Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)
1925-07-12 / 1. szám
____ vetelni, a theológia pedig rátalál az igazi vallásra". Cambridget, Cromwell «vasas»-ainak grófságát nem emészti a természettudományokkal szemben való gyanakvás, amely Tennessee puritánjainak lelkét rettegésben tartja. A közoktatásügyi bizottság azt kívánja, hogy a vallásoktatás új rendszere, a biblia, az ihletnek és a vigasztalásnak a történelemnek és a látomásnak ama nagyszerű könyve körül épüljön ki. Joseph Chamberlain még tovább ment és azt hirdette, hogy a vallás egyáltalán ne taníttassék az iskolákban. Határozottan ellentmond ez a tétel mindenkinek, vagy legalább is napjaink felvilágosult nevelői többségének, kik arra a konklúzióra jutottak, hogy a vallásnak bármi alakja, még ha az nem egyéb is, mint a biblia tanulmányozása, az ifjúság nevelődésére igen előnyös hatású. Minden erkölcsi tanulságától eltekintve is, az elme művelője, az irodalmi ízlés megalapozója a biblia. A tennesseei nagy vitával összefüggésben érdekes beletekinteni a canterbury-i és yorki püspöktől kiküldött bizottság jelentésébe. A bizottság tagjai kifejtik benne, hogy felfogásuk szerint „a természettudományokkal foglalkozás nem összeférhetetlen a szigorú keresztény hittel és a természettudományok igazságai jól összeegyeztethetők a vallás szempontjaival ... Kétségtelenül kívánatos, hogy az emberi elme sohase legyen idegen a matematikus és a természettudós rendszeres munkájától és hogy a vallásoktatás minden iskola tantervében rátaláljon a maga helyére, hogy vonzóvá tétessék és hogy csak a hivatottak foglalkozzanak vele". Ez a lényege ennek az annyira vitatott témának, a pedagógusok és a vallásoktatók évszázados harcának és ez az, ami nehézzé teszi reánk, angolokra nézve, annak elképzelését, hogy Darwin és az ószövetség, vagy amint az egy írónál olvasható, a majom és az angyal között kényszerüljünk valaha is választani. ÚJSÁG tíz ipartan ügyében komoly egyezkedési tárgyalások indultak meg. A Central Bodenkredibank további áldozatokra hajlandó. — Koldus szegényen halt meg az „aranyember.1* Látogatás az elárvult Iparbankban. 1 Az Iparbank ügyében a mai nap folyamán, az a fordulat történt, hogy Vándor Mihály dr., az Iparbank volt jogtanácsosa, lemondott. A lemondás okáról megkérdeztük Vándor Mihály dr.-t, aki egyszersmind az österreichische Zentral Bodenkreditbank ügyésze is. Vándor Mihály dr. lemondásának okáról a következőket mondotta: — Azért mondtam le az Iparbanknál viselt jogtanácsosi állásomról, mert egyszersmind az österreichische Zentral Bodenkreditbank jog•"-'"-'•osa is vagyok és igy a két jogtanácsos között összeférhetetlenséget láttam fenparbank ügyében egyébként, amint ik, talán már a legközelebbi napok,oly fordulat áll be, mert ír bank igazgatósági tagjai igyekezlyezséget létrehozni a legfőbb hitelezőkkel, és arra, hogy új közgyűlés összet tíz nap áll rendelkezésükre, azt hogy akciójuk sikerrel jár. Jelenleg a valos összeállításán , dolgoznak. Az iirische Zentral Bodenkreditbank, dekelt helyről közlik, hajlandó arra, eddig hozott áldozatokon felül is idozatokat hozzon az egyezség létreérdekében. Az österreichische Zentraleditbank részéről azt hangoztatják, osztrák pénzintézet már néhány hómindent elkövetett, hogy az Iparbank kiküszöbölje, így még áprilisban 582 millió koronát és körülbelül 15.000 dollárt