Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)

1925-09-01 / 42. szám

KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG Négymilliárd értékű bankjegyet hamisítottak. Eddig huszonhét hamis millióst hoztak forgalomba. Hajdú megye több községében akar­tak hamis milliósokat elhelyezni. Országos rovancsolást rendeznek hamis bankjegyek után. Olaszliszkán nem lázadtak föl a csodarabbi ellen. Debrecen, augusztus 31. (Az Újság tudósí­tójának telefonjelentése.) A hamisított milliós bankjegyek ügyében a csendőrség pénteken és szombaton nyomozott több hajdúmegyei község­ben is. A nyomozás során négy kocsmáros jelent­kezett, akik előadták, hogy előttük ismeretlen emberek náluk is kisérleteztek hamis milliósok elhelyezésével, de a gyanús pénzt nem merték át­venni, mire az ismeretlenek odébbállottak. A kocsmárosok mindannyian pontos személyleírást adtak a hamis bankjegyeket felkínáló idegenek­ről Preineszberger Jenő dr. vizsgálóbíró intézke­désére a Szathmáry-detektívcsoport tagjai külön­böző vidéki városokba és községekbe utaztak, hogy ott is kutassanak az elrejtett milliós bank­jegyek után. Azt hiszik, hogy a hamisítványok egy tömegben vannak elrejtve. Erélyesen nyo­moznak egy nagy fekete bőrkoffer után is. Fried­­länder Frigyes ugyanis a sátoraljaújhelyi állo­másról egy nagy fekete bőrkofferrel utazott el, de ezt a bőrkoffert sem letartóztatásakor, sem az újpesti házkutatás alkalmával nem találták meg. A hamisított bankjegyek mennyiségét, ame­lyet a hamisító társaság előállított, mintegy négymilliárd értékre teszik. A vizsgálat során megállapítást nyert a ha­­misítótársaság egy újabb tagjának a neve is. Ez B. Tóth István, aki azonban Németország felé megszökött. A nyomozóhatóság intézkedésére most a német rendőrség is keresi. A mai napon Debrecenben kihallgatták a kolozsvári rabbit is, akinek a leányát Friedländer Sámuel feleségül akarta venni. A kolozsvári rabbi csak a napok­ban érkezett Debrecenbe, amikor már a pénz­hamisítás ügye kiderült és önkéntesen jelent meg a vizsgálóbíró előtt, hogy az ügyben meg­tegye vallomását. Kihallgatása alkalmával tilta­kozott minden olyan beállítás ellen, mintha része volna a bankóhamisításban és hangoztatta, hogy fogalma sem volt Friedländer manipulációiról. A rabbit, mert semmi gyanús momentum nem merült fel ellene, vallomása után azonnal el is bocsátották. Azok a hírek, mintha a bankjegyhamisító ké­szüléket megtalálták volna, nem felel meg a való­ságnak. Eddig mindössze az első kibocsátású ha­mis bankjegyek kliséjét találták meg Bácsmada­­rason. Ezekről a hamis bankjegyekről hiányzik a piros széria, míg a második kibocsátású hamisít­­­ványok kliséit, melyeken már a piros szériaszá­mok is megvannak, még keresik. A nyomozás most főkép annak a megállapí­tására irányul, hogy kik voltak a hamis bank­jegyek elhelyezői és forgatói. Friedländer Frigyest, ki eddig konokul tag,std, holnap vagy holnapután felszállítják Budapestre és Újpestre, hogy ott szembesítsék családtagjaival és mindazokkal a személyekkel, akik eddig a ha­misított milliós bankjegyek ügyében a­ rendőrség kezére kerültek.