Zeneiskola, Újpest, 1937

ratóriumunk erkölcsi és anyagi jólétét — 48 éves eddigi eredményes múltúnk méltó folytatásakép — biztosíthatják. Legutóbbi választmányi értekezletünk pénztári könyveink és értesítőink adataiból összeállított tanulmánnyal foglalkozott. Ebből kitűnt, hogy az 1924/1925. egyesületi évig a conservatorium személyi és dologi kiadásai a befolyt tandíjakból és beiratási díjakból fedezhetők voltak. 1925 után ezekben a tételekben az évi túlkiadás 2429­­-ről 8092­­-re emelkedett. A növendékek létszáma az 1925/1926. iskolai évben 158, az 1936/1937. évben már csak 93 volt. Az egy növendékre eső kiadás 115 és 220­­ közt váltakozott. Tagjaink száma az alakulás évében 112, s e létszám 1910 ig alig változott, az azt követő években majdnem a kétszeresére emelkedett, majd visszaesett, 1937 augusztus havában pedig 147 volt. Egyesületünknek a tandíj- és beiratási díjakon felül más, aránylag tekintélyes jövedelmei vannak. Ezekből fedezzük a con­servatorium fenntartásával járó túlkiadásokat. Az utolsó két évben a ráfizetés csökkent annak ellenére, hogy lényeges kiadásaink voltak. Háztatarozásra a két utolsó egyesületi évben közel 2000 P-t fordítottunk s vagyonmérlegünk tehertételei közt az 1447 P 49 fül. M. A. B. I., 1128 P 62 fill. adó- és 245 P 40 fül. Ister-hátralék már nem szerepel. Itt még arra kívánunk rámutatni, hogy a városi segély a legutóbbi évben ismét 660 P-vel csökkent, minek következménye­­kép a most záródó naptári évben a városi segély összege az annak idején folyósított 6000 P-vel szemben csak 2340 P volt. Az elnökség ígéretet kapott arra, hogy a városi segély összege emeltetni fog, ha a város a conservatoriumot a közeljövőben át nem venné. Ha kutatják és részben meg is találjuk azokat az okokat, amelyek az itt ismertetett anyagi helyzetünket eredményezték, azok megállapításával feladatunknak még meg nem feleltünk. Ki kell nyomoznunk azokat a lehetőségeket, amelyek helyzetünk javulását kell, hogy eredményezzék. Igyekezetünk elsősorban oda irányul, hogy a növendékek létszámának további apadását legalább megállítsuk, sőt azt lehetőleg emeljük. Ezen a téren azonban szinte leküzdhetetlen akadállyal állunk szemben. Egyesek magán-leckeórákat oly alacsony tan­díjért adnak, hogy azzal az árral a versenyt föl nem vehetjük. Conservatoriumunk itt a versenyt csak a nívóban veheti fel, arra pedig nincsenek tekintettel azok a szülők, akik az olcsó zene­tanítás eredményével is meg vannak elégedve. Tandíjainkat és behratási díjainkat évről-évre leszállítottuk, tagjaink gyermekeinek tandíjkedvezményt adunk, az arra érdemes növendékek pedig tandíjmentességben részesülnek. További engedmények már költség­­vetésünk egyensúlyát veszélyeztetnék. Növendékeink létszámának emelésénél segítségünkre lehetnek az elméleti iskolák s ezen a téren az érintkezést fölvettük.

Next