bocsátott az Iparbank rendelkezésére és ezt követő három héttel később körülbelül 1 milliárd korona értékű fedezetül kapott értékpapírt adott vissza az Iparbanknak. Az Iparbank ügye már napok óta foglalkoztatja a rendőrséget. A lényeges kihallgatások tegnap véget értek, azonban semmivel sem vitték előre az ügyet, mert a károsultak feljelentése tulajdonképpen egy hatott, Tibor Róbert vezérigazgató ellen szól, aki már nem adhat számot arról, hogy hova tűntek el a hiányzó milliárdok és mik voltak azok a szerencsétlen üzletek, amelyek a bank összeomlását siettették. Az Iparbank tegnap megtartott közgyűlése sem hozott határozatot, mert a részvényesek nem jelentek meg kellő számban, úgy hogy az érdemleges közgyűlést el kellett halasztani. s MENNYI A FEDEZETLEN TARTOZÁS. Ma már azonban meg lehet állapítani azt, hogy nem mutatkozik az intézetnél 10—12 milliárdos hiány, amint kezdetben számították, hanem a fedezetlen tartozások öszszege nem lehet több 2 milliárd koronánál. A legfőbb hitelező a bécsi Central Bodenkreditbank és most ezen az intézeten múlik, vájjon a likvidációt simán tudják-e keresztülvinni és sikerülne békés megegyezés útján az intézet csődjét elkerülni. Az Iparbank válsága egyébként nem új keletű. . Mintegy két hónappal ezelőtt az egész bankvilág tudta már, hogy az Iparbank fizetési zavarokkal küzd és akkor már arról is beszéltek, hogy az intézet csendesen felszámol. Tibor Róbert vezérigazgató ebben az időben erélyes cáfolatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy sem likvidációról, sem csendes felszámolásról nincsen szó, ellenben az Iparbank igyekezik új külföldi tőkék bevonásával a gazdasági válság folytán immobilissávált bankot reorganizálni. Tényleg Tibor Róbert ebben az időben minden összeköttetését, agilitását arra fordította, hogy a bajba jutott intézetet szanálja, de ez úgy látszik nem sikerült. AZ INTÉZET AGÓNIÁJA. Míg ezek a szanálási tárgyalások folytak, az intézet tulajdonképpen már agonizált. Tibor Róbert vezérigazgató már a múlt évben, amikor az általános krízis már megkezdődött, megkezdte tíz általános likvidálást, úgy hogy ez év áprilisig a leépítést 95% erejéig be is fejezte. Felmondtak az összes tisztviselőknek még múlt év szeptemberében 3 és 6 hónapra, néhánynak felmondását a múlt hónapban prolongálták 1 hónapra és ma már mindössze 7 tisztviselő dolgozik a bankban, leginkább vezetőállásban levő cégvezető és igazgató ezeknek a felmondása is lejár ez év szeptember 30-án. Egyebekben is folytatódott az intézet kényszerű felszámolása. A banknak az Adria-palotában levő földszintes nagy pénztártermét két kereskedőnek évi 50.000 korona aranybérért bérbeadták úgy, hogy már mintegy fél éve az intézet ügyeit a félemeleten levő összezsúfolt helyiségekben végezték. MIT MONDANAK A TISZT^SFXOK? Látogatást tettünk az intézet^^^JMMglyiségeiben. Megszűnt itt minde? £ néhány tisztviselő, aki megmartatlanul és ölhetett kezekkel várja a l.