Új Világ, 1980. július-december (9. évfolyam, 25-50. szám)

1980-10-03 / 38. szám

­ ®. KONTRA GYÖRGY: A MACSKÁRÓL nem beszélt senki (Jegyzet egy magyarországi írókonferenciáról) Rémálmaimban gyakran ülök értekezleten. Mint óvodás, nagy darab lekvároskenyérrel kezemben, selypítve, ennek ellenére persze felelősségem legteljesebb tudatában nyilvá­nítok véleményt a magyar játékgyártás idő­szerű kérdé­seiben — különös tekintettel megváltozott gazdasági körülményeinkre, valamint a párt aktuális határozatára. A lekvároskenyérbe — fegyel­mezetten — csak két mondat között harapok bele, s közben lesem az óvónéni arcán tükröző­dő helyeslést. A következő­ jelenetben a budapesti villamosutasok 4. országos konferenciáján vagyok, az Orczy téri remízben, ahol már harmadik órája boncolgatjuk a késleltetett ajtónyitás problémakörét. Miközben beszélek, az elnök — a hűvösvölgyi járat veterán kalauza — rosszallóan rángatja a kifényesedett csengőszíjat, tudtomra adva, hogy elkalan­doztam a tárgytól, s legközelebb örökre visszavonatja összvona­­las bérletigazolványomat. Aztán a legfőbb tanácsko­záson jelentkeztem szólásra, és biztosítom a hallgatóságot, hogy én igenis egyetértek az­­ előző tanácskozás határozataival, melyek keményen megbírálták az eddigi összes tanácskozások számának csökkentéséről vallott eltévelygést. Az álomsor utolsó, legréme­sebb képe az egyik chicagói Hilton Hotel halljában játszódik, ahol Saul Bellow nagy komolyan és ünneplő ruhában üdvözli a megjelenteket abból az alkalomból, hogy az Egyesült Államok írói összeültek megvitatni a nemzeti öntudat kérdéskomplexumát. A résztvevők nyakában Ayatollah Khomeini mívesen megmunkált képmása lóg, és kéretik mellőzni az erőszak alkalmazását. Az álom sajnos szétfoszlik akkor, amikor Ernest Hemingway jelentkezik szólásra, és azt javasolja, hogy ha az írónak végképp nincs miről írnia, helyesebben teszi, ha tanácsko­zások helyett bikaviadalra jár. Ekkor érkezik meg a fiatal magyar írók tiltakozó távirata, és én felébredek. Arra ébredek, hogy Magyar­­országon vagyok, Kecskeméttől 30 kilométerre, Lakiteleken, s a magyar nyelv nagy értelmező szótárával valamint egy finnugor összehasonlító nyelvtannal kezemben igyek­szem megfejteni — bocsánat, most nagy levegőt kell vennem: "a hazáról és a korszerű szocialista nemzeti önismeretről tartott tanácskozást, amelyen száznál több fiatal magyar író vett részt a Magyar Írók Szövetsége és a Fiatal írók József Attila Köre rendezésé­ben". Nemde érthető, hogy a hazáról és a nemzetről tanácskozni szükségeltetik, hiszen kevésbé ismert fogal­makról van szó. Kiváltképp magyar írók számára. Továbbá, kell-e magmagyarázni, hogy a nemzeti önismeret mitől korszerű és mitől szocialista? Aki érti, keressen föl szerkesztőségemben, a benzin­költséget fizetem. Én ugyanis nem értem. Akkor sem értem, amikor tavaly nyáron, magyarországi lakóhelyemtől csupán egy macskaugrásnyira kezdetét vette ez a tanácskozás. De az a gyanúm, hogy maguk a fiatal írók sem értették, ennek bizonyságául hadd idézzek kissé bővebben az egyik felszólalótól: "Én azzal a nézetrendszerrel értek egyet, amely a korszerű nemzeti önismeretnek a kérdését a nemzeti értéktudat mélyíté­sében, következésképpen