Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-25 / 47. szám, szerda
r Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 47. szám Ára 50 fillér 1970. február 25 A dolgozó nép hatalma legyőzhetetlen A prágai dolgozók nagygyűlése Prága dolgozói tegnap délután naggyűlést tartottak az Óváros terén, hogy megünnepeljék 1948 dicső februárjának évfordulóját és köszönetüket fejezzék ki azoknak, akik 22 esztendővel ezelőtt hozzájárultak a reakció leveréséhez hazánkban. Még mielőtt kezdetét vette volna a nagygyűlés a huszita hagyományokat felidéző „Kdoi jste boží bojovníci" örökszép induló hangjaitól kísérve elhelyezték a díszemelvény előtt a népi milícia harci és történelmi zászlait, valamint a CSKP fővárosi és körzeti bizottságainak lobogóit. Az isi Orloj még nem ütötte el a három órát, amikor az emelvényen elfoglalták helyüket: V. BIĽAK, P. COLOTKA, E. ERBAN, G. HUSÁK, A. KAPEK, J. KEMPIN, J. KORCÁK, J. LENÁRT, L. SVOBODA és L. STROUGAL, a CSKP KB elnökségének tagjai, valamint D. HANES és A. INĎRA a CSKP KB elnökségének póttagjai, továbbá F. PENC, a CSKP KB titkára és M. JAKES, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának az elnöke. Jesen voltak még a Nemzeti Front pártjainak elnökei, M. DZÚR nemzetvédelmi miniszter, R. KASKA belügyminiszter, valamint a szövetségi és a cseh kormány, a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács és a Nemzeti Front szerveinek képviselői. A meghívott vendégek közt voltak: S. V. CSERVONYENKO, a Szovjetunió prágai nagykövete és a többi szocialista ország diplomáciai képviselői, a Varsói Szerződés tagországai egyesült fegyveres erői főparancsnokságának és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatoknak a képviselői. Pontosan három órakor L. TICHÝ, a népi milícia fővárosi vezérkarának a parancsnoka jelentést tett G. Husáknak, a CSKP KB első titkárának, aki miután figyelmesen végighallgatta a jelentéstételt, szívélyesen üdvözölte a felsorakozott egységeket, őszinte jókívánságait fejezte ki a milicionistáknak a Győzelmes Február 22. évfordulója alkalmából. A himnuszok elhangzása után a naggyűlést A. Kapek, a fővárosi pártbizottság vezető titkára nyitotta meg. Üdvözlő után G. Husák, a CSKP KB első titkára szaval intézett beszédet az összegyűltekhez. A ünnepély a CSKP és a Szovjetunió Kommunista Pártja éltetésével fejeződött be. A milicisták egységei és a katonai alakulatok fegyelmezetten, rendezett sorokban hagyták el az Óváros terét. —K— Gustáv Husák elvtárs beszéde Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy először is üdvözöljem Önöket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében a dolgozó nép győzelme 22. évfordulója alkalmából és szívélyes jókívánságaimat fejezzem ki valamennyiüknek. 1948 februárjában hazánkban éles forradalmi osztályharcban végső vereséget szenvedett burzsoázia; a munkásosztály és a a dolgozó nép kiharcolta a politikai hatalmat. Ezért 1948 februárja népünk életének és egész államunknak nagyon jelentős időszaka. Ez évben emlékezünk meg a Győzelmes Február 22. évfordulójáról. 1970 Csehszlovákia a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójának az éve. A legutóbbi február óta hazai viszonylatban legyőztük azokat az erőket, melyek politikai fordulatra és a februári vívmányok meghiúsítására törekedtek. Az évforduló alkalmából meg kell látnunk az 1945. és 1948. évi osztály- és politikai harcok, valamint az 1968—1969. évi osztály- és politikai harcok közti hasonlóságot. Ez a két időszak eltérő, 20 év telt el köztük, de lényegében egyforma ügyről — a munkásosztály hatalmáról, a szocializmus építésének kérdéséről és államunk külpolitikai irányzatáról volt szó. 1948 februárjában a fő stratégiai cél a csehszlovák burzsoázia politikais gazdasági hatalma maradványainak végleges legyőzése, a munkásosztály politikai hatalmának megszilárdítása és a szocializmus építésének biztosítása volt. Ezt el is értük. Az 1968—1969. évi belpolitikai harcokban a szocialistaellenes és a különböző ellenforradalmi erők meg akarták bosszulni 1948 februárját, s le akartak bennünket téríteni a szocializmus útjáról. 