Uj-Somogy, 1930. április (12. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Xn. évf. 74. (3143.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1930. április 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatali POLITIKAI NAPILAP. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. —---­ TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Kgy bóra 2 pengő. — Negyed évre 6 pengő. — Fél évre 12 pengő Vásott pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben IS­till A nap főbb eseményei. A kormányzó Ripka Ferenc fő­polgármesternek, Sipőcz Jenő pol­gármesternek és Szudy Elemér saj­tófőnöknek a II. osztályú magyar ér­demkeresztet adományozta. Walkó Lajos magyar külügymi­niszter hazaérkezett törökországi út­járól. Útjának megvan az eredmé­nye és még ezen a héten megkez­dik a végleges török—magyar ke­reskedelmi szerződés tárgyalását, amelyen a kereskedelmi, pénzügyi és földművelésügyi minisztériumok képviselői vesznek részt. Hétfőn délután kezdik meg Pá­­risban Louc­eur elnöklete alatt Beth­len, Benes, Marinkovics és Mironescu döntő tárgyalásaikat a hágai egyez­ményről. A belügyminiszter nyilatkozott a rendőrség állítólagos átszervezé­sével kapcsolatban. A belügyminisz­ter kijelentette, hogy semmi körül­mények között sem járul hozzá, hogy a hatásköréből kivonják a rendőr­legénységet. Hangsúlyozta, hogy tel­jes erejéből oda fog hatni, hogy a különválasztás ne történjen meg. A belügyminiszter tárcáját köti a rend­őrfelügyelői kar és a legénység fize­tésrendezéséhez, hogy azok fizetése a honvéd tisztikar és legénység fi­zetésével álljon arányban. A fizetés­­rendezéssel kapcsolatosan a fogal­mazói karnál elégedetlenség nyilvá­nult meg és a belügyminiszter leira­tot intézett a fogalmazói karhoz, hogy ő mindenkor a rendőrség ja­vát szolgálja és tartja szem előtt. A kereskedelmi miniszer elha­­tároza, hogy a vámrevíziós bizott­ságot sürgősen összehívja. A genfi vámtanácskozás eredménytelensége folytán a vámhelyzetben beállott fordulat is fontossá teszi a bizottság mielőbbi összhívását, ami még e hé­ten megtörténik. A Társadalombiztosító ügyében még vasárnap is folytak a tanácsko­zások Vass népjóléti miniszter el­nöklete mellett Györki szocialista képviselő szerdára interpellációt jegyzett a Társadalombiztosító ügyé­ben. A new-yorki légi rendőrség meg­­kezde a szolgálatát. Állandóan négy repülőgép cirkál a város fölött és eddig négy pilótát írtak fel. A telefondíjak állítólagos fele­melésének a hírére Fábián Béla in­terpellációt jegyzett be, hogy haj­landó-e a pénzügyminiszter megaka­dályozni az emelést. Straeter Aacheni felszentelt püs­pök levelet intézett a Szent Imre év rendező bizottságához és közölte, hogy zarándoklatot vezet Magyar­­országba. „A püspöksége tulajdoná­ban levő Szent Imre ereklyéket pe­dig felajánlotta Magyarországnak. Az ereklyék a magyarság szempontjá­ból rendkívül nagy értéket kép­viselnek. A Balatonvidék legszebb része, a romantikus Szigliget vára a környező erdőkkel együtt gazdát cserél. A várat lovag Freystädtler Jenőtől gróf Eszterházy Pál szigli­geti nagybirtokos vásárolta meg. Dr. gróf Somssich Gyula geszti földbirtokos lesz a Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezetének a vezérigaz­gatója. Mint ügyvezető-igazgató működik jelenleg a Szövetkezet­nél a somogyi agrártársadalom egyik legértékesebb tagja, Somssich Gyula gróf, aki július 1-étől veszi át a vezérigazgatói hatáskört. — Somssich László gróf, fivé­rének vezérigazgatóvá választása miatt, összeférhetet­lenség címén