^Rnényekét. Tibor Róbert vezérigazgató szobáját az egyik cégvezető kulccsal lezárta, a pénztárteremben és a különféle osztályokban csak néhány benfentes tartózkodik, a váróteremben három fél valami értékpapírt akar átvenni a banktól. A bankösszeomlásokkor szokásosan az Iparbanknál elmaradt, mert az intézetnek már előbb bekövetkezett likvidációja folytán egyáltalában nem is volt folyóüzlete, nem voltak betevői, tőzsdeüzlete sem akadt. Azok, akik megrohanták az intézetet, Tibor Róbert barátjai voltak, akik — mint ismeretes — a Tibor Róbert rendelkezésére adott letéteket követelték vissza. — Ha Tibor Róbert életben maradt volna, —■ mondotta egyik főtisztviselő — úgy az egész ügy tulajdonképpen belülről intéződött volna el. A feljelentők ugyanis mind Tibor Róbert intern barátjai, akikkel az elhunyt vezérigazgató sok jót tett. Jogosan állíthatjuk azt, hogy ezeknek a bűnvádi feljelentéseknek alapja nem igen volt, mert a kérdéses letéteket ezek az intern emberek azért bocsátották a bank rendelkezésére, hogy azokat Tibor Róbert az intézet szanálása érdekében értékesíthesse és azokra, ha szükséges, kölcsönöket is vehessen fel. EGY IGAZI PESTI KARRIER TÖRTÉNETE. A legérdekesebb fejezete az ügynek Tibor Róbert karrierje és szomorú vége. Tibor Róbert a felvidékről jött Budapestre és már fiatal korában nagy banktudásával bámulatba ejtette főnökeit. A Magyar Bank szolgálatában állott, amely őt a fiumei fiók igazgatói állásával tüntette ki. Később Budapestre került, egy itteni bankfiók vezetését vette át, majd élére került a Központi Hitelbanknak, amely az ő alapítása. A háborúban főhadnagy, később százados volt. Megsebesült és a kommunizmus utáni időben, mikor a gazdasági élet újra feléledt, a Magyar-Olasz Banknál vállalt vezetői állást. 1923-ban, mikor a Wiener Kommerzialbank budapesti fiókjának botrányai foglalkoztatták a nyilvánosságot és a büntető hatóságokat, Tibor Róbert intervenciója következtében az ügyet békésen intézték el és az österreichische Zentralbodenkredit-Anstalt, melynek érdekkörébe került a Wiener Kommerzialbank, Tibor Róbertet szemelte ki budapesti bankintézetének vezetőjéül. A Wiener Kommerzialbank helyiségében alakult meg az Iparbank 2 milliárd korona alaptőkével és 1 milliárd korona tartalékalappal. Budapesten már nem volt talaja az Iparbanknak és külföldön keresett klienseket. Másfél évvel ezelőtt külföldön igyekezett mezőgazdasági hitelekre külföldi tőkét szerezni. Tibor elutazott Svájcba, Hollandiába. Franciaországba, de onnét üres kezekkel tért vissza és ezek a sikertelen utazások sok százmilliót emésztettek fel. Egy másik mentsvár a Csongrád mellett építendő Tisza-híd lett volna. Az Iparbank a híd építkezésével akart zilált anyagi viszonyain segíteni. De ez a terv is meddő maradt. Mindenféle címeken, jutalékok fejében, mérnöki díjakért, a tervezgetők munkálataiért sok százmilliót adtak ki, amelyek a bank mérlegét erősen befolyásolták. Néhány hónappal ezelőtt márciusban Tibor Róbert több milliárdos kölcsön igénybevételével remélte, hogy a bankot felszínen tarthatja. Sikerült is újabb körülbelül 3 milliárdot szerezni, de ez az összeg csekélynek bizonyult, hogy a bank egzisztenciáját meg lehessen menteni. Többféle fúziós kísérlet, így a Városi Bankkal, a Magyar-Német Bankkal sikertelen maradt és végül Tibor Róbert feleszmélt, hogy a bankot már nem lehet megmenteni. Egészsége is megrendült, ideges volt, álmatlanság kínozta, míg végül veronállal vetett véget életének. Tibor Róbert évek óta az Országház tér 4. számú palota IV. emeletén lakott. A főúri pompával berendezett négyszobás lakásban most az özvegy lakik, akit a tragikus eset és az azt követő izgalmak beteggé tettek. Tiborné a nap nagy részét ágyban tölti és legközelebbi hozzátartozóin kívül senkit sem fogad. Zeppelin-léghajóval