Uj-Somogy, 1932. november (14. évfolyam, 248-271. szám)
1932-11-03 / 248. szám
XIV. évfolyam, 248. (3908.) szám. Ara: 10 fillér. Kaposvár, 1932. november 3., csütörtök. Szerkesztőség és kiadóhivatal POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 8. SZÁM. naivis».. LifY öór® 2 pengő. — Negyed évre 0 pengő. — Fél évre 12 peng«. —» mu Felelős szerkesztő : £r® mlllméter koronként 10 fillér, szövegrészben 15 fill. TJE tiJE'F ON8ZÁM1 12 8« Dr. THUHY ZSIGMOND. mvataloteg pénzintézeti hirdetések milliméter soronként 15 fill. wmßßß*ßa*mßßßßßßßßßßm0mßmßßmßßßßmmßßmmß0mßßßmemmmmmmmmfimmtemmMmmmm0^8f&#mf^<i** Tízezrek zokogása közben temették el Gaál , a nemzet nagy halottját. A kormány képviseletében vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter vett részt a temetésen. — Csaknem az egész képviselőhöz megjelent a nagy politikus végtisztességén. — A Független Kisgazdapárt nevében Eckhardt Tibor búcsúztatta a párt vezérét. Közel félezer koszorút helyeztek a ravatalra. Amikor az önzetlen hazafiságnak a megtestesítője, a polgári erények mintaképe, a legderekabb magyar úr, a magyar nép erőssége és bizodalma, Gaál Gaszton október hó 26-án, szerdán délután 2 óra 40 perckor örök jólétre szenderült, egy egész nemzet borult gyászba. A magyar nemzet zokogása közben tették a hatalmas bronzkoporsóban a nagy halottat. Gaál Gasztont először a balaton- boglári dombon levő családi kápolnában ravatalozták fel, és csütörtök reggel óta négy díszruhás hajdú állt díszőrséget a ravatal mellett. Három napon keresztül zarándokolt a nép, hogy a leólmozott koporsó üveglapján keresztül meglláthassa azt az embert, aki szíve minden dobbanásával magyar volt. Még szombat éjjel fél 12-kor is zarándokok érkeztek messze földről, Tiszántúlról és a halottak órájában kérges kezű fekete ruhás magyarok térdeltek le a kandeláberekkel s égő gyertyákkal körülvett ravatalnál és helyezték el a Nagy Magyar Alföld vadvirágaiból font koszorút. Pont 12 órakor bezárult a kápolna ajtaja és a reggeli órákig az imádkozó apácák voltak a ravatal mellett. Vasárnap negyed 9 órakor levitték a koporsót a plébánia templomba és ott helyezték el a ravatalon, amelyen ott volt Somogy vármegye hatalmas kék-sárga szalagos koszorúja. A felravatalozás után helyet foglaltak a templom baloldali padsoraiban a család tagjai. Az első padban ültek az elhunyt fia, Gaál Olivér és felesége Kacskovics Eszter. Ugyancsak itt ült a két kis unoka Gaál Gaszton és Gaál Eszter. Édesanyja, Gaál Márta, férjezett Sziebert Gusztáváé mellett ült a harmadik kis unoka, Sziebert Guszti. A többi padokban foglaltak helyet Gyulai Gaál György ny. tb. főszolgabíró, gyulai Gaál István és a Kacskovics, Boronkay, Bánó, valamint Meixner családok tagjai. A különvonatok érkezése. A Máv a Kaposvárról vasárnap reggel 7.55-kor induló személyvonatot erősítette meg, hogy a temetésre utazóknak kényelmes helyet biztosíthasson. Kaposvárról utazott a Somogy megyei Független Kisgazdapárt küldöttsége dr. Magda István, dr. Vincze József, Petracsek Béla, dr. Szecsey István, Sipos János és Leposa I István (Toponár). Ugyancsak e vonattal utazott Tallián Andor ny. alispán, Patacsi Dénes orsz. képviselő és a Baranya, valamint Tolna megyei küldöttségek. A kaposvári vonatot külön mozdony vitte át Fonyódról B.Boglárra. Kevéssel a kaposvári vonat befutása után megérkezett Budapestről