lemondott a Szövetkezet igazgatóságának elnöki tisztéről. Nemcsak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, valamint a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének tagjait, hanem Somogy vármegye és az ország egész agrártársadalmát érdekli az a közlemény, amely a „Köztelek“ című lap legújabb szá­mában a következő tartalommal lá­tott napvilágot: „Változás a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél. A napisajtó közlései nyomán a nagyközönség is tudomást szerezhe­tett már arról, hogy a Magyar Me­zőgazdák Szövetkezetében bizonyos személyi változások történnek, ame­lyekhez egyes lapok nem mulasztot­tak el messzemenő következtetése­ket fűzni. A valóság egyszerűen az, hogy Jeszenszky Pál, a Szövetkezet alelnök-vezérigazgatója, nyugalomba vonul és a Szövetkezet ügyvezetésé­nek élére Somssich Gyula gróf kerül. Jeszenszky Pálnak az az elhatá­rozása, hogy visszavonul a vezér­­igazgatói állás túlságosan fárasztó munkaköréből, nem új keletű és tisztán csak egészségi állapotával függ össze. Ő már eddig is jóval többet szolgáltatott az emberi mun­kabírás átlagánál, hiszen tizenhét év óta áll a Szövetkezet élén, ezt megelőzően pedig két évtizeden át az OMGE kötelékében működött és mindkét pozíciójában energiájának, képességeinek teljességét adta. Ily hosszú időn át a munka kemény fogai az acélos erőt is megőrlik, kivált, ha valaki olyan éjt-napot eggyétevő, példás kötelességérzettel teljesíti hivatását, mint azt Jeszenszky tette. Ha orvosaira hallgat, már ré­gebben vissza kellett volna vonulnia és mondhatjuk, hogy csak a féltő szeretet tartotta idáig is őrhelyén, amellyel a Szövetkezet ügyei és ér­dekei iránt viseltetik. Az ő személyében nagy erő távo­zik a Szövetkezettől, olyan oszlop, amely szinte roskasztó terheket visel. Az elismerés és a nagyra­becsülés érzésével veszünk tőle bú­csút és érzésünkben bizonyára mind­azok osztoznak, akik a Jeszenszky működését közelebbről figyelemmel kísérhették és törhetetlen erélyű te­vékenységének, nagy szervezőképes­ségének a Szövetkezet fejlődésére kiható jelentőségét méltányolni tud­ják. Megnyugtató, hogy egyfelől még egy ideig ő maga is a Szövetkezet rendelkezésére áll, mint az igaz­gatóság delegáltja, másfelől pedig Somssich Gyula gróf személyében olyan utódra hagyja a Szövetkezet vezetését, akit kipróbált képesség, európai látkör és vas erély predeszti­nál erre a hivatásra s akinek szak­­avatottságáról Jeszenszky is a leg­mélyebb elismeréssel és bizalommal nyilatkozik. Somssich Gyula gróf ügyvezető­igazgatói minőségben lépett a Ma­gyar Mezőgazdák Szövetkezete kö­telékébe s folyó évi július hó 1-ével, mint vezérigazgató, a Szövetkezet ügyeinek irányítását veszi át. Somssich Gyula gróf elméletben és gyakorlat­ban régen foglalkozik közgazdasági kérdésekkel. A kolozsvári tudo­mányegyetemen szerzett államtudo­mányi doktorátust, majd három évet töltött New­ Yorkban, egy magán­bankban, több évig működött keres­kedelmi téren Hanburgban, majd élénk részt vett Somogy vármegye közgazdasági életében, mint külön­böző vállalatok vezérigazgatója és igazgatósági elnöke. Publicisztikai téren is tevékeny munkásságot fej­tett ki, a legutóbb jelent meg a „Köztelek“ hasábjain cikke, amely a jelzálogkötvények egységesítésé­nek problémájával foglalkozik. Je­szenszky Pál július hó 1-től az igaz­gatóság felkérésére,mint adminisztra­­tőr delege, fogja az új igazgatót munkásságában támogatni. Somssich Gyula gróf ügyvezető­igazgatóvá, illetőleg vezérigazgatóvá, történt kinevezésével