Ujság, 1925. december (1. évfolyam, 119-142. szám)

1925-12-01 / 119. szám

4‘" V ✓ VvV .....' b , ■■., ^ si Negyedévre .............................135.WW korona MM 3BM MM n&B&BBBk SVBBk j^BKSk Egy' n óra ...................................50.000 korona A $«§ MH gfflíl óeSIN­kIÍMS, tömfám .éátXSslii, Ausztriában egy hóra...................8 .Schilling & $w£f WHB ^KKK jHKMk jbHBHMS® Jugoszláviában egy hóra............. 80 Dinár IKK nSl ajHwS teMfe jMHBMjM jBp Egyes szánt ára Bu­dapesten, vidéken és * &§3gS eg'ffia §Ptm§ ^SajfiBbp­­jHSBWBHR JgR pályaudvarokon hétköznap.. .. 20u­ korona wtvw jjmran £­i»k­.. -raEM^Kufcv .wW wmim jiBlaaig jana vasárnap . .................................dooo korona Hfey­ j^ggK aBsB ^‘^ajtd­Sr'feL jffip *SB»p aSjSg esBlS Ausztriában betkbznap.............30i­ ro cheo V |*g§s' wiws­­­gwlS BK^UBHRISEi fejsifc *®ifsSTM vasárnap........................................4Düroschen V WM' MMK ffiffcj ^ sS&Sfc M«g8Bgra8B» SgSa SOoM Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár sSSi ajSen!) SKB ®­g? ^dfip\ jByBg­rajffiP8*®*®#!* S®. Jjsg vasárnap ............................................ 3 Dinár \ ISiSL Wm­^ J£m MM WBk Wm^JSSi Megjelenik Ünnep utáni napok |gPsp SaKK. i® kivételével minden nap X ^||gjgg5P tS^jgpg°' gfiffl K| ^||g|g| I. évfolyam, 119. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 34. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21, 154-22, 154-23 A­ nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve ) 154—21 PICKRIADÓH­I­V­A­T­A­L , KÖLCSÖNKÖNYVTÁR ÉS FOLYÓIRATOSZTÁLY: Budapest, VII. ker., Erzsébet­ körút 43. fülén Telefonszám: József 16—28 Öngyilkos leli két ismert fővárosi tőzsdés ismtvrnvOTis Komoly jelenség. írta Szterényi József báró. A régi képviselőház terme szűknek bizo­nyult a nyugdíjasok azon nagy tömegének befogadására, amely sérelmes nyugdíjügyük megbeszélésére országos nagygyűlésre egybe­­jött. Polgári és katonai nyugdíjasok vegye­sen. Ügyük közös, mert sorsuk az. Egy nagy intelligenciájú testület, az állam volt tiszt­­viselőkarának és a hadsereg volt tisztikará­nak szine-java, rangra való különbség nélkül, az államtitkároktól és tábornokoktól lefelé panaszolta el szomorú sorsát és tálalta fel nyomorát. Fegyelemhez szokott társaság volt ott együtt, mely egykor az ország legerősebb pilléreit képezte. Annál megdöbbentőbb az a kitörés, mely ott kifejezésre jutott. Az izga­tottság és elkeseredés olyan foka jelentkezett ott, mely előtt szemet hunyni végzetes hiba lenne. Minden ilyen gyülekezetben keserű hangok szoktak hallatszani. Ez természetes is, mert hisz panaszokról van azokban szó és a panaszos hang csak sírásában szokott lágy lenni, kifakadásaiban mindig kemény­. Azok a hangok azonban, melyek ott hallatszottak, már nem is kemények, azok egyenesen dör­gők és az orkánszerű visszhang, amit egy-egy ilyen dörgő hang kiváltott, szinte félelmetes. Még akkor is gondolkodóba kellene ejtenie az ország rendjéért felelős tényezőket, ha az utca lármás tömegeinél jelentkeznének ilyen kitörések, mennyivel inkább ezzel a társa­dalmi­­unión­val szem­ben. Milyen fokúnak kell lennie az elkeseredesm­*, ami ez a "Külön­ben békés középosztálybeli társadalom ilyen hangulatra ragadtatja magát, mint amely ezt a nagygyűlést elejétől végig uralta! Az izzó hangulatnak kifejezője az a m tágasrangú tá­bornok volt, aki a gyűlés több száz részt­vevője túlnyomó többségének tomboló he­lyeslése között azt az indítványt tette, hogy az összes aktív és nyugdíjas állami alkalma­zottak lépjenek be a­­ szociáldemokrata pártba. Megvallom,­ ettől a fellépéstől annak a becsületes katonának ettől az elkeseredésé­től, annak befolyása alatt való eltévelyedésé­től és a hangos visszhangjától