a képviselőket hozó különvonat. Ezzel a vonnattal érkezett: Pesthy Pál, Almássy László, Darányi Kálmán, Eckhardt Tibor, Mayer János, őrgróf Pallavicini György, Friedrich István, Berki Gyula, Klein Antal, Kun Béla, Peyer Károly, Esztergályos János, Buchinger Manó, gróf Hunyadi Ferenc, Sándor Pál, Rassay Károly, Bródy Ernő, Vázsonyi János, Pakots József, gróf Festeticn Sándor, gróf Eszterházy Móric, Milotav István, Hegymegi Kiss Pál, Ulain Ferenc, báró Kray István, Dinnyés Lajos, Némedy Vilmos, Turcsányi Egon, Andaházy Kasnya Béla, Láng Lénárt, Dinich Ödön, Éber Antal. Autóval érkezett: vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, gróf dr. Szapáry Lajos főispán, Stephaich Pál alispán, saárdi Somssich Miklós, dr. Weissenbach Iván, dr. Vétek György, dr. Hegyi Árpád, Sámik József, dr. Császik István, Barcsay Ákos, Brokes Rezső, Jankovics János, gróf Széchenyi Aladár, Szily Tamás, dr. Neubauer Ferenc, gróf Jankovich Iván. Kevéssel a különvonat megérkezése után érkezett meg Albrecht kir. herceg, valamint dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök. Már a különvonat megérkezésének ideje alatt és utána beláthatatlan hosszúságú kocsisorok érkeztek. A kocsikon fekete ünneplőbe öltözött emberek és asszonyok, hogy , jelen lehessenek a nagy halott termetésén. A templomban. A vonat megérkezése után az előkelőségek a templomba vonultak, ahol a jobboldali padsorban foglaltak helyet. Az első padban ült Albrecht kir. herceg, vitéz dr. Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter, Pesthy Pál, Almássy László, Darányi Kálmán és a többi sorokban a képviselők. Az elhelyezkedés után helyezte el a belügyminiszter a kormány hatalmas nemzetiszinti koszorúját. Remek banérkoszorús lelt a ravatalra Albrecht kir. herceg, a Függ. Kisgazdapárt és a főváros. De a szertartás megkezdéséig állandóan hozták a koszorúkat, úgy, hogy körülbelül félezer koszorú borítana a ravatalt. Tizenkilenc pappal kezdte meg a temetési szertartást dr. Rott Nándor megyéspüspök. A fungáló papok között volt Turcsányi Egon is. A szertartás befejezése után a megyéspüspök beszélt: Temetjük Gaál Gasztont, de csak a testet engedjük át a földnek, a lelkét alázatos szívvel ajánljuk Isten kegyelmébe. Lelke elköltözött abba a hazába, hol vitatkozásnak nincs helye, ahol csak a tettek döntenek. Ez a test hangszere volt annak a kiáltó szózatnak, amely felhívta a figyelmet a földmívesnép szomorú sorsára. Gaál Gaszton nagy ember volt, mert az ellenfelei is elismerték róla, hogy minden küzdelmében bátor, egyenes és becsületes volt. A balatonboglári dalárda énekelte el a »Mért oly borús... kezdetű gyászdalt. A templomban lefolyt gyászszertartás után a templom melletti térre vitték a koporsót, s ott katafalkra helyezték. A téren több mint 10.000 főnyi tömeg szorongott és megafonok továbbították az egyes beszédeket. Stephaich alispán beszéde. Az első szónok Stephaich Pál alispán volt, aki a törvényhatósági bizottság és a maga nevében remekbe szabott beszéddel búcsúzott a megye nagy fiától. Mélyen megrendülve, őszinte részvéttel, bensőséges fájdalommal állok itt a vármegye elhunyt nagy férfiának koporsója előtt, hogy* kifejezést adjak annak a megrendítő csapásnak, mely bennünket ért Gaál Gaszton törv. Irat. bizottsági tagunk halálával. A vármegye minden részéből feketébe öltözött gyászoló csoportok