Uj Szó, 1946. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-01 / 1. szám

TILDY ZOLTÁN SZEGEDI BESZÉDE Az új szecsődi főispán, dr. Pálffy Györfry beiktatásán Szeged város törvényhatósági bizottságának va­sárnap déli ülésén beszédet tartott Tildy Zoltán miniszterelnök is. — Rendkívül nehéz hat hónap van előttünk — mondotta. — Ezen a hat hónapon keresztül kell verekednünk magunkat. De ez alatt a hat hónap alatt mindenkinek meg kell tanulnia azt, hogy az áldozatvállalás alól nincs kivétel és nemcsak a kormány­zat erejével, de társadalmi kényszerrel is meg kell valósítani az egyenlőség el­­vét a közellátásban és minden egyéb területen. Az új aratásig és az új kenyérig tartsunk ki. A problémák azután majd sorjában megoldódnak és meg­indulunk a több és biztosabb kenye­ret axró élet útján. A miniszterelnök ezután a fiatal magyar demokrácia eddigi szép és komoly eredményeire mutatott rá, , melyek kiállják az összehasonlítást Európa más országaival is. Külö­nösen a békés és legtisztább eszkö­zökkel vívott választásokra muta­tott rá. A koalícióról szólva kijelentette, hogy ma minden felelős magyar em­ber és pártvezető tudatában van a­n­­nak, hogy az országot csak az erők összefogásával lehet felépíteni. _ — A magyar nép józan politikai bölcsessége eredményezte, — mon­dotta többek között — hogy a legyő­zött országok közül elsőnek a mi ha­­zánk jutott nemzetközi elismertetés­hez és Budapeten van a Szovjetunió és az Egyesült Államok követe. A moszkvai döntés a­­ m­i szá­munkra is óriási jelentőségű po­litikai eredmény. A reakcióról szólva, élesen kikelt a miniszterelnök azok el­len, akik a múlt bajaiért és hi­báiért a demokaráfiát teszik fele­lőssé. Ezek a reakciósok a dolgozókat sze­retnék elfordítani a fiatal magyar demokráciától és olyan utakra csalo­gatni, melyek újból szakadékhoz ve­zetnek. Figyelmezteti a magyar köz­véleményt, hogy ne hallgasson hajtogató reakcióra és kijelenti, hogy a a demokrácia elég erős ahhoz, hogy megvédelmezze önmagát. Beszéde további során gazdasági intézkedésekről, a demokrácia intéz­ményeinek megszilárdításáról, az államapparátus kigyomlálásáról, reakciós elemek eltávolításáról, majd a­ a munkafegyelem kérdéséről beszélt. ■ — Ebben az országban mindenki­nek meg kell értenie, hogy a boldo­gulás és a jobb élet csak akkor lesz valóság, ha valamennyien keményen dolgozunk. Akik dolgozni nem­ akar­­nak, azokat kizárjuk a kenyérrel való ellátásból, csakúgy, mint a bol­dogulás lehetőségeiből. ÉVFORDULÓ! Uj Szó Elmondja a tiszti a színész, a mérnök, a Évforduló! Egy esztendeje, hogy a Vö­rös Hadsereg felszabadította Magyaror­­szágot a német hordáktól, akik Magyar­­országot a nyilasokkal együtt tönkretet­ték és teljesen kirabolták. A Duna gyön­gye: Budapest teljes letargiában volt. Ekkor jött a Vörös Hadsereg. Ekkor mozdult meg a munkáshadsereg is. A szervezett munkásság rohamra indult az ország újjáépítésére. El a romokkal — volt a jelszó. Megindult a vérkeringés, megindult a munka. jó Vörös Hadsereg mindenben segít­­ségére sietett a dolgozóknak és ma, évfordulón, megkérdeztük a dol­­gozókat, mit tett a Vörös tapasztaltak a lefolyt év Hadsereg részéről és ha Magyaroország a demokratikus vonalon tovább fog fejlődni, milyen perspektív­á­­ját látják Magyaország további jövőjé­­nek. A válaszok a következők: BEÉR JÁNOS Budapest székesfőváros tiszti főügyésze a