Uj-Somogy, 1932. február (14. évfolyam, 25-48. szám)

1932-02-01 / 25. szám

XIV. évfolyam, 25. (3685.) szám. Ára: 12 fülér. Kaposvár, 11*32. ,január 30., vasárnap. Szerkesitőség és kiadóbl­tttal . KAPOSVAR, KONTRÁCSY.UTCA 8. SZÁM. "i iwn-i-wr— TELEFONSZÁMI 12«. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Dr. THUHY ZSIGMOND. Előfizetési ér­a*k . EifT Dóra * pengő. — Negyed évre « pengő. — Fél évre­­* peng«. Hirdetések ára millim­étersoronf­ént IO fillér, szövegrészben IS ttU. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések mlllimétersoronk­ént IS fin. Egy évtized mesgyéjén. Kaposvár megyei város társadal­ma örömünnepet ül febr. 1-én. Az ünneplésre az az évforduló ad okot, amelyik befejező dátuma dr. Vé­tek György polgármester első év­tizedes működésének és egyszer­smind kezdőnapja a második év­tized polgármeteri programjának. Ezt az ünneplést az teszi külön­legesen értékessé, hogy eggyéforr az örömben, a büszkeségben, a lel­kesedésben egy 33.000 lélekszámú város minden lakosa, osztály, fe­lekezet, foglalkozás különbsége nél­kül, mert az ünneplés tárgya oly közkedvelt és becsült személyiség, akinek alkotó munkásságát, város­vezető zsenijét még ellenségei is kénytelenek elismerni. Mert dr. Vé­tek György, aki harcok árán, pár­tok tusáján keresztül nyerte el dí­szes pozícióját, a hatalom birtoká­ban nem arra törekedett, hogy párthíveit jutalmazza és volt ellen­feleit bosszúállással büntesse, ha­nem az volt minden igyekezete, hogy becsületes törekvésekkel, ma­ga elé tűzött alkotó programjának fokozatos megvalósításával az egész városnak olyan hasznos szolgálato­kat végezzen, amelyek révén ez a megyei székhely előrelendül a h­aladás útján, polgárai pedig tisz­tességes munkájuk által a boldogu­lás megérdemelt gyümölcseit él­vezhessék. Ezeken a mindegyre eredményesebb és mindegyre kéz­zelfoghatóbb sikerű törekvéseken keresztül érte el azután dr. Vétek György azt, hogy előbb vagy utóbb, de a város egész közönsége elis­merte polgármesteri arravalósá­­gát ,munkabírását és így Saulusok­­ból Paulusokká, ellenfelekből meg­­győződéses híveivé vedlettek át idő­vel mindazok, akik csak azért nem voltak az ő oldalán a polgármester­választás idején, mert nem ismer­ték oly közvetlenül a képességeit, mint ellenfelének, aki itt működé­se révén szerzett munkájának és személyének megbecsülést. Amikor a dr. Vétek György ne­vével jelzett korszak első évtize­dének mesgyéjén visszatekintünk ennek a tíz esztendőnek történetén és végigszemléljük ennek a ter­mékeny évtizednek alkotásait, jól­eső örömmel állapítjuk meg, hogy ez a tíz év a trianoni megcsonkít­­tatásunk minden fájdalma és ke­serűsége ellenére is a városfejlesz­tésnek, a városszépítésnek, az intéz­ményekben való gyarapodásnak oly dicső korszaka marad mindenha , ennek a városnak annal eset­­ben, hogy a későbbi nagyságnak is alkalmas fundamentuma lesz az, amit ez a 10 esztendő produkált, dr. Vétek György személyes érde­mei folytán. A jubiláris ünnepen egy díszal­­bumot nyújtanak át a közbecsülés­­ben álló ünnepeknek. Ez az al­bum, sajnos, csak azokat a földből kinőtt új alkotásokat tartalmazza, amelyek a Vétek-éra első évtizedé­hez fűződnek, de ha még jobban ki akarnánk emelni a tájékozat­lanok előtt azt az eredményt, amit ezek a képek jelentenek, akkor egy másik albumban össze kellene gyűjteni azokat a képeket, amelyek a Vétek-éra előtti állapotokat örö­kítenék meg. Tartalmaznia kellene ennek a másik albumnak mindazo­kat a romokat és kellemetlen em­lékeket, amelyeket a Vétek-érának sikerült csak eltakarítani: a barak- és vagon-lakásokat, a különböző nyomor tanyákat, a járda és gyep­­szegély nélküli lucskos-sáros utcá­kat, meg azokat a sík térségeket, amelyeken a Tisztviselőtelep és a Rokkanttelep csinos és egészséges lakóházai felépültek, amelyek he­lyén ma gyönyörű terek, parkok, virágos kertek diszlenek stb. stb. De ne folytassuk tovább a kelle­metlen múlt sötét, sivár, kietlen emlékeinek felsorolását. Ma nem arról van szó, hogy mi volt, hanem arról, hogy mi »lett« a dr. Vé­tek György polgármesterségének el­ső 10 éve alatt. Most ez a város az alkotások pol­gármesterét ünnepli s erre bőven van oka szerintünk is, akik króni­kásai, íródeákjai és igy közvetlen tanúi voltunk ennek a tíz esztendő­nek és minden polgármesteri alko­tásának. A magunk részéről is meghajtjuk kiváló érdemei előtt a közvélemény, elismerésének lobogóját s egyben őszintén kívánjuk ,hogy a polgár­­mesterségének a további évei is hozzák meg az alkotások terén mindazokat az intézményeket, ame­lyeknek megvalósítását maga elé tűzte és fogja tűzni, hogy ez a vá­ros