Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)
1925-09-01 / 42. szám
4 Az első rádió-üzlet a háztetők lelépési díja. Rádió. Hallja az ember itt is, ott is, hogyvan rádióm, rádiód, rádiója, de senkinek is fogalma sem arról, hogy hogyan is állt tulajdonképen a rádiózással. Az újságok vannak érdekes rádióeseményekkel, bb rádiótalálmányokkal, melyek azonbantől-egyig külföldi eredetű hírek, mert a gyár közvélemény nyilvánossága semmit tud arról, hogy Magyarországon menyre terjedt a rádió, lehet-e felvenni, leadni adiójelentéseket, híreket, hangversenyeket? IRT KÉSIK A RÁDIÓÜGYEK HIVATALOS SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON? Senki sem tudja. Mindenki előtt rejtély, senki csak annyit tud, hogy a rádióügyek súlyozása, az engedélyek megadása a késedelmi minisztertől függ, de mindenki jó azt is, hogy ebben az ügyben a kereselmi miniszter hónapok óta nem tett semsem. A rossz nyelvek azt mondják, azért, a rádióügy rendezése olyasmi, amire is még nincsen hivatali precedens és így csoda, ha az az intézkedés, amelynél lehet előző példákra hivatkozni, késik, miért is ne késnék? A rádióapparátusok te az országban — sok helyen már a tan is — fel vannak szerelve, a római, berzürichi rádióhangversenyek akkordjain csendülnek vissza mindenütt a kereselmi miniszter szabályozó rendeleténélis, azt a kis adót pedig, ha az államnak sürgős, a rádiótulajdonosoknak semmős megfizetniük. Mert egyelőre a késlekedő intézkedésekből ez a fontos. Ez az, ami hiányzik, vagy helyesebben a leendő rádióelőfizetőknek sietős. Hónapokkal ezelőtt valóban megjelent a fskedelmi miniszternek egy rendelete,lvben az a lényeges intézkedés volt, hogy időfelvevő vagy leadó állomást felszelni Magyarországon a kereskedelmi miniszter engedélye nélkül nem szab"'1 .a a felvevő állomások felszerelését megaz csak ,hal kiadó utsok felszerelését azonban senkinek sem idik meg. Ilyen leadó állomás csak három 'Magyarországon. NEGYVENEZER RÁDIÓKÉSZÜLÉK. .'' Magyarországon — egy előkelő rádiókeres 5 adatai szerint — eddig körülbelül 40.000 a készülék van felszerelve. Budapesten tegy 40 rádiókereskedő van, akik közül iban csak 3—4 számottevő, nagyobb cégeknél aztán olyan nagy a forgalom, hogy iktjaik előtt valóságos sorfalat állanak az erek és félórát kell a vásárlóknak várni, rájuk kerül a sor. Vagyis — bár a kereselmi minisztérium hivatalosan késik tudót venni róla — Magyarországon teljesen megindult a rádióélet. És ennek az a fbb oka, hogy egy-egy rádiófelszerelés kerül sok pénzbe. tOAI SZÁZEZER KORONÁÉRT IS LEHET RÁDIÓKÉSZÜLÉKET VENNI. A legtöbb ember azt hiszi, hogy Magyarágon a rádiózás élvezete elérhetetlen van, mert az csak a gazdagok kiváltsága, sincs róla. Kétszázötven-háromszázezer máért már egészen kifogástalanul mlő apparátust lehet kapni, amellyel ha küli hullámokat nem is lehet felfogni, igen ,án lehet hallani a budapesti rádióhíreket s budapesti rádióhangversenyeket. Ez az a készülék igen egyszerű kis szerkezet,ma sem kell hozzá, rá lehet kapcsolni a művezetékre és egy másik, a földbe érő ízékre — például a vízvezeték csapjára — már működik is. Nagy előnye, hogy kiset foglal el és a kezelése is igen egyszerű, a villanydrót jó hangfelvevő, csak meglő szigetelődugó kell hozzá, amely nem ereszti át a villanyáramot a rádióba. KÉT ÉS FÉLMILLIÓÉRT MÁR PÁRIST, BERLINT, RÓMÁT ÉS ZÜRICHET IS LEHET HALLANI. Nagyobb