következőket mondotta: “ A fasizmus idejében megjelenő »jog­­szabályok­ a jog helyébe az erőszakot és az esztelen terrort hozták. Minden meg­jelenő új plakát újabb rémületet keltett a lakosságban. Vissza­emlékszem arra, hogy a nyilas banditák idejében milyen rémült arccal áPották körül a szinte óránként megjelenő rendeleteket tartal­mazó plakátokat. A jog attól az időtől kezdve éledt újra, amikor a Vörös Hadsereg Bu­dapestet felszabadította. Azóta van módunkban elméletben és gyakorlatban is foglalkozni a demokra­­tikus Magyarország demokratikus jog­rendjének kiépítésével.­­ Nagyon kellemesen érintett, hogy a Vörös Hadsereg néhány tisztjében orosz jogászokkal találkoztam, akik nagyon nagy érdeklődéssel viseltettek a magyar jogfejlődés és jogalkotás irányában az akik figyelemmel kísérik azt, hogy a jog demokratikus átalakítása szempontjából milyen események történnek a magyar jogéletben. Ezzel kapcsolatban módom­ban volt részben az ő útjukon megismer­kedni a Szovjet jogának fejlődésével és megállapítom, hogy a jog Szovjet Oroszországban milyen magas, tudományos színvona­­lon áll és milyen súlyt helyez a szovjet állam a jogtudomány művelésére. — Biztos vagyok abban, hogy a demo­kratikus Magyarország k­ialakításában a jognak is fontos szerepe lesz. An­nak a jognak, amely most már nem egyes osztályok érdekeit szolgálja, hanem az egész magyar népét és amely a továbbiakban nem gátló aka­­dály lesz a fejlődés előtt, nem eszköz a szabadság gú­zsbakötésére hanem lendítő erő a fejlődés irányában. DR. WENINGER ANTAL a Magyar Újságírók Betegpénztára igaz­gató-főorvosának véleménye: — Élmény volt a számomra az a fej­­lett egészségügyi érzék, amellyel minden orosz katona rendelkezik. A betegségek­ főügyész, munkás és az orvos­ tól való »egészséges félelems, a veszé­lyek pontos ismerete a nép legegysze­rűbb fiainál nagy hala­dásról tesz tanú­ságot és nélkülözhetetlen feltétele az egészségügyi civilizációnak. Egy ízben láttam az óvóhelyen, hogy egyszerű orosz közkatona szakérte­­lemmel vizsgálta végig a bunkerla­­kik kezeit, mert egy rühgyanús gyer­mekre lett figyelmes. Egy nagyrahivatott nép hallatlan, a vi­­lág előtt még nagyrészt eltakart kínokel csillogtak meg előttem, amikor egyszerű fiainak lelkébe pillanthattam ... — Hogy miként látom a demokratikus Magyarország struktúráját és perspektív Táját? őszintén beszélek: a jelennel nem vagyok megelégedve, mert a demokra­­tikus elveket jórészt félreértik. Igen sok­­ előadást tartanak, igen sok cikket írnak demokráciáról, de a témát kevesen fogják meg a gyökerénél. Előbb-utóbb kiderül, hogy kinek hol a helye és aki csak kurzuslovag, arról csakhamar meg­állapítják, hogy hiányzik a menyegzés ruhája. Tisztább humanizmus, több tehetség­a védelem, a szellemnek és a tudásnak, kultúrának nagyobb tisztelete a biztos fokmérője minden igazi demo­­krácián­ak. — A demokratikus Magyarország struk­túrájának szilárdságát csak az biztosít­­hatja, ha a vezetőréteg megválasztásában az ízig,vérig demokratikus gondolkodás mellett valóban a tehetségeseké az első­ség. K­OMB FRIGYES oki­ elektróm­érnök nyilatkozata a kö­vetkező: — A Vörös Hadsereg részére, az ost­­rom után villamosgépek javítását végez­tük, ami csak úgy vált lehetővé, hogy áramfejlesztéshez az orosz hadseregtől üzemanyagot kaptunk. Később egyes ala­kulatok, az elvégzett munka fejébe tü­­zelőanyaggal láttak