Polgári leányiskola és nőipariskola, Újpest, 1897
Ünnepi beszéd. Tartatott 1898. évi április 11-én. A magyar nemzeti jogállam megteremtőinek egyike, Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar, egyik korszakalkotó művét a Hitelt, honunk szebb lelkű asszonyainak ajánlotta és hozzájuk fordult, hogy lelkesedjenek és lelkesítsenek arra a nagy reform munkára, mely századok mulasztását volt hivatva évek alatt pótolni. Mert valóban csakis ez az, mire a női tevékenység a politikai alkotások nagy idején kiterjedhet. Az ideálokért való küzdelem és a nemzeti hagyományok megteremtése férfimunka, de a hagyományok megőrzése és az értük való lelkesedés ápolása magasztos női feladat. Ez az oka, hogy a nemzet politikai érettsége fényes tanujeleinek az 1818. évi alapvető törvényeknek félszázéves fordulóját a leányiskolák is oly emelkedett lélekkel tartoznak megünnepelni, mint azon intézetek, melyekben a nagy ősök leendő méltó utódai tanulnak tettrekész hazaszeretetet és királyhűséget. Mi, akik ma 1848. évi dicső tavasznak, a vérvirágú szabadság fakadásának aranyjubileumát üljük, kevesek kivételével már mindnyájan úgy nőttünk fel, hogy hacsak a történelem révén nem, épugy mit sem tudunk apáink elnyomott vagy megkötött helyzetéről s a részint akkor szerzett, részint akkor biztosított jogokról, mint a puszták lakója nem tud semmit a négy fal közti élet nyomorúsága felől. Pedig a kivívott szabadságot csak az tudja igazán megbecsülni, aki ismeri az előző