­­ Aczél Jenő dr., Friedländerf Sámuel védője, ma visszaérkezett Olaszliszkáiról Debrecenbe. Ki­jelentette, hogy azok a­­h­­rek, melyek szerint Olaszliszka község lakossága fellázadt volna Friedländer Hermann rabbi ellen, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, mert a község lakossága felekezetre való tekintet nélkül osztatlan tisztelet­tel veszi körül Olaszliszka rabbiját és őszinte rész­véttel van iránta, amiért fia ilyen kellemetlen helyzetbe sodorta. Itt említjük meg azt is, hogy Steiner Hermann bodrogkeresztúri rabbi bűnvádi feljelentést tett Friedländer Sámuel ellen, amiért vallomásában azt állította, hogy a hamisított bankjegyeket ő csempészte be az olaszliszkai rabbi gyűjtőperselyébe. Rendőri tudósítónk a bankjegyhamisításról ezeket jelenti: Az ország különböző részein eddig 27 darabb hamis milliós bankjegyet találtak, legutóbb Szol­nokon egyet. Ma újabban Budapesten fedeztek fel egy újabb hamis milliós bankjegyet a Szent István-téri postahivatalban, amikor ott rovancso­lást végeztek. A hamisított bankjegyet a posta­­hivatal azonnal beszolgáltatta a főkapitányság bűnügyi osztályának. Mint értesülünk, a posta vezérigazgatósága az esettel kapcsolatban körrendeletet intézett valamennyi postahiva­talhoz, hogy azonnal végezzenek rovancso­lást és állapítsák meg, nincsenek-e hamis bankjegyek a postahivatalokban. Addig is intézkedés történt, hogy a postahivata­loknál milliós bankjegyek helyett ötszázezer ko­ronás bankjegyekkel eszközöljék a fizetéseket. Lát­ogatás, sGeorges Pourcel. Az á­sulónő megállt Jeanne ágya előtt és halfean megdorgálta. — Ejnye, kisasszony, már megint rajta­kapom, hogy a levelét olvassa? Semmi izga­lom, semmi megerőltetés!­­Az orvos megtil­totta! Én megmondom önnek, hogy azt a lá­togatást el szabad fogadnia. A beteg elmosolyodott, az orcája piros volt a láztól. Törékeny és bájos húszéves gyermek volt, a közeli halál biztos martaléka. — Oh, hogy is lett volna szíve megtiltani, hogy a gyermekkori legjobb barátnőmet, Su­­zannet láthassam a nászútján. Gondolja csak meg: száz kilométernyi kerülő utat tesz, hogy engem itt a hegyek közt meglátogasson. Végre boldog embereket fogok látni, az olyan jót tesz, bizony! — Igazán, olyan jót tesz az? Hat hónapja, amióta ebben a hegyi sza­natóriumban volt, Jeanne nem látott még senkit. A szülei nem éltek s egy nagybácsi gondoskodott róla, egy nagyon elfoglalt ke­reskedő s tényleg most történt először, hogy a magányában öröm érte. — Látja, Suzanne olyan, mint egy na­gyon gyengéd nővér. Alig várom már, hogy meglássam a fiatal férjét... Úgy látszik, hogy egykorúak lehetnek . . . Csak boldoggá tegye Suzannet! A férfiakkal soha nem lehet előre tudni... Minden percben itt lehetnek . . Mondja, milyennek találja az arcomat? Azt hiszem, hogy reggel óta jobb színben va­gyok ... Nézzen csak ki az ablakon, nézze ezt a vidám, tavaszi napot... Nem érzi a fenyves illatát? ... Oh! Milyen jó élni! Lám itt van már! Itt a Suzanne! Suzanne élénk és könnyed léptekkel köze­ledett az előcsarnok fényezett padlóján. Miután a két barátnő átölelte egymást, Jeanne kérdezősködni kezdett: — Egyedül? Hát miért? Azt hittem, hogy a férjedet is megláthatom! * A fiatal­asszony némi zavarral válaszolt: — A férjem a társalgóban maradt. .. Előbb elő akartalak k­észíteni... meg akar­talak lepni... A férjem Jean, hiszen ismered ... a kis Jean, aki