Új Szó, 1970. november (23. évfolyam, 260-284. szám)

1970-11-08 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Világ m­oletm ki, egyesüljetek! Nagyon nehéz valami újat mondani a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Nehéz, hiszen ötvenhárom éve rengeteg irodalom, társadalmi, tudományos és poli­tikai analízis gyűlt össze ezekről a történelmi napokról, a tíz napról, amely megrengette a világot, ahogy felejt­hetetlen könyve címében mondja John Reed. Írások, politikai szónoklatok, részletes tanulmányok tömege bizonyította létjogosultságát, de ugyanannyi, ha nem sokkal több, jósolgatta korai csődjét, küszöbönálló összeomlását, bukását, melyet ma már egy korszak, több mint fél évszázados fennállás, történelmi interven­ciós háborúk, támadások visszaverése, legutoljára a Nagy Honvédő Háború sok áldozatot követelő, de győ­zelmes befejezése helyez egyöntetűleg vitán kívül. Ezért nem is kezdtem az íráshoz olyan igényekkel, hogy vala­mivel hozzájáruljak az Októberi Forradalom szükséges­ségének indokolásához. Néhány évvel felszabadulásunk után az a megtisztel­tetés ért, hogy tagja lehettem egy küldöttségnek, mely az azóta hagyományossá vált csehszlovák—szovjet ba­rátsági hónap keretén belül látogatott el a Szovjetunió­ba. Mikor én mentem, a Szovjetunió meglátogatása még nem tartozott a mindennapos, és a ma már sokszor olyan természetes élmények közé. Azt hiszem így ma­­gyarázható, hogy annak idején még Gottwald elvtárs személyesen vett részt útnak indításunkon. Gottwald jól ismerte a Szovjetuniót, jól ismerte népünk mentalitását és ezért jól jött bölcs tanácsa, mellyel útnak indított ben­nünket. Úgy érzem, mindenkinek jól jön, de különösen jól jött volna e bölcs tanács az utóbbi években, mikor a nacionalizmus tért hódítva nálunk Szovjetunió ellenes propagandában csúcsosodott ki. Ebben az időben én nagyon gyakran, talán naponta felidéztem magamban Gottwald bölcs tanácsát. Valahogy így hangzott az út­ravaló: „Ti most elmentek a Szovjetunióba telve kíván­csisággal, elképzelésekkel, a mi propagandánkkal, amely nem fukarkodik a Szovjetunió dicséretével. Jogosan, hi­szen ez így igaz - mert ott még láttok de nem szeretném, ha csalódnátok, faházikókat, primitív körülmények között lakó, élő embereket, régi, elavult üzemeket — és még jó néhány dolgot felsorolt — gondoljatok mindig ar­ra, hogy 1917-ben ez a nép honnan, milyen körülmé­nyek között indult el új életet építeni, új emberi körül­ményeket teremteni?! Akkor nem fogtok csalódni!" Nem csalódtunk. jól jött a tanács, bár nem elavult, hanem hatalmas, automatizált üzemeket láttunk, szak­szerűen vezetett, nagyüzemi, mezőgazdasági termelőegy­ségeket. Láttuk az üzemi dolgozók és kolhozparasztok életét, de hallgattuk összehasonlításukat a múlttal. Nyíl­tan megmutatták a múlt örökségeit, és ilyenkor nagy segítség volt a gottwaldi tanács. Honnan is indultak? Egy csomó parazita - és nem is akármilyen - élősködött rajtuk. Például Vlagyimir Vlagyi­­mirovics Meller-Szakometszky állami tanácsos és nagy­ birtokos az Uralban, a Kistym birtokon 600 ezer hektár szántóföldet, hatalmas erdőket, rézbányákat, vas-, acél-és vegyi üzemeket birtokolt, és mintegy 100 ezer parasz­tot és munkást szipolyozott ki a külföldi tőkésekkel kar­öltve. Joszupov­ herceg, kinek 1914-ben egymillió 258 644 rubel és három kopejkát tett ki a bevétele, a nagytőkés Putyilov, Riabusinszky, Vtorov, a harmincezer nemes, kiknek földbirtoka annyit tett, mint az összpa­rasztság felének a földje, mint az 50 millió paraszté. Érdemes volna utánanézni, hogy mi volt a jövedelme egy munkásnak, egy parasztnak abban az időben. Éle­te, sorsa a rabszolgák, a jobbágyok sorsa volt. Kémény nélküli földes padlójú viskó, ahol együtt élt az állatok­kal, a munkásoknak tömegszállás, barakkok, nyomorta­nyák. A lázadóknak Szibéria. 1917-ben ezt az életet, ezt a sorsot indultak el meg­változtatni, hogy emberhez méltó életet teremtsenek azoknak, akik a földi javakat termelik. És 53 évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után azok, akik hajdan primitív körülmények között, négykézláb húzták ki a csilléket a szénbányák tárnáiból, eljutottak a világ­űrbe. Ma már aligha van szükség a gottwaldi bölcs tanács­ra, a múlttal való összehasonlításra. Mégis újraidéztem, m­ert a fejlődés, az előrehaladás még nem kötelez a múlt felejtésére akkor sem, ha azóta modern ipari or­­szág az atomenergia, a kibernetika, a világörkutatás élharcosa lett a hajdan elmaradt Oroszország. Politika, kulturális és gazdasági nagyhatalom, példamutatás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcsa, a Szovjetunió, SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA LŐRINEZ GYULA:

Next