Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám, szerda

r Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 47. szám Ára 50 fillér 1970. február 25 A dolgozó nép hatalma legyőzhetetlen A prágai dolgozók nagygyűlése Prága dolgozói tegnap délután naggyű­lést tartottak az Óváros terén, hogy megün­nepeljék 1948 dicső februárjának évfor­dulóját és köszönetüket fejezzék ki azok­nak, akik 22 esztendővel ezelőtt hozzájá­rultak a reakció leveréséhez hazánkban. Még mielőtt kezdetét vette volna a nagygyűlés a huszita hagyományokat fel­idéző „Kdoi jste boží bojovníci" örökszép induló hangjaitól kísérve elhelyezték a díszemelvény előtt a népi milícia harci és történelmi zászlait, valamint a CSKP fő­városi és körzeti bizottságainak lobogóit. Az isi Orloj még nem ütötte el a há­rom órát, amikor az emelvényen elfoglal­ták helyüket: V. BIĽAK, P. COLOTKA, E. ERBAN, G. HUSÁK, A. KAPEK, J. KEMPIN, J. KORCÁK, J. LENÁRT, L. SVOBODA és L. STROUGAL, a CSKP KB elnökségének tagjai, valamint D. HANES és A. INĎRA a CSKP KB elnökségének póttagjai, továbbá F. PENC, a CSKP KB titkára és M. JAKES, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának az elnöke. Jesen voltak még a Nemzeti Front párt­jainak elnökei, M. DZÚR nemzetvédelmi miniszter, R. KASKA belügyminiszter, va­lamint a szövetségi és a cseh kormány, a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács és a Nemzeti Front szerveinek képviselői. A meghívott vendégek közt voltak: S. V. CSERVONYENKO, a Szovjetunió prágai nagykövete és a többi szocialista ország diplomáciai képviselői, a Varsói Szerződés tagországai egyesült fegyveres erői főpa­rancsnokságának és az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet alakulatoknak a képviselői. Pontosan három órakor L. TICHÝ, a né­pi milícia fővárosi vezérkarának a pa­rancsnoka jelentést tett G. Husáknak, a CSKP KB első titkárának, aki miután fi­gyelmesen végighallgatta a jelentéstételt, szívélyesen üdvözölte a felsorakozott egységeket, őszinte jókívánságait fejezte ki a milicionistáknak a Győzelmes Február 22. évfordulója alkalmából. A himnuszok elhangzása után a naggyű­lést A. Kapek, a fővárosi pártbizottság ve­zető titkára nyitotta meg. Üdvözlő után G. Husák, a CSKP KB első titkára szaval in­tézett beszédet az összegyűltekhez. A ünnepély a CSKP és a Szovjetunió Kommunista Pártja éltetésével fejeződött be. A milicisták egységei és a katonai alakulatok fegyelmezetten, rendezett so­rokban hagyták el az Óváros terét. —K— Gustáv Husák elvtárs beszéde Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy először is üdvözöljem Önöket Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága nevében a dol­gozó nép győzelme 22. évfor­dulója alkalmából és szívélyes jókívánságaimat fejezzem ki va­lamennyiüknek. 1948 februárjában hazánkban éles forradalmi osztályharcban végső vereséget szenvedett burzsoázia; a munkásosztály és a a dolgozó nép kiharcolta a po­litikai hatalmat. Ezért 1948 feb­ruárja népünk életének és egész államunknak nagyon je­lentős időszaka. Ez évben emlékezünk meg a Győzelmes Február 22. évfor­dulójáról. 1970 Csehszlovákia a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójá­nak az éve. A legutóbbi február óta hazai viszonylatban legyőz­tük azokat az erőket, melyek politikai fordulatra és a feb­ruári vívmányok meghiúsításá­ra törekedtek. Az évforduló alkalmából meg kell látnunk az 1945. és 1948. évi osztály- és politikai harcok, valamint az 1968—1969. évi osz­tály- és politikai harcok közti hasonlóságot. Ez a két időszak eltérő, 20 év telt el köztük, de lényegében egyforma ügyről — a munkásosztály hatalmáról, a szocializmus építésének kérdé­séről és államunk külpolitikai irányzatáról volt szó. 1948 februárjában a fő stra­tégiai cél a csehszlovák bur­zsoázia politikai­­­s gazdasági hatalma maradványainak végle­ges legyőzése, a munkásosztály politikai hatalmának megszilár­dítása és a szocializmus építé­sének biztosítása volt. Ezt el is értük. Az 1968—1969. évi bel­politikai harcokban a szocia­listaellenes és a különböző el­lenforradalmi erők meg akarták bosszulni 1948 februárját, s le akartak bennünket téríteni a szocializmus útjáról. 