a nemzeti önismeret kiteljesedé­sében és kiteljesítésében fogalmazza meg... A korszerű nemzeti tudat kialakítása során, úgy érzem, hogy az értékfel­vetésnek, a közvetítő szerveze­teknek és intézményrendsze­reknek valamiféle ellentmondás, olykor az elégtelen működésnek a problémái nyilvánulnak meg." Hm... Megfordulsz-e sírod­ban, Petőfi Sándor? Baj van, ha már az írók szavát sem érti a magyar. De a fiatal írók mentségéül szolgáljon, hogy ugyan mi az ördögöt lehet kezdeni a fent jelzett tematikával? Kinek az ötlete volt ez a gyötrelmes kétnapos "szájtépés" olyan fogalmakról, melyeket minden iskolásgyereknek játszi könnyedséggel meg kell tudni határoznia? Vagy talán mégsem olyan egyértelmű szavak ma már: HAZA és NEMZET? Vitatkozni esetleg egy hosszú emigráció közben lehet róluk — de magyar ember számára Magyarországon nyilvánvaló és egyértelmű jelentése kellene hogy legyen e két fogalomnak. Igen, kellene, mert az agymosó kommunista propa­gandának sikerült elérnie, hogy a "hazafiság és internaciona­lizmus dialektikája" minden­napos sulykolásával, a magyar múlt szándékos meghamisítá­sával, értékeinek elhallgatá­sával, s az utóbbi százötven év nemzetfejlődésének egyoldalú elemzésével bizonytalanná tegye a magyarság öntudatát és helyét a világban. Ebből a szemszögből jogos volt a konferencia kérdésfelvetése: kik vagyunk és hol vagyunk. De épp a "dialektikából" következik, hogy a szóbanforgó tanácskozás kiagyalóinak valódi célja egyáltalán nem a fogalmak tisztázása, a magyarság mibenlétének igazi értékelése volt, ellenkezőleg: ennek "elkenése" az álproblémák (a környező országok nemzetiségi politikájának jó és rossz értelemben való sűrű emlegeté­se) hangsúlyozása és az igazi sorskérdések elhallgatása révén. Ebben az értelemben igaz, hogy "Magyarország egy óriási Hyde park" (Aczél György volt főideológus szavai), csakhogy ebben a parkban a szónokok többnyire üres és értéktelen fecsegésben élik ki magukat. Mert a HAZA és NEMZET körüli vita kiindulópontja mi más lehetne a mai Magyaror­szágon, mint annak kimondása, hogy egy pánorosz ihletésű kommunista szörnyszülött impérium sorra igyekszik bekebelezni a nemzeteket — először közvetlen szomszédsá­gában majd egyre távolabb, lásd a rend magiszterének, Leninnek 1920-as (és sajnos igen kevéssé ismert) levelét Ukrajna munkásaihoz és parasztjaihoz: "...mi ellenségei vagyunk a nemzeti ellenségeskedésnek... mi azt akarjuk, hogy az egész világ munkásai és parasztjai egyesüljenek egy egységes szovjet világköztársaságban..." Világos beszéd, csakhogy ilyen nyíltan nem lehet manapság beszélni azon a vidéken. De hadd kérdezzem meg: ha így áll a dolog, érde­mes-e egyáltalán megszólalni? Mindenesetre a rendszer irányítói tudják, hogy egy piciny kis rést kell nyitni a szelepen, hogy igazi viták helyett legalább álvitát kell rendezni, csillapítan­dó a kazán túlnyomását. S ezen a szelepen, kinek-kinek habitusa és becsülete szerint kiröppent egy-egy gondolatfelhőcske, mely ha elveszett is az értekezletek országának dohányfüstös levegőjében, egy rövidke időre magára vonta a figyelmet. A fiatal magyar írók lakiteleki találkozóján nem sok vigasztaló gondolatfelhőcske röppent föl. Ratkó József rezignáltan