el, amit szállítóesz­­köz hiányában, kü­lönben nem tudtunk volna beszerezni. Majd egy másik alakulat lehetővé tette, hogy egy kis teherautót állítsunk össze, amire rendkívül nagy szükségünk volt, mert két teherautónkat a németek és a nyilasok elvettek és szállítóeszköz nél­kül maradtunk. — Ezeknek a munkáknak folyamán sok mérnök-tiszttel volt alkalmunk be­­szélni és meg kell állapítani, hogy minden tárgyalás, már közvetlen az ostrom utáni napokban is teljesen kollegiális hangon folyt le és azokban nyoma sem volt annak a kü­lönbségnek, ami a győztes és a legyőzött nemzet tagjan között elképzelhető lett volna. Meg kell állapítani azt is, hogy a jóvátételi munkákkal kapcsolatosan, ko­­moly műszaki teljesítményeinket az orosz szakértők legnagyobb mér­­tékben elismerték. Az elektromosipar Mit jelentett a Vörös Hadsereg a dolgozóknak a Szovjetunióval való tok terén nagy jövőnek békekapcsolat néz elébe, mert a magyar mérnökök kétségkívül elsőrangú képzettsége és az orosz nyers­­anyag­gazdagság mellett, rendkívül messze­menő kereskedelmi kapcsolatokat lehet remélni.­­ A Szovjetuniónak szinte korlátlan felvevő villamosiparban képessége van, különösen különleges berendezésekben, melyek ne­m alkalmasak töm­eggyártásra. Az ilyen villamosberendezések gyártása pedig jelentős munkaerőszüükségletet je­lent és így a Szovjetunióval való gazdasági kap­­csolatok lehetővé teszik egy későbbi munkanélküliség veszélyének teljes kizárását. — Me­gfelelő munkafegyelemmel a leg­közelebbi hónapokban jóvátételi kötele­­zettségeink terén komoly teljesítési ered­ményeket érhetünk el, úpry hogy a Szov­jetunió meg fogja erősíteni az előle^­­zett bizalmat. MAJOR TAMÁS a Nemzeti Színház igazgatója mondotta: — Egy szót sem tudok oroszra, mégis rögtön megértettü­k egymást a legelső Óorosz katonával, nevedet soroltam fel, o­e a költők, zenészek, színészek ne­veit, ő Petőfivel válaszolt. Aztán át­tértünk a világi irodalomra. Egy óra hosszat labdáztunk a nevekkel. A vé­gén tökéletesen megismertük egymást. Barátok lettünk. Azóta is mindig újra­ és újra meg kell, hogy csodáljam kul­­túrszomjukat és kultúrtiszteletü­k­et.­­ De külön is köszönetet kell mon­danom azért az anyagi támogatásért, azért a sok élelmiszercsomagért, amellyel a Vörös Hadsereg a magyar művészeket megsegítette. Egy nyelvet sem lehet máról holnapra elsajátítani. Most sokan úgy vannak a demokráciánál, mint az idegen nyelvek­kel. Egyesek pár nap után abba ják­­ a tanulást, mert túl nehéznek hagy, tart­ják, mások pár hónapi tanul­ás után azt hiszik, hogy a lényeget tudják, a többi pedig felesleges. Pedig, akinek nem ez az anyanyelve, annak hosszú évekig kell tanulni és gyakorolni a demokratikus gondolkozást és életmódot. MARTON GYULA a Laub Elektromosgyár üzemi bizottsága elnökének nyilatkozata így hangzik: — 1945 január 16-án szabadultunk fel. Főnökeim bujdostak, úgy, hogy én vol­tam itt a gyárban megbízva az üzem felügyeletével. A gyár romokban hevert, így a felszabadulás után azonnal hozzá­­kezdtünk a romok eltakarításához és a gyár helyreállításához. Néhány nappal az ostrom után már kisebb áram­fejlesztő generátorokat gyártottunk a Vörös Had­­sereg részére, autó-deka­omos berende­­zéseket javítottunk. Ezen munkálatok fejében a Vörös Hadseregtől élelmiszerellátmányban részesültünk, amit az ostrom alatt 1046 január 1, keiild Újév a Don partján Elhatároztuk, hogy