gyenesen megdöbbentem. Milyen mélyre lfolhatott már az elkeseredés a lelkekben, ha egy öreg tábornok, aki egy hosszú életet ü­tött el a mai társadalmi rend védelmében m­egtagadja múltját és az ezzel végcéljába­ ellentétes irányhoz kiván szegődni. Biztyára nem meggyőződésből, csak éppen elkeredésből A nagygyűlésen jelen volt zendtisztviselő belefojthatta a szót, de meg ne történtté már nem tehette az esetet. A rendőrtisztviselő csak köteségét telje­sítette, a maga megítélési­, szerint­e kellett el­járnia. Nehéz helyzetben is vank ilyenkor ezek a rendőrtisztviselők. Még híu­báznak is néha, nem lehet őket azért elité, hisz állá­sukkal játszanak, ha esetleg elmek valamit, amit felsőbbségük megítélése sztt meg kel­lett volna akadályozniok. Ők e személyben a rendnek is, a reájuk nem táző politiká­nak is őrei. Ők nehéz feladatuk űzésében in­kább elismerést, mint gáncs érdemelnek. Nem is kifogásolom ezt az mást, ha nem is osztom azt a felfogást, mely sociáldemok­­rata párthoz való csatlakozást minősíti. Ez elvégre is meggyőződés dől Milyen jó is lenne, ha egyszeri rendőri lommal meg lehetne oldani szociális probákat! Éppen az a baj, hogy nálunk ezek leszek­­ prob­lémák é­s nem szociálpolitik. Azért ter­jed annyira az elkeseredős­igalom, mert ezek a dolgok így kezel­tetnek­, csak nem­rég mutattam reá éppen ezer helyen a kö­zéposztály nagy és nehéz profjára és arra a veszedelmre, mely a vej ló nemtörő­dömségből származhatik, és, nem sok eredménnyel. Az, hogy mindlégületlenség abban jut kifejezésre, hogy sociáldemok­­rata tábor nem meggyőződőzocialistákkal növeltetik, nem új jelenség­ük. Polgári társadalmi szempontból ez­­ érthetetlen, de éppen az történik nálunk okábban, ami KOVA 5. Rakovszky nagy napja volt a vasárnapi s­­­mány mindazzal, ami a szemünk látása sze­­ezt irónia nélkül konstatáljuk. Elismerés illeti, s mint szembehelyezkedik mindazzal, ami a há­mért a belügyminiszter úr ezúttal nem az kora előtti Magyarországot tette. Rakovszky állam, hanem az ország miniszterekép nyilat­kozott. S tapaszt beszélt az ország fájó sebeire. Az állam már rendben van, most a társadalo­­mon a sor, sőt! — az egyéni boldogításon is. Néhány hónap és meglátjuk. — Nos hát, meg­lássuk. Az állampolitikusra éppen csak az vall, hogy e rettentő jelet csak néhány hónapnak tekinti és oly egészen természetesnek az egy­másutánt, holott nem egészen egymásután kellett volna előbb az államot, aztán a gazda­ságot, végül az egyénit. Lehetett volna ugyan­csak venni egészen egyidőben, de nem is egé­szen egymásután hozni meg az üdvöt, sőt ha nem egészen csak az államon kezdtek volna, akkor nem rokkant volna meg a társadalom azáltal, hogy ötnegyed évet egyetlen negyed évre hárítottak. És nagyon helyes célkitűzés, hogy a háború­­előtti Magyarország állapotait célozza a kor­nyilván a homoeopata-rendszer híve és a libe­rális Magyarországot reakciós injekciókkal szolgálja. Gyönyörű mondás, hogy csak az ellenforradalmi bűnöket akarja megtorolni, de nem hajlandó az erényeit is letörni. Nem is kívánjuk tőle az utóbbit s nem is sikerült neki az előbbi.* Az ingáról is mond megszívlelendőket s éppen csak az a kifogásunk, hogy magához az ingához nyúl s megállításával állítaná meg a kilengéseket. Az inga — ezt minden mérleg és minden óra tudja — maga csak jelez, az erők, melyek működnek, tőle függetlenek. S ha a belügyminiszter úr átüt helyre egyen­súlyt az ingához nyúlva, azért tovább hatnak épp úgy a baloldali lengető erők, mint a jobb­oldali lángolás. A háború előtti Magyarország nem törődött az ingával s ezt nevezték köz­­szabadságnak. Bethlen a síéps?Sw**f«éw nflan invekszik az utód­államokkal kielégyl­ett)in BKÜlfikí't ifi ■ Genfben bemutatják a takarékossági bizottságról, a