Uj-Somogy, 1929. június (11. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

XI. évf. 121. (2893.) szám. Ára: 8 fillér. Kaposvár, 1929. június 1., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. """ " Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő.­­"" rejelőS szerkesztő Hirdetések ára nuilométersoronként 10 fillér, szövegrészben IS HÍL TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. a finn vendégekkel az akácvirágos somogyi ég alatt... Az akácfák is virágbaborulva várták Somogyban a finn vendégein­ket. Édes, bódító illatuktól volt ter­hes a fülledt levegő már kora reg­gel. A kisgyaláni major környéke virágzó akácfáktól pompázott. A ma­jor óriási udvara elgereblyézve, a cselédek ünneplőbe öltözve, sürög­­tek-forogtak. A finnek érkezését 8 órára jelez­ték Kisgyalánban. A Festetich-major bejárata előtt leventék díszszakasza, az elemi iskolások, a község apraja, nagyja, várta az érkezőket. Nyolc óra felé járt az idő, amikor Berger Gyula uradalmi főtitkár és Ujváry intéző jelentést kapott arról, hogy a finnek valószínű Gázló felől ér­keznek, tehát ép az ellenkező oldal­ról, mint ahonnan várták őket. Gyorsan felküldték a major leg­ügyesebb emberét egy távcsővel a magtár padlására, hogy jelezze, hogy ha jönnek a vendégek. Alig indult fel a magtárba a megfigyelő s csoportosították át a leventéket, lódobogást hallottunk s a lombok közt feltűnt Schmidt Frigyes nyug. huszárezredes mosolygó alakja, mö­götte három ismeretlen egyenruhába öltözött lovas, majd Molnár Pál ka­marai titkár. Könnyű zavar támadt a váratlan megjelenés nyomán, de előállt Ber­ger Gyula László s belekezdett a köszöntőjébe, majd amikor látta a finnek még nagyobb zavarát, né­metre csapott át s úgy folytatta to­vább az üdvözlést gróf Festetich Vilmos v. b. t. t., a vendéglátó házi­gazda nevében. — Éljen, éljen, éljen... — volt a finnek válasza a felköszöntőre s ez­zel leszálltak a lóról. A bemutatko­zás során kiderült, hogy Talvitio János vezérkari ezredes, Into Sal­­mio dragonyos alezredes és Szvens Sigurd dragonyos százados, vala­mennyien Helsinkiből az érkezett ven­dégek. A kiránduló társaság többi tagja egyelőre Tüske­ pusztán ma­radt Dőry Hugóéknál, mert előző éjjel megizlették a vidéki magyar kúriák életét s a hölgyek liz elfá­radtak a csárdástól. A három tiszt ruházata igen ér­dekes. A sapkájuk ernyő nélküli s erős fantáziával hasonlít a Bocskay­­sapkára. A zubbonyuk szürke vá­szon. A nyakon és vállon arany és ezüst zsinórzás jelzi a rangfokozatot. A piros nadrágjuk hasonlít a huszár­­nadrághoz, csak egy széles és egy keskeny sárga sáv díszíti. A sárga csizmájuk tipikus lovagló­ csizma. Mosolyogva vegyültek el a leven­ték és fehérruhás leányok közt, akik elborították őket a magyar puszta virágaival. Pünkösdi rózsa, pipacs piroslott a kék búzavirág és fehér margaréta-csokrok közt. Hol­­czer Félix fényképész lefényképezte őket a leventékkel, akik Pintér Sándor tanító, főoktató vezetésével díszlépésben vonultak el előttük. A finneket meglepte a fiuk fe­gyelmezettsége s „Éljen, éljen!