Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-23 / 117. szám

n. évfolyam. Szerkeszttr cég ás kiadóhivatali Kaposvár, KOHTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Kaposvár, 1920. május 23. vasárnap.­ 117. (223.) szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztó: Dr. THURY ZSIGMON Egész évre - Fél évre - -Előfizetési árak: - - - ZSO­K­I Negyed évre - - ■ - - - 00 K | Egy hóra..................... Egyes szám ára X korona. 45 K 17 K A munka fegyvere. Irta: Ligethy Béla. Ha végigtekintünk politikai életünk­nek a proletárdiktatúra bukása óta nap­jainkig megtett útjára s ha az azóta megtörtént eseményeket, mint a po­litika terén elért eredményeket köny­veljük el, akkor megállapíthatjuk, hogy államéletünk egyes, a fejlődést za­varó mellékkörülményektől eltekintve, határozottan a konszolidáció ösvényén halad. Ha nem is mérföldlépéses, gyors tempóban, ha csak cammogó, ólomszerű mozgással is, de tagadhatatlanul hala­dunk a tisztulás útján. És ez a tisztulás egyes-egyedül csakis a magyar nép józan önérzet-ébredésének köszönhető! Ne értsük félre ezt a szót: kon­szolidáció ! Szükségünk van arra, hogy népünk ezt a szót, akár politikai, akár gazdasági tekintetben, a leghelyesebb értelmezésében fogja fel ! A konszo­lidáció nem jelentheti a politikai élet túlkapásait és nem jelentheti a szélső­séges felekezeti álláspontot sem. Mi a konszolidációt másképen értelmezzük. Mi e kifejezésen a józanabb magyar­ságnak józanul, mérsékelten, megfontol­tan kidolgozott tervszerű építeni akaró kultúrmunk­áss­ágát értjük. Igen. Mi ezt az elvet hirdetjük és, a legtöbbször ha­szontalanul elhangzott jelszavak han­goztatásával szemben, az egyénenkénti, egyedül boldogító munka álláspontján állunk. Az utóbbi hónapok alatt társadalmi életünknek mondhatni valamennyi tö­rekvése odairányult, hogy szétforgácsolt erőit hatalmas, tényezőket tevő tömö­rülésben egyesítse ! Fényes esti össze­jöveteleken, műkedvelő-, kabaré-, és koncertestéken, melyek egytől-egyig a hazafias propaganda jegyében tartottak, sikerült is egy tető alá hozni városaink mindenrendbéli közönségét. Ezeken a jótékonycélú propaganda-előadásokon láttuk is a magyar eszme zászlaja köré ujjongva csoportosuló, hol éljenző, hol könnyező, hol pedig részvétteljes szo­morúsággal bólogató sokaságot. De ezek az es­élyek, melyeknek jogosultságát és duplázott értelembe vett jótékony hatását szándékunkban sincs elvitatni, elmúltak és bizonyos anyagi bevétele­ken kívül alig hoztak kézzelfogható eredményt. Mi ennél többet várunk! Mi többet várunk az elfásult ma­gyar kedélyek élesztésénél és ser­kentésénél ! Mi a munka, a dolgozás, az építés, a termelés, a fejlesztés, a ki­aknázás jelszavak nélküli magyarságát várjuk és követeljük ! A munkában le­gyünk hazafiak, a munkában legyünk irredenták, a munkában legyünk hango­sak, kitartók, tántoríthatatlanok, bátrak, ambiciózusak, ébredők, buzgolkodók! Ne mi kiáltsunk, hanem a munka ! Szel­lemi és testi produktumaink kiáltsanak a magyar ügy érdekében ! Mi ezt hirdetjük ! Ezt hirdetjük, ter­jesztjük és valljuk, mert érezzük, hogy az a propaganda, melyet dolgos kezünk, verejtékező arcunk fog érdekünkbe­n ki­fejteni, az sokkal többet fog használni a magyar ügynek, mint ama másik, a jel­szavakkal való kiáltozás propagandája! Egy a harcban elbukott nép létjogosult­ságát, újbóli feltámadásának lehetőségét nem a kebléből kitörő vész- és jaj­kiáltások, nem a bosszút hirdető esztelen fenyegetések rejtik magukban, hanem a vereség utáni összetartó munkára készülő erőgyűjtés és az azonnali talpraállás és dologba­ kezdés! Vessünk egy pillantást Német­országra és hasonlítsuk össze a vesztett háború utáni társadalmi életét a mienkkel. Milyen hatalmas arányokat ölt a különb­ség! Mennyivel több akarat, mennyivel több és mennyivel csendesebb munka­szorgalmazás, mennyivel fanatikusabb bizodalom a munka gyümölcsein fel­épülő, feltámadó új, hatalmas Német­országban. Vagy nézzük az életnek ezer s ezer példáját. Figyeljünk egy betegre, aki egész lelkületével csügg azon, hogy egészsége minél előbb helyreálljon. Nézzünk a természetbe, a kérgük meg­sértette fákra, vagy a szétzavart, meg­bolygatott hangyabolyra, ahol minden kis állategyén felragadja a még megment­hető hangyatojáskákat, hogy megmentve újból felhalmozza azokat! Bármerre tekintsünk, mindenhonnan az életet ösz­tönösen féltő erőgyűjtés példája tárul elénk! Ezek a szempontok vezessenek bennünket! Ezek hassanak ránk irányí­­tólag! A munka száz és száz válfaja legyen kezünkben a legveszedelmesebb irredenta eszköz! Ez legyen a kardunk, a fegyverünk, a bosszúnk, a kiáltásunk, a hódítóeszközünk!