Uj-Somogy, 1920. augusztus (2. évfolyam, 174-198. szám)

1920-08-01 / 174. szám

ff. évfolyam. Kaposvár, 1920. augusztus 1, vasárnap. 174. (280.) szám. Szerkesztési m ás kiadóhivatal» KAPOSVÁR, KONTKASSY­ UTCA 8. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Fateifis szerkesztő Dr. THURY ZSIGMOND. Előusztu­si árak: Égési évra­­ . - - 180 K 1 Megyed éne - - - 13 K Fél évre.....................00 K­­ Egy hőre.........................17 K Egyes szám ára 1 korona. Az erős állam. Irta: Geiszler István. Évezredek hosszú sora óta az emberi kultúra fejlődésének egyik legértékesebb pro­duktuma s az emberi társadalom legszilár­dabb kerete az állam volt. Benne és általa testesült meg minden alkotó munkának, min­den haladásnak és tökéletesedésnek alapja és lelke: a rend. Az ősi barbár vadságból fokozatosan kulturlénnyé szelídülő ember fejlődésének irányát és kereteit, a vallás mellett, az első igazi földi tekintély és ha­talom , az állam adta meg. Az állam tulaj­donképpen az emberiség belső, ösztönszerű fejlődni akarásának és tökéletesedési vágyá­nak érzékelhető megtestesülését jelenti. Az állam a társadalom energiáinak az a hatal­mas akkumulátora, mely az egyes emberek­ben elszórva levő erőket önmagában össze­gyűjti s azokat az összesség érdekében cél­szerű irányokba vezeti és a köz javára fel­használja. Az állami hatalom s az államok belső szilárdsága s akcióképessége volt minden korszakban az emberiség külső és belső békéjének, valamint nyugodt haladásának legbiztosabb fokmérője. Ha az atavisztikus emberi gonoszságok és romboló indulatok belső nyomása és az államhatalom rend­tartó ereje közötti egyensúly megbomlott, akkor az emberiség életében mindig nagy megrázkódtatások ideje érkezett el s a népek évszázados munkájának gyümölcsei s az emberi kultúra erkölcsi és anyagi vívmányai veszedelembe kerültek. Az államhatalom gyengesége minden korban az emberiség ha­ladásának megbénulását s a kultúra pusztu­lását jelentette.­­ * Az egyes emberek, valamint a társada­lom különböző osztályainak s egész népek­nek élete is csak szilárd államalakulatok vé­delme alatt volt lehetséges. A gyenge állam gyenge törvényt, rossz közbiztonságot, belső fejetlenséget, az élet és a vagyon bizonyta­lanná válását jelenti, aminek természetszerű következménye minden fejlődés és haladás alapjának, az alkotó emberi munkának meg­bénulása, minthogy bizonytalan közállapotok mellett az embereknek nincs kedvük a jövő számára dolgozni s nagyobbszabású munkák és alkotások kockázatát és felelősségét vállalni. A magyar nemzetnek talán még soha­sem volt alkalma az államhatalom szétzüllé­­sének szomorú következményeit a saját testén olyan közvetlenül és intenzíven érezni és tapasztalni, mint az elmúlott két szomorú esztendőben. A Károlyi féle kalandor forra­dalom, s ennek logikus folytatása, a bolse­­vizmus undok csőcselék uralma, a kiáltó és sajgó példák és intelmek légióit szolgáltatta, annak dokumentálására, hogy hova jut egy nép, ha az államhatalom belső összetartó ereje megrendül. Anarchia és pusztulás, a legocsmányabb állati tömegösztönök uralma, szellemi és erkölcsi eldurvulás, s teljes gaz­dasági, társadalmi és kulturális csőd jelzik azt az utat, melyre az államhatalom erejének