távolságról érkező hullámok felvételére már nagyobb és természetesen drágább szerkezet kell. Külföldi anyagot már csak az úgynevezett lámpás készülékek segítségével lehet felvenni. Annál erősebb a rádiókészülék, minél több ilyen lámpája van. Egy jó közepes háromlámpás apparátussal már Berlint, Prágát, Zürichet, Rómát, Párist is fel lehet venni és ennek az ára két és félmillió—hárommillió. Ez a szerkezet már komplikáltabb. Ehhez már úgynevezett antenna kell, mert a villanyévéken keresztül ezen erősebb készülékből nemcsak a bekapcsolt külföldi hangverseny, hanem a budapesti villanytelep motorjának berregése is hallatszik. Ez már zavarná a rádiózást. Az antenna kétféle lehet. Lehet úgynevezet keretantenna, amelyet bent a szobában is fel lehet szerelni. Sok budapesti rádiós tapasztalata szerint ezt a keretantennát nagyszerűen pótolja egy egyszerű vaságy is, melynek ruganyára rácsavarják a rádiókészülék drótvezetékét és így is igen kifogástalanul működik a rádió. A másik antenna az úgynevezett magas antenna, amelyet a háztetőre szerelnek fel. Itt azonban már baj van a háziurakkal. A HÁZIURAK NEM ENGEDIK MEG A RÁDIÓANTENNÁKNAK A HÁZTETŐKRE VALÓ FELSZERELÉSÉT. Ez a budapesti rádiósok legnagyobb panasza. A budapesti háztulajdonosok, akik a törvény értelmében bármikor kötelesek lakóik számára a telefon-, a villany-, vagy a gázvezeték felszereléséhez hozzájárulni, igen sok esetben tagadják meg a rádióantennának a felszerelését. Részben, mert talán azt hiszik, hogy ez a tetőt rongálja, vagy, mint az egyik háztulajdonos mondotta nemrég, villámhárítóként vonzza a házába a villámcsapást, részben pedig egyéb okok miatt. így legutóbb megtörtént, hogy az egyik budapesti háziúr azzal a lakójával, aki antennát akart a háztetőre szerelni, meg akarta fizettetni az egész tető cserepezését. Vannak olyan háziurak is, akik külön üzletnek tekintik a rádiót és háztető-lelépést kérnek. Érthető, ha a budapesti rádiósok el vannak keseredve a háziurak rádió-ellenes hangulata miatt, nem érthető azonban az, hogy miért nem bosszulják meg magukat a háziurakon olyképpen, hogy magas, háztetős antenna helyett egyszerű szobába való antennát állítanak fel. A LEGTÖKÉLETESEBB RÁDIÓ 20—30 MILLIÓ. __Á L:. ' .álülünk Magyarországon nagyszerűen beváltak. Az a bajuk megvan, hogy a nagyobb légköri zavarok esetén, vagy egy-egy nagyobb motor közeli működése alkalmával, nem fogják fel tisztán a hanghullámokat, Magyarországon azonban nem járnak a házakban állandóan zakatoló liftek, nem búgnak állandóan a lakások közelében elektromos motorok és nincsenek oly gyakran légköri zavarok, hogy ezek ellen különösképpen védekeznünk kellene. Egészen más a helyzet Amerikában, ahol a nagy felhőkarcolók lakásaiban a jobbról is balról is folytonosan zúgó liftek és gépek között folytonos zavarokkal küzd még a három-négy lámpás rádiókészülék is. Ott már nyolclámpás készülékeket használnak, az úgynevezett super heterodyn készüléket. Ez már 20—30 millióba kerül. Szakemberek véleménye szerint azonban ezt a költséges védekezést igen könnyen lehet helyettesíteni az úgynevezett ultra dyn kapcsolással, amely alig teszi egy millióval drágábbá a készüléket. Ez a kapcsolás lehetővé teszi a legnagyobb távolságról való hangfelvételt. Esős zivataros időben is kifogástalanul működik. A legjobb három-négy lámpás készülék, amely angol alkatrészekből