Uj-Somogy, 1934. november (16. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

XVI. évfolyam­, 247. (4495.) szám. Ara: 8 fillér. Kaposvár, 1934. november 3 szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetés J­áraki KAPOS­VÁR)­l( ONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. — ■ I — Egy hóra 2*— pengő. A „Fü­ggt­tlenség“-gel együtt 2*50 pengő. «»«SHHdKctio­s Felelős szerkesztő : Hirdetések Ára milameterstroukent 10 tHf., szövegrészben 15 filler TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések milimétersoronként 15­­1­. Rftmmimimmfwwwwwfcs. Az olasz hadsereg koszorúja a 44-es szobron Kisipari kartellek? A rossz példa ragadós. A nagyo­kat utánozzák a kicsinyek. A Bu­dapesti Kereskedelmi és Iparkama­rában a legkomolyabban szobaké­nül, hogy a kis- és kézműiparban is szükséges volna áregyezményeket létesíteni. Ami magyarán annyit je­lentene, hogy a kisiparosok csinál­janak kartellt. Tehát ahelyett, hogy a gyáriparban fennálló igen nagy­számú kartellszervezet a köz ér­dekében leépítenék, megfordítva, még több kartellt akarnak terem­teni és a fogyasztó életét még job­ban meg akarják nehezíteni. Mert azzal legyünk tisztában, hogy az »áregyezmény« ártatlan elnevezése alatt valójában arról van szó, hogy most már a szabók, cipészek, asz­talosok, mészárosok, pékek és min­den egyéb kis- és kézműiparosok is összeáll­janak a maguk szakmája körében és diktálják a vevő- és meg­rendelő közönségnek a portékák magasabb árát. Nagy hiba, hogy egy komoly, törvény által alapított testületben, amilyen a Kereskedel­mi Kamara, ez a halálaszületett öt­let nem talált a legerélyesebb visz­­szautasításra. A magyar kartelltörvény megen­­ged­i a kartellek alakítását, abból a megfontolásból, hogy gyakran va­lóban szükséges a korlátlan gazda­sági verseny túlzásait és elfajulá­sát kiküszöbölni. A termelést sza­bályozó kartell megállapodások jo­gosultságát önmagában az állam is elismeri, de a kartellek működését — igen helyesen — ellenőrzés alá helyezi, ami főképpen azért szüksé­ges, hogy a kartellek ne éljenek vissza túlságos nagy gazdasági h­a­­talmukkal. Főképpen a kartellek árdiktatúrája az, amely kihívja a kritikái és az államhatalom meg­torlását. De míg a nagyiparban a termelés megállapodásszerű szabá­lyozása még lehet gazdasági köz­érdek, addig a kisiparban ilyen sza­bályozásra nincsen szükség, de sőt az ilyen szabályozás fogalmilag is lehetetlen. Mert hisz a kisiparos tevékenysége nem nélkülözheti az egyéni szabadságot, az erők legtel­jesebb kifejtését, az egymással való szabad versenyt. A tehetségesebb, a jobb munkás és iparos jobban tud érvényesülni és igenis a kisiparban az ármérséklő versenyképesség egyik legfőbb tényezője az iparos egyéni boldogulásának. Most már milyen fonák gondolat, hogy az igen nagyszámú kisiparos egymás­sal szerződést kössön arra nézve, hogy bizonyos megállapított árak­nál olcsóbban nem fog a közönség számára dolgozni: ruhát varrni, ci­pőt csinálni, lakatos munkát végez­ni. Hiszen az ilyen áregyezmény becsületes betartása éppen a tisz­tességes, szótartó iparosoknak vál­na ártalmára, mert mindig akad­na nagyon sok olyan más iparos, aki csak azért, hogy munkát kap­jon és keresethez jusson, megszegné az áregyezményt és olcsóbban dol­gozna. Nem is valószínű a magyar iparosok okos, értelmes belátása mellett, hogy a kisipari áregyezmé­nyek halvaszületett ideája meg is valósuljon körükben. A kisiparosság a magyar polgár­ság egyik legértékesebb rétege, mely a legnagyobb békességben és egyet­értésben él együtt a többi polgár­sággal, annak bajaiban és keservei­ben osztozik, sőt maga is részese a megélhetés súlyos gondjainak. Le­hetetlenség, hogy ez a kisiparosság szervezkedjék a fogyasztók zsebei ellen holmi áregyezményekkel, me­lyeknek célja nem egyéb, mint a kí­méletlen árdrágítás. Ünnepi keretek között szentelték fel a somogyacsai r. katk. templomot. Somogyacsa, 1934 Krisztus király ünnepén. Az igali járás északi részén fek­szik a József hegy láncolata és a tör­ténelmi nevezetességű Vaskapu­­hegy közt Somogyacsa róm­. kat. magyar község. Krisztus király vasárnapján a község népe ritka nevezetességű ün­nephez érkezett, mert a község újonnan átfestett róni­­kai­ templo­ma felszentelésére ekkor került sor. A tiszta magyar község lakossága már a múlt évben közadakozásból a község felső részén keresztutas Kál­váriát állított fel. Krisztus király vasárnapján 10 órakor tartották a szentmisét. Már 9 órakor megszólalt a templomto­rony hivó