közigaz­­gatási és bírói eljárás egyszerűsítéséről szóló rendelkezé­seket és új összegek felszabadítását kérik a népszövetségtől a magyar kormány képviselői. Bethlen Megírta az Ujsait, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök Genfben, a népszövetség ülésén Magyarország legaktuálisabb gazdasági eseményeiről fog beszámolni és az elért ered­ményekre való hivatkozással fogja kérni, hogy a népszövetség tegye lehetővé a magyar kormány számára újabb beruházási célokat szolgáló összegek felszabadítását. Eredetileg harmincmillió aranykorona volt az az összeg, amelynek felszabadítását a magyar kormány a népszövetségtől kérni akarta. Kormány­körökből származó, megbízható értesülések szerint Bethlen István gróf miniszterelnök Genfben az eredetileg tervezett 30 millió aranykoronán túl fog még újabb összegeket kérni. Ezt a kívánságát azokra az elért vagy várható sikerekre hivatkozva terjeszti elő, amelyek a szanálás által előírt eredményeken kívül jelentenek más, ugyancsak fontos ered­ményeket. Értesülésünk szerint Bethlen István gróf bemutatja Genfben a takarékossági bizottság újjászervezéséről, továbbá a közigazgatás és a bírói eljá­rás egyszerű­sí­téséről szóló rendelkezése­ket, hogy ezekre hivatkozva újabb fel­szabadítást kérjen. Fel fogja kérni a miniszterelnök a népszövet­séget arra is, hogy bírja rá az utódállamokat az idemenekült, de az elszakított területek hivatalaihoz tartozó nyugdíjasok igényeinek jogos kielégítésére és hasson oda, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés függő kérdései a népszövetség jóindulatú támogatá­sával megoldódjanak s igy a szerződés köze­lebb jusson a megvalósuláshoz. Szerdán mutatkozik be a Briand-kormány. Új adósság­­tárgyalás Angliával és Amerikával. — Marokkóban helyreállítják a békét. Loucheur december 7-én terjeszti be pénzügyi javaslatait. Páris, november 30. (Az Újság tudósí­tójának távirata.) Ma az Elyséeben miniszter­tanács volt, amelyen a kabinet megállapította a kamarában szerdán felolvasandó kormány­nyilatkozat pontos szövegét. A kormány enun­­ciációja igen rövid lesz. A parlamenti szokás­nak megfelelően, a kamarában Briand minisz­terelnök fogja felolvasni a nyilatkozatot, míg a szenátusban Renault igazságügy-miniszter, a miniszterelnök helyettese. A Temps szerint a nyilatkozat elsősorban a pénzügyi tervekkel kíván foglalkozni. Hangsúlyozza azonkívül, hogy a kormány b­ékepolitikiát folytat, annak a békének a politikáját, amelynek első eredménye a locarnoi szerződés. Kiemeli továbbá a nyilatkozat, hogy Angliával érthető lenne. Ha ez nem pina, nem kevl és Amerikával újból megkezdik az adóssági tárgyalásokat s úgy Marokkóban mint Szíriá­ban helyreállítják a békát. Végül meg fog em­lékezni a belpolitikai szociális reformokról. Mint a Petit Parisiél értesül, Loucheur pénzügyi javaslatait december 7-én nyújtja be a kamarában. BRIAND ÉS CHURCHILL TÁRGYALÁSA, Paris, november 30. (Wolff.) Mint a Temps jelenti, az új francia pénzügyminisz­ter elhatározta, hogy az angol és az amerikai kormánnyal hamarosan megkezdi a tárgya­lást a francia tartozások konszolidálásáról. •Briand holnap Londonban Winston Churchill államtitkárral tárgyal az augusztusban meg­szakított tárgyalások folytatásáról. A francia kormány egyidejűleg a washingtoni kormányt is tájékoztatja szándékairól. rü­lt volna a szociáldemokrata párt olyan nagy győzelemmel ki a mostani nemzetgyűlési és a legutóbbi fővárosi választásokból. Hogy­ant jelent ez és hova vezethet, abból volt már kis kóstolónk. Az ilyennek kormányzati le­kicsinyléséből volt már egyszer részem, azért is emelem fel ma szavamat a mai struccpoli­tika ellen. Sok minden másképpen alakult volna, ha akkor több figyelmet fordítottak volna arra, akkor