megrendülése után a népeket a balsors el­kerülhetetlenül sodorja. A társadalmi erők hasonlók a fűtött gőzmozdonyhoz, mely hasznos munkát végez, amíg a vassínek kor­látai között szalad, de pusztító veszedelemmé válik, ha azok meglazulnak és a lokomotív kisiklik. A társadalmi erők hatalmas gőz­masinája is csak akkor végezhet az egyes népek, s az egész emberiség számára is üdvös munkát, ha állandóan a szilárd állam­hatalom vassíneinek korlátai között mozog, de katasztrófa és pusztulás jelzik útját, ha anarchisztikus erők ezen természetes pályá­jából való kisiklásra kényszerítik. Az erős állam tehát a jövő fejlődés alapfeltétele. Fokozott mértékben áll ez a tétel a magyar nemzet számára, melyet tragikus sorsa a közeljövőben óriási felada­tok elé fog állítani. Az elvesztett ezeréves hazának visszaszerzése lesz a jövőben a magyar nép legfőbb célja és rendeltetése, s ezen cél elérésére erős magyar államra lesz szükség. A magyar államhatalom, s ennek erkölcsi alapját képező rend, tekintély és fegyelem teljes helyreállításának kell tehát minden magyar ember számára a közeljövő egyik legfontosabb céljának lenni, mert csak ezen az úton haladva valósíthatjuk meg a reánk váró nagy feladatokat, ami azt jelenti, hogy csak az erős magyar állam segítségével építhetjük fel újra az ezeréves Magyarországot! A Ház pénteki ülése. Az ülést Rakovszky István elnök fél 11 órakor nyitotta meg. Wagner Károly az állandó igazoló bi­zottság jelentését terjeszti be több újonnan igazolt képviselőről. Csizmadia Sándor személyes kérdésben szólal,fel és tiltakozik Drozdy Győzőnek ama kijelentése ellen, hogy ő becsapta a szociáldemokrata pártot. Magyarországon szociáldemokrata párt nincs, mert ez a párt március 21 én kivégeztetett. Sajnálom, hogy a kormány tárgyal Miákits és Vanczák ba­rátaimmal. Az elnök figyelmezteti Csizmadiát, hogy ne térjen el a tárgytól. Csizmadia en­gedélyt kér, hogy eltérhessen. Az engedélyt nem kapja meg. Ezután Drozdy Győző válaszolt neki: A szociáldemokrata pártot becsapta. Ezt a „Népszava“ nem egyszer megírta. Giesswein Sándor szól elsőnek a napi­rendhez. Beszél az integritás kérdéséről és kijelenti, hogy a nemzetiségi kérdés nem ma­gyar, hanem európai kérdés. Alaptévedés az, ami az antant alaptévedése is, hogy a poli­tikai határoknak egybe kell esniök az et­nográfiai határokkal. Példának idézi Elzász- Lotharingia esetét. A kulturális fejlődés terén a legtelje­sebb szabadságot kell megadni. Erre nézve intézkedést várt a kormánytól, amit azonban nem lát a programmban. Nagyon örvend, hogy a szociális gondolat is kezd tért hódí­tani a parlamentben és kívánatosnak tartaná, ha a sajtó is ebben az irányban dolgoznék. Fontos a sajtószabadság kérdése. Én a sajtószabadság fanatikusa vagyok, állítom, hogy a sajtó 1914. óta nem volt szabad, bennünket nem engedtek szabadon gondol­kodni, sem az államfők, sem a kormányok nem tudtak tájékozódni a nép gondolkozá­sáról, ez az oka a pusztulásnak. Dinics Vidor: Csak a keresztény sajtót! Wagner Károly: A becsületes sajtót, a tisztességes sajtót, a magyar sajtót! A kor­mány és a nemzet érdekében követelem, hogy töröljék el a cenzúrát. De tovább megyek. Nemcsak az újságot cenzúrázzák, hanem a leveleket is. Én