nagyharangja, melyet 12 évvel ezelőtt Pongrácz István so­mogyacsai illetőségű amerikai lakos ajándékozott községének. A község köztiszteletben álló tem­ploma ty­ja. Petkes György magya­rázata szerint a templom út festé­sét Dobiás La­jos balatonfüredi tem­plomfestő 7 alkalmazottjával készí­tette. A templomszolga, Ladiszlai Ferenc, szolgálatkészen világosított fel a képek felől. A templom szen­télye felett az oltáriszentséget őrző két angyal közül a négy evangélis­ta: szt. Máté. Márk. Lukács és Já­nos hűséges képei, majd a hajó felett Szt. Anna. Szt. Borbála, ma­gyarországi Szt. Erzsébet, kis Szt. Teréz. Szt. Imre herceg és Szent Alajosok által koszorúzott Szenthá­romság és Szt. Család képei tün­dökölnek. A szentelési szertartás d e. 10 órakor kezdődött, melyet Gréber Gyula miklósi esp. plébános végzett P. Simicza Sebestyén andocsi ház­főnök és Felkei'' Lőrinc somogy­­acsai plébános segédke­zése mellett. A szentelési szertartás után Gré­ber esp. plébános a templom ma­gasztosságáról, fenségéről és hivatá­sáról mondott gyönyörű és megha­tó szentbeszédet, majd a híveket az erős hitre, megdönthetetlen re­ményre, a templomhoz való lán­goló szeretetre serkentette. Utána Felker Lőrinc somogyacsai plébános Gréber esperes & P. Si­mica házfőnök segédkezésével ün­nepi szín­misét celebrált, mely mi­se alatt a Szerényi Péter somogy­acsai kántortanító által betanított tanulóifjúság gyönyörű alkalmi éne­keket adott elő. A szentmisén ott volt látható dr Bálványossy Tibor járási főszolgabíró, Németh József andocsi körjegyző. Krisztinkovich Tibor, a veszprémi püspökség né­­metsürüi intézője, a község egyházi és polgári testülete, a leventék zász­lós díszben. Horváth Alajos tanító vezetésével, Propsz Dezső tanítóval a tanulóifjúság, a község minden rangú és rendű tagja, sokan vidé­kiek is. Szentmise után a járás főszolga­­birája és tisztikara előtt a leventék Horváth Lajos főoktató vezetésével díszelvonulást tartottak a templom előtt. A templom átfestése a hívek köz­adakozásával eszközöltetett, ame­lyért hálát és dicséretet vívtak ki maguknak. Rózsa Sándor, Rózsa Sándor. Az eső elriasztotta Mindenszentekkor a közön­séget a temetőből. Az ég is siratta tegnap. Minden-­­szentekkor az élők sorából elköl­tözött szeretteinket. Kora reggeltől sötét eső-jellegek függönyözték el a város szeme elől a napot s esett rendületlenül. Az eső az amúgy is nyomott hangulatot még szomorúb­bá tette. Elmosta a szokásos piacot, árustól, vevőstül együtt s az egyhan­gúság még jobban az elmúlást jut­tatta az élők eszébe. Ebéd után kissé szűnt az eső, de az ég mégsem tisztult, a nehéz, só­tét felhők lomhán vándoroltak égi útjukon tova. Az elköltözöiteket si­ratok a kilátástalan idő ellenére is megindultak a temetők felé. A feketeruhás sereg azonban nagyon meggyérült, a közönség esernyők alatt, fázósan össze­húzódva keres­te fel a halottak birodalmát. A sárguló falevelek halk­ihngése zavarta csak a halottak örök álmát. A virágos sírok közt alig álltak gyá­szolók s minden ötödik síron égett gyertya. A hűvös, nedves idő visz­­szariasztotta az élőket a holtaktól is, a temetőtől is. Az a kevés gyer­tya, amely a sírokon égett, szomorú­an viaskodott a széllel, esővel. Bá­natos, szomorú mindenszenteki han­gulat ömlött a sírok, sétányok közt. Az élők szinte menekültek az enyé­szet sáros, hideg birodalmából. A 44-es Bajtársi Szövetség a szo­káshoz híven még a délelőtt folya­mán megkoszorúzta utolsó ezred­parancsnoka, vitéz Reichardt Béla alezredes és Sch­eidl Károly ezre­des sírját. A koszorút mindkét he­lyen Molnár Pál l. föligy. lette le. Délután vitéz Murkóczy Antal ny. altábornagy Lette le a 11-esek ko­szorúját a Horthy-parkban a b­osz­­niai harcokban elesettek emlékére emelt emlékoszlopra és a színház­­kertben levő hősi emlékszoborra. Ugyancsak letette a polgármester is a város nevében a közönség ko­szorúját a szobor talapzatára. Ko­szorút helyeztetett a szo­­orra az olasz hadsereg is Cena­rfenato őr­nagy útján. Ugyancsak koszorút tett a szoborra a Leánygimnázium ré­széről dr Biró La­jos igazgató is. A Szigetvári­ utcai Hősök teme­tőjében a katonaság a polgárság­gal egy­ütt rendezett rövid ünnep­séget. Kint volt a temetőben Józsa Dezső tábornok, állomásparancs­nok, Tallér József ezredes, Pastei­­ner József alezredes, Erdős Károly őrnagy, Schulcz Rudolf százados, stb. Az első koszorút Józsa Dezső tábornok tette le, a másodikat dr Lehoczky Brúnó városi főjegyző, a leventék nevében pedig Tevely Balázs főoktató.

Next