Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)

1925-09-01 / 42. szám

4 Az első rádió-üzlet a háztetők lelépési díja. Rádió. Hallja az ember itt is, ott is, hogy­­van rádióm, rádiód, rádiója, de senkinek is fogalma sem arról, hogy hogyan is ál­­lt tulajdonképen a rádiózással. Az újságok­­ vannak érdekes rádióeseményekkel, bb rádiótalálmányokkal, melyek azonban­től-egyig külföldi eredetű hírek, mert a gyár közvélemény nyilvánossága semmit­­ tud arról, hogy Magyarországon meny­re terjedt a rádió, lehet-e felvenni, leadni adiójelentéseket, híreket, hangversenyeket? IRT KÉSIK A RÁDIÓÜGYEK HIVATALOS SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON? Senki sem tudja. Mindenki előtt rejtély, senki csak annyit tud, hogy a rádióügyek súlyozása, az engedélyek megadása a ké­sedelmi minisztertől függ, de mindenki jó azt is, hogy ebben az ügyben a keres­­elmi miniszter hónapok óta nem tett sem­­sem. A rossz nyelvek azt mondják, azért,­­ a rádióügy rendezése olyasmi, amire is még nincsen hivatali precedens és így­­ csoda, ha az az intézkedés, amelynél­­ lehet előző példákra hivatkozni, késik, miért is ne késnék? A rádióapparátusok te az országban —­ sok helyen már a ta­­n is — fel vannak szerelve, a római, ber­­zürichi rádióhangversenyek akkordjai­­n csendülnek vissza mindenütt a keres­­elmi miniszter szabályozó rendeleté­nél­­is, azt a kis adót pedig, ha az államnak­­ sürgős, a rádiótulajdonosoknak sem­mős megfizetniük. Mert egyelőre a késlekedő intézkedésekből­­ ez a fontos. Ez az, ami hiányzik, vagy helyesebben a leendő rádióelőfizetőknek­­ sietős. Hónapokkal ezelőtt valóban megjelent a fskedelmi miniszternek egy rendelete,­lvben az a lényeges intézkedés volt, hogy id­ő­felvevő vagy leadó állomást felsze­lni Magyarországon a kereskedelmi mi­niszter engedélye nélkül nem szab"'1 .a a felvevő állomások felszerelését meg­­az csak ,ha­l kiadó utsok felszerelését azonban senkinek sem idik meg. Ilyen leadó állomás csak három 'Magyarországon. NEGYVENEZER RÁDIÓKÉSZÜLÉK. .'' Magyarországon — egy előkelő rádiókeres­ 5 adatai szerint — eddig körülbelül 40.000 a készülék van felszerelve. Budapesten tegy 40 rádiókereskedő van, akik közül iban csak 3—4 számottevő, nagyobb cége­knél aztán olyan nagy a forgalom, hogy iktjaik előtt valóságos sorfalat állanak az erek és félórát kell a vásárlóknak várni, rájuk kerül a sor. Vagyis — bár a keres­­elmi minisztérium hivatalosan késik tudó­­t venni róla — Magyarországon teljes­en megindult a rádióélet. És ennek az a fbb oka, hogy egy-egy rádiófelszerelés kerül sok pénzbe. tOAI SZÁZEZER KORONÁÉRT IS LEHET RÁDIÓKÉSZÜLÉKET VENNI. A legtöbb ember azt hiszi, hogy Magyar­ágon a rádiózás élvezete elérhetetlen va­­n, mert az csak a gazdagok kiváltsága, sincs róla. Kétszázötven-háromszázezer máért már egészen kifogástalanul ml­­ő apparátust lehet kapni, amellyel ha kül­­i hullámokat nem is lehet felfogni, igen ,án lehet hallani a budapesti rádióhíreket s budapesti rádióhangversenyeket. Ez az a készülék igen egyszerű kis szerkezet,­­m­a sem kell hozzá, rá lehet kapcsolni a művezetékre és egy másik, a földbe érő ízékre — például a vízvezeték csapjára — már működik is. Nagy előnye, hogy kis­­et foglal el és a kezelése is igen egyszerű,­­ a villanydrót jó hangfelvevő, csak meg­­lő szigetelődugó kell hozzá, amely nem ereszti át a villanyáramot a rádióba. KÉT ÉS FÉLMILLIÓÉRT MÁR PÁRIST, BERLINT, RÓMÁT