az északi sarkra. Amundsen és Eckener dr. együtt indulnak a pólusra. Berlin, július 11. (Az „Újság" berlini tudósítójának jelentése.) Berlinből jelentik: Amundsen Oslóból táviratozott Eckener doktornak és megkérdezte, hogy mikor találkozhatnának. Eckener távirati válaszában arra kérte Amundsent, hogy várja be express küldött kimerítő levelének megérkezését. Ebben részletesen elmondja az északsarki Zeppelinre vonatkozó terveit és azt ajánlja, hogy H napon belül találkozzanak valamelyik Északnémet- kikötőben. Berlinben biztosra veszik, hogy a találkozás még e hó folyamán megtörténik. Az amerikai Elsworth is részt vesz azon. Az északsarki Zeppelin elkészítésének és az expedíciónak költségei máris biztosítva vannak. Ebben elsősorban a német munkásság fog részt venni, mert a szakszervezetek azt tervezik, hogy valamennyi tagjuk 30 pfenniget fizessen e célra. Hasonló eljárásra készülnek a munkaadó-szervezetek is. A német városok és községek két pfennig adót fognak beszedni és mindezzel azt akarják bizonyítani hogy a német nemzet ma is tudatában van a kultúra nagy céljaival szemben érzett felelősségének. A sarki Zeppelin felépítése 4,5 millió aranymárkát emészt fel. Az expedíció költségeivel együtt az egész út 7 millió aranymárkába kerül. MEGKEZDŐDÖTT A DAYTONI „MAJOM-PER“ TÁRGYALÁSA. A VÉDELEM ÖTVEN TANÚT AKAR KIHALLGATTATNI A DARWINIZMUS IGAZSÁGÁNAK BIZONYÍTÁSÁRA. ÓRIÁSI ÉRDEKLŐDÉS KÖZEPETTE KISORSOLTÁK AZ ESKÜDTEKET. Dayton, ToucsScc, július 11. (Az „Újság" külön kábelszolgálata.) Scopes professzor ellen ma kezdődött meg annak a nevezetes pernek a főtárgyalása, amelyet az amerikai és ezek nyomán az európai sajtó „majompernek" nevezett el. Mint ismeretes, Scopes egyetemi tanár ellen Darwin tanainak terjesztése címén emeltek vádat, mivel a daytoni egyetemen tovább tanította a Darwin-féle evolúciós elméletet, habár Tenessee állam a darwinizmus tanítását törvényileg betiltotta. A tárgyalás iránt óriási, érdeklődés nyilvánult meg. A tárgyalóterembe azonban csupán kétezren fértek be, akik között száznál több laptudósító foglalt helyet. Ezek a tárgyalás idejére külön postahivatalt szerveztek maguknak. Az államügyész tiltakozást jelentett be a védelemnek amaz ajánlata ellen, hogy a Darwinféle fejlődési elmélet igazságának bebizonyítására ötven komoly tudóst idézzenek meg, akiknek tanúként való kihallgatása négy hetet vett volna igénybe. Ezután kisorsolták az esküdteket. Eközben izgalmas jelenetek játszódtak le a vád és védelem képviselői között. Az ügyész az összes ajánlott jelölteket elfogadta. Ezzel szemben a védelem több esküdt ellen kifogással élt azon a címen hogy az egyház, a biblia és a fejlődési elméit dolgát ne keverjék össze. Hat esküdt baptista három metodista, egy pedig disszidens vallású, többiek vallása ismeretlen. A bíró azután feleskette az esküdteket és figyemeztette őket, hogy a tárgyalási terem elhagyás után senkivel sem szabad az ügyről beszélniök különösen nem szabad azokon a népgyűlésekt résztvenniök amelyeket most nagy számhála is , fának a darwinizmus ellen. Ezután a tárgyidő hétfőre elnapolta. (United Press.) Az egész majomper sorsa azon fordul mi vájjon a bíróság megengedi-e a tudományos szakrtőknek a védelem által indítványozott kihallatását. Darrow védő igen ügyesen beszélt az iüdtszék összeállításánál. Hangsúlyozta, de egy analfabéta sincs közöttük, ő