kapcsolatban Somssich László gróf igazgatósági elnök ezt a változást személyére összeférhetetlennek találva, lemon­dott a szövetkezet elnökségéről, de az igazgatóság egyhangú kérésének engedve, továbbra is tagja marad a szövetkezet igazgatóságának és végrehajtóbizottságának és hatéko­nyan fog közreműködni a szövetke­zet vezetésében. Az ilyen módon megüresedett igazgatósági elnöki tisztség betöltéséről a folyó évi áp­rilis hóban tartandó évi rendes köz­gyűlés határoz. Nem tagadhatjuk, hogy Somssich László grófnak a Szövetkezet elnöki székéből való távozása érzékeny veszteség, amit nehéz lesz pótolni. Ő a mai közélet egyik legnemesebb vezérlő egyénisége, aki vallja és szigorúan tartja az elvet, hogy a rang és mód a köz iránt tartozó kötelességekkel jár és az az igazi úr, aki a közügyek szolgája tud lenni. Az ő úri felfogása munkaáldozatok­ban fáradhatatlan, lobogó meggyő­ződéssel és kemény akarattal telí­tett férfiassága alig felbecsülhető értéke az agrártársadalomnak, tehát a Szövetkezetnek is. Jól esik re­mélnünk, hogy szeretetével és buz­galmával továbbra is szorosan a Szövetkezet mellett marad, mert ma valóban nagy szükség van olyan férfiakra, akik nemcsak ócsárolni tudják a Szövetkezeteket, hanem cselekedni is készek értük.“ Április 13-án megkezdődik a SAC repülőtanfolyama. Miután a SAC vitorlázógépeknek felszerelése és kipróbálása e hét folyamán megtörténik, mához egy hétre kezdetét veszi a tanfolyammal kapcsolatos elméleti oktatás is, mely heti 14 órában, a SAC tagjai szá­mára a kaszinóban, a leventék szá­mára, a csütörtökre befejezett kis­­laki hangárban kerül lebonyolításra. Bakay Árpád testnevelési főelőadó szervezésben és gyakorlati kivitel­ben egyaránt értékes munkát vég­zett, mikor a vármegye levente egyesületei útján megindított gyűj­téssel előteremtette a „Somogyi Levente“ megvásárlásához szükséges összeget. Április 13-án, vasárnaphoz egy hétre tartja meg a SACAERO ünne­pélyes bemutató és szezonnyitó re­pülőnapját a nagyközönség számára, mely­ alkalommal vitéz Hefty főok­tató repüli elő mindkét gépet, de utána beülteti az egyik tanfolyam­hallgatót s a vitorlázó repülés ve­szélytelenségének bizonyítására el­indítja az első, egyedül, — tehát kisérő nélkül való — felszállására. Evvel a repüléssel aztán meg is kezdődik hivatalosan az oktatás. A SACAERO ma közzétette tan­folyamának kiképzési feltételeit, melyeket az alábbiakban közlünk : Kiképzésre jelentkezhet minden 16-ik évét betöltött magyar állam­polgár, kit dr. Nagy Lajos, a club orvosa, szervezetileg alkalmasnak talál. A tandíj az egész kiképzés tarta­mára, a vizsgadíjakkal együtt 200 (kettőszáz) pengő. Tandíj mérséklet­nek helye nincs. Fizethető két rész­letben, 100 pengő a jelentkezés fel­vételével, 100 pengő pedig az „A“ fokozatú vizsga után. Hogy a szabad idővel csak mér­sékelten rendelkező hallgatók se maradjanak el azok mögött, kik állandó kinntartózkodásuk révén jobban hozzájutnak, a szakosztály­­vezető úgy osztja be a növendéke­ket, hogy mindnyájan egyformán haladjanak, így azok, kik csak szombat délután­ és vasárnapjukat áldozhatják a repülésnek, ebben az időben kipótolják az egész heti hátrányukat. Az első tanfolyam két és fél, illetve a leventéknek három hónapig tart, mert az itt kiképzésre kerülők nyernek magasabb képe­sítést. Az oktatás egész napon át fog tartani s ez időre a terepnek azt a részét, hol az oktatás folyik, elzár­ják, nehogy útban állók balesetet idézzenek elő. A repülések egyéb­ként a szigetvári országairól kitű­nően láthatók.

Next