•­ Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a szétdarabolt Magyarországot csak a munka népe hódíthatja vissza! Nem a puszta szó, nem a gyűlöletszítás, a munka, a jólétet, gazdagságot, boldogulást, megelégedést, a kultúrát gyümölcsöző munka legyen a mi egyedüli harci eszközünk! Ezzel visszaszerezhetjük Erdélyt, a Felvidéket, a tengert, az ezeréves Magyarországot és szerezhetünk még valamit, ami talán mindenekelőtt a legfontosabb elismerést, tekintélyt és méltó, bennünket illető el­helyezkedést a világ dolgozó nemzetei között! Mi ezt a zászlót bontottuk ki! Ennek jegyében harcolunk a szenvedő magyarság érdekeiért. Csatlakozzék hozzánk mindenki, aki a magyar föld népének ügyét őszintén rajongó szere­tettel öleli szivére. — Somogyvármegye Szabadokta­tási Bizottsága tagjai. Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága május hó - án tartott évnegyedes közgyűlésén Dr. Neu­bauer Ferenc ügyvédet, Kecskés Ernő áll. elemi iskolai igazgatót, Orel Géza min ta­nácsos, ny. pénzügy igájától, Darnay Kate­,­tán vaskereskedőt, Haidekker Károly ügyvé­det, Kiadnigg Alajos cukorgyári igazgatót, Geiszler János vaskereskedőt, Tankovits Já­nos nemzetgyűlési képviselőt, Mayer Berci­­ mészárost választotta meg a szabadoktatási bizottság tagjaivá. A lakáshivatalban. Amidőn az Isten verőfényes napja — mint ma — áldástosztóan mosolyog le ránk a gyönyörű kék égboltozatról, szinte megfe­ledkezünk, hogy zuhogó förgetegek, borzasztó­­ szélviharok, hófúvások, dermesztő fagy és hidegség is van a világon, amikor futva ro­hanunk hazafelé, hogy elgémberedett tagjain­kat a kályha jóleső melegénél újra életre­­keltsük. Hazafelé. .. igen, hajlék alá... igen, de akinek nincs, mert ma — sajnos — ilyenek is sokan akadnak. Nézzünk be egy pillanatra oda, ahonnan remegve várjuk a mai, szegény, egyszerű, de most mégis be­cses egy kis szobánk kiutalását! A Zárda­ utca 9. szám alatt levő lakás­hivatalban tettünk tegnap látogatást. A hiva­talt, amelynek teendőit a hivatal vezetőjén, dr­. Androsits Istvánon kívül még ketten lát­ják el, a lakásra szorulók állandóan tömege­sen ostromolják kéréseikkel és panaszaikkal. A lakáshivatalhoz ez év kezdetétől 950 ügy érkezett be. A hivatal máig 351 esetben he­lyezett el lakásért folyamodókat. A további ügyek részben lakbérmegállapítási kérések, részben más nem teljesíthető kérelmek, 250 ügy elintézése van folyamatban. Ezek azon­ban túlnyomóan olyanok beadványai, akik már hajlék alatt vannak, azonban valamely ok miatt onnan kiköltözni és új helységbe vonulni szeretnének. Az ilyen megkeresések természetesen kevésbbé sürgős természetek és a vagyon- és baraklakókkal szemben csak másodrangú fontosságúak. Óriási munkát ad a lakáshivatalnak e néhány sorba tömörített, valójában azonban hihetetlen nagy feladatok megoldása. Minden ember a saját kérelmét találja helytállónak, mindegyik azt hiszi, hogy az ő helyzete a legszerencsétlenebb és szánalomraméltóbb. „Az én lakásomban maradni lehetetlen, mert be­esik az eső, mert bedőlnek a falai, mert a padlón feltör a víz, mert mindenünk el­­penészedik stb. Kérem, a házigazdám horri­bilis bért követel, vagy a bérlőm ingyen akar lakni és igy tovább­. De vannak menekül­tek is, ezek sem maradhatnak az Isten sza­bad ege alatt. Mindenkit meg kell hallgatni, az ellenfeleket is be kell idézni; helyszíni szemlék, tárgyalások, adminisztrációs munká­­latok, mindezt három ember végzi. Kedden és pénteken a panaszokat és kérelmeket ve­szik fel, szerdán és szombaton folynak a tárgyalások, hétfőn és csütörtökön kerül sor az írásbeliek elvégzésére. Az első pillanatban az ügyes beosztás mellett talán egyszerűnek látszik a feladat, valójában azonban teljes odaadást, fáradhatatlanságot, szünet nélküli munkát kíván. Csakis így lehetséges az, hogy a lakáshivatal tényleg meg is felel a hozzá­fűzött várakozásoknak és minden kérelem aránylag rövid idő alatt elintézést nyer. Egy dologban azonban tehetetlen a lakáshivatal is. Kaposvárott jelenleg 40 csa­lád, lakik barakokban és 64 család — leg­nagyobb részben menekültek vagyonok­­ban. Az óriási lakásmizéria miatt természete­sen ezeken segíteni, ezeket tisztességes, ál­landó lakásokban elhelyezni nem tudja. A lakáshivatalban azonban megvan a jóindulat, vezetőjét mindenkor a közönség érdekei hatják át, fontos és felelősségteljes állását minden külső és érzelmi momentum elkerülésével minden kívülről jövő behatás figyelmen kívül hagyásával a­­ztán az igazsá­gosság érdekében kívánja felhasználni.

Next