1948-ban pártunk volt, a pártvezetőség egységes egységesen és határozottan lépett fel, és ezért sikereket értünk el. Sajnos, 1968—1969-ben a pártvezetőség revizionista szárnya lehetővé tette a szocialistaellenes erőknek és más hasonló csoportoknak, hogy pártunk történelmét, gyalázzák megbontsák eszmei és akcióegységét, félrevezessék a munkásosztályt és a dolgozókat, gyengítsék barátságunkat a legközelebbi szövetségeseinkkel, elsősorban Szovjetunióval, és így fokozatosan feladjuk az 1945 óta, 1948 februárjában és a további években kiharcolt forradalmi pozíciókat. Történelmünk és tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép csakis Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a marxizmus—leninizmus alapján győzhetett 1948-ban. Ezért a szocializmusért folytatott harc 22 évvel ezelőtt ugyanúgy, mint az utóbbi két évben szorosan összefüggött kommunista pártunk társadalmi vezető szerepével, internacionalista, marxista,leninista politikájával, mely újból bebizonyította életképességét, általános érvényességét. Ez a második kulcsfontosságú kérdés, mely döntő volt 1948-ban s éppen úgy 1968-1969-ben. Huszonöt évvel ezelőtt nálunk senki sem vonta kétségbe, hogy a cseh és a szlovák nemzet szabadságát elsősorban a Szovjetunió, a szovjet nép és a szovjet hadsereg segítségével harcoltuk ki. A München előtti köztársaság tapasztalatai megtanítottak arra, hogy ez nemzeti és állami függetlenségünk, szuverenitásunk és népünk szabad életének egyetlen biztosítéka. Pártunknak ezért a proletár internacionalizmussal alátámasztott ügyért is kemény harcot kellett folytatnia 1948 februárjában és 1968—69-ben is. Így a 22 év előtti harcokban, de egy-két évvel ezelőtt is alapjában véve azonos kérdésekről, azonos elvekről volt szó; arról, hogy államunk a szabad dolgozók, a kizsákmányolás alól felszabadított emberek állama lesz-e, vagy pedig felújítják a burzsoá rendszert. Az idősebb nemzedék jól emlékszik arra, hogy 1945-ben és 1948-ban, a háború után a burzsoá és kispolgári pártok és képviselőik szintén a szocializmusról, a népről, a Szovjetunió iránti barátságról stb. beszéltek. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ez csak ködösítés volt, mely mögött éppen az ellenkezőjére törekedtek — a régi kizsákmányoló rendszer megtartására, vagy az ehhez való visszatérésre, a kapitalista Nyugat felé irányuló orientációra, figyelmen kívül hagyva München és a háború tapasztalatait. Pártunk az 1945—1948. évi politikai osztályharcokban leleplezte a nép úgynevezett „barátait", akik ilyen nézeteket hirdettek. Ugyanezt kellett megtennünk 1968—1969-ben, amikor más formában a szocialistaellenes erők és különböző opportunisták a szocializmus olyan „reformjára" törekedtek, amely lényegében a szocializmus felszámolásához volna. A szabadságról vezetett beszél (Folytatás a 2. oldalon) Fogadás a prágai vár Spanyol-termében A PÁRT ÉS AZ ÁLLAM VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA A NÉPI MILÍCIA KÉPVISELŐIVEL ( Tudósítónktól) — Huszonkét évvel ezelőtt történelmi események színhelye volt száztornyú fővárosunk. A munkásokból álló népi milícia tagjai végigvonultak a Vencel téren és ily módon is kifejezésre jutatták szilárdkat, hogy minden elhatározásaáron meghiúsítják a burzsoázia puccskísérletét ... 1948 februárjának és egyúttal a népi milícia megalakulása 22. évfordulójának alkalmával a népi milícia képviselői — mint minden évben — a prágai vár pompásan kivilágított Spanyol-termében találkoztak párt és az állam vezetőivel. Aagyományos tegnapi találkozón az egész ország területéről, a kerületek és járások képviseletében mintegy 300 milicistából álló küldöttség és számos meghívott vendég jelent meg. A milicisták új egyenruhájukban most először jelentek meg a nyilvánosság előtt. A találkozó pontosan 9 órakor vette kezdetét. A teremben felsorakozott vigyázállásban álló milicisták tapsa közepette érkezett meg Gustáv Husák, CSKP KB első titkára és Ludvík a Svoboda köztársasági elnök. Kíséretükben voltak: Vasil Bilak, Peter Colotka, Evien Erban, Antonín Kapek Josef Kempntj, Josef Koreák, Josef Lenárt, Ján Pilier, Ľubomír Strougal, Dalibor Hanes és Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai. A