Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-30 / 122. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal. KAPOSVÁR, KONITRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TEL­EFOMSZ­ÁM: 128. 199 /99.­­ évim Kaposvár, 1920. május 30, vasárnap. POLITIKAI NAPILAP Falelős siszkesztó: Dr. THURY ZSIGMOND. Előf­zetési érák: Égési évre - - • - ZSO­K­I Negyed évre • • • 45 K Fél évre.....................90 K­­ Egy hóra.........................17 K Egyes szám­ára 1 korona. Demagógia. Irta: Ligethy Béla. Mikor a békeszerződés képtelenségből való elfogadásának és aláírásának szüksé­gessége nyilvánvalóvá és érthetővé lett úgy az ország közvéleménye, mint a felelős kor­mány előtt, úgy látszott egy percre, hogy ez a látszólagos, muszájból fakadt beletörő­dés egy hatalmas, egységes táborba fogja tömöríteni a magyarságot, a békés uton való talpraállás munka­táborába. Legalább is ezt gondoltuk, ezt vártuk minden oldal­ról, még a politikusok örökké harcias hangú, lázongó táborától is. Azt hittük, hogy a ma­gyar politika most az egyszer hűtlen lesz régi tradícióihoz s végre az ősi szokástól eltérően, most már csakugyan azzá lesz, melyet oly nagyhangon hirdet: a közös ma­gyar érdekek szószólójává. Mert mi is tulajdonképen a mi közös nagy érdekünk ? A munka, a munka és harmadszor is a munka. Ha százszor leír­nék ezt a szót, százszor hangoztatnék, ak­kor sem lenne banális, akkor is a maga reális frisseségében hatna azokra, akik szük­ségességét nem csak hangoztatják, hanem át is érzik. Csalódtunk. Az apró kis kanapé pörök újra felütik fejüket, a politikai élet néhány napi látszólagos nyugalom után megint az apró ellentéteken, új pártalakulásokon, né­zeteltéréseken és igazán nem napirend elé való kis egyéni ügyeken bíbelődik. Nézzünk csak széjjel egy kicsit. A kisgazdapártban máris felüti fejét a bomlás szükségessége. Az ősszel napirendre kerülő földbirtokre­form kérdése körül zsibong a kisgazdák ér­deklődése és harci készülődése. Rubinek mi­niszter 15 év alatt szeretné a birtokrefor­mot keresztülvinni. A kisgazdák másik tá­borának gyors megoldás kell. Ez már üt­közőpont, ok a válóperre s ami­ ezek után természetes, a háttérben már ott lebeg az új pártalakítás. Mindkét tábornak vannak elfogadható érvei. De ez még csak hagyján. Menjünk egy kissé távolabb, a jobboldali ellenzék táborába, ahonnan az elkeseredés sokat elta­karó fátylába bujtan rejtőzik a demagógia. Nem kellett volna elfogadnunk a békét — kiáltják onnan az ország felé, hogy újra az elégedetlenség csiráját hintsék el a lelkek­ben. Természetesen tudjuk, hogy kiről van szó, Friedrich Istvánról, aki csekély táborá­val, úgy látszik, végérvényesen hadat üzent az ország békés fejlődési folyamatának. A béke aláírása a harmadik főbűn — mondja a Károlyi kormány volt államtitkára, a cio­nista zászlóalj volt fővédnöke, a lánchídi hős, aki, úgy látszik, az új Catilina szere­pét vindikálja magának, egykori vezérének, Károlyinak utánzásaképen. Hát ez csak természetes. Friedrich István inkább újabb kalandokba vezette volna az országot, csakhogy ezzel a saját személye és párthíveinek minden békés fej­lődést megakadályozó munkaprogrammja kerüljön előtérbe. Politikai életünkben nem ritka ez a jelenség. Csak Károlyi Mihályra utalunk, hogy messzire ne kalandozzunk. Ez is tel­jesen világos és további adatokat nem is kívánó példa. És ez az úgynevezett dema­gógia. A népámitás és kihasználás, mely mindig a kellő pillanatban üti fel hiénái fejét. Mindig a válságos, nyugodtságot, meg­fontolást, kitartó, mindennel számotvető, kö­rültekintést követelő percekben, amikor iz­gatottak a kedélyek, játszva kormányozhatók, tehetetlenek, kiszolgáltatottak, mint a tűzzé izzadott szikra, melyet kénye-kedve szerint irányíthat a szél. Konszolidált állapotok mel­lett aligha kellene félnünk a demagógiától, de válságos sorsfordulatos napokban vissza­­hökkenünk az a eféle elemek aknamunkájá­nak láttára. Most is megdöbbenve, szomorúan állunk e jelenségek előtt és szinte elkeseredünk azon, hogy a magyarság legsivárabb napjaiban is a demagógok kívánják magukra vonni a köz­vélemény figyelmét. Ennek meg kell szűnnie ! El kell taka­rodjok azoknak, akik e felelősségteljes per­cekben is visszacsábítják a korrupt magyar politikai élet ősi átkát, a demagógiát. Különben sem tudunk már bízni a de-­­­magógiában. Inkább a józanságban hiszünk, abban a józanságban, amely előbb-utóbb is eltávolítja majd útjából a felelős és felelőtlen, meteorként feltűnő és lezuhanó kis operett politikusokat. A nemzetgyűlés ülése. A tegnapi ülést Bottlik József alelnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg. Napi­renden van a fővárosi törvényhatósági bizott­ság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalásának folytatása. Bródy Ernő a 11. szakaszhoz szól, hozzájárul Bárczy indítványához, Rassay indítványát nem fogadja el. Dömötör Mihály belügyminiszter sem Bárczy, sem Rassay indítványát nem fogadja el, módosítást ajánl, amelyet a nemzetgyűlés el is fogad. Ruppert Rezső a 12. és 13 ik szakasz­hoz szól hozzá. Hermann módosító indítványt tesz, hogy a közmunkatanács elnöke is tagja legyen a törvényhatósági bizottságnak. Hozzá­járul a javaslathoz. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti, amely után a Ház elhatározza, hogy leg­közelebbi ülését kedden, június 1-én tartja. Ezután Széchenyi Viktor gróf sürgős inter­pellációt terjeszt elő a szibériai magyar hadifoglyok hazaszállítása ügyében. Az amerikai magyarok másfél milliárd dollárt gyűjtöttek Kelet-Szibériában levő hadi­foglyaink hazaszállítására. Reméli, hogy ezek a július hónapban itthon is lesznek. Most már csak az a kérdés, mi lesz a Nyugat Szibériá­ban szenvedő 85 ezer hadifogollyal. Ez már nem annyira pénzügyi, mint inkább politikai kérdés. Tudomása van arról, hogy a magyar külügyminiszter képviselője és Litvinov között Koppenhágában ez ügyben tárgyalá­sok folynak. Ezeket a tárgyalásokat a leg­sürgősebben be kell fejezni. Ukrajnában 7-8 ezer hadifogoly van, akiknek haza­szállítására a lengyel kormány hajlandó. Ki kell küszöbölni azt a visszásságot, hogy a hazatérő foglyokat osztályok, pártok és fele­kezetek ellen izgatják. A kormány nevében Teleky Pál kül­ügyminiszter felel az interpellációra. A hadi­fogoly-akció szívén fekszik mindenkinek, a kormány mindent megtesz ezen a téren. Ennek bizonysága, hogy Huszár Károly rövidesen Amerikába utazik. A Bajkál tó környékén levő hadifoglyokkal Huszár Károly fogja felvenni az összeköttetést. A német kormánnyal megállapodás jött létre, amely szerint a német hadifoglyokért küldött és üresen maradt vagyonokban magyar hadi­foglyokat fognak hazaszállítani. Hogy Orosz­országgal nem léphettek összeköttetésbe, annak oka az az incidens volt, hogy a német és cseh lapok azt írták, hogy Magyar­­ország részt vett az oroszok elleni nemzet­közi akcióban. A hazaszállítás csütörtökön indult meg és most már folyamatban van. Reméli, hogy az akciónak meglesz a gyümölcse. Miután a Ház a választ tudomásul­vette és sokerópátkai Szabó István válaszolt Cserny József egy régebbi interpellációjára, az ülés délután fél 3 órakor ért véget. Távirat-és telefonjelent­ések. Ki fogja aláírni a békét? Budapest, május 29. Tegnap délelőtt megjelentek Simonyi Semadam Sándor mi­niszterelnöknél Teleky Pál gróf külügymi­niszter, Bethlen István és Csáky Imre gróf, akik hosszan tárgyaltak a miniszterelnökkel a béke aláírásának módozatait illetően. Úgy határoztak, hogy a kormány megbízásából Teleky Pál külügyminiszter Csáky Imre gróffal elutazik Párisba a béke aláírása céljából. A kisgazdák aggódnak a gabonaforgalmi ren­delet miatt. Budapest, május 29. A kisgazdapártban kíváncsian várják a gabonaforgalom szabá­lyozásáról szóló rendeletet, amelyről úgy tudják, hogy néhány sérelmes intézkedése is lesz, amelyek ellen, ha azok oly formában kerülnek napvilágra, mint arról sokan be­szélnek, állást foglalnak és az értekezleten panaszaikat elő fogják adni. A kisgazda­­párton azt mondják, hogy a rendeletben plutokratikus érdekek érvényesülnek, ame­lyet tűrni nem lehet. Gaál Gaszton egyéb­ként ebben a kérdésben sürgős interpellá­cióra készül. Zavargások Olaszországban. Bécs, május 29. Rómából jelentik, hogy az olasz kormány Udine tartományban ki­hirdette az ostromállapotot. A zavargások elfojtására 5 karabineri ezredet vezényeltek ki. A nagyobb vasúti állomásokon az élel­miszer-szállítmányok felhalmozódtak. A for­galmi zavarok következtében az élelmiszerh Ínség érezhetővé vált. — A Szabadoktatási Bizottság ülése. Somogyvármegye Szabadoktatási Bizottsága folyó hó 2- án tartotta a vármegyeház nagy­termében tavaszi beszámoló közgyűlését Tallián Andor alispán elnöklete mellett. A gyűlésen Tóbi József, a Bizottság főtitkára előterjesztette a Bizottság 3 havi működésé­nek eredményét. Beszámolt a járási osztályok megalakításáról, a megtartott és elmaradt előadásokról, a katonai előadásokról és a Petőfi estélyről. Ezután megválasztották a 15 tagú választmányt, elhatározták az ingye­nes oktatást, végül tiltakozásukat fejezték ki a békeszerződés ellen. A gyűlés részleteit legközelebbi számunkban adjuk.

Next