“ ki­áltásban törtek ki. Amint lemosták magukról az ut porát, a ménest mutatta be nekik Berger Gyula László. Két csikós magyar ruhában, karikás ostorral terelte a ménest a vendégek elé, akik nagy szakértelemmel figyelték a vágtató, nyargaló, gomolygó mé­nest, amelynek kiváló állatairól Berger Gyula László tartott alapos és szakszerű magyarázatot. Majd a híres toponári négyes fogaton kocsi­­káztatták meg a finneket, akiket ezután gazdag reggelivel vendégelt meg az uradalom. Bár Finnországban a törvény tiltja az alkohol­fogyasztást, a vendégek igen nagy jártasságot árultak el a pohárüritésben s sűrűn hajtogatták a söröskancsókat, később a boros­poharakat. A reggeli alatt a társal­gás németül folyt. Fesztelen, baráti társalgás indult meg a reggeli alatt. Schmiedt Frigyes, Brokes Rezső gazdasági főfelügyelő, Biró Sándor gazd. felügyelő, vitéz Csorba József ny. őrnagy, Preussberger Károly gazd. egy. titkár, Berger Gyula László, Ujváry László, Molnár Pál és mások vettek részt a reggelin, amelyen baráti szó közt a legfőbb téma a revízió volt. A vendégek valamennyien ígéretet tettek, hogy leghűbb katonái lesz­nek otthon a magyar ügynek és szóval, írásban fogják otthon hon­fitársaikat felvilágosítani Trianon igazságtalanságairól. Fél 10 után az egész társaság lóra és kocsira szállt s ragyogó napsütésben, szélcsendes időben megindult Taszár felé, ahova fél 11 óra tájban érkezett meg. A piaristák uradalmában Hannig István jószágkormányzó és Plelreisz Jenő intéző fogadták a finneket, akiknek honfitársait, Haarla Rafael tamperei papírgyárost és nejét, Paanen A. helsinki nagyiparos nejét és Küskinen Elza kemi tornatanár­nőt, Dőry Hugó kormányfőtanácsos hozott át Tüskéről autón Taszárra. Csakhamar megérkezett saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, fiával, Andorral, lóháton, majd a kaposvári helyőrség tisztikara ugyancsak ló­háton s kedves kedélyes csevegés indult meg magyar, német, angol és francia nyelven az egész társaság közt. Természetesen a fényképezés ott sem maradt el s különböző cso­portokról készültek fényképfelvé­telek. A taszári ménest is kihajtották a vendégek elé, akik a legnagyobb elragadtatással szemlélték a pompá­­sabbnál­ pompásabb lovakat. A fin­nek látogatásának egyik célja 4 pompás lovat venni a finn köztár­sasági elnök négyesébe. Amint mon­dották, a négy lovat valószínűleg So­mogy­ból vagy Tolna­szélből szer­zik be. Taszáron is a legnagyobb propa­ganda folyt a vendégek közt a re­vízió érdekében. A magyar kolónia minden tagja valósággal verseny­zett abban, hogy egy-egy érvet hozzon fel a finnek előtt Trianon ellen. Vigasztaltak bennünket s az északi népek rokonszenvét ígér­ték. Ők is panaszkodtak, a maguk évszázados szenvedéseiről mesél­tek megrázó részleteket. Nekik is felvirradt, nekünk is felvirrad még. Kaposvárra Paanennével és Küs­kinen Elzával jöttem kocsin. A ta­szári utca két oldalán gazdag virág­zásban bódító illatot árasztottak az akácfák. Az iskolásgyerekek bokáig jártak a lehullott akácvirágban. Paanenné mosolygó szemmel nézte a nyiló akácfákat s egyszercsak megszólalt: — Tudja, azért mégis boldog or­szág ez, mert önöknél virágzik az akácfa . . . Rabati Jenő. Egy túlszigorúan megítélt 11-essel elvesz­tette a Somogy a Sabária elleni mérkőzést. A tartalékos Somogy egyenrangú ellenfele volt a Sabá­­riának.