úgy éjféltájban bol­dog újévet kívánunk a szemben álló ma­gyar katonáknak. A hangerősítőt kidob­­tuk a Senki­földjére és az elölálló bun­­kerben (vagy két lépésnyire a legköze­lebbi magyar bunkertől) elmondottam újévi üdvözletünket. Először arról szólot­tam, hogy milyen nehéz most azoknak a magyar katonáknak, akik téli felszere­­lés nélkül harcolnak az orosz hómező­­kön, akik megfelelő tüzérség nélkül vé­rednek a jól felszerelt orosz hadsereg csa­pásai alatt- Az ufót arról szólottam, hogy a magyar katonái mindezt a szenvedést nem Magyarorság érdekében viselik, hanem Magyarorság ősellensége "a né­­met érdekében- zzsilda pár szót mon­dot­­tám az elkerülhtetlenül közeledő jöven­­­dőről: Németorszg elveszti a háborút, a demokratikus néek győzni fognak, a háború borzalma átszáguldanak a ma­gyar földön elpsztítva a magyar fal­­vakat és városokt és a háború befejezte után Magyarondynak felelnie, a ma­­gyar népnek fiztnie­ kell azért, hogy a magyar katonák szenvedtek, véreztek és­ pusztultak a néetért. Nehéz volt a helyzet, nehéz volt szivem, sok millent mondottam. Ol'yau, is, amit nem lett papírra vetni, de ami­ről a katonák negérezték, hogy igaz beszéd. Amikor kezdtem, még innét is, onnét is szólt OV-egp géppuska -r a hangerősitől és bizonyára engemet ke­­resve. Tíz perc mulva már csak elvétve hangzott egy­ei lövés, egy jó negyed­óra múltán md halálos csend volt a hi­deg hőmezők lett. Egy hatalmas kör­­ben, (melynek árom kilométer volt a rádiusza) semmsem hallatszott, csak az a szó, amely hat emelt Hitler Német­országa és a tlert kiszolgáló magyar hazaárulók el. Befejezésül megkérdez­­tem: — Akartok gót vetni a háborúnak. Aki véget ad vetni a háborúnak, az lőjje ki a fegerét a levegőbe! Néhány más perc múlva jött a lövöld is. Száz és száz megkezdő­magyar katona lőtt levegőbe. A magyar fiúk nem akartak vérezni Németorszé­gért, nem akarták agyarország sorsát­ egy­­bekötni Né­rszág sorsával. A magyar nép fegyvert álló fiai lövöldözéssel szavaztak a net háború ellen. — Köszönt — kiáltottam. Boldog új évet, bajtárt! Remélem és hiszem, hogy eljön odö, amikor együtt fogunk harcolni Nigország ellen, a zsarnok­ság ellen, aabad, független, demokra­­tikus Magyaszágért és minden nép szabadságáé­. A magyar alonák még sokáig lövöl­­döztek — a vevőbe. ILLÉS BÉLA Knitális élet Szombathelyen . A Map-Szovjet Művelődési Tár­­­saság deiber 22-én Zilahy Lajo közreművélével tartotta meg ün­nepi est illetve _ díszhangvere­nyét. Ugaznap nyilt meg a Ké­zőművés­z Szakosztály képkiállí­­tása. A ü­nnepélyes megnyitáso a magyar orosz művészek alkalmi e^üttesemutatta Borodin II. vo­­nosnégy* 4z vidéki hóhérok Íróság előtt Szerd reggel kezdik tárgyalni a népbír­ó­ Ma­^ó-uccai épületében Ujvidék­ditáinak, Grassynak és Zöldi Ann csendőrszázadosnak há­borús népellenes bűnügyét. kiéhep munkástársaim igen nagy örömmel fogadtak. A gyályreálításánál is az egyes alakuk­ segítségünkre voltak. — Mi­r­a már teljes kapacitással dolgozi formán kizárólag orosz jóvá­­tételre'ATt külön elismerést és dicsé­retet ptunk. — Bük, hogy a jóvátételi mun­kák igével annyira meg lesznek elég hogy a további évek folyamán komol portra is számítunk. Hisszük, hogy­mokratikus Magyarország" to­vább fejlődni, a mai demokratikus széllét és hadságot, amelyet a Vörös Hadseregtől kaptunk, mind krülmények között meg is fog­­juk • K­. S".

Next