is katonáéktól indult ki a nyugtalanság, csak nem ilyen tiszteletre méltó társaságból. Annyival nagyobb figyelmet érde­mel a mostani eset, midőn a legkomolyabb és egész életfelfogásukban konzervatív társa­dalmi rétegek körében mutatkoznak ilyen je­lenségek. És amikor emellett még az okok sem olyan lényegesek, mikor komoly akarat­tal az elkeseredés okát meg lehet szüntetni. Aki minden szavamért helyt szoktam állani és mindig felelősségem érzetében beszélek, most is azt mondom, hogy lehet Sohasem beszéltem ellenzéken máskép­pen, mint kormányon cselekedtem. Máskülön­ben demagógia lenne. Sem kormányon, sem ellenzéken nem kerestem népszerűséget, sőt volt bátorságom és erőm népszerűtlennek is lenni. Ugyanazt teszem most is, mikor szem­ben ezzel az elkeseredett gyülekezettel, mely lehurrogott egy szónokot, mert azt találta mondani, hogy a kormány jóindulattal van a nyugdíjasok iránt, azt mondom, tárgyilagos­ságom parancsolja ezt mondanom, hogy a mi­niszterelnöknél és pénzügyminiszternél én is jóindulatot tapasztaltam ebben. Én ezt nem sérethétn “ veti g­inc kar lenni, dacára jóakaratukna­k nem találtak megoldást ebben. Pedig lehet és kell, még­pedig minél előbb. Annyival inkább, mert egyrészről törvényben biztosított jogok kielégítéséről van­­szó és a szükséglet hozzá nem olyan nagy, h hogy kellő eréllyel, hozzáér­téssel és komoly akarattal előteremthető ne lenne. Nem kell hozzá semmiféle új adó, nem kell semmiféle kölcsön — veszedelem is lenne, ilyenre a népszövetségtől engedélyt kérni, újabb beavatkozásra vezetne állami szuverenitásunkba, amit pedig a nyugdíjasok nem akarhatnak —­ egyesegyedül komoly ta­karékossággal elő lehet teremteni. De tényleg komolyság kell hozzá. Higyyék meg nekem a miniszter urak, hogy az a takarékosság, melyet erre célra alkalmaz­nának, gyümölcsöző befektetés lenne az egész kormányzatra és a gondjaikra bízott országra nézve. Szeretném, ha olyan felelősségérzettel és komolysággal vitetnének az államügyek, hogy az állami költségvetésben ne lehessen négyszázmillió aranykoronából — a személy­zeti kiadások ebből a szempontból nem vehe­tők számításba, kivéve természetesen a még mindig fölös számú alkalmazottakat — ne lehetne azt a tizenkét-tizenötmilliót megtaka­rítani, amire a nyugdíjasok törvényes igényei­nek kielégítésére szükség van. Sajnos, lehet, sőt még többet is. Az Országos Takarékossági Bizottság feladata, hogy ezt megtegye. Amilyen hálátlan feladat más tekintetben, annyira há­lás abban, ha módot nyújt vele százezer ma­gyar középosztálybeli család súlyos anyagi helyzetének megjavíthatására, a középosztály nyomorának enyhítésére. A Takarékossági Bi­zottság vállalta is ezt, sőt amikor a státusz­rendezés kapcsán kénytelen volt a nyugdíja­sok sérelmeivel foglalkozni, indítványomra spontán, minden külső befolyástól menten ki­mondotta, hogy erkölcsi kötelességének tekinti, a legmesszebbmenő gondossággal, a legerélye­sebb munkával, az egész állami igazgatás ala­pos megvizsgálása alapján a szükséges fede­zetet előteremteni. A pénzügyminiszter pedig kijelentette erre, hogy amit a Takarékossági Bizottság ily módon előteremt, azt elsősorban a nyugdíjasok törvényes igényeinek kielégíté­sére használja fel. A nyugdíjasok társadalma, bármennyire elkeseredett is legyen, nem fogja magát meggondolatlan cselekedetre ragadtatni. Sokkal fegyelmezettebb emberek.­­Nemcsak nem használnának vele ügyüknek, hanem ellenkezőleg, csak meghosszabbítaná annak a munkának idejét, mely szükséges az eredmény eléréséhez. Mely munka már folyamatban is van és megszakítás nélkül folyik. De viszont a kormánynak is jó lesz abbahagyni struc­­politikáját és kellően értékelni a társadalom­ jelenségeit. Okulhatna a múlt szomorú példáin. 9

Next