Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)
1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1970. október 18. A NAP kel: 6.06, nyugszik: 16.52 órakor. A HOLD kel: 18.35, nyugszik: 10.49 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUKÁCS nevű kedves olvasóinkat • 1740-ben született DUGONICS ANDRÁS író, a nemesi ellenállás és a patriarkáls népiesség irodalmi képviselője (+1818) • 1875 ben halt meg SÁMUEL ORMIS szlovák természettudós, etnográfus, népművelő (szül.: 1824) • 1925 ben GRNYÓ KÁROLY, a született magyar antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevője (hősi halált halt 1945 ben) • 1960 ban halt meg FÜREDI JENŐ kertészmérnök, a modern magyar kertészeti szaksajtó megteremtője (szül.: 1885). Derűs történetek Többször elhangzott már az a megállapítás, hogy az újság a hétköznapok és az ünnepek krónikája. Ebben a krónikában akadnak nagy horderejű nemzetközi vagy hazai események, de ide tartoznak az egyszerű emberek — a milliók gondjai, örömei is. Az élet — minden komolysága mellett — számos derűs helyzetet is teremt. És természetesen maguk az emberek is. A tréfa, az egészséges humor nem veszett ki az emberekből. Egy-egy tréfás történet vagy e történetkék szereplőinek emlékét megőrzik, nemzedékről nemzedékre, szájról szájra száll. A múló évek és a regések ezeket lassan ki is kerekítik, de így sem veszítenek értékükből. A vidám események és történetek jelenünknek is tartozékai. Mennyi minden történik egy falu, szövetkezet életében? Mennyi vidám történet elhangzik ott, ahol például vadászok, horgászok találkoznak meghitt környezetben! A lakodalmak, disznótorok ma is új vidám történetek bölcsői. Miért szólunk minderről? Egyszerűen azért, mert kár lenne, ha e vidám történetek valamelyike is feledésbe menne. Szeretnénk, ha közkinccsé válnának. Hisz mindegyikük tartalmaz tanulságot is. Azontúl, hogy az emberek mosolyra derülnek, ami egymagában is kinccsel ér fel. Ezért kérjük olvasóinkat, munkatársainkat, jegyezzék fel e történetkéket és gazdagítsák velük hétköznapjaink krónikáját! A következő minpi UJSZÓ tartalmából TÁJAK, EMBEREK, PROBLÉMÁK (Tudósítóink Medvesaljáról) KOZMIKUS TÖRTÉNET (I. A. Talló nmroti/Sini | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | Ami felett nem hunyhatunk szemet Szocialista társadalmunk építése során elért kétségbevonhatatlanul jelentős eredményeink ellenére kisebb-nagyobb fogyatékosságokkal, bosszantó jelenséggel is találkozhatunk a mindennapi életben. Az egyik ilyen negatív jelenség, hogy szinte mindig valamilyen áru hiányzik a piacon, az üzletekben. Van, ami rövid ideig, de olyan is akad, ami huzamosabb ideig. Olykor csekélységről van szó, máskor fontos áruban mutatkozik hiány. Ám a vásárló számára mindig az a fontos, amit éppen venni szeretne, amire éppen szüksége van. Ennek ellenére mégis kellemetlenebb jelenség az, ha valamely építőanyagból, bútorból van kevés (vagy egyáltalán nincs), mintha például a ceruzaelem a hiánycikk. A példákat még tovább sorolhatnánk, de nem sokra mennénk velük, hiszen a hiánycikk listája gyakran változik. Sőt olyan eset is akad, hogy helyenként változik. Persze némely áru már hosszabb ideje az egész országban hiánycikknek számít. Ugyanez vonatkozik egyes szolgáltatásokra is. Bizonyos szolgáltatásokat ugyanis nincs kivel elvégeztetnünk, esetleg nagyon soká kell várnunk a szolgáltatás elvégzésére ... Ám mind a hiánycikkek beszerzésére, mind pedig a szolgáltatások elvégeztetésére szükségünk van. Pont ez teremti meg a „feketézést", illetve a korrupció táptalaját. Egyesek visszaélnek a kínálkozó helyzettel, és anyagi hasznot (gyakran elképesztően nagy anyagi hasznot!) húznak ebből a káros jelenségből. Az persze természetes, hogy ezt az anyagi hasznot mások, a ráutaltak kárára érik el. A hiánycikkek beszerzéséért „járó" juttatásokra, borravalókra gondolunk, vagyis arra, hogy a vevő számára így az áru drágább, mintha rendes körülmények között szerezhetné be. Erre persze azt mondhatná valaki, hogy ez a káros jelenség csak azért fordulhat elő, mert bizonyos cikkekből még mindig hiány mutatkozik, legyen minden bőven, és akkor a kérdés eleve megoldódik. Bár az ilyen állítás lényegében igaz, mégsem elégedhetünk meg ennyivel. Az áruhiánynak ugyanis számos (gyakran objektív) oka lehet, és a piac teljes ellátása nem könnyű feladat. A „feketézés", az árdrágítás és különféle „juttatások" elfogadása pedig a vásárló számára az amúgy is kedvezőtlen állapotot csak súlyosbítja. Az említett káros jelenség felszámolása, illetve az általános rendt teremtés társadalmunk gazdasági konszolidálódásának természetes velejárója. Érthető tehát, hogy illetékes szerveink mindent elkövetnek a helyzet állandó javítása érdekében. Az ellenőrző szervek igen gyakran lépnek közbe a korrupció és a feketézés mindennemű megnyilvánulásával szemben. És a megtorló intézkedések sem maradnak el. Az ellenőrző szervek — főleg a csehszlovák kereskedelmi ellenőrzés — 1300 esetben pénzbüntetést szabtak ki, 455 alkalommal pedig megrovásban részesítették az illetőket. Vezető dolgozókat is leváltottak, sőt büntető eljárást indítottak a vétkesek ellen. Ezek a megtorló intézkedések általában hozzájárultak a káros jelenség csökkentéséhez, illetve a helyzet javulásához. Nemzeti bizottságaink is mindent elkövetnek ennek érdekében. Jó lenne, ha mindenki hozzájárulna ahhoz, hogy a korrupciónak, a feketézésnek, az árdrágításnak és más hasonló jelenségeknek mindennemű megnyilvánulását már csírájában elfojthatnánk. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha sosem húnyunk szemet az ilyen kihágások nyelc felett. A leleplezés valamennyiünk feladata bűncselekme(F) | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | [ GY » PROGRAM « | CSŐDJE Igazságtalanok lennénk, ha J. F. Kennedy latin amerikai politikáját, amelynek alapelveit a „Szövetség a Haladásért" hangzatos címet viselő segélyprogramban fektette le, egyoldalúan, pozitív elemeit felnagyítva állítanák szembe Richard Nixon, lényegében mind a mai napig kiforratlan dél-amerikai koncepciójával Viszont tény, hogy Kennedy — bár sok tekintetben látszatmegoldások mögé bújt — feltétlenül szakítani kívánt a korrupt, félfeudális rendszerekkel. Tagadhatatlan, hogy Nixon elnök, a „kiegyensúlyozottabb társas viszony" meghirdetője, egyre távolabb kerül Kennedy elképzeléseitől. Olyannyira, hogy nyilvánvalóan Rockefeller sugallatára — aki a múlt esztendőben tett gyászos emlékű latin-amerikai körutat — a katonai segélyek növelésére, a demokratikus mozgalmak kíméletlen eltiprására összpontosít. Kérdéses persze, vajon a nixoni—rockefelleri „gyógymód", amely a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető éppen újszerűnek, mennyiben bizonyul hatásosnak. Az eddigi eredmények — legalábbis Washington szempontjából — nem valami biztatóak. A latin-amerikai progresszió hívei a napokban emlékeztek meg Juan Velasco Alvarado kormánya megalakulásának a második évfordulójáról. Nos, a perui „rebellió" nem merül ki az International Petroleum Co. monopólium