­­ Az első félidőt a Somogy, míg a másodikat a Sabária uralta. Bástya, Budai 33-as, Hungária mérkőzések után a Somogy csütör­tökön elveszítette a Sabaria elleni mérkőzést. A mérkőzés már elve­szett akkor, amikor Köves meghű­lése miatt nem játszhatott és Somo­gyit kellett hátra vonni a fedezet sorba. Az öt órakor kezdődő mérkőzés megindulását közel 3000 ember várta. A választásnál Somogynak kedvezett a szerencse és gyenge széltől támo­gatva, kezdett. A Somogy, Erdős- Szattyán, Blum—Tallián, Somogyi, Palkó—Galambos, Körösi, Vadas, Sebes, Rákosi összeállításban indult, míg a Sabária: Vermes—Nagy, Prém—Hajós, Vámos, Bakos—Bu­­resch, Hollós, Sólyom, Povolny, Tárnok csapattal vette fel a küz­delmet. A mérkőzés első perceiben nyo­masztó Sabaria-fölény alakult ki, azonban a játék irányítását csakha­mar átvette a Somogy és nem so­kára Körösi révén megszerezte a vezetést is. A gól után, egész a fél­idő végéig Somogy-fölény volt, azon­ban több gólt a Somogy-csatárok nem tudtak rúgni. A második félidőben a Sabaria megmutatta, hogy igazi nagy csa­pat. Teljesen uralta a mezőnyt és olyan borzalmas iramot diktált, hogy csakhamar kiegyenlített. A Somogy mindent elkövetett az eredmény tartására, ez sikerült volna is, ha Juhász bíró egy túl szigorúan meg­ítélt 11-essel el nem dönti a mér­kőzés sorsát a szombathelyi együt­tes javára. A tizenegyes után hiába volt minden, a Somogy már nem tudott kiegyenlíteni. A Somogyban a legjobb ember Somogyi volt, aki az első félidőben a mezőny legjobbja volt. Blum is dicséretes munkát végzett. Erdős a gólokat nem védhette. Galambos nem játszotta ki a szokott formáját. A Sabariában legjobbak voltak Buresch és Hollós. Juhász bíró nyomta a Somogyot. Leleplezték a nemeskisfaludi hősök emlékoszlopá­t. Lélekemelő ünnepség keretében ment végbe f. hó 26-án, a Hősök napján, a 296 lelket számláló Nemeskisfalud község 13 hősi ha­lottja emlékoszlopának felavatása. A ragyogó, napfényes időben ed­dig még e kisközségben soha nem látott tömeg hullámzott a főtéren. Nagy számmal jöttek össze Szenyér­­ből, Böhönyéről, Tapsonyból, Véső­ről s más községekből. A megjelen­tek soraiban foglaltak helyet: dr. Szaghmeiszter Pál, a marcali járás főszolgabirája, dr. Kaszás Géza marcali járásbiró, Nagy Lajos bö­­hönyei főjegyző, Kutas Sándor sze­­nyéri körjegyző és neje, Pölöskei János, a Magyar Falu szerkesztője, Kovács István adóügyi jegyző, Si­mon József jegyzőgyakornok. Az ünnepély délelőtt 10 órakor a templom előtti főtéren felállított emlékoszlopnál istentisztelettel kez­dődött, melynek keretében Farkas István helybeli ref. lelkész mondott ünnepi alkalmi beszédet. A Himnusz eléneklése után Pölöskei János: „Bolygó lelkek“ c. verses, alkalmi színképét az emlékmű közelében felállított zöldgalyás sátorból nagy hatással adták elő ifj. Madarász Zsigmond, ifj. Madarász Kálmán, ifj. Madarász Imre, Lukács Géza, ifj. Bodródi József és ifj. Tóth Ferenc. Majd az ifjúsági énekkar ifj. Tóth István vezetésével szép sikerrel éne­kelte el a „Bús magyarok imád­­ságá“-t, melynek akkordjai után Madarász Zsigmond v. nemzetgyű­lési képviselő lépett a szónoki emel­vényre s mondott nagyhatású al­kalmi beszédet. A leleplezési aktust dr. Szagh­­meister Pál járási főszolgabíró vé­gezte nagy figyelmet keltett beszéd kíséretében s egyben átadta az em-

Next