ÉS ZÜRICHET IS LEHET HALLANI. Nagyobb távolságról érkező hullámok fel­vételére már nagyobb és természetesen drá­gább szerkezet kell. Külföldi anyagot már csak az úgynevezett lámpás készülékek segítségé­ve­l lehet felvenni. Annál erősebb a rádió­­készülék, minél több ilyen lámpája van. Egy jó közepes háromlámpás apparátus­sal már Berlint, Prágát, Zürichet, Rómát, Párist is fel lehet venni és ennek az ára két és félmillió—hárommillió. Ez a szerkezet már komplikáltabb. Ehhez már úgynevezett antenna kell, mert a villanyé­v­­éken keresztül ezen erősebb készülékből n­emcsak a bekapcsolt külföldi hangverseny, hanem a budapesti villanytelep motorjának berregése is hallatszik. Ez már zavarná a rádiózást. Az antenna kétféle lehet. Lehet úgyneve­­zet keretantenna, amelyet bent a szobában is fel lehet szerelni. Sok budapesti rádiós tapasztalata szerint ezt a keretantennát nagyszerűen pótolja egy egyszerű vaságy is, melynek ruga­­nyára rácsavarják a rádiókészülék drót­vezetékét és így is igen kifogástalanul mű­ködik a rádió. A másik antenna az úgynevezett magas an­tenna, amelyet a háztetőre szerelnek fel. Itt azonban már baj van a háziurakkal. A HÁZIURAK NEM ENGEDIK MEG A RÁDIÓANTENNÁKNAK A HÁZTETŐKRE VALÓ FELSZERELÉSÉT. Ez a budapesti rádiósok legnagyobb pa­nasza. A budapesti háztulajdonosok, akik a törvény értelmében bármikor kötelesek lakóik számára a telefon-, a villany-, vagy a gázveze­ték felszereléséhez hozzájárulni, igen sok esetben tagadják meg a rádió­antennának a felszerelését. Részben, mert talán azt hiszik, hogy ez a tetőt rongálja, vagy, mint az egyik háztulajdonos mondotta nemrég, villámhárító­ként vonzza a házába a villámcsapást, rész­ben pedig egyéb okok miatt. így legutóbb megtörtént, hogy az egyik budapesti háziúr azzal a lakójával, aki antennát akart a ház­tetőre szerelni, meg akarta fizettetni az egész tető cserepezését. Vannak olyan háziurak is, akik külön üzletnek tekintik a rádiót és h­áztető-lelépést kérnek. Érthető, ha a budapesti rádiósok el van­nak keseredve a háziurak rádió-ellenes han­gulata miatt, nem érthető azonban az, hogy miért nem bosszulják meg magukat a házi­urakon olyképpen, hogy magas, háztetős an­tenna helyett egyszerű szobába való antennát állítanak fel. A LEGTÖKÉLETESEBB RÁDIÓ 20—30 MILLIÓ. __Á L:. ' .álü­lünk Magyarországon nagyszerűen beváltak. Az a bajuk megvan, hogy a nagyobb légköri zavarok esetén, vagy egy-egy nagyobb motor közeli működése alkalmával, nem fogják fel tisztán a hanghullámokat, Magyarországon azonban nem járnak a házakban állandóan zakatoló liftek, nem búgnak állandóan a la­kások közelében elektromos motorok és nin­csenek oly gyakran légköri zavarok, hogy ezek ellen különösképpen védekeznünk kel­lene. Egészen más a helyzet Amerikában, ahol a nagy felhőkarcolók lakásaiban a jobb­ról is balról is folytonosan zúgó liftek és gé­pek között folytonos zavarokkal küzd még a három-négy lámpás rádiókészülék is. Ott már nyolclámpás készülékeket használnak, az úgy­nevezett super heterodyn készüléket. Ez már 20—30 millióba kerül. Szakemberek véle­ménye szerint azonban ezt a költséges véde­kezést igen könnyen lehet helyettesíteni az úgynevezett ultra dyn kapcsolással, amely alig teszi egy millióval drágábbá a készüléket. Ez a kapcsolás lehetővé teszi a legnagyobb távolságról való hangfelvételt. Esős zivataros időben is kifogástalanul működik. A legjobb három-négy lámpás készülék, amely