leányvállalatának ellenszolgáltatás nélküli államosításával. Többről, egy korszerűbb, demokratikusabb társadalmi rend alapjainak a lerakásáról van szó, amelynek első eredményei máris megmutatkoznak. Politikai vonatkozásban kétségkívül figyelmet érdemel, hogy a limai kormány helyreállította kapcsolatait a szocialista országokkal. A gazdasági helyzet elemzéséből viszont kiderül, hogy Peru külkereskedelmi mérlege, az ország történetében tán első ízben, 235 milliós aktívumot mutatott ki. Arról nem is szólva, hogy a dél-amerikai országok számára rendkívül vonzó példa a földreformtörvény következetes végrehajtása. A chilei fejleményektől szintén nem remélhet Nixon elnök sok jót. Úgy tűnik, a haladó erőknek végképp sikerült sarokba szorítania Nixon híveit, az amerikabarát jobboldali erőket. A veszély persze nem hárult el. Allende, a legutóbbi elnökválasztások győztese, egyik nyilatkozatában többek között hangsúlyozza: „Győztünk ugyan, de országos és nemzetközi síkon összeesküvési hullám indult meg azért, hogy megakadályozzák a népi győzelem megszilárdulását." Allende szavaiból félreérthetetlenül kitűnik, hogy a Népi Egység, a nemzeti, népi demokratikus és forradalmi erők győzelme szálka „bizonyos" körök szemében. Várható tehát, hogy a terrorcselekményektől kezdve, a különböző gazdasági szankciókon keresztül a politikai elszigetelésig mindent megkísérelnek az egyesült baloldal megbuktatására. Hasonlóan alakult a helyzet Bolíviában is. Függetlenül attól, hogy Torrez kormányának forradalmisága erősen megkérdőjelezhető, hiszen az új kabinetben aránylag tág teret kaptak a jobboldali erők, vitán felül az amerikai érdekeltségek rovására biztosítottak maguknak viszonylagos népszerűséget, illetve nyerték el a szakszervezetek, a baloldali erők és a diákság támogatását. A felsorolt példákból nyilvánvaló, hogy Nixon elnök latinamerikai politikája a teljes csőd felé halad. Nixon „programjának" alapvető hibája, hogy a szociális felemelkedésért küzdő földrész támogatása helyett katonai juntákat kísérel meg az esves országok nyakára szabadítani. BALOGH P. IMRE l | r L A HET KEPEKBEN Október 13-án kétnapos látogatásra párt- és kormányküldöttség érkezett az észak-csehországi kerületbe. A küldöttség tagjai G. Husák, a CSKP KB első titkára, L. Strougal, a CSKP KB elnökségi tagja, a CSSZSZK miniszterelnöke, /. Kempný, a CSKP KB elnökségi tagja, a CSKP KB cseh irodájának elnöke és Miroslav Moc, a Rudé právo főszerkesztője. A vendégek meglátogatták a mosti külszíni bányát. Felvételünkön Husák elvtárs fogadja Jozef Prokes művezető üdvözlését. ( Felvétel: Telefoto — CSTK) A szovjet—francia Jegyzőkönyv aláírásánál a Kreml Katalintermében jelen voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és további szovjet közéleti tényezők, valamint a francia köztársasági elnök kíséretének tagjai. Felvételünkön: Pompidou francia és Podgornij szovjet elnök szívélyes kézfogása a jegyzőkönyv aláírását követő pillanatokban ( Telefoto — TASZSZ) A „Fegyverbarátság" fedőnéven folyó nagy hadgyakorlat, amelyen a Varsói Szerződésnek mind a hét tagállama részt vesz, ismét ékesen bizonyítja alakulataink, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek kiváló felkészültségét. Az NDK-ban lezajló hadgyakorlat jó alkalom arra is, hogy a testvéri hadsereg tagjai barátságot kössenek egymással. Felvételünkön szovjet és csehszlovák katonák baráti tapasztalatcsere közben. (Fotó: CSTK) REND A LELKE MINDENNEK Előadás a burzsoá demokrácia lényegéről — amerikai módra!... (D. Agaev rajza]