Uj-Somogy, 1932. február (14. évfolyam, 25-48. szám)
1932-02-01 / 25. szám
XIV. évfolyam, 25. (3685.) szám. Ára: 12 fülér. Kaposvár, 11*32. ,január 30., vasárnap. Szerkesitőség és kiadóbltttal . KAPOSVAR, KONTRÁCSY.UTCA 8. SZÁM. "i iwn-i-wr— TELEFONSZÁMI 12«. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő : Dr. THUHY ZSIGMOND. Előfizetési éra*k . EifT Dóra * pengő. — Negyed évre « pengő. — Fél évre* peng«. Hirdetések ára millimétersoronfént IO fillér, szövegrészben IS ttU. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések mlllimétersoronként IS fin. Egy évtized mesgyéjén. Kaposvár megyei város társadalma örömünnepet ül febr. 1-én. Az ünneplésre az az évforduló ad okot, amelyik befejező dátuma dr. Vétek György polgármester első évtizedes működésének és egyszersmind kezdőnapja a második évtized polgármeteri programjának. Ezt az ünneplést az teszi különlegesen értékessé, hogy eggyéforr az örömben, a büszkeségben, a lelkesedésben egy 33.000 lélekszámú város minden lakosa, osztály, felekezet, foglalkozás különbsége nélkül, mert az ünneplés tárgya oly közkedvelt és becsült személyiség, akinek alkotó munkásságát, városvezető zsenijét még ellenségei is kénytelenek elismerni. Mert dr. Vétek György, aki harcok árán, pártok tusáján keresztül nyerte el díszes pozícióját, a hatalom birtokában nem arra törekedett, hogy párthíveit jutalmazza és volt ellenfeleit bosszúállással büntesse, hanem az volt minden igyekezete, hogy becsületes törekvésekkel, maga elé tűzött alkotó programjának fokozatos megvalósításával az egész városnak olyan hasznos szolgálatokat végezzen, amelyek révén ez a megyei székhely előrelendül a haladás útján, polgárai pedig tisztességes munkájuk által a boldogulás megérdemelt gyümölcseit élvezhessék. Ezeken a mindegyre eredményesebb és mindegyre kézzelfoghatóbb sikerű törekvéseken keresztül érte el azután dr. Vétek György azt, hogy előbb vagy utóbb, de a város egész közönsége elismerte polgármesteri arravalóságát ,munkabírását és így Saulusokból Paulusokká, ellenfelekből meggyőződéses híveivé vedlettek át idővel mindazok, akik csak azért nem voltak az ő oldalán a polgármesterválasztás idején, mert nem ismerték oly közvetlenül a képességeit, mint ellenfelének, aki itt működése révén szerzett munkájának és személyének megbecsülést. Amikor a dr. Vétek György nevével jelzett korszak első évtizedének mesgyéjén visszatekintünk ennek a tíz esztendőnek történetén és végigszemléljük ennek a termékeny évtizednek alkotásait, jóleső örömmel állapítjuk meg, hogy ez a tíz év a trianoni megcsonkíttatásunk minden fájdalma és keserűsége ellenére is a városfejlesztésnek, a városszépítésnek, az intézményekben való gyarapodásnak oly dicső korszaka marad mindenha , ennek a városnak annal esetben, hogy a későbbi nagyságnak is alkalmas fundamentuma lesz az, amit ez a 10 esztendő produkált, dr. Vétek György személyes érdemei folytán. A jubiláris ünnepen egy díszalbumot nyújtanak át a közbecsülésben álló ünnepeknek. Ez az album, sajnos, csak azokat a földből kinőtt új alkotásokat tartalmazza, amelyek a Vétek-éra első évtizedéhez fűződnek, de ha még jobban ki akarnánk emelni a tájékozatlanok előtt azt az eredményt, amit ezek a képek jelentenek, akkor egy másik albumban össze kellene gyűjteni azokat a képeket, amelyek a Vétek-éra előtti állapotokat örökítenék meg. Tartalmaznia kellene ennek a másik albumnak mindazokat a romokat és kellemetlen emlékeket, amelyeket a Vétek-érának sikerült csak eltakarítani: a barak- és vagon-lakásokat, a különböző nyomor tanyákat, a járda és gyepszegély nélküli lucskos-sáros utcákat, meg azokat a sík térségeket, amelyeken a Tisztviselőtelep és a Rokkanttelep csinos és egészséges lakóházai felépültek, amelyek helyén ma gyönyörű terek, parkok, virágos kertek diszlenek stb. stb. De ne folytassuk tovább a kellemetlen múlt sötét, sivár, kietlen emlékeinek felsorolását. Ma nem arról van szó, hogy mi volt, hanem arról, hogy mi »lett« a dr. Vétek György polgármesterségének első 10 éve alatt. Most ez a város az alkotások polgármesterét ünnepli s erre bőven van oka szerintünk is, akik krónikásai, íródeákjai és igy közvetlen tanúi voltunk ennek a tíz esztendőnek és minden polgármesteri alkotásának. A magunk részéről is meghajtjuk kiváló érdemei előtt a közvélemény, elismerésének lobogóját s egyben őszintén kívánjuk ,hogy a polgármesterségének a további évei is hozzák meg az alkotások terén mindazokat az intézményeket, amelyeknek megvalósítását maga elé tűzte és fogja tűzni, hogy ez a