Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

EGÉ G Tévedés ne essék, nincs szándékomban, hogy propagandát csináljak a bornak. Már csak azért sem, mert a közmondás is azt tartja: a jó bornak nem kell cégér. A képletesen megfogalmazott bölcsességet most vegyük a szó legszorosabb értelmé­ben. Országszerte megkezdődött, illetve meg­kezdődik a szüret. Úgy gondolom hát, ha az aratásról meg egyéb mezőgazdasági munkákról féloldalnyi cikkeket közölnek az újságjaink, a­ szüret is megérdemel néhány szerény sorocskát. Ha kimondom azt a szót, hogy szüret, már valamit lanban is látom puttonnyal mondtam: látat­a hátukon a szüretelőket, a pohárba csorduló új bort, a pezsgő jókedvet. És ha már így belemerültünk a­ szüret di­cséretébe, hadd mondjunk néhány jó szót azoknak a dicséretére is, akik egész eszten­dőben azon munkálkodtak, hogy tényleg szüret legyen a szüret, ne csupán böngé­szés. Mert az idei szüret újból jónak ígér­kezik. A napokban zajlott le Pezinokon a már hagyományossá vált szüreti ünnepség. Itt hangzott el - bek szájából - mégpedig a legilletékeseb­bogy Szlovákia valamen­­nyi szőlőtermő körzetében jó termés várha­tó. Állítólag az átlagos hektárhozam eléri az ötven mázsát A szőlőtermesztők fáradozása tehát nem volt hiábavaló. Hetekkel ezelőtt ugyanezen a helyen már szót ejtettünk arról, hogy Szlovákiában az utóbbi esztendőkben általában nagyot fej­lődött a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Ez így igaz. A hivatalos statisztika a maga nyelvén ezt a fejlődést így mondja el: Szlo­vákiában az utóbbi tíz esztendőben 24 000 hektárral bővült a szőlőültetvény. Mit bizo­nyít ez? Azt, hogy az illetékes állami, illet­ve gazdasági szervek komolyan veszik a gyümölcsészet és a szőlészet fejlesztését. A laikusban azonban akaratlanul is fel­ ta merül a kérdés: Szlovákiában vajon van-e­­ jövője a szőlészetnek és borászatnak? A­­ nagy anyagi befektetések ellenére is bor helyett nem vinkó terem-e majd? Erre a kérdésre megnyugtató válaszit ad a már említett szüreti ünnepséget megelő­ző borverseny, amelyet szintén Pezinokon rendeztek meg. A szövetkezetek, állami gazdaságok, szőlészeti és borászati üzemek 196 borfajtával vettek részt a versenyben. Az eredmény 65 arany - és 106 ezüstérem. Tehát bort is tudunk „csinálni", nemcsak vinkót. Ha pedig így igaz, nincs ok az aggoda­lomra, sőt indokolt, ha feltesszük a kér­dést: Mit várhatunk e téren a jövőtől. Sokat. Az állam a jövőben is messzemenőleg tá­mogatja azokat a mezőgazdasági üzeme­ket, amelyek fejleszteni akarják a szőlő­termelést. Hogy még konkrétabb legyek: az elkövetkező öt esztendőben a szőlészet és borászat fejlesztésére több mint egymil­liárd koronát fordítunk. Korszerű borüzeme­ket létesítünk az említett időszakban, s to­vábbi ötezer hektárral szaporodnak a sző­lőültetvények. A számok, adatok, tervek sorolgatására azonban ez az idő nemigen alkalmas. Ta­lán a szüretelők sem veszik jónéven a sok „száraz" szót. Inkább vegyük kézbe a po­harat és ürítsük azoknak az egészségére, akik szorgos munkájukkal újból „rászolgál­tak" az elismerő szóra, akiknek a keze mun­kája nyomán újból megtelnek a hasas hor­dók, hogy aztán egész esztendőben a jó­kedv, a nótaszó forrásai legyenek. SZARKA ISTVÁN Tothpal Gyula felvétele MAI SZA­MUNKBAN Harmincéves a tátrai meteorológiai intézet (3. OLDAL) Ahány falu — annyi probléma (6. OLDAL) Csak tiszta forrásból (9. OLDAL) Tűz és hamu (10. OLDAL)

Next