angol alkatrészekből készül, körülbelül 6 millió korona. MAGYARORSZÁGON MÉG NINCS ELDÖNTVE, HOGY KIÉ LEGYEN A LEVEGŐ. A rádió végre aktuálissá tette a problé­mát: kié a levegő? Külföldön az a szokás, hogy vagy maga az állam monopolizálja a le­vegő uralmát, vagy bérbe adja azt egyes rádió társaságoknak. A nagyközönség, a rádió ké­szülékek tulajdonosai pedig előfizetnek a le­vegőre. Németországban és Angliában külön rádió rendőrség vigyáz arra, hogy kinek van rádió felszerelése, mert akinek van, annak könyörtelenül meg kell fizetnie a levegő hasz­nálatát, az úgynevezett rádió­adót, amely azonban szerencsére igen csekély összeg. Aki nem fizet, annak leszerelik az állomását, sőt arra a legújabb törvények szerint a levegő jogtalan eltulajdonításáért, vagy ha úgy tet­szik, levegőlopásért súlyos pénzbírságot rónak. Magyarországon a még mindig készülő rádió-rendelet lesz hivatva megállapítani azt, hogy mennyi legyen a levegő-adó, kinek lesz szabad a levegő hanghullámait felfognia, ezekért mennyit kell fizetni, mennyi lesz a rádió-adó, az előfizetések, stb. Legutóbb Vecsésen történt meg — és ez az esemény is jelzi —, hogy Magyarország nagy léptekkel halad a civilizáció felé, hogy egy földbirtokosnak rádió­antennával ékesí­tett házába beállított egy csendőr és szigorú parancs alapján vonta kérdőre a tulajdonost: Be van-e már­­jelentve a rádiója?! A föld­ ÚJSÁG KEDD, 1925 SZEPTEMBER 1 Negyvenezer embernek van már rádiója Magyarországon. Senki sem fizet rádióadót, mert a kereskedelmi miniszter még mindig nem adta ki a rádiórendeletet. — Nincs magyar rádió-műsor. — Rádió-hírek, amelyeket tilos meghallgatni. birtokos természetesen nem jelentette még be a készüléket és így a csendőr hivatalos rideg­séggel figyelmeztette, hogy 24 órán belül te­gyen eleget bejelentési kötelezettségének, mert különben leszerelik a rádió apparátusát. MA MÉG SENKI SEM FIZET A RÁDIÓ HASZNÁLATÁÉRT MAGYARORSZÁGON. Magyarországon ma még szabadon garáz­­dálkodhatik mindenki a levegővel. A rádióadó nincs megállapítva. Nincs rádióelőfizetés sem, amit azonban egyelőre bajos is volna kívánni a magyar rádiótulajdonosoktól. Tisztázni kellene azt is, hogy az úgyneve­zett rádióhírszolgáltatás kinek a kezébe ke­rüljön, mert a költséges rádiófelszerelések beszerzésére nem igen vállalkozik a közön­ség azért, hogy unalmas, hivatalos és félhiva­talos közleményekkel teljék meg a levegő. Igen sokan lennének akkor olyanok, akik egyszerűen kijelentenék, hogy felszerelik ugyan rádiókészülékeiket, de a legteljesebb készséggel kötelezik magukat arra, hogy a le­vegő magyar nyelvű hullámanyagát semmi­féle csalafintasággal fel nem használják, ki nem hallgatják, mert megelégszenek a kül­földi hírszolgáltatás és főként a külföldi rádióhangversenyek anyagának meghallgatá­sával is. Az elterjedt hírek szerint néhány hónapon belül meg is fog jelenni a rádiórendelet. Állí­tólag egy-egy rádiókészülékre havi, 1 arany­koronányi illetéket fognak kivetni. Ez valóban nem lenne sok, de ha tekin­tetbe vesszük, hogy 40.000 aranykorona mégis csak jelentős összeg, amely a felvevő készü­lékek folytonos szaporodásával még teteme­sen nőni is fog, a rádiótulajdonosok mégis csak elvárhatják az államtól, vagy attól az érdekeltségtől, amelynek az állam a rádió­monopóliumot megadja, hogy értelme is le­gyen Magyarországon a rádiózásnak. Gon­doskodni kell — amint ma már Európa min­den államában gondoskodnak