nem várta, de 12 főiskolai képzettségű embert sikerül talál Kifejezte megelégedését azon, hogy élesen rá komoly emberek kerültek az esküdtek padra. A hangnagyító készülék nem volt hallható, mi a bibliához ragaszkodó hívők túlénekeltek hajót a törvényszék udvarán. Az ének egy per sem szünetelt, később azonban betiltottak mini gyülekezést az udvaron. (United Press.) Ismét szabad a fényreklám. Újból engedélyezik a „tűzveszélytől mentes“ transzparensek műldését. A kerületi ellenőrzőbizottságok befejezték munkájuka Emlékezetes, hogy a Modiano villamosreklámtáblája okozta tűzesettel kapcsolatban ideiglenesen betiltották a fényreklámok működését. A hatóságok szigorú felülvizsgálatot rendeltek el abból a szempontból, vájjon a többi elektromos reklámtáblák nem rejtenek-e magukban hasonló tűzveszedelmet? A főváros építészeti osztálya szigorú utasítást adott a kerületi mérnöki hivataloknak a felülvizsgálatnál követendő eljárásra vonatkozóan. Mindenekelőtt kimondották, hogy a sorra vizsgálandó fényreklámok közül egy sem működhetik újból mindaddig, amíg vezetékét minden tűzveszélyt kizáró módon nem szigetelik, továbbá amíg a padlásokon elhelyezett motorokat megfelelő téglakamrákba nem helyezik. Az első szemléken ugyanis mindjárt kiderült, hogy mily súlyos felelőtlenséggel szerelték fel gyors egymásutánban ezeket az elektromos reklámtáblákat, amelyek ugyan sokban emelték az esti és éjszakai Budapest képét, mégis, mint a példa mutatja, a legkomolyabb veszedelmeket rejtették magukban. A tilalom egyszeriben elvágta e hatásos reklámfajta fejlődésének útját. Nemcsak újabb és újabb fényreklámok kígyózó, ezer színben csillogó alakzatai nem tűntek fel napszállta után a pesti házak tetején, hanem a meglévők közül is többet leszereltettek tulajdonosaik, mintsem hosszas zaklatásnak, engedélyszerzésnek, újabb költségnek tegyék ki magukat. Így tehát megfogyatkozott a számuk a ragyogó villamosapparátusoknak, amelyek hatásos voltukon kívül, az elektromosműveknek meglehetős hasznot hoztak Már lassan-lassan meg is feledkeztek ez emberek a transparensekről — hiszen a pesti publikum újabb események árán egykénr napirendre tér a régiek fölött —, amik a minap a körútnak a Rákóczi-úthoz köze helyén ismét kigyulladtak az egyik elei más fényreklámtábla körtét. Azóta még három helyen kezdték meg működésük a transparensek, amit mindenki örvendve ortott meg. Érdeklődésünkre illetékes helyen kifetették, hogy a táblák villamos berendezés felülvizsgálata befejeződött és a szakbizosok mindenütt elrendelték a szükséges másokat. Ahol ezt végrehajtották, ott máris adták az engedélyt a fényreklám tér működtetésére. Ennek a következménye azután az, a pesti éjszakában itt-olt ismét kigyulladt transparensek színes lámpái, különleges rakat vetítvén a sötét égboltra . . . Japán állásfoglalása a kínai kérdésben. Az „Újság" külön kábelszolgálata. Tokió, július 11. Mint az United Press tudósítója megbízható forrásból értesül, Japán a kínai kérdésben a középutat fogja betartani. Nem fogja megengedni, hogy a kérdést vámkonferenciává szélesítsék ki, másrészt pedig bár nem engedi befolyásoltatni magát angol, vagy amerikai nyomással, meg fogja védelmezni érdekeltségeit. Anglia ezzel szemben, úgy látszik, hajthatatlan. Chamberlain táviratilag jóváhagyta a kantoni főkonzulnak a délkínai kormánnyal szemben tanúsított magatartását.