Ujság, 1926. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

KEDD, 1926 MÁRCIUS 2 ÚJSÁG Bírói útra akarják kényszeríteni Károlyi Imre grófot informátorának megnevezésére. Teleki Pál gróf szerepét kutatják a franciák. — Igen fontos bejelentés érkezett Bécsből a franciákhoz a frankhamisítás technikai részéről. — Három és fél óra hosszat tartott­­ Károlyi Imre gróf mai kihallgatása. Tovább folytatja a rendőrség munkáját Windischgrätz naplójának megszerzésére.­ ­" A frankhamisítás ügyében a nyomozás még most sem jutott el nyugvóponthoz. A franciák nem látják tisztán az ügyet s ezért az elmúlt héten át újabb és újabb kihallgatá­sok megtartását kérték. Az Újság beszámolt, arról, hogy szombaton az ügyészségi fogház irodájában Schultze berlini vallomásaira vo­natkozóan kihallgatták Rába Dezsőt, Gerő Lászlót és Virág Ferencet. Szembesítették is őket, ennek ellenére mind a három ellen­tétesen adta elő a frankhamisítás előkészü­leteinek történetét. Az eredménytelen szem­besítések után Windischgratz Lajos herceget hallgatták ki, de ekkor nem voltak jelen a franciák, mert a herceg már korábban ki­jelentette, hogy nem hajlandó a franciák előtt a frankhamisítás ügyéről beszélni. Ma újból a szombati kihallgatások jegyző­könyveinek adatait latolgatták a franciák, majd elmentek a főkapitányságra, hogy át­vegyék Windischgratz Lajos herceg szombati kihallgatási jegyzőkönyvének francia nyelvű fordítását. Ez a fordítási munka éppen ak­kor folyt s a franciák ott akarták megvárni befejezését, amikor megjelent Lakatos László rendőrkapitány és közölte velük, hogi T.­rc d­e Gusztáv főügyész utasítására­­ Károlyi Imre grófot, hogy őt informátora fe­lől tüzetesen kikérdezzék. A főügyésznek volt az a kívánsága, hogy a kihallgatásra hív­ják­ meg a franciákat is, úgy hogy azok jelen­létében történjék meg a Károlyi Imre gróf­hoz menő felszólítás a frankhamisításra vo­natkozó tudomásai előadását illetően A fran­ciái­ természetesen nyomban átmentek Laka­tos rendőrkapitány szobájába, ahol Károlyit már egy órán át faggatták volt informátora felől, anélkül, hogy ő erre nézve érdemlege­sen nyilatkozott volna. A franciák előbb ugyanazokat a kérdéseket intézték Károlyi­hoz, amelyeket már válasz nélkül hagyott, amikor a magyar rendőrtisztviselők intézték hozzá és semmi szín alatt sem volt hajlandó meg­nevezni, hogy milyen úton és módon ju­­tottak el hozzá a frankhamisítás ügyének adatai. Ezután Teleki Pál grófnak a szerepére vo­natkozóan intéztek kérdéseket Károlyihoz, amelyekre nézve adott is választ, bár ezek az eddigi megállapításoknál többet nem jelente­nek. Végül is azt kérdezték a franciák Károlyi Imre gróftól, hogy a kezei között levő információs irat nyil­vánosságra hozatala meghozná-e az egész ügy felderítését, megállapítható volna-e belőle, hogy kik az ügy igazi bűnösei, vagy pedig csak azt mutatná, hogy a frankhamisítás többi szereplője nem­­ leplezhető le. Erre a kérdésre Károlyi Imre gróf szintén nem adott kielégítő választ. Megkérdezték tőle azt is, hogy a kezei között lévő iratból tudja-e azt, hogy Teleki Pál gróf a frank­hamisítást kinek és mikor jelentette. Erre a kérdésre Károlyi azt válaszolta, hogy ebben a vonatkozásban csak azt tudja, amit a parla­menti bizottság jegyzőkönyvei tartalmaznak. Ezt a kijelentését Károlyinak a magyar rendőr­tisztviselő nem kívánta