gyülekeznek ide, hogy elkísérjék a nagy halottat utolsó útjára, de még több azoknak a száma, kik nem jöhetnek el, kik a gyászt szivükbe, telkükbe zárva, aggódó gondolataikkal mondanak búcsút annak a férfiúnak, ki egész életét embertársainak és a köznek szolgálatában töltötte el. Hűséges fia vall a vármegyének, melyen szeretettel csüngött, melyért éji nappallá téve dolgozott és melynek lakosságát mindenkor meleg szivével ölelte magához. Minden munkából bőven kivette a részét és , legnehezebb időkben is az ő puritán becsületességével, nagy tudásával, ideális elgondolásával, mint a vármegye kormánybiztosa, egyenes úton haladva, mutatta meg a konszolidáció útját, irányította az embereket és eseményeket. Az ő egyéni tisztessége, mindenki iránt érzett szeretete, köréje csoportosította a vármegye minden társadalmi rétegének nagy részét, melynek vezére, szószólója volt. Szerette és tisztelte őt mindenki, mert olyan lelki tulajdonságai voltak, melyek őt a nagyok között is legnagyobbé tették. Kedves, melegszívű jó barát"Itt hagytál bennünket, fájdalommal és bánattal szivünkben, elköltöztél közülünk, hogy az élet fáradalmait munkában túlterhelt tested kipihenje. Lelkedet azonban itt fogjuk látni mindenkor, fenkölt szellemed előttünk fog lebegni, hogy példát vegyünk, útiként kell szeretni a magyar földet, annak népét, hogyan kell önzetlenül, becsületes, tiszta lélekkel és kézzel dolgozni, a közügyét szolgálni. Somogy vármegye törvényhatóságának és az egész vármegye minden lakosának igaz szeretete kisér el utolsó földi áradra és valamennyiünk hőfohásza száll az Egek Urához, hogy adjon neked békés nyugodalmat! Eckhardt Tibor búcsúztatója. Stephaich Pál alispán beszéde után Eckhardt Tibor lépett a szónoki emelvényre, és a Független Kisgazdapárt nevében búcsúztatta a vezért: Gaszton bátyánk! Mi nem búcsúzni jöttünk, azért vagyunk itt, hogy hitel legyünk a Te elveid mellett és hitet merítsünk a Te példát adó életedből. Mi Téged követünk és Neked engedelmeskedünk. Nemcsak a hivatalos rendeld lesz a nemzet halottjává, hanem milliók szeretete és becsülése is ;a nemzet halottjává avat. Hogy mégis Balatonbogláron temetünk el, az azért van, mert Boglár a Te Pantheonod. Ezek a bogárhátu házak, a fénylő Balaton, amelyeket szived teljes melegével szerettél, ezek között van a Te helyed, ahonnan elindultál. Te tökéletes szolidaritásban éltél a Te környezeteddel, avassék tisztelet a Te faludnak, amely Téged a nemzetnek adott. Ha fia voltál a községnek, vármegyédnek, de Néked szűkek voltak ezek a keretek. Minden erőddel a magyar parasztság felszabadításáért szálltál harc, a magyar népi erők fejlődése volt eszményképed. Te nem értetted meg, de megláthattad az ígéret földjét. Eszméid valóra fognak válni, hogy a magyar nép el fog jutni az ígéret földjére. Mint egykor a nagy püspök Ottokár arany hidat vert a felekezetek közé. Te ugyanezt az arany hidat verted a magyar úr és magyar paraszt közé. Te tartottad nagyon sokszor vissza a falu népét a kétségbeesés politikájától. Nagy magyar, a falu népének vezére, Te mint ember is kincs voltál, mert jellemed fejedelmi volt, megkarcolhatatlan, mint a gyémánt. Gyűlöltél mindent, ami önzés volt, méltányos és pártatlan voltál a becsületes ellenféllel szemben. Megértés és sok szív volt tenned lefelé, kemény gerinced volt felfelé. Dekaddens közéletünkben amit úri hunc-