1948-ban pártunk volt, a pártvezetőség egységes egysége­sen és határozottan lépett fel, és ezért sikereket értünk el. Sajnos, 1968—1969-ben a párt­vezetőség revizionista szárnya lehetővé tette a szocialistaelle­nes erőknek és más hasonló csoportoknak, hogy pártunk történelmét, gyalázzák megbont­sák eszmei és akcióegységét, félrevezessék a munkásosztályt és a dolgozókat, gyengítsék ba­rátságunkat a legközelebbi szö­vetségeseinkkel, elsősorban Szovjetunióval, és így fokozato­­­san feladjuk az 1945 óta, 1948 februárjában és a további évek­ben kiharcolt forradalmi pozí­ciókat. Történelmünk és tapasztala­taink azt bizonyítják, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép csakis Csehszlovákia Kommu­nista Pártja vezetésével, a mar­xizmus—leninizmus alapján győzhetett 1948-ban. Ezért a szocializmusért folytatott harc 22 évvel ezelőtt ugyanúgy, mint az utóbbi két évben szorosan összefüggött kommunista pár­tunk társadalmi vezető szerepé­vel, internacionalista, marxis­ta,leninista politikájával, mely újból bebizonyította életképes­ségét, általános érvényességét. Ez a második kulcsfontosságú kérdés, mely döntő volt 1948-ban s éppen úgy 1968-1969-ben. Huszonöt évvel ezelőtt ná­lunk senki sem vonta kétségbe, hogy a cseh és a szlovák nem­zet szabadságát elsősorban a Szovjetunió, a szovjet nép és a szovjet hadsereg segítségével harcoltuk ki. A München előtti köztársaság tapasztalatai megtanítottak ar­ra, hogy ez nemzeti és állami függetlenségünk, szuverenitá­sunk és népünk szabad életé­nek egyetlen biztosítéka. Pár­tunknak ezért a proletár inter­nacionalizmussal alátámasztott ügyért is kemény harcot kellett folytatnia 1948 februárjában és 1968—69-ben is. Így a 22 év előtti harcokban, de egy-két évvel ezelőtt is alapjában véve azonos kérdésekről, azonos el­vekről volt szó; arról, hogy ál­lamunk a szabad dolgozók, a kizsákmányolás alól felszabadí­tott emberek állama lesz-e, vagy pedig felújítják a burzsoá rendszert. Az idősebb nemzedék jól emlékszik arra, hogy 1945-ben és 1948-ban, a háború után a burzsoá és kispolgári pártok és képviselőik szintén a szocia­lizmusról, a népről, a Szovjet­unió iránti barátságról stb. be­széltek. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ez csak ködösítés volt, mely mögött ép­pen az ellenkezőjére töreked­tek — a régi kizsákmányoló rendszer megtartására, vagy az ehhez való visszatérésre, a ka­pitalista Nyugat felé irányuló orientációra, figyelmen kívül hagyva München és a háború tapasztalatait. Pártunk az 1945—1948. évi politikai osztályharcokban le­leplezte a nép úgynevezett „ba­rátait", akik ilyen nézeteket hirdettek. Ugyanezt kellett meg­tennünk 1968—1969-ben, ami­kor más formában a szocialis­taellenes erők és különböző op­portunisták a szocializmus olyan „reformjára" törekedtek, amely lényegében a szocializ­mus felszámolásához volna. A szabadságról vezetett beszél­ (Folytatás a 2. oldalon) Fogadás a prágai vár Spanyol-termében A PÁRT ÉS AZ ÁLLAM VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA A NÉPI MILÍCIA KÉPVISELŐIVEL ( Tudósítónktól) — Huszonkét évvel ezelőtt történelmi ese­mények színhelye volt száz­tornyú fővárosunk. A munká­sokból álló népi milícia tagjai végigvonultak a Vencel téren és ily módon is kifejezésre jutatták szilárd­kat, hogy minden elhatározása­áron meg­hiúsítják a burzsoázia puccs­kísérletét ... 1948 februárjának és egyúttal a népi milícia megalakulása 22. évfordulójának alkalmával a népi milícia képviselői — mint minden évben — a prágai vár pompásan kivilágított Spa­nyol-termében találkoztak párt és az állam vezetőivel. A­a­gyományos tegnapi találkozón az egész ország területéről, a kerületek és járások képvise­letében mintegy 300 milicistá­ból álló küldöttség és számos meghívott vendég jelent meg. A milicisták új egyenruhájuk­ban most először jelentek meg a nyilvánosság előtt. A találkozó pontosan 9 óra­kor vette kezdetét. A teremben felsorakozott vigyázállásban álló milicisták tapsa közepette érkezett meg Gustáv Husák, CSKP KB első titkára és Ludvík a Svoboda köztársasági elnök. Kí­séretükben voltak: Vasil Bilak, Peter Colotka, Evien Erban, Antonín Kapek Josef Kempntj, Josef Koreák, Josef Lenárt, Ján Pilier, Ľubomír Strougal, Dali­bor Hanes és Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai. A