jegyzőkönyvbe fog­Károlyi Imre grófot ma délelőtt Lakatos rendőrkapitány újból kihallgatta s a kihall­gatásnál a franciák is jelen voltak. Károlyi Imre gróf valamivel 10 óra után érkezett meg és azonnal hozzáláttak a kihallgatásához, amely három és fél óra hosszat tartott, de azon semmi jelentős új adat nem jutott a nyomozó hatóságok birtokába. Francia részről közölték az Újság munka­társával, hogy Károlyi Imre gróf mai kihall­gatása nem az ő intervenciójukra történt. Ezt nyomatékosan megállapítják azért, mert ők ehhez a mai kihallgatáshoz semmi reményt nem fűztek. Károlyit azért hallgatták ki új­ból a rendőrségen, mert a királyi ügyészség kora reggel utasította erre a rendőrfőkapi­­tányság bűnügyi osztályát. Értesülésünk szerint a mai kihallgatáson egyetlen lényeges kérdésre kértek választ Ká­rolyitól: hogyan jutott azoknak az adatoknak a birtokába, amelyeket nyílt levelében és cikkében közölt a nyilvánossággal és amely adatok a nyomozás további sor­sára nézve valóban döntő jelentőségűek. Károlyi Imre gróf már a kihallgatás első negyedórájában kereken kijelentette Lakatos dr. rendőrkapitánynak és a franciáknak, hogy latii, politikai természetűnek vélte a dolgot, a franciák azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy jegyzőkönyvbe vétessék. Itt azután vita tá­madt a magyar és francia rendőrtisztviselők között és ez a magyarázata annak, hogy Ká­rolyi Imre gróf mai kihallgatása olyan hosz­­szu ideig tartott. Lényegében Károlyi Imre gróf mai kihall­gatása semmiféle eredményt nem hozott s nem juttatta a nyomozó hatóságokat közelebb Windischgratz Lajos herceg írásos feljegyzé­seihez, amelyek pedig szerintük igen fontos adatokat tartalmaznak. A franciák körében Károlyi Imre tartózkodása igen rossz hatást gyakorolt és már a rendőrség előtt kifejezték azt az óhajtá­sukat, hogy találjanak módot a terheltek és tanuk tartózkodásának és vallomás­megtételek megtagadásának meggátlására, semmi körülmények között nem árulja el for­rását. Kijelentette, hogy a Windischgratz nap­lójára vonatkozó dolgokról, továbbá ez fúlvó emberről­ bővebb felvilágosítást nem óhajt adni. A kihallgatást vezető rendőrkapitány és a jelenlevő franciák hangoztatták Károlyi Imre gróf előtt, hogy a nyomozás szempontjából milyen rendkívül értékes lenne, ha a gróf el­mondaná, mit tud és értesüléseit honnan sze­rezte. Károlyi Imre gróf azonban hajthatatlan maradt, nem hajolt meg az érvek súlya előtt, hanem továbbra is hallgatásba burkolózott. Amikor a kihallgatást végző rendőrkapitány látta, hogy Károlyi Imre gróf elhatározása, amely szerint nem akar vallani, megmásítha­tatlan, lemondtak arról, hogy a grófot tovább faggassák, így aztán a nyomozó hatóságok arra az ál­láspontra helyezkedtek, hogy most már a bí­róság feladata lesz majd, hogy Károlyi Imre grófot, akit tanúi minőségben feltétlenül meg fognak idézni, a nyomozás e hiányos pontjai felől kikérdezze. Az Újság értesülése szerint a frankhamisí­­tási ügy nyomozása ma délután egy rendkívül fontos adat birtokában egészen új vágányra te­relődött át. Többször megírtuk, hogy a fran­ciák nem annyira az értelmi szerző kilétére ki­váncsiak, sőt nem is az érdekli őket, hogy milyen esz­mei vagy materiális célok érdekében áll­tak össze a frankbankjegy-hamisítók, ha­nem a legfontosabb számukra annak a ki­derítése, m­iképen hamisították