Magyarországból felbontott leveleket kapok. A programmbeszéd egy másik hiánya az internálási rendelet. Az összes internáltak ügyét helyezzék a független magyar bíróság hatáskörébe. A munkások felé közeledni kell. Tegyenek ők is egy lépést és mi is teszünk egyet. Most, hogy elűzték a nemzetközi destruktív vezéreket, magunkhoz kell a munkásokat szoktatni. Hiszem, hogy találkozunk és eljön az idő, mikor nemcsak a nemzetiségek vágyódnak vissza Magyarországba, hanem Magyar­­országon minden társadalmi osztály jól fogja érezni magát. (Taps a kisgazdapárton.) Méser Ernő: A lengyel-magyar viszony történelmi múltjáról szól. A lengyel-magyar barátságot a jövőben is ápolni kell. Határo­zati javaslatot nyújt be, amely szerint a magyar nemzetgyűlés üdvözli Lengyelországot. Kovács Emil üdvözli Hollandiát, amely kimondotta, hogy semmi köze a bojkotot rendező kölykökhez. Fangler Béla : A területi integritásról le nem mondunk. A munkáskérdés terén tetteket sürget. Ezután az elnök öt perc szünetet ren­del el. Szünet után Temesvári Imre felhívja a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy szerezzen lakást a vagonlakóknak. Lovász János kéri a nemzetgyűlést, hogy a vitát zárják be és hagyják a kor­mányt dolgozni. Ezután a Ház elhatározza, hogy leg­közelebbi ülését szombat délelőtt tartja. Most zsúfolásig megtelt padsorok kö­­zött­ Bottlik József emelkedett szólásra. Bottlik József: Tisztelt nemzetgyűlés ! E hó 27-én a főváros egyik legforgalmasabb helyén nyilvános erőszakoskodás történt, amelynek két emberélet esett áldozatul. El­mondja az egész Club kávéházi esetet. Majd tovább folytatja : Az egész eset 10 percig tartott. A támadókat autó várta arra az esetre, ha közülük is megsérülne valaki. A rendőrség elkésve érkezett. (Felkiáltások: Mondjon le a rendőr­­főkapitány !) Bottlik József: Itt szervezett bűncse­lekménnyel állunk szemben, melynek célja a közrend felforgatása. Nem titokban, ha­nem általános személyek ellen a legnagyobb nyíltsággal. Ez a bűncselekmény óva inti a kormányt, hogy más eszközökkel és más felfogással kezelje ezt. (Gazság !) Lottlik: Ez nemcsak közönséges gyil­kosság, hanem az állam rendje elleni me­rénylet, lázadás a nemzet érdeke ellen, hogy végre megkezdődött a munka. Ez a támadás megakadályozza azt, hogy a külföldi tőke ide jöjjön, mert jogbiztonság nélkül nem jöhet ide. Ezeknek a bűnösöknek azért is felelni kell, hogy a nemzet fejlődését meg­akadályozzák. Ez a bűncselekmény a töme­gek, a szegény tömegek ellen irányul. Ha a bűncselekmény okait vizsgálom, három okot találok: 1. hogy az eddigi hasonló bűncselek­mények büntetlenül maradtak, 2. a rendőr­ség helyzete, 3. pszichológiai kifolyása an­nak az izgatásnak, amely ebben az ország­ban folyik. Ha a bűncselekményt nem kö­veti bűnhődés, akkor a bűn szaporodik. Az eddigi bűncselekmények kinyomozás és megtorlás nélkül maradtak. Ez a nemzet­gyűlés a törvény uralmát hozza vissza, tehát az igazság pallosának le kell sújtani, akár jobbról, akár balról jön ellene támadás. (Hosszantartó zajos taps és éljenzés.) Bottlik József: A rendőrség nem tudta kideríteni. Szijj Bálint: Nem is akarta. Felkiáltások: Ne mondjon ilyet. Az elnök: Ki mondta ezt? Szijj Bálint feláll és beszélni akar.

Next