vendégek között voltak a szövetségi és a cseh kormány, valamint a Szövetségi Gyűlés és a Nemzeti Front, továbbá a csehszlovák fegyveres erők képviselői. A csehszlovák himnusz el­hangzása után az ünnepi gyű­lést J. Kempný, a CSKP KB el­nökségének tagja, a csehszlo­vák konak népi milícia főparancsno­k helyettese nyitotta meg. Beszéde bevezetőjében Kemény elvtárs méltatta 1948 februárjának és a népi milícia megalakulásának jelentőségét. Február a munkásosztály és a kommunista párt gyobb győzelmének egyik legna­tekinthető. Megemlékezett az Óváros téren 1948. február 21-én megtartott történelmi nagygyűlésről, ame­lyen Klement Gottwald a reak­ció céljait leleplezve kihirdette a kormányválság megoldására irányuló nagy horderejű prog­ramját. Hangsúlyozta, hogy az akkori események aránylag nyugodt lefolyása es­mink elsősorban nagy győzel­szövet­ségesünknek, a Szovjetuniónak volt köszönhető. Rövid visszapillantásában szónok az elmúlt 22 év politi­­­kai eseményeire is kitért. Mint mondotta, a politikai problé­mákat nem mindig sikerült ide­jében és helyesen megoldani, így volt ez 1967 végén is, ami­kor a párt ismét kiutat kere­sett a nehézségekből. Ezt az időszakot Kemény elvtárs az 1948 februárja előtti időszakhoz hasonlította, amikor a reakció támadta a Szovjetunióhoz és a többi baráti országhoz fűződő kapcsolatainkat.A reakció ta­valy is támadott mindenkit, aki nem értett egyet a szocialista­ellenes propagandával. Ez volt a sorsa a népi milíciának is. A vezetés hibákat követett el — folytatta a szónok — ezért tar­tott ki a reakció a célkitűzései mellett, és ezért nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy ma­gunk számoljunk le a külföld­ről támogatott ellenforradalmi erőkkel. Ezért voltak kényte­lenek közbelépni a szovjet csa­patok, a többi szocialista or­szág katonaságával együtt. (Folytatás a 3. oldalon) LAOSZ Fulbright ismét figyelmezteti Nixont Washington — William Fulb­right, az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke hét­főn annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy Nixon külpolitikai vonalvezetése kö­vetkeztében az Egyesült Álla­mok ázsiai politikája még in­kább bonyolódik. Fulbright bár feltételezte, hogy Nixon nem küld amerikai csapatokat Laosz­ba és Thaiföldre, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az amerikai polgároknak tudniuk kellene, vajon meddig terjed az USA ka­tonai tevékenysége ezekben az országokban. Fulbright követel­te, hogy hozzák nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos titkos ada­tokat. Figyelmeztetett, hogy Laoszban újabb eszkaláció fe­nyeget. Saigon — A B—52-es ameri­kai óriás bombázók tegnap is­mét támadták a Patet Lao ál­lásait a felszabadított laoszi te­rületeken — jelenti az AFP jól értesült saigoni körökre hivat­kozva. A B—52-es bombázókat az utóbbi 24 órában Dél-Viet­nam területén egyáltalán nem vetették be. Hanoi — A Laoszi Hazafias Front szóvivője hanoi sajtóér­tekezletén bejelentette, hogy a B—52-es légierődök az utóbbi napokban nagyarányú támadá­sokat intéztek a Kőedény-sík­ság ellen. A szóvivő hangsúlyoz­ta, hogy a háborús tevékenység fokozása Laoszban komolyan veszélyezteti Délkelet-Ázsia bé­kéjét. Hanoi — Az amerikai „spe­ciális egységeket" február 21-én a laoszi szabadságharcosok tel­jesen kiszorították a Kőedény­síkságról — jelentik a tegnapi hanoi lapok. Ez azt jelenti, hogy az imperialisták és báb­jaik számottevő szárazföldi had­ereje Laoszban csúfos kudarcot szenvedett. A kormányhadse­reg súlyos helyzetbe került, vé­dekezésre szorul. Az amerikai légierő ismét megsértette a VDK légiterét és Vinh Linh és Ha Tinh tartomá­nyok térségében. Ezt megelő­zően amerikai hadihajók tüzér­ségi tüzet zúdítottak Vinh Biang községre. 3 A 24 OLDALAS M^ö­t ÚJ SZÓ GAZDAG TARTALMÁBÓL: Csehszlovákia és a KGST 1970-ben — Anton Ružička írása Fél évszázad Thália birodalmában — jubilál a Szlovák Nemzeti Színház Az információelmélet és a szépirodalom — Zsilka Tibor tanulmányának II. része Mélyhűtött hangyák — Keszi T. Mihály elbeszélése Kis válás - nagy probléma — Faragó Jenő római levele Fekete párducok — Vajda Péter washingtoni riportja Versek, humor, rejtvények Felszabadulási nagy rejtvényverseny

Next