erről — a ma­gyarországi rádióközönség igényeinek méltó kielégítéséről. Hiszen ez az államnak is ér­deke, mert a hivatalos intézkedések kése­delme ellenére is, mégis csak egyik legjelen­tősebb eszköze a rádió a kultúra fejlődésé­nek, mely a kultúra terjesztésében, a legtávo­labbi vidékek és a legelhagyottabb tanyai há­zak kulturális összekapcsolásával szerves része lehet az ország kulturális fellendülésé­nek, az általános európai színvonalhoz való felemelkedésnek. Borbély Andor. Lázonganak a szíriai francia csapatok. Szigorú ostromállapot Damaszku­szban. Páris, augusztus 31. (Az U­jság párisi tu­dósítójának távirata.) Annak ellenére, hogy a szíriai helyzetről csak szórványosan érkeznek jelentések, kiszivárgott, hogy az ottani francia csapatok soraiban lázongás tört ki és pedig akkor, amikor az algíri zászlóaljak Szíriába megérkeztek. A lázongás oly nagy mértéket öltött, hogy valamennyi zászlóaljat vissza kel­lett szállítani Algírba. Emiatt a francia csapa­tok szíriai helyzete még jobban súlyosbodott, mivel azóta­­semmiféle megerősítést nem tud­tak Szíriába küldeni. Damaszkuszban a franciák igen szigorú intézkedéseket tesznek. Az utcákon folyton őr­ségek járnak, lövésre kész fegyverrel. Sok vezető Szíriáinál házkutatást tartottak és szá­mos letartóztatás történt. Ennek ellenére észrevették, hogy valamennyi utcasarkon a drúzok vezetői proklamációt ragasztottak ki, amelyben felszólítják a lakosságot, hogy csat­lakozzék hozzájuk és űzze ki a franciákat. A házkutatások során többszáz embert letar­tóztattak. Politikai szempontokból akarják meglátogatni a Munkásbiztosító Pénztár orvosait. Nem hosszabbítják meg az orvosok kollektív szerződését. Egyénenként akar megállapodni az orvosokkal a minisztérium. Éles küzdelmet indít az orvostársadalom a terv ellen. Orvosi körökben nagy megütközései tár­gyalják, hogy a népjóléti minisztérium i­ még mindig nem találta elérkezettnek az időpontot arra, hogy a munkásbiztosító pénztár orvosai­val a pénztári orvosi teendők ellátására nézve kötött és december 31-én lejáró szerződést megújítsa. Tudvalevő, hogy a munkásbiztosító pénztár autonómiáját még 1919-ben felfüg­­geszették és máig sem állították helyre, úgy­hogy a pénztár ügyeit nem annak fentartói, a munkások és munkaadók intézik, hanem a kormány, által a munkásbiztosító élére kineve­zett kormánybiztos. Az autonómia felfüggesz­tése után a népjóléti minisztérium hosszas és heves tárgyalások után a munkásbiztosító pénztár orvosaival kollektív szerződést kötött, még­pedig olyan formában, hogy az orvosok fizetéséül szolgál a pénszár bruttó bevételének 10 százaléka. Ezt az összeget a kerületi pénz­táraknál megalakított orvosi tanácsok osztják szét a teljesített munka arányában az orvosok között. Amikor küzdelmes tanácskozások után az Orvosszövetség 1923-ban ezt a szerződést a minisztériummal megkötötte, mindkét oldalon megnyugodtak a kedélyek és harmonikus munka fejlődhetett ki a sztrájkokkal és más kellemetlenségekkel fenyegető helyzet után. A kollektív szerződést 1924-ben az idei eszten­dőre is megújították, azonban az év végén le­jár a megállapodás és új helyzet áll elő, mert a minisztérium kijelentette, hogy többé kollektív szerződést nem köt, hanem az orvosokkal egyéni megállapodásokat kíván létesíteni. Ez ellen a terv ellen az egész orvosi tár­sadalom tiltakozik, mert olyan tendenciák érvényre jutásától tart, amelyet eddig szeren­csésen