készül, körülbelül 6 millió korona. MAGYARORSZÁGON MÉG NINCS ELDÖNTVE, HOGY KIÉ LEGYEN A LEVEGŐ. A rádió végre aktuálissá tette a problémát: kié a levegő? Külföldön az a szokás, hogy vagy maga az állam monopolizálja a levegő uralmát, vagy bérbe adja azt egyes rádió társaságoknak. A nagyközönség, a rádió készülékek tulajdonosai pedig előfizetnek a levegőre. Németországban és Angliában külön rádió rendőrség vigyáz arra, hogy kinek van rádió felszerelése, mert akinek van, annak könyörtelenül meg kell fizetnie a levegő használatát, az úgynevezett rádióadót, amely azonban szerencsére igen csekély összeg. Aki nem fizet, annak leszerelik az állomását, sőt arra a legújabb törvények szerint a levegő jogtalan eltulajdonításáért, vagy ha úgy tetszik, levegőlopásért súlyos pénzbírságot rónak. Magyarországon a még mindig készülő rádió-rendelet lesz hivatva megállapítani azt, hogy mennyi legyen a levegő-adó, kinek lesz szabad a levegő hanghullámait felfognia, ezekért mennyit kell fizetni, mennyi lesz a rádió-adó, az előfizetések, stb. Legutóbb Vecsésen történt meg — és ez az esemény is jelzi —, hogy Magyarország nagy léptekkel halad a civilizáció felé, hogy egy földbirtokosnak rádióantennával ékesített házába beállított egy csendőr és szigorú parancs alapján vonta kérdőre a tulajdonost: Be van-e márjelentve a rádiója?! A föld ÚJSÁG KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 Negyvenezer embernek van már rádiója Magyarországon. Senki sem fizet rádióadót, mert a kereskedelmi miniszter még mindig nem adta ki a rádiórendeletet. — Nincs magyar rádió-műsor. — Rádió-hírek, amelyeket tilos meghallgatni. birtokos természetesen nem jelentette még be a készüléket és így a csendőr hivatalos ridegséggel figyelmeztette, hogy 24 órán belül tegyen eleget bejelentési kötelezettségének, mert különben leszerelik a rádió apparátusát. MA MÉG SENKI SEM FIZET A RÁDIÓ HASZNÁLATÁÉRT MAGYARORSZÁGON. Magyarországon ma még szabadon garázdálkodhatik mindenki a levegővel. A rádióadó nincs megállapítva. Nincs rádióelőfizetés sem, amit azonban egyelőre bajos is volna kívánni a magyar rádiótulajdonosoktól. Tisztázni kellene azt is, hogy az úgynevezett rádióhírszolgáltatás kinek a kezébe kerüljön, mert a költséges rádiófelszerelések beszerzésére nem igen vállalkozik a közönség azért, hogy unalmas, hivatalos és félhivatalos közleményekkel teljék meg a levegő. Igen sokan lennének akkor olyanok, akik egyszerűen kijelentenék, hogy felszerelik ugyan rádiókészülékeiket, de a legteljesebb készséggel kötelezik magukat arra, hogy a levegő magyar nyelvű hullámanyagát semmiféle csalafintasággal fel nem használják, ki nem hallgatják, mert megelégszenek a külföldi hírszolgáltatás és főként a külföldi rádióhangversenyek anyagának meghallgatásával is. Az elterjedt hírek szerint néhány hónapon belül meg is fog jelenni a rádiórendelet. Állítólag egy-egy rádiókészülékre havi, 1 aranykoronányi illetéket fognak kivetni. Ez valóban nem lenne sok, de ha tekintetbe vesszük, hogy 40.000 aranykorona mégis csak jelentős összeg, amely a felvevő készülékek folytonos szaporodásával még tetemesen nőni is fog, a rádiótulajdonosok mégis csak elvárhatják az államtól, vagy attól az érdekeltségtől, amelynek az állam a rádiómonopóliumot megadja, hogy értelme is legyen Magyarországon a rádiózásnak. Gondoskodni kell — amint ma már Európa minden államában