együtt játszott velünk .. . akit te annyit bosszantottál, amiért selypí­tett ... Emlékszel, amikor azt mondta: «Zane, szeretlek»? Az ember majd meghalt nevet­­tében... — Nagyon furcsa volt, tényleg! mondta a beteg színtelen hangon. Aztán néhány pillanatnyi szünet után: — Hívd hát ide a férjedet, menj! Jeanne, azalatt a rövid idő alatt, amíg egyedül maradt, elalélt és a feje sápadtan esett a párnájára. De a fiatal pár közeledett: — Jónapot, Jean úr — köszöntötte őt Jeanne vidáman. — Hogy megnőtt! Bizony, meg sem ismertem volna ... — Én sem, Jeanne kisasszony! — da­dogta. Kissé megreszketett, amint elfogadta a feléje nyújtott kezet. — Igazán tegezhetnétek egymást, mint ezelőtt — indítványozta a fiatal menyecske. — Az olyan régen volt — mentegetődzött a beteg, fáradtan emelve fel vékony, kék eres kezét. — Igen, éppen öt éve, hogy nem láttuk egymást — mondta a fiatal­ember. Közben katonai szolgálatot tettem, aztán Párisban voltam. Csak hat hónapja kerültem haza... Azt hittem, hogy majd ott viszont fogom látni . . . — Éppen a szanatóriumba jöveteled után való napon érkezett haza — magyarázta Su­zanne ... Tudod, hogy milyen szomorúságot okozott neki a betegséged? — Szerencsére te ott voltál, hogy meg­vigasztald — mondta Jeanne természetes hangon, amely egy csöpp gúnyt sem árult el. Suzanne azonnal a szerelmük elbeszélé­sébe kezdett. Gyorsan beszélt. Az imént, ami­kor belépett, tapintatosságból elnyomta a te­­kintetének a tüzet, a boldogságára mintegy szürke fátyolt borított, mint ahogy egy lobo­gót gyászfátyolba burkolnak. De a boldog­sága átragyogott rajta, csengő kacagásban tört utat, amelyet aztán mindjárt vissza­fojtott. — El sem képzelheted, hogy milyen jó szabadnak lenni, lerázni magamról minden gyámkodást... — Hát a férj gyámkodása? — tréfált Jeanne. Suzanne tréfásan füttyentett egyet és hun­cutul csettintett az ujjaival. — Oh! ez a börtön!... Jean imádattal tekintett a fiatal feleségére a szép szürke szemeivel, amelyek az egyetlen képpel voltak tele. Az asszonyka olyan volt, mint egy pom­pás ékszerdobozba foglalt drágakő. A ruhája részegítőbbé tette körülötte a levegőt. Diadal­mas ifjúság áradt belőle, pezsgő életkedv, az erdők tavasza.­­— Párisban fogunk lakni — ábrándozott fennhangon. — Csoda lakásunk lesz . . . Fák, kert . .. Mihelyt egészséges leszel, el fogsz jönni hozzánk. — Igen, igen ... persze ... — vetette közbe itt-ott a beteg. Nagy, sötétkarikás szemeit a fiatal asz­­szonyra szögezte és a feje fölött gyermekeket látott, amint egy patak partján, napsugaras időben a homokban játszanak, amelynek vad­menta illata van ... Sápadtan, tágult orr­lyukakkal szívta magába Jeanne ezt a méla­­bús illatot. — Nem szabad elfárasztani Jeanne kis­asszonyt — mondta az ápolónő, hozzájuk közeledve. — A doktor úr szigorúan meg­parancsolta ... A fiatal pár fölállott. — Viszontlátásra, drágám ... De valóban, milyen jól vagy már! Milyen kitűnő színben vagy! Már kiszínesedett az arcod! Pár nap múlva már felkelhetsz... U­gy­e, kedves Paris, augusztus 31. A Petit Párisién jelenti Fezből: Az offenziva előkészítése és a csapatok átcsoportosítása megkezdődött. Abd el Krim tábo­rában a francia offenzivától való félelem követ­keztében zűrzavar uralkodik, különösen