Uj-Somogy, 1929. június (11. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
XI. évf. 121. (2893.) szám. Ára: 8 fillér. Kaposvár, 1929. június 1., szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. """ " Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő."" rejelőS szerkesztő Hirdetések ára nuilométersoronként 10 fillér, szövegrészben IS HÍL TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. a finn vendégekkel az akácvirágos somogyi ég alatt... Az akácfák is virágbaborulva várták Somogyban a finn vendégeinket. Édes, bódító illatuktól volt terhes a fülledt levegő már kora reggel. A kisgyaláni major környéke virágzó akácfáktól pompázott. A major óriási udvara elgereblyézve, a cselédek ünneplőbe öltözve, sürögtek-forogtak. A finnek érkezését 8 órára jelezték Kisgyalánban. A Festetich-major bejárata előtt leventék díszszakasza, az elemi iskolások, a község apraja, nagyja, várta az érkezőket. Nyolc óra felé járt az idő, amikor Berger Gyula uradalmi főtitkár és Ujváry intéző jelentést kapott arról, hogy a finnek valószínű Gázló felől érkeznek, tehát ép az ellenkező oldalról, mint ahonnan várták őket. Gyorsan felküldték a major legügyesebb emberét egy távcsővel a magtár padlására, hogy jelezze, hogy ha jönnek a vendégek. Alig indult fel a magtárba a megfigyelő s csoportosították át a leventéket, lódobogást hallottunk s a lombok közt feltűnt Schmidt Frigyes nyug. huszárezredes mosolygó alakja, mögötte három ismeretlen egyenruhába öltözött lovas, majd Molnár Pál kamarai titkár. Könnyű zavar támadt a váratlan megjelenés nyomán, de előállt Berger Gyula László s belekezdett a köszöntőjébe, majd amikor látta a finnek még nagyobb zavarát, németre csapott át s úgy folytatta tovább az üdvözlést gróf Festetich Vilmos v. b. t. t., a vendéglátó házigazda nevében. — Éljen, éljen, éljen... — volt a finnek válasza a felköszöntőre s ezzel leszálltak a lóról. A bemutatkozás során kiderült, hogy Talvitio János vezérkari ezredes, Into Salmio dragonyos alezredes és Szvens Sigurd dragonyos százados, valamennyien Helsinkiből az érkezett vendégek. A kiránduló társaság többi tagja egyelőre Tüske pusztán maradt Dőry Hugóéknál, mert előző éjjel megizlették a vidéki magyar kúriák életét s a hölgyek liz elfáradtak a csárdástól. A három tiszt ruházata igen érdekes. A sapkájuk ernyő nélküli s erős fantáziával hasonlít a Bocskaysapkára. A zubbonyuk szürke vászon. A nyakon és vállon arany és ezüst zsinórzás jelzi a rangfokozatot. A piros nadrágjuk hasonlít a huszárnadrághoz, csak egy széles és egy keskeny sárga sáv díszíti. A sárga csizmájuk tipikus lovagló csizma. Mosolyogva vegyültek el a leventék és fehérruhás leányok közt, akik elborították őket a magyar puszta virágaival. Pünkösdi rózsa, pipacs piroslott a kék búzavirág és fehér margaréta-csokrok közt. Holczer Félix fényképész lefényképezte őket a leventékkel, akik Pintér Sándor tanító, főoktató vezetésével díszlépésben vonultak el előttük. A finneket meglepte a fiuk fegyelmezettsége s „Éljen, éljen!“ kiáltásban törtek ki. Amint lemosták magukról az ut porát, a ménest mutatta be nekik Berger Gyula László. Két csikós magyar ruhában, karikás ostorral terelte a ménest a vendégek elé, akik nagy szakértelemmel figyelték a vágtató, nyargaló, gomolygó ménest, amelynek kiváló állatairól Berger Gyula László tartott alapos és szakszerű magyarázatot. Majd a híres toponári négyes fogaton kocsikáztatták meg a finneket, akiket ezután gazdag reggelivel vendégelt meg az uradalom. Bár Finnországban a törvény tiltja az alkoholfogyasztást, a vendégek igen nagy jártasságot árultak el a pohárüritésben s sűrűn hajtogatták a söröskancsókat, később a borospoharakat. A reggeli alatt a társalgás németül folyt. Fesztelen, baráti társalgás indult meg a reggeli alatt. Schmiedt Frigyes, Brokes Rezső gazdasági főfelügyelő, Biró Sándor gazd. felügyelő, vitéz Csorba József ny. őrnagy, Preussberger Károly gazd. egy. titkár, Berger Gyula László, Ujváry László, Molnár Pál és mások vettek részt a reggelin, amelyen baráti szó közt a legfőbb téma a revízió volt. A vendégek valamennyien ígéretet tettek, hogy leghűbb katonái lesznek otthon a magyar ügynek és szóval, írásban fogják otthon honfitársaikat felvilágosítani Trianon igazságtalanságairól. Fél 10 után az egész társaság lóra és kocsira szállt s ragyogó napsütésben, szélcsendes időben megindult Taszár felé, ahova fél 11 óra tájban érkezett meg. A piaristák uradalmában Hannig István jószágkormányzó és Plelreisz Jenő intéző fogadták a finneket, akiknek honfitársait, Haarla Rafael tamperei papírgyárost és nejét, Paanen A. helsinki nagyiparos nejét és Küskinen Elza kemi tornatanárnőt, Dőry Hugó kormányfőtanácsos hozott át Tüskéről autón Taszárra. Csakhamar megérkezett saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, fiával, Andorral, lóháton, majd a kaposvári helyőrség tisztikara ugyancsak lóháton s kedves kedélyes csevegés indult meg magyar, német, angol és francia nyelven az egész társaság közt. Természetesen a fényképezés ott sem maradt el s különböző csoportokról készültek fényképfelvételek. A taszári ménest is kihajtották a vendégek elé, akik a legnagyobb elragadtatással szemlélték a pompásabbnál pompásabb lovakat. A finnek látogatásának egyik célja 4 pompás lovat venni a finn köztársasági elnök négyesébe. Amint mondották, a négy lovat valószínűleg Somogyból vagy Tolnaszélből szerzik be. Taszáron is a legnagyobb propaganda folyt a vendégek közt a revízió érdekében. A magyar kolónia minden tagja valósággal versenyzett abban, hogy egy-egy érvet hozzon fel a finnek előtt Trianon ellen. Vigasztaltak bennünket s az északi népek rokonszenvét ígérték. Ők is panaszkodtak, a maguk évszázados szenvedéseiről meséltek megrázó részleteket. Nekik is felvirradt, nekünk is felvirrad még. Kaposvárra Paanennével és Küskinen Elzával jöttem kocsin. A taszári utca két oldalán gazdag virágzásban bódító illatot árasztottak az akácfák. Az iskolásgyerekek bokáig jártak a lehullott akácvirágban. Paanenné mosolygó szemmel nézte a nyiló akácfákat s egyszercsak megszólalt: — Tudja, azért mégis boldog ország ez, mert önöknél virágzik az akácfa . . . Rabati Jenő. Egy túlszigorúan megítélt 11-essel elvesztette a Somogy a Sabária elleni mérkőzést. A tartalékos Somogy egyenrangú ellenfele volt a Sabáriának. Az első félidőt a Somogy, míg a másodikat a Sabária uralta. Bástya, Budai 33-as, Hungária mérkőzések után a Somogy csütörtökön elveszítette a Sabaria elleni mérkőzést. A mérkőzés már elveszett akkor, amikor Köves meghűlése miatt nem játszhatott és Somogyit kellett hátra vonni a fedezet sorba. Az öt órakor kezdődő mérkőzés megindulását közel 3000 ember várta. A választásnál Somogynak kedvezett a szerencse és gyenge széltől támogatva, kezdett. A Somogy, Erdős- Szattyán, Blum—Tallián, Somogyi, Palkó—Galambos, Körösi, Vadas, Sebes, Rákosi összeállításban indult, míg a Sabária: Vermes—Nagy, Prém—Hajós, Vámos, Bakos—Buresch, Hollós, Sólyom, Povolny, Tárnok csapattal vette fel a küzdelmet. A mérkőzés első perceiben nyomasztó Sabaria-fölény alakult ki, azonban a játék irányítását csakhamar átvette a Somogy és nem sokára Körösi révén megszerezte a vezetést is. A gól után, egész a félidő végéig Somogy-fölény volt, azonban több gólt a Somogy-csatárok nem tudtak rúgni. A második félidőben a Sabaria megmutatta, hogy igazi nagy csapat. Teljesen uralta a mezőnyt és olyan borzalmas iramot diktált, hogy csakhamar kiegyenlített. A Somogy mindent elkövetett az eredmény tartására, ez sikerült volna is, ha Juhász bíró egy túl szigorúan megítélt 11-essel el nem dönti a mérkőzés sorsát a szombathelyi együttes javára. A tizenegyes után hiába volt minden, a Somogy már nem tudott kiegyenlíteni. A Somogyban a legjobb ember Somogyi volt, aki az első félidőben a mezőny legjobbja volt. Blum is dicséretes munkát végzett. Erdős a gólokat nem védhette. Galambos nem játszotta ki a szokott formáját. A Sabariában legjobbak voltak Buresch és Hollós. Juhász bíró nyomta a Somogyot. Leleplezték a nemeskisfaludi hősök emlékoszlopát. Lélekemelő ünnepség keretében ment végbe f. hó 26-án, a Hősök napján, a 296 lelket számláló Nemeskisfalud község 13 hősi halottja emlékoszlopának felavatása. A ragyogó, napfényes időben eddig még e kisközségben soha nem látott tömeg hullámzott a főtéren. Nagy számmal jöttek össze Szenyérből, Böhönyéről, Tapsonyból, Vésőről s más községekből. A megjelentek soraiban foglaltak helyet: dr. Szaghmeiszter Pál, a marcali járás főszolgabirája, dr. Kaszás Géza marcali járásbiró, Nagy Lajos böhönyei főjegyző, Kutas Sándor szenyéri körjegyző és neje, Pölöskei János, a Magyar Falu szerkesztője, Kovács István adóügyi jegyző, Simon József jegyzőgyakornok. Az ünnepély délelőtt 10 órakor a templom előtti főtéren felállított emlékoszlopnál istentisztelettel kezdődött, melynek keretében Farkas István helybeli ref. lelkész mondott ünnepi alkalmi beszédet. A Himnusz eléneklése után Pölöskei János: „Bolygó lelkek“ c. verses, alkalmi színképét az emlékmű közelében felállított zöldgalyás sátorból nagy hatással adták elő ifj. Madarász Zsigmond, ifj. Madarász Kálmán, ifj. Madarász Imre, Lukács Géza, ifj. Bodródi József és ifj. Tóth Ferenc. Majd az ifjúsági énekkar ifj. Tóth István vezetésével szép sikerrel énekelte el a „Bús magyarok imádságá“-t, melynek akkordjai után Madarász Zsigmond v. nemzetgyűlési képviselő lépett a szónoki emelvényre s mondott nagyhatású alkalmi beszédet. A leleplezési aktust dr. Szaghmeister Pál járási főszolgabíró végezte nagy figyelmet keltett beszéd kíséretében s egyben átadta az em-