vendégek között voltak a szövetségi és a cseh kormány, valamint a Szövetségi Gyűlés és a Nemzeti Front, továbbá a csehszlovák fegyveres erők képviselői. A csehszlovák himnusz elhangzása után az ünnepi gyűlést J. Kempný, a CSKP KB elnökségének tagja, a csehszlovák konak népi milícia főparancsnok helyettese nyitotta meg. Beszéde bevezetőjében Kemény elvtárs méltatta 1948 februárjának és a népi milícia megalakulásának jelentőségét. Február a munkásosztály és a kommunista párt gyobb győzelmének egyik legnatekinthető. Megemlékezett az Óváros téren 1948. február 21-én megtartott történelmi nagygyűlésről, amelyen Klement Gottwald a reakció céljait leleplezve kihirdette a kormányválság megoldására irányuló nagy horderejű programját. Hangsúlyozta, hogy az akkori események aránylag nyugodt lefolyása esmink elsősorban nagy győzelszövetségesünknek, a Szovjetuniónak volt köszönhető. Rövid visszapillantásában szónok az elmúlt 22 év politikai eseményeire is kitért. Mint mondotta, a politikai problémákat nem mindig sikerült idejében és helyesen megoldani, így volt ez 1967 végén is, amikor a párt ismét kiutat keresett a nehézségekből. Ezt az időszakot Kemény elvtárs az 1948 februárja előtti időszakhoz hasonlította, amikor a reakció támadta a Szovjetunióhoz és a többi baráti országhoz fűződő kapcsolatainkat.A reakció tavaly is támadott mindenkit, aki nem értett egyet a szocialistaellenes propagandával. Ez volt a sorsa a népi milíciának is. A vezetés hibákat követett el — folytatta a szónok — ezért tartott ki a reakció a célkitűzései mellett, és ezért nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy magunk számoljunk le a külföldről támogatott ellenforradalmi erőkkel. Ezért voltak kénytelenek közbelépni a szovjet csapatok, a többi szocialista ország katonaságával együtt. (Folytatás a 3. oldalon) LAOSZ Fulbright ismét figyelmezteti Nixont Washington — William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke hétfőn annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy Nixon külpolitikai vonalvezetése következtében az Egyesült Államok ázsiai politikája még inkább bonyolódik. Fulbright bár feltételezte, hogy Nixon nem küld amerikai csapatokat Laoszba és Thaiföldre, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az amerikai polgároknak tudniuk kellene, vajon meddig terjed az USA katonai tevékenysége ezekben az országokban. Fulbright követelte, hogy hozzák nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos titkos adatokat. Figyelmeztetett, hogy Laoszban újabb eszkaláció fenyeget. Saigon — A B—52-es amerikai óriás bombázók tegnap ismét támadták a Patet Lao állásait a felszabadított laoszi területeken — jelenti az AFP jól értesült saigoni körökre hivatkozva. A B—52-es bombázókat az utóbbi 24 órában Dél-Vietnam területén egyáltalán nem vetették be. Hanoi — A Laoszi Hazafias Front szóvivője hanoi sajtóértekezletén bejelentette, hogy a B—52-es légierődök az utóbbi napokban nagyarányú támadásokat intéztek a Kőedény-síkság ellen. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a háborús tevékenység fokozása Laoszban komolyan veszélyezteti Délkelet-Ázsia békéjét. Hanoi — Az amerikai „speciális egységeket" február 21-én a laoszi szabadságharcosok teljesen kiszorították a Kőedénysíkságról — jelentik a tegnapi hanoi lapok. Ez azt jelenti, hogy az imperialisták és bábjaik számottevő szárazföldi hadereje Laoszban csúfos kudarcot szenvedett. A kormányhadsereg súlyos helyzetbe került, védekezésre szorul. Az amerikai légierő ismét megsértette a VDK légiterét és Vinh Linh és Ha Tinh tartományok térségében. Ezt megelőzően amerikai hadihajók tüzérségi tüzet zúdítottak Vinh Biang községre. 3 A 24 OLDALAS M^öt ÚJ SZÓ GAZDAG TARTALMÁBÓL: Csehszlovákia és a KGST 1970-ben — Anton Ružička írása Fél évszázad Thália birodalmában — jubilál a Szlovák Nemzeti Színház Az információelmélet és a szépirodalom — Zsilka Tibor tanulmányának II. része Mélyhűtött hangyák — Keszi T. Mihály elbeszélése Kis válás - nagy probléma — Faragó Jenő római levele Fekete párducok — Vajda Péter washingtoni riportja Versek, humor, rejtvények Felszabadulási nagy rejtvényverseny