város még a mostaninál is nagyobb örömben ülhesse meg annak idején dr. Vétek György 20 éves pollgármesteri jubileumát. Jégcsengők. Vadkbalesen a Balatonon, puska nélkül, éjfél után, amikor „hízik“ a Balaton. Balatoni falu. Az északnyugati szél elfáradt. Három napig morgott, süvített, jajgatott. A parti lakosok, különösen a nádbirtokosok (5000 katasztrális hold nád sárgult meg az idén a Balaton szélein) már régen várták a víz alvását (fagyását). A szélcsendben meg is kezdődött az alvás. A széleken emberbíró réteg keletkezett a láthatatlan gerendákon. Kissé beljebb alig centiméteresre hízott a jég. A mélyebb részeken azonban még sötét lett a víz. Itt-ott apró pontok mozogtak rajta — a récék. A vadludak csak tegnap este óta keresik a jégpáncélba burkolódzó magyar tengert. Eddig csak kisebb rajok, az előcsapatok jelentkeztek. A nagyobb csallatok tegnap érkeztek meg nagy gágogással. Kemény télen száz és száz vadludtanya van a jégen. Nappal már messziről meglátja a gyakorlott szem az éjjeli alvóhelyeket. Tegnap már megkezdték a jégen a nádvágást, a Balaton téli aratását. És tegnap este a puli nádasokban eldördült pár puska is. Akad ezek között pár törvényes is, de a legtöbb csak amolyan futókártyás vadászé. Mert amíg vad lesz, addig orvvadász is lesz. (És amíg a hal ki nem pusztul a magyar tengerből, addig az orvhalászt sem lehet kiirtani.) Meghívás agyégire. A szomszédom tatárfejű öregember. Jeles, tekintélyes orvvadász, még kitűnőbb orvhalász. Az első emberek közé számít. Erre mifelénk az orvvadászás, az orvhalászás erény, virtus. A tatárfejű öreg sokszor elkéri tőlem anyomtatott hazugságokkal és már kitűnő belpolitikus. Külpolitikája határozottan németellenes és Rudolf trónörökös visszatérésétől várja a jót, a feltámadást. A hazugságokért azután telente néha vadlúd lóg a diófámon, mert magyar ember ingyen nem kíván semmit, csak megszolgálomért, tehát cserébe. Nem tiltakozhatom az ellen, ha az ázsiai lúd diófámra kívánkozik, de mégis csak jobb szeretem, ha az öreg a balatoni jelenségekre figyelmeztet. Tegnap este átballagott hozzám: — Ha nem resteli, az éjjel lemehetnénk a gyégre... — Hogyan restelném? Előre a hajladozó jégen. Éjfél után indultunk. Erősen fagyott. — Az éjjel jól meghízik a gyég, — mondotta, — pár nap múlva, pedig már a szekeret is megbirja. A Balaton közepéről óriási gágogás hallatszott. Ezer és ezer vadlud neszezett. Ijedten, mintha valamennyit elfogták volna a Balaton téli tündérei. — Ezer’ hittam — szólt az öreg. Leültünk a partra. Valaki gyanúsan, óvatosan haladt előttünk. Az öreg megsúgta a nevét. — Rókát megy lesni, de még korai... Mondtam neki tegnap is, dehát nem hitte el. Még fiatal... Megismerem a lépésbül, az ... A gágogás erősödött. Az öreg négy, jégpatkót vett ki a tarisznyájából. Felkötöttük. Nem biztonságos anélkül jégre menni. — Menjünk beljebb, hogy a locsogást is meghallhassuk, meg a gyégcsengőket is... Jégcsengő? Mi lehet az? Elindultunk. Néhol még ropogott, sőt hajladozott alattunk a jég, de II. Városszerte jóleső érdeklődést váltottak ki egy hét előtt azok a visszaemlékezések, amelyeket Vétek György dr. polgármester 10 éves jubileuma alkalmából elevenítettünk fel. És úgyszólván közkívánatnak teszünk eleget, amikor a jubiláris ünneplés lelkiségének mélyebbé tételére még néhány apró epizód felfrissítésével kedveskedünk olvasóinknak. Mint előző vasárnapi számunkban, úgy most is az Új-Somogy egykorú számaiból vesszük ki a vonatkozó közleményeket, amelyek híven őrzik az utókor számára a krónikás feljegyzéseket. Hadd álljak itt ezúttal mindenekelőtt az a kis helyzetkép, amelyet az Uj- Somogy riportere festett a polgármesterválasztó 1922. febr. 1-i képviselőtestületi közgyűlés külsőségeiről és lefolyásáról. »A városháza ormán nemzetiszinü zászló. Az ólomszürke, ködös télvizi délelőtt minden izgalma, minden várakozással teljes reménykedése ott vibrál a Kossuth téri épület előtt. Várakozó, érdeklődő sokaság ácsorog a lucskos aszfalton. Latolgatják a lehetőségeket. Belül már sejteni lehet, hogy, életbevágó kérdésről határoznak itt ma. Nincs ma hivatalos ügyintézés a hivatali szobákban. Nincs semmi más, csak egy a fontos: ki lesz a polgármester? A nagyterem már tele van szavazókkal. Pár ünnepélyes ruha is kivillan a sokaság egyszerű tömegéből. A terem ajtaja előtt vala- ——— mtmßtfßmßßßmßmimßfm/mßmm Amikor dr. Vétek Györgyöt Kaposvár polgármesterévé választották... Tartózgatásos az (JJ Somogy tíz év előtti számaiban. — Apró epizódok az 1922. február 1-én eldőlt nagy harc idejéből.