Zeneiskola, Újpest, 1935

Szikla Adolf, Szikla Adolf, mint Operánk karnagya 25 évvel ezelőtt vállalta az Újpesti Zeneművelő Egyesület Conservatoriumának igazgatói stallumát. Huszonöt évnek előtte nemcsak egy magán zeneiskola veze­tését, hanem az Egyesület ama feladatának oroszlánrésszel való művelését is vállalta, hogy Újpest város közönségét a hangok klasszikus mesterekből gálája a hivatásnak lélekből fakadó műve­lését jelentette. Semmi sem igazolja teljesebben Egyesüle­tünk kebelében töltött első évéről szóló jelen­tés igazságát, hogy egyénisége Egyesüle­tünket a közönség szí­véhez közelebb vitte, mint a nagy világégés konszekrált világába vezesse s e világot meg­­kedveltesse. És most, 25 év után, megálla­píthatjuk, hogy Szikla Adolf joggal mondhatja a mi magyar klasszi­kusunk, Liszt szavával: egész életem a művé­szet záloga! Mert őnála a zeneművészet szál­z éve alatt fáradhatatlan lelkesedéssel teljesített munkája és annak sikere. A városunkban akkor alakult polgári bizottmány felkéré­sére, mint a Zeneművelő Egyesület igazgatója, Szikla Adolf 42 hangverseny sorozatát nyújtotta a bizottmány jótékony céljainak, közel 7000 koronát elért eredménnyel. Egykorú feljegyzések szerint ezeket a koncerteket oly nívón prezentálta, hogy azok iránt az érdeklődés állandóan és fokozódó általánosságban nyilvánult meg. A városunk körében betöltött 25 év munkássága Sziklát szinte Újpest polgárává avatta. Alig volt valamely ünnepi alkalom, karitatív mozgalom, vagy társadalmi manifesztáció, melynek hívó szavára invenciózus szervező­készségét, összeköttetéseit, személyes közreműködését. Egyesületünk keretében, akár azon kívül is ne bocsájtotta volna úgyszólván önzetlenül rendelkezésre. És gondoljunk e 25 év alatt általa rendezett zene- és dalesték műsorain felvonult káprázatos nevek nagy-nagy bokrétájára, melyek emlékeit idézik felejthetetlen előadások csodás és mara­dandó élményeinek. S amikor Szikla városunk közönségét a mű­

Next