még a mostaninál is nagyobb örömben ülhesse meg annak ide­jén dr. Vétek György 20 éves pol­l­gármesteri jubileumát. Jégcsengők. Vadk­balesen a Balatonon, puska nélkül, éjfél után, amikor „hízik“ a Balaton. Balatoni falu. Az északnyugati szél elfáradt. Három napig mor­gott, süvített, jajgatott. A parti la­kosok, különösen a nádbirtokosok (5000 katasztrális hold nád sárgult meg az idén a Balaton szélein) már régen várták a víz alvását (fagyását). A szélcsendben meg is kez­dődött az alvás. A széleken emberbíró réteg ke­letkezett a láthatatlan gerendákon. Kissé beljebb alig centiméteres­re hízott a jég. A mélyebb részeken azonban még sötét lett a víz. Itt-ott apró pontok mozogtak rajta — a récék. A vadludak csak tegnap este óta keresik a jég­páncélba burkolódzó magyar ten­gert. Eddig csak kisebb rajok, az előcsapatok jelentkeztek. A na­gyobb csallatok tegnap érkeztek meg nagy gágogással. Kemény télen száz és száz vad­­ludtanya van a jégen. Nappal már messziről meglátja a gyakorlott szem az éjjeli alvóhelyeket. Tegnap már megkezdték a jé­gen a nádvágást, a Balaton téli aratását. És tegnap este a puli nádasokban eldördült pár puska is. Akad ezek között pár törvényes is, de a leg­több csak amolyan futókártyás va­dászé. Mert amíg vad lesz, addig orvvadász is lesz. (És amíg a hal ki nem pusztul a magyar tenger­ből, addig az orvhalászt sem lehet kiirtani.) Meghívás a­­gyégi­re. A szomszédom tatárfejű öregem­ber. Jeles, tekintélyes orvvadász, még kitűnőbb orvhalász. Az első emberek közé számít. Erre mife­lénk az orvvadászás, az orvhalászás erény, virtus. A tatárfej­ű öreg sokszor elkéri tőlem a­­nyomtatott hazugságokkal és már kitűnő belpolitikus. Külpo­litikája határozottan németellenes és Rudolf trónörökös visszatérésé­től várja a jót, a feltámadást. A hazugságokért azután telente néha vadlúd lóg a diófámon, mert magyar ember ingyen nem kíván semmit, csak megszolgálomért, te­hát cserébe. Nem tiltakozhatom az ellen, ha az ázsiai lúd diófámra kívánkozik, de mégis csak jobb szeretem, ha az öreg a balatoni jelenségekre fi­gyelmeztet. Tegnap este átballagott hozzám: — Ha nem resteli, az éjjel le­mehetnénk a gyégre... — Hogyan restelném? Előre a hajladozó jégen. Éjfél után indultunk. Erősen fa­gyott. — Az éjjel jól meghízik a gyég, — mondotta, — pár nap múlva, pedig már a szekeret is megbirja. A Balaton közepéről óriási gágo­gás hallatszott. Ezer és ezer vadlud neszezett. Ijedten, mintha valamennyit el­fogták volna a Balaton téli tündé­rei. — Ezer’ hittam — szólt az öreg. Leültünk a partra. Valaki gyanú­san, óvatosan haladt előttünk. Az öreg megsúgta a nevét. — Rókát megy lesni, de még korai... Mondtam neki tegnap is, dehát nem hitte el. Még fi­atal... Megismerem a lépésb­ül,­­ az ... A gágogás erősödött. Az öreg négy, jégpatkót vett ki a tarisznyájából. Felkötöttük. Nem biztonságos anél­kül jégre menni. — Menjünk beljebb, hogy a lo­csogást is meghallhassuk, meg a gyégcsengőket is... Jégcsengő? Mi lehet az? Elindultunk. Néhol még ropogott, sőt hajladozott alattunk a jég, de II. Városszerte jóleső érdeklődést váltottak ki egy hét előtt azok a­­ visszaemlékezések, amelyeket Vétek­­ György dr. polgármester 10 éves­­ jubileuma alkalmából elevenítet­­­­tünk fel. És úgyszólván közkívá­natnak teszünk eleget, amikor a ju­biláris ünneplés lelkiségének mé­lyebbé tételére még néhány apró epizód felfrissítésével kedveskedünk olvasóinknak. Mint előző vasárnapi számunk­ban, úgy most is az Új-Somogy egykorú számaiból vesszük ki a vonatkozó közleményeket, amelyek híven őrzik az utókor számára a krónikás feljegyzéseket. Hadd áll­­jak­ itt ezúttal mindenekelőtt az a kis helyzetkép, amelyet az Uj- Somogy riportere festett a polgár­mesterválasztó 1922. febr. 1-i kép­viselőtestületi közgyűlés külsőségei­ről és lefolyásáról. »A városháza ormán nemzeti­­szinü zászló. Az ólomszürke, kö­dös télvizi délelőtt minden izgalma, minden várakozással teljes remény­kedése ott vibrál a Kossuth­ téri épület előtt. Várakozó, érdeklődő sokaság ácsorog a lucskos aszfal­ton. Latolgatják a lehetőségeket. Belül már sejteni lehet, hogy, életbevágó kérdésről határoznak itt ma. Nincs ma hivatalos ügy­inté­zés a hivatali szobákban. Nincs semmi más, csak egy a fontos: ki lesz a polgármester? A nagyterem már tele van sza­vazókkal. Pár ünnepélyes ruha is kivillan a sokaság egyszerű töme­géből. A terem ajtaja előtt vala- ——— mtmßtfßmßßßmßmimßfm/mßmm Amikor dr. Vétek Györgyöt Kaposvár polgármesterévé választották... Tartózgatásos­ az (JJ Somogy tíz év előtti számaiban. — Apró epizódok az 1922. február 1-én eldőlt nagy harc idejéből.

Next