kérdezte meg a "vita" történész előadójától: "Van-e már múltunk?” Czakó Gábor kérdése az emigráció magyar­jaihoz is szólt: "Valamilyen nemzethez jogom van tartozni. De akarok-e tartozni vagy nem akarok? Ha eldöntöttem, hogy akarok tartozni egy nemzethez, akkor kutya kötelességem megállapítani, hogy a nemzet tagjának lenni jelent-e számomra értéket." Kőbányai János karcskaringósan ugyan, de voltaképpen a mai magyar ifjak életérzését tárta föl egy fiatal emigráns példáján: elviselhetetlen az élet az idegen kultúrák kereszttüzében. A leginkább megkapó felszólalás Szentmihályi Szabó Péteré volt. Kis állatmeséjét én is az egész írókonferencia összegezésének tartom: "Az egerek összegyűltek egy konferenciára, hogy megbeszél­jék az egértudat kérdéseit. A korszerű egérismeretet felvetet­ték történeti, morális és sok másfajta szempontból. Több egér síkra szállt a szomszéd éléskamra egereivel szemben, mások éppen az ő példájukat említették dícsérően. Többen felvetették az egérnemzet demokratizálásának szükség­­szerűségét, egyes egerek pedig felmondták saját életrajzukat, s azt, hogy ők milyen jó egerek. Viszont a fiatal egerek más cincogásért könnyen elhagyják az éléskamrát, amely nevelte őket. Nacionalista, patrióta, kozmopolita és internacionalista egerek nézték egymást fásultan, időnként rájuk vetült a Macska árnyéka, aki éppen aludt, de az is lehet, hogy jóllakottan figyelte őket, és jól szórakozott. De a Macskáról senki sem beszélt, s ez így van jól, mert a macskák nemzetének önismeretét csak a macskáknak van joguk megvitatni, különben pedig: hamm, bekaptak fecsegő kisegér!" Bizony, a Macskáról nem beszélt senki... (Szivárvány) CTV cím: LEGMODERNEBB KOMPUTERIZÁLT SZEDŐGÉPÜNKÖN MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ KIVITELBEN KÉSZÍTÜNK KÖNYVET PLAKÁTOT NÉVJEGYKÁRTYÁT ÜZLETI KÁRTYÁT MEGHÍVÓT RÖPLAPOT GYÁSZJELENTÉST GUMIBÉLYEGZŐT és MINDENNEMŰ NYOMDATERMÉKET MAGYARUL ÉS ANGOLUL SAJÁT ÜZEMÜNKBEN KÉSZÜL AZ ÚJ VILÁG ÉS A TELE-KÖNYV TEHÁT MEGGYŐZŐDHET RÓLA, hogy TERVEZÉSÜNK ÉS KIVITELEZÉSÜNK ELSŐRENDŰ J ÁRAINK MÉRSÉKELTEK SZOLGÁLATUNK gyors és megbízható ÚJ VILÁG TYPESETTING 5017 MELROSE AVE., L.A., CA. 90038 02133 462-1316 1980. október 3. a POTPOUI Continental Magyar Delicatessen 2305 Wilshire Blvd., Santa Monica, Calif. 90403 Tulajdonos: ZENTAI ERNŐ és JANETH TELEFON: 829-2377 Újdonság: SÓSKA KONZERV, Újfajta importált MAGYAR BOROK Állandóan kaphatók: ízletes FELVÁGOTTAK, magyaros módon ké­szült KOLBÁSZOK, friss HURKA, valódi füstölt SONKA, importált magyar BOROK, FRISS PÉK- és CUKRÁSZSÜTEMÉ­NYEK, STB. FINOM SZENDVICS-KÜLÖNLEGESSÉ­GEK, magyar KÖNYVEK, hanglemezek, HERENDI PORCELÁNOK, kézimunka teritek, blúzok, 4711-es és NIVEA készítmények, háztartási cikkek. Nyitva hétfőtől péntekig 9:30-tól 6:30-ig, szombaton 10-től 5-ig. POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK! (­ JELENTKEZZÉK MÁR MOST )) * december 18-án Budapestről induló ’ CSOPORTUTAZÁSUNKRA! Visszaindulás tetszés szerinti időben 90 napon belül $ 692.00 CONTINENTAL OVERSEAS CO. MIANO ERIKA 3407 West 6fh Str., Suite: 700 Telefon: (213) 386-43*5 Utazási ügyekben forduljon hozzánk Mkka-tuzex bizalommal comturisti V|K Tarifa változás lehetséges

Next