azért, mert nem tudják, hogy Pétain melyik ponton fogja a támadást megindítani. Abd el Krím különös gon­dot fordít a szárnyak védelmére. Maga Abd el ~Krim X3jYr 'víflé'Kenáis "léArtrrrfA­mig fivére, aki főhadiszállását Ued Lauban ütött® a nyugati szárnyat védi. Mint a lapok Fezből jelentik, a brám-törzs nem adja meg magát oly gyorsan, mint a tsul­­törzs. A brám-törzs 3000 családja közül elfie, körülbelül 150 hódolt meg. A brám-törzs területe,­ amelyet a franciák újból elfoglaltak, majdnem teljesen néptelen, miután a legtöbb család a rnff­­kabilokhoz költözött. Lyautcy tábornagy tegnap Marseillebe érke­zett. A mai nap folyamán fontos megbeszélést fog folytatni Painlévé miniszterelnökkel, testvér. A két barátnő összeölelkezett. — Te is Jean, te is megteheted . .. most, hogy már újra összebarátkoztatok! —­ Nem féltek, hogy elkapjátok a beteg­ségemet? — mosolygott Jeanne némi keserű­séggel. Utánuk nézett, amikor elhagyták a termet, fiatalon, szépen, boldogan — megszabadulva. Elhaladtak az ablak felőli oldalon s rátértek a keresztútra, amely az országúthoz vezet. A fenyőerdő szélére érve, megálltak és abban a hitben, hogy senki sem látja őket, megcsó­kolták egymást. Jeanne látta az ölelést és behunyta a szemét. — Nagyon helyesek a kis pintyekéi — mondta az ápolónő —, de milyen fiatalok! Azt hiszik, hogy a hetedik mennyországban vannak... Szegény gyerekek! Jeanne kissé fáradt volt s nem felelt. — Azt hiszem, hogy az asszonyka majd papucs alatt fogja tartani az urát! Nem vette észre, hogy milyen hangon mondta neki, hogy j Igazítsd hát meg a nyakkendődet!* Csalódott mosoly suhant át a sápadt aj­kakon. — Én megigazítottam volna neki ma­gam ... Csak boldoggá tegye a férjét! Az asszonyokkal soha sem lehet előre tudni ... — Ami a férfit illeti — folytatta az ápo­lónő —, világos, hogy bolondul bele . . . Mi­lyen hangon mondta: «Suzanne!— Észrevette? — Igen, észrevettem — mondta a beteg megerőltetéssel. — Suzanne, azt könnyű ki­ejteni a Z miatt... Az én nevem nehezebb és Jean sohasem tudta helyesen kimondani... Igen, egy kicsit z-vel beszél... Akkor úgy mondta: «Zane, szeretlek». A szemei könnyekkel lelnek meg és a­ hangja reszket. De hősiesen fejezi be: — És amikor ezeket az egyszerű szavakat mondta, az ember majd meghalt neveltében. Fordította: Orowan Kornélia. Hétszázezer szénbányász sztrájkol Amerikában. Tíz hétig elég a meglévő kőszénkészlet. Fit ad el fi­a, augusztus 31. (Az Újság külön kábelszolgálata.) Az antracitbányákban hétfő éjjel kezdődik a sztrájk, ötvenezer munkás már ma abbahagy­a a munkát. A sztráj­kólók számát kétszázezerre becsülik. A puha­szénbányák munkásai nem ragálnak a sztrájk­felhívásra. A kőszénkészletek tíz hétig elegen­dők, amikor az ország a puhaszenet fogja igénybe venni. A kormány kijelentette, hogy nem avatkozik a sztrájkba. A munkások a nélkülözhetetlen munkálatokat elvégzik. Attól félnek, hogy összeütközé­sek történnek. (United Press.) NEM LEHET ADDIG ÉPÍTENI, AMÍG A KORMÁNY OLCSÓ HITELEKET NEM AD. NAGY ELKESEREDÉSSEL FOGADTÁK AZ ÉPÍTŐIPAROSOK A KORMÁNY BERUHÁZÁSI PROGRAMMJÁT. ALIG JUT EBBEN AZ ÉVBEN 15 MILLIÁRD AZ ÉPÍTÉSRE. 3-4 SZÁZALÉKOS KÖLCSÖN KELLENE AZ ÉPÍTÉSI KÖLT­SÉGEK 70 SZÁZALÉKÁNAK EREJÉIG. PINTÉR OSZKÁR, AZ ÉPÍTŐIPAROSOK ALELNÖKE NYILATKOZIK A BERUHÁZÁSI PROGRAMMRÓL. t. - r '—s r -— i.