ki tudtak kapcsolni a biztosító pénztári orvosok szerződtetésénél. Az orvosi rend össze­tartásának következményeképpen ugyanis nem sikerült a kurzusszempontoknak a pénztári orvosok megválogatásánál érvé­nyesülni, hanem helyükön maradtak azok a doktorok, akik tudásuknál és szorgalmuknál fogva eze­ket az állásokat a maguk számára kiérdemel­ték. A népjóléti minisztérium most arra törek­szik, hogy az orvosok egyénenként való meg­­válogatásával bizonyos nekik nem tetsző ele­meket kizárjanak eddig viselt tisztségükből és helyükbe olyan orvosokat állítsanak, akik tár­sadalmi és politikai szereplésükkel férkőztek a kormányzat közelébe. Természetes, hogy ez a szándék megütközést vált ki az orvosi társada­lomban és érthetetlennek tartják, hogy éppen Vass József minisztériuma akarjon ilyen el­járást keresztülvinni, mikor a miniszterelnök­helyettes még képviselő korában nagyon éles szavakban protestált az ellen, hogy szakembereket politikai szempontok szerint válogassanak meg. N­em­ hiszik, hogy a népjóléti miniszternek tudomása lenne a munkásbiztosító orvosok ellen készülő irtó hadjáratról, hanem utasítani fogja közegeit, hogy a kollektív szerződés meg­­hosszabbíttlása iránt a tárgyalásokat az Orszá­gos Orvoss­zövetséggel kezdjék meg. Az­ Orvos­szövetség különösen szeptember 8-án kongresz­­szusra gyűl össze­, amelynek napirendjén ez a kérdés is szerepel és hatalmas demonstrációval készülnek til­takozni az ellen, hogy­ szerzett jogok kon­­fiskálásával a régi érdemes orvosokat minden különösebb ok­máikus állásaiktól megfosszanak." Érdekessége az ügynek, hogy a m­­on­pichi mi­nisztérium szándéka ellen dem­i­grá­l ,ké­szülő kongresszusnak egyik dísze" - éppen-­ Vass József népjóléti miniszter lesz, akinek ezzel a megtiszteltetéssel akarnak módot adni arra, hogy az orvostársadalommal a kormány­nak a közegészségügy emelésére tervbe vett intézkedéseit megismertesse. A tótok és Masaryk elnök könyve. Prága, augusztus 31. A Slovak a Kistapol­­csányban üdülő köztársasági elnökhöz nyílt le­velet intéz, melyben a következőket mondja: A szlovák nemzet Európa legtöbbet szenvedő népe közé tartozik. Az elnök ur könyvében állást fog­lal a kis nemzetek mellett, midőn azt mondja, hogy az összes kisebbségeknek saját nemzeti iskolával kell rendelkezniük. Kérdjük, van-e ne­künk iskolánk? A szlovák nemzetnek egyetlen­egy tősgyökeres szlovák középiskolája sincs, magasabb iskolákról nem is szólva. Ez volna a panaszunk kulturális téren. Könyvében azt is írja az elnök úr, hogy az állam van a polgárokért s nem a polgárok van­nak az államért. Vajjon miként érvényesül ez az elv Szlovenszkóban? Nem folyik-e rendszeres­­ csehesítés az egész vonalon? Nem üldözik-e a cseh soviniszták mindazt, amivel az elnök úr könyvében oly bátran szembeszáll? A cseh so­vinizmus nyomán katasztrófa fog bekövetkezni, épp úgy, mint azt az elnök úr könyvében meg­írja. A cseh sovinizmus tönkreteszi a szlovák nemzet kultúráját, gazdaságát és közigazgatását. Tisztán önfentartási ösztönünk háborodik fel ez igazságtalan bánásmód ellen. Harcunk jogos és igazságos. Ankét összehívását fogjuk javasolni, amelyen Szlovenszkó számottevő egyéniségei részt vennének, amelyen sérelmeinket elő fogjuk terjeszteni. Szemtől-szembe akarunk kerülni a csehekkel és önnel, elnök úr, hogy elmondjuk mindazt, ami fáj szívünknek. Ma még nem késő, de egy év múlva már jóvá nem tehető változások állhatnak be.

Next