonulni szeretnének. Az ilyen megkeresések természetesen kevésbbé sürgős természetek és a vagyon- és baraklakókkal szemben csak másodrangú fontosságúak. Óriási munkát ad a lakáshivatalnak e néhány sorba tömörített, valójában azonban hihetetlen nagy feladatok megoldása. Minden ember a saját kérelmét találja helytállónak, mindegyik azt hiszi, hogy az ő helyzete a legszerencsétlenebb és szánalomraméltóbb. „Az én lakásomban maradni lehetetlen, mert beesik az eső, mert bedőlnek a falai, mert a padlón feltör a víz, mert mindenünk elpenészedik stb. Kérem, a házigazdám horribilis bért követel, vagy a bérlőm ingyen akar lakni és igy tovább. De vannak menekültek is, ezek sem maradhatnak az Isten szabad ege alatt. Mindenkit meg kell hallgatni, az ellenfeleket is be kell idézni; helyszíni szemlék, tárgyalások, adminisztrációs munkálatok, mindezt három ember végzi. Kedden és pénteken a panaszokat és kérelmeket veszik fel, szerdán és szombaton folynak a tárgyalások, hétfőn és csütörtökön kerül sor az írásbeliek elvégzésére. Az első pillanatban az ügyes beosztás mellett talán egyszerűnek látszik a feladat, valójában azonban teljes odaadást, fáradhatatlanságot, szünet nélküli munkát kíván. Csakis így lehetséges az, hogy a lakáshivatal tényleg meg is felel a hozzáfűzött várakozásoknak és minden kérelem aránylag rövid idő alatt elintézést nyer. Egy dologban azonban tehetetlen a lakáshivatal is. Kaposvárott jelenleg 40 család, lakik barakokban és 64 család — legnagyobb részben menekültek vagyonokban. Az óriási lakásmizéria miatt természetesen ezeken segíteni, ezeket tisztességes, állandó lakásokban elhelyezni nem tudja. A lakáshivatalban azonban megvan a jóindulat, vezetőjét mindenkor a közönség érdekei hatják át, fontos és felelősségteljes állását minden külső és érzelmi momentum elkerülésével minden kívülről jövő behatás figyelmen kívül hagyásával aztán az igazságosság érdekében kívánja felhasználni.