— ^ —­ ­Ismeretes, hogy a kormány a napokban tet­tte közzé hivatalos beruházási programmját. Ezi a programot sem váltotta be a hozzáfűzött keményeket. Főleg a magyar iparosság bízott abban, hogy a kormány végül alkalmat ad megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel arra, hogy az építőmunka meginduljon és így ugyanaz a program is két irányban: a lakás­hiány enyhítése és az iparosok munkához jut­tatása révén okozzon az egész országnak elő­nyöket. Megkérdeztük ma a Magyar Építőiparosok Országos Egyesületének alelnökét, Pintér Osz­kár mérnököt arról, hogy az építőiparosság miként vélekedik a kormány beruházási pro­gramút­járól. Pintér­­ Oszkár a következőket mondotta munkatársunknak: — A beruházási programút megvalósításának alapgondolata onnan indult ki, hogy az építő­iparosok a télen mozgalmat kezdtek az építkezés, főleg a lakásépítkezés megindítása érdekében. A kormány ezt a gondolatot magáévá tette és meg­alkotta az úgynevezett tatarozási törvényt. Elha­tározták, hogy a beruházásokra vonatkozóan in­tézkedéseket fognak tenni és megígérték, hogy még ez év folyamán meg fog indulni az építkezés. Az építő­iparosok, de általában minden iparos is, nagy bizalommal várták a kormány hivatalos be­ 3 Készülődés a francia offenzívára Marokkóban. ­­ ruházási tervet. Annál nagyobb volt a sajnálkozás most, a hivatalos tervezet megjelenésekor, mert nyilvánvaló lett, hogy a tulajdonképpeni építőipar, melynek megsegítésére a beruhá­zási mozgalom megindult, alig jut valami munkához.­­ Az egész tervben csupán a mintegy 80 mil­­liárdot kitevő összeg az, amely lakásépítésre for­dítandó, de ebből is 20 milliárdot már a kispesti állami munkástelepen épülő hat ház költségeire fordítottak- így a jövőben összesen mintegy 50— 60 milliárdnyi összeg az, amelyből lakásokat le­het építtetni. Ebből az összegből is csak 15 milliárdot le­het ennek az évnek a folytiatán felhasználni.­­ A többi tételek túlnyomó részben mind más természetű beruházások, melyek az építő­iparral alig vannak összefüggésben. Amint ezek­ből az adatokból is látható, a tervezet megjele­nése a legnagyobb csalódást okozta az építő­iparosok körében, annál is inkább, mert hiszen az ország iparosai a legnagyobb reménykedéssel várták ennek a hivatalos tervnek a közlését.­­ Minthogy azonban tudtunkkal a kormány­nak újabb további összegek fognak rendelkezé­sére állani, reméljük, hogy még az építőipar számára is fog maradni valami. Aminthogy kü­lönösképpen rá kell mutatnunk arra, hogy a lakásépítési tevékenység csak akkor indul­hat meg, ha a kormány a magánépíttetek-­­ nek egészen olcsó, 3—4 százalékos építési köl­csönöket bocsát rendelkezésre. Még­pedig úgy, hogy a kölcsön összege az építési költ­ségeknek legalább 70 százalékáig terjedjen. Úgy, mint ahogy Németországban van, ahol az állam támogatásával csupán a múlt évben több, mint 150.000 lakást építettek­. Magyarországon is számtalan olyan család van, amelynek némi tőke áll rendelkezésére és amely az állam támo­gatásával azonnal megindítaná az építkezést. Addig, am­íg ezek a törekvések nem részesülnek kellő méltánylásban, nem lehet elképzelni az építési mozgalom eredményességét.

Next