Zeneiskola, Újpest, 1935
Szikla Adolf, Szikla Adolf, mint Operánk karnagya 25 évvel ezelőtt vállalta az Újpesti Zeneművelő Egyesület Conservatoriumának igazgatói stallumát. Huszonöt évnek előtte nemcsak egy magán zeneiskola vezetését, hanem az Egyesület ama feladatának oroszlánrésszel való művelését is vállalta, hogy Újpest város közönségét a hangok klasszikus mesterekből gálája a hivatásnak lélekből fakadó művelését jelentette. Semmi sem igazolja teljesebben Egyesületünk kebelében töltött első évéről szóló jelentés igazságát, hogy egyénisége Egyesületünket a közönség szívéhez közelebb vitte, mint a nagy világégés konszekrált világába vezesse s e világot megkedveltesse. És most, 25 év után, megállapíthatjuk, hogy Szikla Adolf joggal mondhatja a mi magyar klasszikusunk, Liszt szavával: egész életem a művészet záloga! Mert őnála a zeneművészet szálz éve alatt fáradhatatlan lelkesedéssel teljesített munkája és annak sikere. A városunkban akkor alakult polgári bizottmány felkérésére, mint a Zeneművelő Egyesület igazgatója, Szikla Adolf 42 hangverseny sorozatát nyújtotta a bizottmány jótékony céljainak, közel 7000 koronát elért eredménnyel. Egykorú feljegyzések szerint ezeket a koncerteket oly nívón prezentálta, hogy azok iránt az érdeklődés állandóan és fokozódó általánosságban nyilvánult meg. A városunk körében betöltött 25 év munkássága Sziklát szinte Újpest polgárává avatta. Alig volt valamely ünnepi alkalom, karitatív mozgalom, vagy társadalmi manifesztáció, melynek hívó szavára invenciózus szervezőkészségét, összeköttetéseit, személyes közreműködését. Egyesületünk keretében, akár azon kívül is ne bocsájtotta volna úgyszólván önzetlenül rendelkezésre. És gondoljunk e 25 év alatt általa rendezett zene- és dalesték műsorain felvonult káprázatos nevek nagy-nagy bokrétájára, melyek emlékeit idézik felejthetetlen előadások csodás és maradandó élményeinek. S amikor Szikla városunk közönségét a mű