a frank­bankjegyeket? Így akarják ugyanis megelőzni, hogy a jövő­ben a francia pénzt ismét hamisíthassák. A Budapesten tartózkodó franciák ma Bécsből egy rendkívüli fontos értesítést kap­­tak, amelyben hitelesen és minuciózus részle­tességgel elmondja az értesítés írója, hogyan folytak a technikai előkészítési munkálatok és rendkívüli fontos felvilágosításokat ad a bank­­jegynyomógépek eredetére nézve is. A bécsi értesítést rendkívül fontosnak tar­­tották a franciák, amit mutat az a tény is, hogy az egész délutánt az értesítés megbeszé­lésére fordították. Az értesítés küldője német nyelven szövegezte meg és a franciák előbb pontosan lef­ordíttatták a szöveget francia nyelvre és azután annak elolvasásába mélyed* tek be. Úgy értesülünk, hogy a bécsi értesítés —* amelynek eredetére nézve mindeen felvilágo­­sítást megtagadnak — teljesen új irányba ter­red a technikai előkészítés kivizsgálására irá­nyuló nyomozást. A Bécsből keltezett levél anyagára vonat­kozóan holnap délelőtt kihallgatják Gerő­b Lászlót, a Térképészeti Intézet egykori vezető­jét, mert a franciák ettől a kihallgatástól — a bécsi adatok birtokában — sok lényeges mo­mentum felderítését remélik. Egészen bizo­­nyos, hogy a Bécsből kapott információ után még több kihallgatás is lesz. Megírtuk vasárnapi számunkban, hogy a franciák kérésére Mészáros Gyula angorai egyetemi tanár kiadatására előkészületeket fog tenni az ügyészség. Ma estig az angolai egye­temi tanár kiadatása érdekében még semmi sem történt. SCHULTZE KÜLÖNÖS KALANDJA BÉCSBEN. Megírta az Újság, hogy Schultze berlini kihallgatása alkalmával elmondta azt a rém­­regényszerű történetet, miként élt Budapes­ten, miként volt foglya a frankhamisítóknak­­ és menekült meg végül fogságukból. Budapes­­ten naponta kapott élelmezési járulékát for­dította arra, hogy útiköltségre való pénze ösz­­szegyüljön s aztán 1923 november 28-án utolsó fillérének felhasználásával elutazott Bécsbe, ahová éhesen és kimerülten érkezett meg s csak egy hotelportás jóvoltából tudott élelem­hez jutni és továbbutazni Regensburg felé. Egy bécsi újságíró felkutatta Schultze meg­­mentőjét, aki a Kummer­smäe Heinz nevű portása. Schultzéval való érintkezéséről a por­tás a következőket mondotta el: — 1923 november 18-án a déli órákban egy 45 év körüli, jól öltözött ur érkezett a szállóba, aki szobát kért. Ki is utaltunk neki a harmadik emeleten egy szobát. Csak egy kézitáska volt nála s ezért a szoba árát előre kértem tőle. Azt a meglepő választ adta, hogy Károlyi Imre gróf nem nevezi meg informátorát. szomoru jele az időknek/hogy a hi­­­ghi­­­giene legelemibb szabályainak meg­­tartása is pénzkérdéssé lett.Sokan nem ijjpu­l ápolják helyesen szájukat és fogaikat, mert a fogkrém és fogpor aránytalanul drága. Pedig van egy nagyon hatásos és olcsó módja annak/hogy a száját frissen tart­­­­suk/ s a fogak egészségesek maradja* nak: egy pohár meleg víz néhány csepp Odol-lal elégséges ahhoz* hogy a szájat kellemes mó­don fertőtlenítse.Az Odol-nak megvan az a tulajdon­sága/ hogy behatol a fogkefe számára elérhetetlen lyukakba és résekbe/ s a használat után még hosz­­szu ideig megakadályozza az erjedő és rothadó fo­lyamatokat. Az­­ Odol - nak ezt a tartós hatását semmi­féle fogkrém vagy fogpor el nem éri. Az Odol erő­ben koncentrált folyadék­­ tehát igen gazdaságos. 3

Next