gondoskodnak erről — a magyarországi rádióközönség igényeinek méltó kielégítéséről. Hiszen ez az államnak is érdeke, mert a hivatalos intézkedések késedelme ellenére is, mégis csak egyik legjelentősebb eszköze a rádió a kultúra fejlődésének, mely a kultúra terjesztésében, a legtávolabbi vidékek és a legelhagyottabb tanyai házak kulturális összekapcsolásával szerves része lehet az ország kulturális fellendülésének, az általános európai színvonalhoz való felemelkedésnek. Borbély Andor. Lázonganak a szíriai francia csapatok. Szigorú ostromállapot Damaszkuszban. Páris, augusztus 31. (Az Ujság párisi tudósítójának távirata.) Annak ellenére, hogy a szíriai helyzetről csak szórványosan érkeznek jelentések, kiszivárgott, hogy az ottani francia csapatok soraiban lázongás tört ki és pedig akkor, amikor az algíri zászlóaljak Szíriába megérkeztek. A lázongás oly nagy mértéket öltött, hogy valamennyi zászlóaljat vissza kellett szállítani Algírba. Emiatt a francia csapatok szíriai helyzete még jobban súlyosbodott, mivel azótasemmiféle megerősítést nem tudtak Szíriába küldeni. Damaszkuszban a franciák igen szigorú intézkedéseket tesznek. Az utcákon folyton őrségek járnak, lövésre kész fegyverrel. Sok vezető Szíriáinál házkutatást tartottak és számos letartóztatás történt. Ennek ellenére észrevették, hogy valamennyi utcasarkon a drúzok vezetői proklamációt ragasztottak ki, amelyben felszólítják a lakosságot, hogy csatlakozzék hozzájuk és űzze ki a franciákat. A házkutatások során többszáz embert letartóztattak. Politikai szempontokból akarják meglátogatni a Munkásbiztosító Pénztár orvosait. Nem hosszabbítják meg az orvosok kollektív szerződését. Egyénenként akar megállapodni az orvosokkal a minisztérium. Éles küzdelmet indít az orvostársadalom a terv ellen. Orvosi körökben nagy megütközései tárgyalják, hogy a népjóléti minisztérium i még mindig nem találta elérkezettnek az időpontot arra, hogy a munkásbiztosító pénztár orvosaival a pénztári orvosi teendők ellátására nézve kötött és december 31-én lejáró szerződést megújítsa. Tudvalevő, hogy a munkásbiztosító pénztár autonómiáját még 1919-ben felfüggeszették és máig sem állították helyre, úgyhogy a pénztár ügyeit nem annak fentartói, a munkások és munkaadók intézik, hanem a kormány, által a munkásbiztosító élére kinevezett kormánybiztos. Az autonómia felfüggesztése után a népjóléti minisztérium hosszas és heves tárgyalások után a munkásbiztosító pénztár orvosaival kollektív szerződést kötött, mégpedig olyan formában, hogy az orvosok fizetéséül szolgál a pénszár bruttó bevételének 10 százaléka. Ezt az összeget a kerületi pénztáraknál megalakított orvosi tanácsok osztják szét a teljesített munka arányában az orvosok között. Amikor küzdelmes tanácskozások után az Orvosszövetség 1923-ban ezt a szerződést a minisztériummal megkötötte, mindkét oldalon megnyugodtak a kedélyek és harmonikus munka fejlődhetett ki a sztrájkokkal és más kellemetlenségekkel fenyegető helyzet után. A kollektív szerződést 1924-ben az idei esztendőre is megújították, azonban az év végén lejár a megállapodás és új helyzet áll elő, mert a minisztérium kijelentette, hogy többé kollektív szerződést nem köt, hanem az orvosokkal egyéni megállapodásokat kíván létesíteni. Ez ellen a terv ellen az egész orvosi társadalom tiltakozik, mert olyan tendenciák érvényre jutásától tart, amelyet eddig szerencsésen ki tudtak kapcsolni a biztosító pénztári orvosok szerződtetésénél. Az orvosi rend összetartásának következményeképpen ugyanis nem sikerült a kurzusszempontoknak a pénztári orvosok megválogatásánál érvényesülni, hanem helyükön maradtak azok a doktorok, akik tudásuknál és szorgalmuknál fogva ezeket az állásokat a maguk számára kiérdemelték. A népjóléti minisztérium most arra törekszik, hogy az orvosok egyénenként való megválogatásával bizonyos nekik nem tetsző elemeket kizárjanak eddig viselt tisztségükből és helyükbe olyan orvosokat állítsanak, akik társadalmi és politikai szereplésükkel férkőztek a kormányzat közelébe. Természetes, hogy ez a szándék megütközést vált ki az orvosi társadalomban és érthetetlennek tartják, hogy éppen Vass József minisztériuma akarjon ilyen eljárást keresztülvinni, mikor a miniszterelnökhelyettes még képviselő korában nagyon éles szavakban protestált az ellen, hogy szakembereket politikai szempontok szerint válogassanak meg. Nem hiszik, hogy a népjóléti miniszternek tudomása lenne a munkásbiztosító orvosok ellen készülő irtó hadjáratról, hanem utasítani fogja közegeit, hogy a kollektív szerződés meghosszabbíttlása iránt a tárgyalásokat az Országos Orvosszövetséggel kezdjék meg. Az Orvosszövetség különösen szeptember 8-án kongreszszusra gyűl össze, amelynek napirendjén ez a kérdés is szerepel és hatalmas demonstrációval készülnek tiltakozni az ellen, hogy szerzett jogok konfiskálásával a régi érdemes orvosokat minden különösebb okmáikus állásaiktól megfosszanak." Érdekessége az ügynek, hogy a monpichi minisztérium szándéka ellen demigrál ,készülő kongresszusnak egyik dísze" - éppen- Vass József népjóléti miniszter lesz, akinek ezzel a megtiszteltetéssel akarnak módot adni arra, hogy az orvostársadalommal a kormánynak a közegészségügy emelésére tervbe vett intézkedéseit megismertesse. A tótok és Masaryk elnök könyve. Prága, augusztus 31. A Slovak a Kistapolcsányban üdülő köztársasági elnökhöz nyílt levelet intéz, melyben a következőket mondja: A szlovák nemzet Európa legtöbbet szenvedő népe közé tartozik. Az elnök ur könyvében állást foglal a kis nemzetek mellett, midőn azt mondja, hogy az összes kisebbségeknek saját nemzeti iskolával kell rendelkezniük. Kérdjük, van-e nekünk iskolánk? A szlovák nemzetnek egyetlenegy tősgyökeres szlovák középiskolája sincs, magasabb iskolákról nem is szólva. Ez volna a panaszunk kulturális téren. Könyvében azt is írja az elnök úr, hogy az állam van a polgárokért s nem a polgárok vannak az államért. Vajjon miként érvényesül ez az elv Szlovenszkóban? Nem folyik-e rendszeres csehesítés az egész vonalon? Nem üldözik-e a cseh soviniszták mindazt, amivel az elnök úr könyvében oly bátran szembeszáll? A cseh sovinizmus nyomán katasztrófa fog bekövetkezni, épp úgy, mint azt az elnök úr könyvében megírja. A cseh sovinizmus tönkreteszi a szlovák nemzet kultúráját, gazdaságát és közigazgatását. Tisztán önfentartási ösztönünk háborodik fel ez igazságtalan bánásmód ellen. Harcunk jogos és igazságos. Ankét összehívását fogjuk javasolni, amelyen Szlovenszkó számottevő egyéniségei részt vennének, amelyen sérelmeinket elő fogjuk terjeszteni. Szemtől-szembe akarunk kerülni a csehekkel és önnel, elnök úr, hogy elmondjuk mindazt, ami fáj szívünknek. Ma még nem késő, de egy év múlva már jóvá nem tehető változások állhatnak be.